Hírlevelünk tartalmából

• Egy cseh város német zsidói: avagy miről beszélhetett Kafka Einsteinnel?   
• A hét műtárgya: A jó cenzor engedélye
  
• Prága zsidó története 
  
• Prága zsidó emlékei (kép)
  
• A prágai zsidó múzeum 
  
• A holokauszt nemzedékei - traumatizált generációk 
  
• Mazsihisz 1% 
  
• ​Instagram hírek #földnapja #zöld

Egy cseh város német zsidói, avagy miről beszélhetett Kafka Einsteinnel? 

Ha valahol, valaha találkozott egymással Franz Kafka és Albert Einstein, akkor az egyedül egy prágai szalonban történhetett, a múlt század tízes éveinek elején, a hanyatló Monarchia egyik legnagyobb múltú – és legnagyobb zsidó múltú – városában. Ennek a találkozásnak az esélyéről spekulál egy egészen friss, tavaly megjelent könyv (Michael D. Gordin, Einstein in Bohemia), amely Einstein kevéssé ismert, 16 hónapos prágai tartózkodásáról mesél. Arról például, hogy a fizikus itt gondolkozott el komolyabban, nagy felfedezései idején, saját zsidóságáról, itt ismerkedett meg a cionizmussal (ahogy Kafka is), és itt kötött barátságot az irodalmár Max Broddal, Kafka későbbi hagyatékkezelőjével. 

A koronavírus talán lassan visszahúzódó harmadik hulláma különös erővel sújtotta Közép-Európát, azon belül is még fokozottabban a cseheket és minket. Részben ezért választottuk, a szolidaritás és összetartozás kifejezéseként, épp ezt a hetet, Bécs és Pozsony bemutatása után, arra, hogy Prágáról beszéljünk. Arról a városról, amelyben több mint ezer éve dokumentálható a zsidó jelenlét, amelynek régi-új zsinagógája 800 éves, és amelynek a 15. században megnyíló temetőjében nyugszanak a Maharal, a nagy talmudista és misztikus, Lőw rabbi maradványai. 

A cenzúra hivatalt a római katolikus egyház zsinati határozatai vezették be a 12. században azzal a szándékkal, hogy kiszűrjék a katolikus tanításokkal ellentétes tartalmakat. Az Osztrák Császárságban az állami cenzúrát II József vezette be, s egyebek mellett a héber betűkkel írt könyvek ellenőrzése volt a feladata. Az első állami cenzor a nagyműveltségű és tudású Carolus (Karl) Fischer volt Prágában 1791—1831-ig. A héberül kiválóan tudó keresztény cenzor működése alatt komoly tudományos művek láttak napvilágot. A császár a héber könyvek ellenőrizhetősége és egységesítése érdekében úgy rendelkezett, hogy a magyarországi zsidó közösséget is a prágai héber nyomda lássa el könyvekkel. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a korszak magyarországi zsidó szerzőinek könyvei Prágában, a Landau féle nyomdában jelenhettek meg. A nyomda tulajdonosa, Mose Israel Landau a híres prágai Eliezer Landau rabbi unokája volt, maga is tudós, több lexikográfiai mű szerzője. Landau nagy jelentőséget tulajdonított a héber nyelvnek, és a héber szövegek lehető legjobb minőségű kiadásának, és ebben a törekvésében számíthatott Carolus Fischer cenzor támogató együttműködésére. Mose Israel Landau gyönyörűen nyomtatott könyvei nagy hatással voltak a közép-európai zsidó közösségekre, ahová a zsidó felvilágosodás (haszkala) eszméit közvetítették. Az óbudai rabbi, Münz Mózes könyvét a zsidó rituálékról és ceremóniákról 1827–ben jelentette meg. Az ő könyvének nyomtatását is Carolus Fischer engedélyezte, amint erről latin és héber nyelven 1827. április 12–én tett bejegyzése tanúskodik. 

A könyv gyűjteményi adatlapja megtekinthető itt. 

Prága zsidó története 

A kezdet kezdete

A 18. század elején Prága lakosságának egynegyede zsidó volt, a század közepén több tízezer zsidó élt a cseh területeken. A Habsburg Birodalom zsidóságának egyik központjában,  Bécsben azonban ekkoriban csak mutatóban éltek zsidók. 

Az immár 700 éve (a megelőző kiűzetéseket nem számítva) Prágában élő közösséget a frissen trónra lépő Mária Terézia császárné, katolikus jámborságától vezetve, kiűzte a városból:  „1745 jeges februárjába az elűzöttek ezrei vonultak a prágai utcákon vidéki falvakba – padlásokra, istállókba”, írja a közép-európai kultúrtörténetírás magyar-zsidó óriása, Hanák Péter az esetről halála előtt nem sokkal, magisztrális könyvében, A Kert és a Műhelyben, ahol elsősorban a 19-20. század Bécsének és Budapestjének kultúrtörténetéről mesél. Könyvében a harmadik központ, Prága kissé lemarad, ahogy a hármas barátságoknál, triumvirátusoknál általában ez lenni szokott. 

Javában zajlott az osztrák örökösödési háború ugyanakkor Mária Terézia trónjáért, úgyhogy „a gazdasági helyzet végül is a rendelet visszavonására késztette” a jámbor uralkodót, és némi készpénz fejében a zsidók öt év után visszatérhettek 700 éves otthonukba. 

A cseh zsidók németté válása

II. József felvilágosult vallási türelme, a felvilágosodás és a „kapitalizmus szelleme” új kort nyitott Prága zsidó történetében. Ekkor a város német polgársága vált a városi, polgárosodott zsidók számára tájékozódási ponttá, és megindult a német akkulturációjuk a felvilágosodás szellemében. Itt, a 18. század végén kezdődött el az a folyamat, amely kitermelte a következő századvégre-századelőre Prága zsidó kulturális miliőjét. Azt a prágai zsidó szellemet, amelyet jól ismerünk Franz Kafkán, Max Brodon, Franz Werfelen keresztül, azt a Prágát, amelyben a német-zsidó Albert Einstein szembesült saját zsidóságával. Azt a Prágát, amely ekkor már a cseh és német nacionalizmus vetélkedésének terepe volt, és amelyben ez a szellemi közeg már egyre kevésbé volt otthonos. Werfel végül Amerikába távozott, Brod majdnem az utolsó utáni pillanatban emigrált a leendő Izraelbe, Kafka pedig korán meghalt. Ők lesznek központi hőseink. Továbbá, az utolsó felvonásban, Milos Forman filmrendező, a történet végső lezárásaként.  

A Prágai Kör: Kafka, Brod, Werfel és a tel-avivi macskák

A Prágai Kör fiatal zsidó literátus értelmiségiek baráti társasága volt a század elején. Leghíresebb tagjai Franz Kafka, annak közeli barátja, Max Brod és a később az örmények ellen elkövetett népirtás nagy „eposzát” megíró Franz Werfel voltak.

Franz Kafka

Kafka a liberalizmus első alkonyának talán legjellegzetesebb figurája volt a szétmálló Monarchiában: idegen volt németajkú, német kultúrájú figuraként a csehek között, idegen zsidóként a németek között, és idegen saját családjában és „osztályában” is. Kafka a végső idegenség nagy és nyomasztó elbeszélője, aligha kérdés, hogy korának cseh-német-zsidó kultúrtörténetének „terméke” volt, miközben hatása messze-messze túlmutat korán. 

Max Brod

Amikor Kafka 1924-es halála után tíz évvel hagyatékának gondozója, Brod elindult, hogy elhagyja a már a nácik fennhatósága alá tartozó Prágát (nehezen engedte el a várost), bőröndje néhai barátja kézirataival volt tele, amelyeket, megtagadva Kafka végakaratát, megőrzött. A hagyatékot a jisuvba, a leendő Izraelbe vitte el, amikor elhagyta Közép-Európát.

Brod amolyan literary gentleman volt, sikeres és termékeny regényíró, kritikus, esszéista, Albert Einstein prágai éveinek egyik társa. Martin Buber hatására meggyőződéses cionista. Kafka, noha szintén foglalkoztatta Buber személye és munkássága, volt is vele kapcsolata és vonzotta is a cionizmus, mégis szkeptikus maradt ezzel kapcsolatban, nem tudott eszmei otthonra lelni a földön. 

Brod tovább gondozta Tel-Avivban Kafka hagyatékát, ahol még még közel három évtizedig élt. Egy idő után segítőjévé és bizalmasává lett egy másik, nála évtizedekkel fiatalabb prágai emigráns, Esther Hoffe, aki bizalmaskodó pletykák szerint kései szerelme is volt. Rábízta a Kafka-hagyatékot, amikor meghalt.

Esther Hoffe 101 évet élt, 2007-ben ment el, addig próbált ezt-azt alkalmilag értékesíteni Kafka kéziratai közül, aztán lányainak adta tovább a folyamatos jogviták övezte „tulajdonjogot”, amelyet azóta semmisnek mondott ki az illetékes bíróság. A kéziratok egy része a tudósítások szerint Esther Hoffe egyik lányának kis tel-avivi lakásában várta a sorsát jó ideig, amelyet az asszony számos macskával osztott meg. Ide vezetett tehát az egyik út Prága német kultúrzsidó közegéből.

Franz Werfel, az örmény holokauszt krónikása

Ő is német kultúrájú prágai zsidó családba született, katolikus nevelési intézmények formálták, korán írni kezdett és összebarátkozott a nála évekkel idősebb Kafkával és Broddal és már ’20-as évei elején Németországba távozott. Írásaira korán felfigyelt  a korszak két, egymástól meglehetősen távol álló, zsidó intellektuális sztárja, Martin Buber és Karl Kraus is.

A háború sodorta Bécsbe, ahol az első köztársaság Bécsének lett fontos értelmiségi-társasági figurája. Alma Mahler, Gustav Mahler özvegyének lett a férje – ahogy ezt a hírlevél Béccsel foglalkozó számában elmeséltük. Ebben az időszakban írta meg A Musa Dagh negyven napja című regényét az örmények genocídiumáról, amely később még hevesebbé fokozta a nácik iránta érzett ellenszenvét. Ő is az Anschluss után hagyta el családjával Bécset. Ezzel örökre eltűnt az ő és társai Közép-Európája. Párizsban élt a német megszállásig, aztán a Pireneusokon át Spanyolországba, Portugáliába ment, onnan pedig Amerikába. Megérte az európai háború végét, ’45 augusztusában halt meg, hamvait később visszaszállították Bécsbe.

Milos Forman

A szüleit zsidóként meggyilkolják, zsidósága árvaság. A cseh új hullám nagy filmjeit készítette el, a Monarchiából örökölt groteszk humort, Kafka abszurditását folytatta valamelyest, illetve Jaroslav Hasekét a Tűz van, babámban, a Fekete Péterben, az Egy szöszi szerelmében. Ezek a filmek Jiri Menzel méltó társává teszik őt. Aztán a Tűz van, babámat betiltották, a Prágai Tavaszt pedig, az emberarcú szocializmus kísérletének viszonylagos művészi szabadságával együtt, eltaposták a Varsói Szerződés bevonuló hadseregei. Az ő útja is, mint előtte Werfelé, Amerikába vezetett, ahol Hollywood legfontosabb sztárrendezői közé került. Szerzői filmes korszaka tulajdonképpen lezárult, de olyan világsikerek, kultuszfilmek kárpótolták ezért, mint a Száll a kakukk fészkére vagy a Hair és az Amadeus (Mozart pályája is kapcsolódik különben Prágához és az ott bemutatott Don Giovanni szövegírójához, Lorenzo da Ponte zsidó családtörténetű szerzőhöz). Formannal és az egykori demokrata külügyminiszter Madeleine Albrighttal zárult le a prágai-német kultúrájú zsidóság nagy története. Egy legenda szerint amikor Martin Buber, már Izraelben, végzett a héber Biblia német fordításával, Gershom Scholem a mű méltatásában azt kérdezte tőle: a holokauszt után, a német kultúrájú közép-európai zsidóság megsemmisülése után kinek szól ez a könyv? Ahogy Buber német fordítása, úgy az itt felsoroltak élete is ennek a végképp lezárult, nagy történetnek a mementója.

A huszadik század elején Prágában jelentős városrendezési munkák folytak, melyek során veszélybe került a középkori temető és felmerült a zsinagógák elbontása is. Ezek megmentésére alakult meg 1906-ban a Zsidó Múzeum Egyesület. A múzeum centenáriumát 2006-ban egy köztéri videó installációval ünnepelték. Melissa Shiff alkotása a múzeum épülete mellé állított, Noé bárkáját felidéző felületre vetített film a prágai zsidók történetéről.  

Prágai könyvek

A magyar zsidó gyűjtemények történetében Prága fontos helyszín.

Az 1906-ban létesített múzeumot Csehszlovákia 1939-es megszállását követően bezárták, gyűjteményéből és a kifosztott cseh és morva zsinagógák tárgyaiból Eichmann irányításával létrehozták a „Központi Zsidó Múzeumot”. A múzeumban 1944-ig négy kiállítást rendeztek, valamennyi az antiszemita propagandát szolgálta. 1944-ben ide került az Országos Rabbiképző Intézet könyvtárából elrabolt több ezer kötet is. A könyveket végül a Soros Alapítvány támogatásával, 1989-ben hozta haza a Rabbiképző Könyvtárának akkori igazgatója, Remete László és levéltárunk munkatársa, Volenszky Paula. „Sohasem fogom elfelejteni a pillanatot, amikor a könyvekkel megrakott kamion negyven év után végre hazaindult Prágából Budapestre. Habent sua fata libelli. Hazajöttek.” (Volenszky Paula)

Remete László cikke a könyvek hazaszállításáról

  A könyvek hazaszállításának iratai levéltárunkban ​

A holokauszt nemzedékei – Traumatizált generációk

A Spektrum televízió jóvoltából hírlevelünk olvasói a héten újranézhették a Born in Auschwitz című filmet, egy Auschwitzban született nő és a lánya történetét. A film témájához kapcsolódik az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem Virág Teréz Kutatócsoportjának online konferenciája, melyen több tudományterület képviselői vizsgálták a társadalmi traumák továbbélésének, öröklődésének kérdéseit. A konferencia előadásai megtekinthetőek az alábbi videóban. 

Összetartunk, mert összetartozunk minden körülmények között!

Ha támogatni szeretné munkánkat, azt most legegyszerűbben fenntartónk, a Mazsihisz támogatásával teheti. A legnagyobb magyar neológ zsidó felekezet nem csak a zsidóságot, hanem a teljes magyar társadalmat szolgálja ősi hagyományaink továbbörökítésével.

Kérjük, hogy adója egyházaknak adható 1 %-val segítse a Mazsihisz, és a Zsidó Múzeum munkáját!

Technikai számunk: 0358