| Zsidó Múzeum Magazinja #278 Szukkot 4. Mai hírlevelünket szukkot 4. napján, tisri hónap 18-án küldjük. Szukkot az egyiptomi szabadulást követő negyvenévnyi sivatagi vándorlásra emlékeztető ünnep, két héttel a zsidó újév után kezdődik, és nyolc napon át tart. Első és utolsó két napja munkatilalommal is járó ünnepnap, a köztes napok "félünnepek", olyan napok, amikor az ünnepeken nem megengedett munkák végezhetőek, de az ünnep szokásai is érvényben vannak. A mai nap a 4. nap, így küldhetünk hírlevelet, és ezáltal is segíthetjük az ünnepélyes hangulat fenntartását a múzeumban őrzött szukkoti tárgyak felidézésével. Moadim leszimhá! (Ez a kifejezés a hagyományos köszöntés ezeken a napokon.) Luláv, etrog „Vegyétek magatoknak az első napon díszes fa gyümölcsét, pálmaágakat, sűrű lombú fának ágát és patakmenti fűzfaágakat…” (3Mózes 23:40) A luláv (héberül לוּלָב ) a Szukot (Sátoros) ünnepén használt "Négy Növénnyel" (négy fajta növény) együtt használt pálmafa zárt rügyezett ága. Az ünnep során a pálmaággal, a mirtuszággal (hádász), a fűzfaággal (árává) és a citrusfélével (etrog) együtt imádkoznak, melyet a zsidó köznyelvben sokszor a lulávnak is neveznek. Az ünnep mind a hét napján ezt a növénycsokrot (luláv, hádász, árává, etrog) használva imádkoznak. Imádkozás lulávval Sátoros ünnep: Imádkozás lulávval képeslapon → Lakos Alfréd: Szukkot (csokorral imádkozó zsidó férfi) → Érkezés a szukkoti sátorban Étkezés a szukkoti sátorban, képeslap → Vízmerítés ünnepe "Aki nem látta a Vízmerés helyének ünneplését, az soha nem látott ünnepet az életében. Az események sorrendje a következő volt: Az első ünnepi nap végén a papok és a léviták lementek az izraeliták udvaráról a nők udvarára. (...) Az udvaron arany kandeláberek álltak oszlopok tetején. Mindegyik kandeláber tetején négy aranytál volt. Minden oszlophoz négy létra tartozott, és négy papi törzsből származó gyerek állt ott, kezükben 120 log olaj befogadására alkalmas kancsókkal, amelyeket minden tálba kiöntöttek. A papok kopott nadrágjaiból és öveikből csíkokat téptek le, amelyeket kanócnak használtak, és ezekkel gyújtották meg a kandelábereket. A kandeláber fénye olyan erős volt, hogy Jeruzsálemben nem volt olyan udvar, amelyet ne világított volna meg a Vízmerő Hely fénye." (Talmud Szukka 51a) A vízmerítés ünnepe (Szimhat beit hasoava = „öröm a vízmerő helyén”) egy ősi ünnep. A jeruzsálemi templom idején ez egy egész éjszaka tartó vidám fesztivál volt a templom udvarán, énekléssel, tánccal, zenével és az oltárra történő rituális vízöntéssel, a szokásos boráldozások mellett. Ma ez a hagyomány zenei és táncos összejövetelek formájában él tovább, amelyeket gyakran zsinagógákban és szukkoti sátrakban tartanak, hogy megemlékezzenek a templomi ünnepségekről és megünnepeljék a szukkot áldásait. Salamon király vízgyűjtő medencéje Jeruzsálemben, 1900 körül kiadott képeslapon → Őszi eső Esőfoltos szukkoti sátrodísz → Szukkot ünnepének parancsaira emlékeztet az erre az időszakra épített időszakos építmény, sátor díszítéséhez használt hímzett drapéria. Felirata: „Hét napig lakjatok sátorban. Izrael népének minden tagja lakjék sátor alatt”, és egy részlet az imakönyvből: „És borítsd ránk a béke sátrát”. Az állandó kiállításunkban látható sátordísz 1943-ban került a múzeumba, előtte sok sok éven át használhatták. Szukkotkor errefelé már gyakran esős az idő, és ennek nyomai maradtak a hímzett textilen is. A tárgyat konzerváltuk, de nem tisztítottuk ki belőle az idő emlékét, hiszen ezek a sátordísszel együtt emlékeztetnek a pusztai vándorlásra. Mi a teendő, ha esik az eső? Izrael földjén a szukkot ünnepe alatt az eső rossz előjel, mivel bölcseink tanították, hogy ez olyan, mintha egy szolga italt töltene gazdájának, és a gazda a poharat a szolga arcába dobná. A diaszporában mégiscsak szinte mindig esik az eső szukkotkor, ezért a bölcsek tanácsot adnak arra, hogy mi a helyes ilyen helyzetekben: Ha valaki a sátorban ül és eszik, és hirtelen erősen esni kezd (annyira, hogy ha egy tányér étel állna előtte, az étel tönkremenne, akkor ki kell jönnie a sátorból, haza kell mennie, és ott kell folytatnia az étkezést. Ha az otthoni étkezés közben eláll az eső, akkor nem kötelező már visszamenni, kivéve szukkot első éjszakáján, és ott elfogyasztani az előírt mennyiséget (egy olajbogyónyi kenyeret) amíg eláll az eső. Hasonlóképpen, ha az ember otthon kezd el enni, mert látja, hogy esik az eső, majd rájön, hogy elállt az eső, nem kell kimenni a sátorba befejezni az étkezést. Ez a törvény nem csak az esőre vonatkozik, hanem az olyan erős szélre is, ami miatt esetleg a sátor tetejének darabjai lehullanak. De ha kint esik az eső, de a sátornak olyan erős teteje van, hogy az eső nem esik be, akkor a sátorban kell enni. Ha valaki az eső vagy hasonló ok miatt mentesül a szukkoti sátorban étkezés micvája alól, de mégis szigorúan cselekszik, és az eső ellenére a sátorban eszik, akkor bolondnak tekintik, és nem kap érte jutalmat, és az ilyen esetben elmondott áldások is hiábavalóak lesznek. Ha valaki eső vagy hasonló ok miatt kénytelen elhagyni a szukkoti sátrat, nem szabad kilöknie magát onnan, hanem alázatos módon kell távoznia, hasonlóan ahhoz a szolgához, akinek a gazdája italát az arcába öntötte, és alázatos módon kell viselkedni, nem pedig haraggal vagy hasonló érzelmekkel. Címlapképünk: Szukkoti képeslap részlete Szukkoti képeslap → Képeslap, a luláv és az etrog megáldását ábrázolja. A képeslapon a Leviticus 23:40-ből származó szövegrészlet is szerepel: „Vegyétek magatoknak az első napon díszes fa gyümölcsét, pálmaágakat, sűrű lombú fának ágát és patakmenti fűzfaágakat…” Hírlevelünk küldésének napja: Tisri 18, Szukkot 4. napja Korábbi hírleveleink |
Zsidó Múzeum
Magazinja #278
Szukkot 4.
| |
|
|
Mai hírlevelünket szukkot 4. napján, tisri hónap 18-án küldjük.
Szukkot az egyiptomi szabadulást követő negyvenévnyi sivatagi vándorlásra emlékeztető ünnep, két héttel a zsidó újév után kezdődik, és nyolc napon át tart. Első és utolsó két napja munkatilalommal is járó ünnepnap, a köztes napok "félünnepek", olyan napok, amikor az ünnepeken nem megengedett munkák végezhetőek, de az ünnep szokásai is érvényben vannak. A mai nap a 4. nap, így küldhetünk hírlevelet, és ezáltal is segíthetjük az ünnepélyes hangulat fenntartását a múzeumban őrzött szukkoti tárgyak felidézésével.
Moadim leszimhá! (Ez a kifejezés a hagyományos köszöntés ezeken a napokon.)
| |
|
|
„Vegyétek magatoknak az első napon díszes fa gyümölcsét, pálmaágakat, sűrű lombú fának ágát és patakmenti fűzfaágakat…” (3Mózes 23:40)
| |
A luláv (héberül לוּלָב) a Szukot (Sátoros) ünnepén használt "Négy Növénnyel" (négy fajta növény) együtt használt pálmafa zárt rügyezett ága. Az ünnep során a pálmaággal, a mirtuszággal (hádász), a fűzfaággal (árává) és a citrusfélével (etrog) együtt imádkoznak, melyet a zsidó köznyelvben sokszor a lulávnak is neveznek.
Az ünnep mind a hét napján ezt a növénycsokrot (luláv, hádász, árává, etrog) használva imádkoznak.
| |
|
|
Érkezés a szukkoti sátorban | |
|
|
"Aki nem látta a Vízmerés helyének ünneplését, az soha nem látott ünnepet az életében. Az események sorrendje a következő volt: Az első ünnepi nap végén a papok és a léviták lementek az izraeliták udvaráról a nők udvarára. (...) Az udvaron arany kandeláberek álltak oszlopok tetején. Mindegyik kandeláber tetején négy aranytál volt. Minden oszlophoz négy létra tartozott, és négy papi törzsből származó gyerek állt ott, kezükben 120 log olaj befogadására alkalmas kancsókkal, amelyeket minden tálba kiöntöttek. A papok kopott nadrágjaiból és öveikből csíkokat téptek le, amelyeket kanócnak használtak, és ezekkel gyújtották meg a kandelábereket. A kandeláber fénye olyan erős volt, hogy Jeruzsálemben nem volt olyan udvar, amelyet ne világított volna meg a Vízmerő Hely fénye." (Talmud Szukka 51a)
| |
A vízmerítés ünnepe (Szimhat beit hasoava = „öröm a vízmerő helyén”) egy ősi ünnep. A jeruzsálemi templom idején ez egy egész éjszaka tartó vidám fesztivál volt a templom udvarán, énekléssel, tánccal, zenével és az oltárra történő rituális vízöntéssel, a szokásos boráldozások mellett. Ma ez a hagyomány zenei és táncos összejövetelek formájában él tovább, amelyeket gyakran zsinagógákban és szukkoti sátrakban tartanak, hogy megemlékezzenek a templomi ünnepségekről és megünnepeljék a szukkot áldásait.
| |
|
|
Szukkot ünnepének parancsaira emlékeztet az erre az időszakra épített időszakos építmény, sátor díszítéséhez használt hímzett drapéria. Felirata: „Hét napig lakjatok sátorban. Izrael népének minden tagja lakjék sátor alatt”, és egy részlet az imakönyvből: „És borítsd ránk a béke sátrát”.
Az állandó kiállításunkban látható sátordísz 1943-ban került a múzeumba, előtte sok sok éven át használhatták. Szukkotkor errefelé már gyakran esős az idő, és ennek nyomai maradtak a hímzett textilen is. A tárgyat konzerváltuk, de nem tisztítottuk ki belőle az idő emlékét, hiszen ezek a sátordísszel együtt emlékeztetnek a pusztai vándorlásra.
| |
Mi a teendő, ha esik az eső? | |
Izrael földjén a szukkot ünnepe alatt az eső rossz előjel, mivel bölcseink tanították, hogy ez olyan, mintha egy szolga italt töltene gazdájának, és a gazda a poharat a szolga arcába dobná.
A diaszporában mégiscsak szinte mindig esik az eső szukkotkor, ezért a bölcsek tanácsot adnak arra, hogy mi a helyes ilyen helyzetekben:
Ha valaki a sátorban ül és eszik, és hirtelen erősen esni kezd (annyira, hogy ha egy tányér étel állna előtte, az étel tönkremenne, akkor ki kell jönnie a sátorból, haza kell mennie, és ott kell folytatnia az étkezést.
Ha az otthoni étkezés közben eláll az eső, akkor nem kötelező már visszamenni, kivéve szukkot első éjszakáján, és ott elfogyasztani az előírt mennyiséget (egy olajbogyónyi kenyeret) amíg eláll az eső.
Hasonlóképpen, ha az ember otthon kezd el enni, mert látja, hogy esik az eső, majd rájön, hogy elállt az eső, nem kell kimenni a sátorba befejezni az étkezést.
Ez a törvény nem csak az esőre vonatkozik, hanem az olyan erős szélre is, ami miatt esetleg a sátor tetejének darabjai lehullanak. De ha kint esik az eső, de a sátornak olyan erős teteje van, hogy az eső nem esik be, akkor a sátorban kell enni.
Ha valaki az eső vagy hasonló ok miatt mentesül a szukkoti sátorban étkezés micvája alól, de mégis szigorúan cselekszik, és az eső ellenére a sátorban eszik, akkor bolondnak tekintik, és nem kap érte jutalmat, és az ilyen esetben elmondott áldások is hiábavalóak lesznek.
Ha valaki eső vagy hasonló ok miatt kénytelen elhagyni a szukkoti sátrat, nem szabad kilöknie magát onnan, hanem alázatos módon kell távoznia, hasonlóan ahhoz a szolgához, akinek a gazdája italát az arcába öntötte, és alázatos módon kell viselkedni, nem pedig haraggal vagy hasonló érzelmekkel.
| |
|
|
Címlapképünk: Szukkoti képeslap részlete | |
Képeslap, a luláv és az etrog megáldását ábrázolja. A képeslapon a Leviticus 23:40-ből származó szövegrészlet is szerepel: „Vegyétek magatoknak az első napon díszes fa gyümölcsét, pálmaágakat, sűrű lombú fának ágát és patakmenti fűzfaágakat…” | |
|
|
Hírlevelünk küldésének napja: Tisri 18, Szukkot 4. napja | |
|
|
| |
|
