| Zsidó Múzeum Magazinja #220 Olimpia A hét műtárgya - Hajós Alfréd és Mező Ferenc levelezése „Egyébként is nem értem, hogy miért is kell nekünk, olimpiai bajnokoknak külön elbánásért könyörögnünk” Mező Ferenc a magyar sportörténelem jeles alakja, aki a Magyar Olimpiai Bizottság egyik alapitója, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja volt. Az 1928-as amszterdami olimpián szellemi olimpiai bajnokságot nyert „Az olimpiai játékok története” című munkájával, amely könyv alakban magyarul (1929), majd németül (1930) is megjelent. A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gondozásába került hagyatékából mutatunk be hírlevelünkben két dokumentumot. Az egyik egy Mező Ferencnek szóló levél, amelynek írója Magyarország első olimpiai bajnoka, Hajós Alfréd. A levélből kitűnik, hogy a sportpolitikai csatorozások a két világháború között sem voltak egyszerűek. A levél a Kelemen Kornéllal, a Országos Testnevelési Tanács elnökével tervezett látogatás esélyeit latolgatja, nem rejtve véka alá azt a véleményt, hogy az olimpiai bajnokok nem kapnak elég elismerést a sportélet vezetőjétől. A második dokumentum egy 17 nevet tartalmazó lista az 1896-1936 közötti időszak zsidó származású magyar olimpiai bajnokokról. A zsidó származású sportolók leginkább a vívásban képviseltették magukat, de volt ebben az időben zsidó birkózó, úszó és „vizipoló” olimpiai bajnok is. A listán felfedezhetjük Elek Ilona nevét is, aki rendkívüli pályafutása során számos versenyen szerzett aranyérmet Magyarországnak, ezek közül az elsőt éppen a dokumentumban is szereplő Berlini olimpián. A fenti dokumentumok Mező Ferenc hagyatékából származnak. Az első magyar olimpikon Az 1896-os első újkori olimpiai játékokon Athénban Magyarország hét férfi sportolóval vett részt, akik hat érmet hoztak el. Az első magyar olimpiai aranyérmes, aki mindjárt két úszószámban, 100 és 1200 méteres gyorsúszásban is első helyezést ért el, az akkor mindössze tizennyolc éves műegyetemista, Hajós Alfréd volt. Visszaemlékezése szerint az áprilisban folyó versenyek helyéül szolgáló tengeröböl vize „borzalmas, velőkig ható” hideg volt. Az 1200 méteres szám ban a sportsajtóban később „magyar delfinnek” nevezett Hajós Alfréd egyedül ért célba. A szegény budapesti zsidó családba született Hajós Alfréd sokoldalú sporttehetség volt, az úszás mellett atletizált, tornászott, majd labdarúgóként is megmutatta képességeit. 1897-ben részt vett az első nyilvános magyarországi labdarúgó mérkőzésen, s 1898-tól tagja volt a Budapesti Torna clubnak. 1902. október 12-én játszott az első hivatalos osztrák-magyar válogatott mérkőzésen Bécsben. 1907-ben építészirodát nyitott Villányi Jánossal, attól kezdve energiáit az építészet kötötte le, a sportban csak vezetőként tevékenykedett. Karrierjét olyan épületek jelzik, mint a debreceni Arany Bika Szálló 1910-ből vagy a Vakokat Gyámolító országos Egyesület székháza 1912-ből, s az 1930-ban épült, ma már az ő nevét viselő, Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda. Kiállítás archív – Egykor nekik szólt a himnusz „Egykor nekik szólt a himnusz” Egy régebbi kiállításunkról... Read More Nyertes csapat edzője: Komjádi Béla Komjádi Béla temetése → Komjádi Béla 1933. március 5-én bekövetkezett váratlan halála megrázta a sportvilágot. Az akkor mindössze negyvenegy éves sportember a magyar úszó- és vízilabdasport első aranykorának kiemelkedő edzője, sportszervezője volt. Az első világháborúban szerzett súlyos sérülése miatt az aktív versenyzésről le kellett mondania. Edzőként azonban döntő szerepe volt abban, hogy a magyar vízilabdaválogatott három Európa-bajnokságot és 1932-ben Los Angelesben olimpiai aranyérmet is nyert. Sikereinek csúcsán érte a végzetes agyvérzés. Temetési szertartásán, Hevesi Ferenc rabbi után, ifj. Horthy Miklós, a Magyar úszó Szövetség elnöke mondott búcsúztatót. A fekete lepellel borított koporsót a vízilabda bajnokcsapat tagjai a vállukon vitték a Kozma utcai zsidó temető ravatalozójától a Pesti Chevra Kadisa által biztosított díszsírhelyig. Vívók a Koronaherczeg utcából A mai napon vívóinknak is szurkolhatunk a párizsi olimpián, múzeumunk gyűjteményéből ennek apropóján mutatjuk be ezt az 1920-as évekből származó, vívókat ábrázoló, Budapesten készült csoportképet. A háttérben Munk Miksa Koronaherczeg utcza 3. szám alatti rövidáru boltja látható, ami azért fontos, mert ugyanezen a címen működött Fodor Károly testnevelő- és vívó intézete. Feltehetőleg ennek az intézetnek a sportolói láthatók a képen. Fodor Károly (Freyberger Mózes, 1856–1927) magyar vívómester és újságíró 1896-ban alapította meg Budapesten az első vívóiskoláját , ahol – a korát jóval megelőzve – kezdettől fogva foglalkozott gyermekek oktatásával is. Nemzetközi vívóversenyeket szervezett, 1903-ban megalapította a Nemzeti Sport c. napilapot. Több vívóegyesület alapításában és fejlesztésében vállalt vezető szerepet, és szakirodalmi tevékenysége is említésre méltó. Vívók csoportképe → Borítóképünk: Zsidó sportoló Dávid csillagos mezben Zsidó sportoló Dávid csillagos mezben → |
Zsidó Múzeum
Magazinja
#220 Olimpia
| |
|
|
A hét műtárgya - Hajós Alfréd és Mező Ferenc levelezése
| |
„Egyébként is nem értem, hogy miért is kell nekünk, olimpiai bajnokoknak külön elbánásért könyörögnünk”
Mező Ferenc a magyar sportörténelem jeles alakja, aki a Magyar Olimpiai Bizottság egyik alapitója, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja volt. Az 1928-as amszterdami olimpián szellemi olimpiai bajnokságot nyert „Az olimpiai játékok története” című munkájával, amely könyv alakban magyarul (1929), majd németül (1930) is megjelent. A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gondozásába került hagyatékából mutatunk be hírlevelünkben két dokumentumot.
| |
Az egyik egy Mező Ferencnek szóló levél, amelynek írója Magyarország első olimpiai bajnoka, Hajós Alfréd. A levélből kitűnik, hogy a sportpolitikai csatorozások a két világháború között sem voltak egyszerűek. A levél a Kelemen Kornéllal, a Országos Testnevelési Tanács elnökével tervezett látogatás esélyeit latolgatja, nem rejtve véka alá azt a véleményt, hogy az olimpiai bajnokok nem kapnak elég elismerést a sportélet vezetőjétől.
A második dokumentum egy 17 nevet tartalmazó lista az 1896-1936 közötti időszak zsidó származású magyar olimpiai bajnokokról. A zsidó származású sportolók leginkább a vívásban képviseltették magukat, de volt ebben az időben zsidó birkózó, úszó és „vizipoló” olimpiai bajnok is. A listán felfedezhetjük Elek Ilona nevét is, aki rendkívüli pályafutása során számos versenyen szerzett aranyérmet Magyarországnak, ezek közül az elsőt éppen a dokumentumban is szereplő Berlini olimpián.
| |
|
|
Az 1896-os első újkori olimpiai játékokon Athénban Magyarország hét férfi sportolóval vett részt, akik hat érmet hoztak el. Az első magyar olimpiai aranyérmes, aki mindjárt két úszószámban, 100 és 1200 méteres gyorsúszásban is első helyezést ért el, az akkor mindössze tizennyolc éves műegyetemista, Hajós Alfréd volt. Visszaemlékezése szerint az áprilisban folyó versenyek helyéül szolgáló tengeröböl vize „borzalmas, velőkig ható” hideg volt. Az 1200 méteres szám ban a sportsajtóban később „magyar delfinnek” nevezett Hajós Alfréd egyedül ért célba. A szegény budapesti zsidó családba született Hajós Alfréd sokoldalú sporttehetség volt, az úszás mellett atletizált, tornászott, majd labdarúgóként is megmutatta képességeit. 1897-ben részt vett az első nyilvános magyarországi labdarúgó mérkőzésen, s 1898-tól tagja volt a Budapesti Torna clubnak. 1902. október 12-én játszott az első hivatalos osztrák-magyar válogatott mérkőzésen Bécsben.
1907-ben építészirodát nyitott Villányi Jánossal, attól kezdve energiáit az építészet kötötte le, a sportban csak vezetőként tevékenykedett. Karrierjét olyan épületek jelzik, mint a debreceni Arany Bika Szálló 1910-ből vagy a Vakokat Gyámolító országos Egyesület székháza 1912-ből, s az 1930-ban épült, ma már az ő nevét viselő, Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda.
| |
|
|
Kiállítás archív – Egykor nekik szólt a himnusz | |
 | | Egy régebbi kiállításunkról... | |
|
|
Nyertes csapat edzője: Komjádi Béla | |
Komjádi Béla 1933. március 5-én bekövetkezett váratlan halála megrázta a sportvilágot. Az akkor mindössze negyvenegy éves sportember a magyar úszó- és vízilabdasport első aranykorának kiemelkedő edzője, sportszervezője volt. Az első világháborúban szerzett súlyos sérülése miatt az aktív versenyzésről le kellett mondania. Edzőként azonban döntő szerepe volt abban, hogy a magyar vízilabdaválogatott három Európa-bajnokságot és 1932-ben Los Angelesben olimpiai aranyérmet is nyert. Sikereinek csúcsán érte a végzetes agyvérzés. Temetési szertartásán, Hevesi Ferenc rabbi után, ifj. Horthy Miklós, a Magyar úszó Szövetség elnöke mondott búcsúztatót. A fekete lepellel borított koporsót a vízilabda bajnokcsapat tagjai a vállukon vitték a Kozma utcai zsidó temető ravatalozójától a Pesti Chevra Kadisa által biztosított díszsírhelyig.
| |
|
|
Vívók a Koronaherczeg utcából | |
A mai napon vívóinknak is szurkolhatunk a párizsi olimpián, múzeumunk gyűjteményéből ennek apropóján mutatjuk be ezt az 1920-as évekből származó, vívókat ábrázoló, Budapesten készült csoportképet. A háttérben Munk Miksa Koronaherczeg utcza 3. szám alatti rövidáru boltja látható, ami azért fontos, mert ugyanezen a címen működött Fodor Károly testnevelő- és vívó intézete. Feltehetőleg ennek az intézetnek a sportolói láthatók a képen.
Fodor Károly (Freyberger Mózes, 1856–1927) magyar vívómester és újságíró 1896-ban alapította meg Budapesten az első vívóiskoláját , ahol – a korát jóval megelőzve – kezdettől fogva foglalkozott gyermekek oktatásával is. Nemzetközi vívóversenyeket szervezett, 1903-ban megalapította a Nemzeti Sport c. napilapot. Több vívóegyesület alapításában és fejlesztésében vállalt vezető szerepet, és szakirodalmi tevékenysége is említésre méltó.
| |
|
|
Borítóképünk: Zsidó sportoló Dávid csillagos mezben | |
|
|
Hírlevelünk küldésének napja: Támuz 27. | |
|
|
| |
|
