Zsidó Múzeum 

Magazinja

MENEKÜLÉS

Háború 

A mi történetünk is, mint olyan nagyon sok másik a történelemben, meneküléssel, összeomlással, újjászületéssel kezdődik. Valamikor a vas és a bronzkor határán, egy hatalmas népvándorlás térdre kényszerítette a birodalmakat és különböző néptöredékek kicsi, sérülékeny, veszekedő alig-államocskákat tudtak létesíteni – egy időre. Így született, viharok közötti, merőben átmeneti szélcsendben az ókori Izrael is, mint a szomszédai, bő 3000 éve. Aztán jöttek az asszírok, a babiloniak, a perzsák, a macedónok, a rómaiak, a történelem felemelkedő és elbukó, hódító birodalmak története volt számunkra is, olyanoké, akiket mind túléltünk, a lélek ereje révén. Izraelnek dolga volt a világban, úgyhogy volt miért élnie. Ábrahámnak azt tanította az Örökkévaló, hogy benne lel majd áldást a Föld minden családja, a próféták, a változó birodalmak korában azt hirdették, hogy a kicsi, gyenge kiszolgáltatott Izrael a népek fénye, amelynek a királyságát az Örökkévaló állítja majd helyre, amikor végső békét teremt a nemzetek között.

Abban a 2000 évben, amelyben a zsidó népnek nem volt állama, hadserege, diplomáciája, a háború kimaradt az életéből, maga nem háborúzott többé, csak az áldozata volt Worms közösségeinek pusztulásától a kisinyovi pogromig és a holokausztig, amelynek egyik legfájdalmasabb mementóját Kijevben (Bábij Jár) bombatalálat érte a héten. A történelem vérontás, háború és a zsidók, amennyire tudtak, kiiratkoztak belőle. Volt egy másik intellektuális világuk, a Talmud belső végtelenje, abban éltek. Gyakorlati kisviláguk, a káhál, szintén saját törvényekkel rendelkezett, amennyire lehetett, kívül a történelmen. Ahogy a kevéssé ismert, csodálatos – zsidó főszereplőjű -   drámában, Weöres Sándor A kétfejű fenevadjában áll: „Bárhogy forog a história, a nagy hús-öllő, vér-kalló malom, mink tovább játsszuk külön kis komédiánk.”

A hét műtárgya

Abel Pann: Az egyedüli túlélők

Légies menekültek suhannak: Abel Pann munkái

A zsidó történelem tele van a menekülés, a pusztítás, a kiszolgáltatottság képeivel, azokkal a képekkel, amelyek körülvesznek minket újra.

Abel Pann, eredetileg Abba Pfeffermann néven, abban a régióban született, amely ma újra a történelem középpontjába került. Közös mestere volt Marc Chagallal és 20 évesen a kisinyovi pogrom idején lett „krónikás festő”, népe történetének krónikása. Élete nagy részét már az újjászülető Izraelben töltötte. „Krónikás” képeinek menekülő alakjai hontalanságukban, végső elhagyatottságukban is, még pusztulásukban is légiesek és könnyedek valamiképpen, olyan zsidók, akiket a szél fúj, a történelem szele egyik világból a másikba örökkön-örökké. A vonalvezetés gyöngéd vígasza ez, aki nem találhat otthonra sehol, mindenhol száműzött és az, hogy menekült, nem a pillanatnyi helyzete, hanem az állapota, mégiscsak vigasztaló, mert lebeg mintegy a létezés fölött, szinte olyan az ilyen menekült, mint egy angyal. Pann vonalvezetése, amelybe mintha még a groteszk is belejátszana, ilyen, a történelmen átszárnyaló zsidóknak látja „az oroszországi pogromok” képsorozatának szereplőit. Pann később bibliai alakokat kezdett rajzolni és az, aki figyelmesen nézi ezeket a műalkotásokat, a menekülőket, látja bennük már a Biblia világát, amelynek első menekültjei rögtön az első emberek, Ádám és Éva voltak. Talán ezért a legfontosabb zsidó erény, Ábrahám ideje óta már, a vendégszeretet (Óhel Ávráhám = Ábrahám sátra). 

Az Oroszországi pogromok  sorozat további képei a fenti képre kattintva megtekinthetők, Abel Pann további gyűjteményünkben lévő alkotásai pedig elérhetőek INNEN

Forrásszöveg: Kárpátalja zsidó problémái, 1941



Az alábbiakban Pásztor József 1941. július 28-án kelt, "Kárpátalja zsidó...

Read More

Béke

Aki semmit nem tud héberül, azt tudja, sálom. A köszöntést, amely egyúttal békekívánat is. A „béke ösvényei miatt, ezekre hivatkozva be lehet vezetni jogi előírásokat is, a béke olykor erősebb a jognál, az igazságnál is a rabbinikus gondolkodásban. (Persze, tudni kell, melyek a nem túl fontos igazságok, mert a tartós és komoly igazságtalanság egyáltalán nem szolgálja a békét).

A zsidó liturgia három kulcsszövege, a káddis, a háromszor napjában elmondott főima és a közvetlenül a Tórából tanult kohanita-áldás, amellyel Áron fiai áldják meg a népet, illetve a szülők péntek este a gyerekeket. Ezek mind a békéért könyörögve zárulnak. עושה שלום במרומיו  (Osze salom bimromáv...) Aki békét teremt a Magasságokban, teremtsen számunkra is békét, szoktuk énekelni, és amikor a Káddis, gyakran, az istentisztelet két részét választja el egymástól, jól látszik, hogy ezek a sorok, a béke iránti könyörgés szavai tagolják tulajdonképpen istentiszteleteinket. A csendes főima ismétlését újfent a békéért fohászkodva zárjuk, a Szim Sálom kezdetű áldással. Amikor a Tóra szavaival megáldjuk gyermekeinket a sábbát érkezésekor, azt kérjük Tőle, hogy teremtsen számukra békét, a sálom szóval végződik a szöveg. Az imádkozás magaslati pontjain ezért szólítjuk Istent. És már bő egy hete a körülzárt, rakétával lőtt ukrán városok lakóira, menekültekre és helyben maradókra gondolunk legelsősorban. 

Közös útjaink - levéltárpedagógiai tananyag

Közös útjaink tananyag - link!

2021-ben a közgyűjtemények közötti együttműködést erősítve közös levéltár-pedagógiai projekt indult el a Magyar Nemzeti Levéltár és a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár között, melynek során a magyar-zsidó együttélés tematikáját dolgoztuk fel a középkortól a 20. század végéig, egy közös online tárlat formájában.

A virtuális kiállításként, vagy a tananyaghoz, tanórákhoz kapcsolódó ismeretterjesztő, kulturális, történelmi háttérként is szolgáló tárgyak, dokumentumok, portrék, leírások sokrétűen, audiovizuális formában nyújtanak segítséget mind a gyerekek, diákok, mind a felnőtt érdeklődők, pedagógusok számára.

A Közös útjaink egy-egy fejezetét minden héten kedden, intézményünk facebook oldalán mutatjuk be - kövessék a történetet! 

 



Programajánló vasárnap estére: Kié az örökség? 

Folytatódik beszélgetéssorozatunk a zsidó múzeumhoz kapcsolódó rabbinikus kérdésekről és válaszokról.
A téma ezúttal a hitközségek, zsidó közösségek közös tulajdonának a sorsát, tulajdonjogát, eladásának, átörökítésének kérdéseit érintik.
A válaszoló rabbik:
Darvas István
Frölich Róbert
Landeszman György
Aki kérdez:
Toronyi Zsuzsanna levéltáros-muzeológus

Helyszín és időpont: 

2022. március 6., vasárnap este 8-kor, online. 

Zoom link

Picture

Programajánló: Nádasdy Ádám és Komoróczy Szonja beszélgetése nevekről és nyelvekről 

jiddis nyelvű utasítás részlete

Zsidónak lenni azt is jelenti, sehová sem tartozni egészen, mégis mindenhol otthon lenni valamelyest. Franz Kafka prágai volt? Német? Zsidó? Az Osztrák-Magyar Monarchia polgára? Hová tartozott Erdélyben, a Vajdaságban, a Felvidéken egy kisebbségi magyar zsidó író? A Bulgáriában született, részben Angliában felnövő, Svájcban és Bécsben élő, németül író, ladinó „anyanyelvű” Elias Canetti? A Tóra nyelve a héber, Talmud jó része arámiul íródott, Maimonidész filozófiai munkái arabul, a 19-20. század nagy zsidó művei közül nem egy németül. Jön-e velünk a családunk múltja, falvai, városai, nyelvei. Van-e a zsidóságnak közös anyanyelve? Legyen-e? A héber? Az angol, mint mindenkinek? Miért van Amerikában jiddis-nosztalgia? „Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk. Maradunk itt vagy egyszer majd továbbmegyünk.” Mindenesetre Kohn és Grün utaznak tovább a vonaton, és mi követjük őket Nádasdy Ádám nyelvész és Komoróczy Szonja történész segítségével Toronyi Zsuzsanna moderál.

Helyszín és időpont: 

2022. március 8., kedd este 6-kor, online. Zoom link

Címlapképünk: Nagybereznai zsidó fuvaros fényképe

Fleissig bácsi rabbi sapkája

A huszti zsinagóga belső tere @Király Mátyás felvétele

Címlapképünk ezen a héten egy nagybereznai (ma: Великий Березний, Ukrajna) zsidó fuvaros fényképét választottuk 1939 márciusából. Életéről semmit sem tudunk, de életkörülményeit a fentebb bemutatott forrásszöveg alapján sejthetjük - amiképpen történelmi tudásunk alapján a későbbi sorsát is. 

#ZsidoMuzeum 











Korábbi hírleveleink