Zsidó Múzeum ​ Magazinja #307 Jeruzsálem E heti hírlevelünket Ijár 28-án küldjük. Ez a nap egy új ünnep napja a zsidó liturgikus naptárban: Jeruzsálem egyesítésének napja. „ Még soha egyetlen város sem gyakorolt ilyen hatást egy nép képzeletére. Még soha egyetlen nép sem volt olyan hűséges, mint őseink, akik 20 évszázadnyi száműzetést és üldöztetést viseltek el azért, hogy gyermekeik, unokáik vagy dédunokáik hazatérhessenek Jeruzsálembe, az ir hakodesba, a szent városba, a zsidó szív otthonába.” — írta Jonathan Sacks rabbi E heti hírlevelünket a zsidó nép örök fővárosának, Jeruzsálemnek szenteljük, természetesen gyűjteményi tárgyaink emlékezetén keresztül. 1967. június 7. 1967-ben, a Hatnapos Háború során, június 7-én Motta Gur egysége visszafoglalta, felszabadította Jeruzsálem óvárosát, ahová 1948 óta nem léphettek be zsidók. Gur rövid, egymondatos katonai jelentése nem a terület elfoglalásáról szólt, hanem már-már szakrális hangon szólt: "har ha-bajit be-jadénu" (a Szentélyhegy a kezünkben van). Az Izrael függetlenségét jelentő ENSZ határozatot követő függetlenségi háború során Jordánia elfoglalta Kelet-Jeruzsálemet és az óvárost, míg Izrael a város nyugati részét. Az izraeli erők összehangolt kísérletet tettek a jordániaiak kiszorítására, de nem jártak sikerrel, és a háború azzal ért véget, hogy Jeruzsálemet a Zöld Vonal mentén felosztották Izrael és Jordánia között. Az óvárost és Kelet-Jeruzsálem többi részét, valamint a Ciszjordániát teljes egészében Jordánia foglalta el, amely kiűzte a zsidó lakosokat, az Óváros 58 zsinagógájának felét lebontották, az Olajfák hegyén található zsidó temetőt pedig kifosztották a sírkövekért, amelyeket útburkoló kövekként és építőanyagként használtak fel. Mose Dajan, a hadsereg főparancsnokának beszéde a város egyesítéséről: "Ma reggel az Izraeli Védelmi Erők felszabadították Jeruzsálemet. Egyesítettük Jeruzsálemet, Izrael megosztott fővárosát. Visszatértünk legszentebb szent helyünkre, hogy soha többé ne váljunk el tőle. Arab szomszédaink felé – éppen ebben a pillanatban, és éppen ebben a pillanatban különös hangsúllyal – kinyújtjuk a béke kezét. Keresztény és muszlim polgártársainknak pedig ünnepélyesen megígérjük a teljes vallásszabadságot és a vallási jogokat. Nem más népek szent helyei miatt jöttünk Jeruzsálembe, és nem azért, hogy beavatkozzunk más vallások híveinek ügyeibe, hanem azért, hogy megőrizzük a város teljességét, és ott másokkal együtt, egységben éljünk." A hét műtárgya: A Becalél Akadémián készített tál, 1906 előtt → ​ A cionista nemzeti művészet kialakítására egy fiatal bevándorló művészekből álló csoport 1906-ban Jeruzsálemben létrehozta a Becalél Művészeti Akadémiát. Követendő szempont volt, hogy a termékek nyersanyaga helybeli, izraeli anyag legyen és lehessen háziipari körülmények között is művelni. A politikai cionizmus gondolatával párhuzamosan a zsidó nemzeti gondolat a kulturális élet területén is megjelent. Ekkoriban indult a héber nyelvújító mozgalom, melynek eredményeképpen az évszázadokon keresztül a szakrális szférába visszahúzódó héber nyelv újra beszélt nyelvvé vált. A nemzeti művészet megteremtésének kísérlete egybeesett az európai szecessziós mozgalmakkal, és elméleti és stíluskérdésekben is nagy hatást gyakorolt rá. A cionista nemzeti művészet kialakítására egy fiatal bevándorló művészekből álló csoport 1906-ban Jeruzsálemben létrehozta a Becalél Művészeti Akadémiát. Az intézet nevét Becalélról, a salamoni szentély építőmesteréről kapta, aki a zsidó művészet első alakja volt, s aki amellett, hogy a kellő mesterségbeli tudása volt, Istentől eredő elhivatottsággal is rendelkezett. A tárgyak stílusának kialakításánál a cionista eszmények által diktált stiláris elemeket használták. Ezek kialakításához gyűjtötték a tradicionális zsidó kézműves termékeket, és azok mintakincsét aktualizálva és új elemekkel bővítve alakították ki a jellegzetes, szecessziós Becalél stílust. Mintakincsükben elsősorban a héber betűk és az izraeli növények, állatok, tájképek részletei domináltak. A kis réztál egyrészt a közel-keleti tárgyak hagyományát követi, de díszítése nem más, mint a híres zsoltáridézet: „Ha elfelejtlek Jeruzsálem, száradjon el a jobbkezem….” (137. zsoltár 7. vers) héber betűiből álló arabeszkszerű mintája, a cionizmus szimbólumának, a Dávid csillagnak az ágaiban felírva.​ Arany Jeruzsálem Naomi Shemer a „Jerusalajim sel Zahav” című dalt az 1967. május 15-én Nyugat-Jeruzsálemben megrendezett Izraeli Dalfesztiválra írta. A dalt Jeruzsálem polgármestere, Teddy Kollek rendelte meg, versenyen kívüli számként. Abban az időben Jeruzsálem óvárosa jordániai ellenőrzés alatt állt. A zsidókat kiűzték az óvárosból, és tilos volt belépni ezekre a területekre, számos zsidó szent helyet meggyaláztak vagy megrongáltak. Három héttel a dal első nyilvános előadása után kitört a hatnapos háború. A dal gyorsan az Izraeli Védelmi Erők morálját emelő himnusszá vált. 1967. június 7-én az IDF visszafoglalta Kelet-Jeruzsálemet és az Óvárost Jordániától. Shemer éppen egy pihenőidejét töltő ejtőernyős osztag előtt lépett fel, amikor értesült arról, hogy az izraeli erők elfoglalták a Siratófalat és a Templomhegyet. Erre reagálva sietve írt egy új versszakot, amelyben az eredeti második versszakot, amely a Templomhegy meglátogatásának lehetetlenségét siratta, egy diadalmas versszakkal váltotta fel, amely Izrael visszatérését az Óvárosba ünnepelte, így a dalon keresztül tájékoztatta az ejtőernyősöket arról, hogy Izrael elfoglalta a szent helyeket. Az új versszak utalt arra is, hogy Slomo Goren rabbi a Siratófal előtt megszólaltatta a sófárt. A dalszöveg részletei: A dal szövege többször az ősi zsidó szövegekből merít: „Arany Jeruzsálem” kifejezés egy ékszerre utal, amelyet egy Rabbi Akiváról szóló, jól ismert talmudi legenda említ. Lásd: Talmud Bavli Nedarim 50a „Minden dalodhoz én vagyok a lant” utalás Rabbi Yehuda Halevi egyik versére „Sikítok, mint a sakálok, amikor a fájdalmukra gondolok; de álmodva fogságuk végéről, olyan vagyok, mint a hárfa a dalaidhoz.” "Hogyan? száradtak ki a vízforrások..., ül magányosan a város.... " A Siralmak könyvének nyitókérdését idéző részletek. Lásd: Siralmak könyve 1:1 „Ha elfelejtelek, Jeruzsálem” A 137. zsoltár részlete: „Babilon folyói mellett ültünk le és sírtunk, amikor Sionra emlékeztünk....” Lásd: Zsoltár 137 ​ Kapcsolattartás titkokkal A Jeruzsálemet ábrázoló képeslapot 1977. május 30-án küldte Ági és Laci Izraelből Budapestre, a Balog családnak. Akkoriban ez már önmagában hírértékű volt, hiszen az 1967-es háború után Magyarország megszakította a diplomáciai kapcsolatait Izraellel, így turistaként odalátogatni sem volt egyszerű vállalkozás. Amiről ebben a képeslapban hírt adnak, az méginkább tilos volt: megszerezték Annának Leon Uris Exodus című könyvét, ami akkoriban Magyarországon tiltólistán volt. A könyv végül mégiscsak megérkezett Annához, aki - nyilván mint sokan mások - titokban olvashatta el Izrael függetlenségi háborújának regényét. A titkokat rejtő képeslapot néhány hete kapta meg gyűjteményünk - ezúton is nagyon köszönjük! (A képeslap adatait, valamint a levél szövegét gyűjteményi adatbázisunkban ​ tanulmányozhatják.) Jeruzsálem Budapesten (a rendszerváltás után) Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere megnyitja a Jeruzsálem Hét rendezvényeit 1995. szeptember 3-án. Yoel Alon, Izrael Állam nagykövete, és Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke a Magyar Zsidó Könyvnapokon, 1999. augusztus 30-án. Kezükben levéltárunk akkor megjelent kiadványa, a Jeruzsálem régi képeslapokon című kötet. Publikációs felhívás: Vér A „vér” témája a bronzkortól napjainkig meghatározó a zsidó kultúrában. A szó különböző kontextusokban 360 helyen szerepel a Héber Bibliában, majd a vér szimbolikája, a vérhez kapcsolódó történeti és kulturális jelenségek, illetve a vér általi önmeghatározás kérdései végigkísérik a zsidó civilizáció történetét. A vérhez a tisztaság és a tisztátalanság, az áldozatbemutatás és vérontás, és a csoporthoz tartozás és a kirekesztés fogalmai is kapcsolódnak. A Targum folyóirat 2026/2-es számában a zsidók és a vér kulturális történetét dolgozzuk fel a Héber Biblia előírásaitól a 21. századi genetikai kutatásokig. Az interdiszciplináris közelítés jegyében történeti, filológiai, hermeneutikai, antropológiai, szociológiai vagy kultúratudományi tanulmányokat várunk. Címlapképünk: Zádor István: Jeruzsálem Zádor István: Jeruzsálem →​​​ ​ Zádor István (1882-1963) festőművész 1927-ben járt a Szentföldön, aminek élményét számos képén megörökítette. E heti címlapképünknek az ő egyik Jeruzsálemet ábrázoló idilli képét választottuk. ZÁDOR ISTVÁN MŰVEI GYŰJTEMÉNYÜNKBEN →​​​ ​ Hírlevelünk küldésének napja: Ijjár 28., az ómerszámlálás 43. napja, Jom Jerusalajim *Ómerszámlálás A mostani időszak az ómerszámlálás időszaka, amely Sávuotig tart. Peszah után hétszer hét, azaz negyvenkilenc napig kell a napokat számolni, mígnem beköszönt a Sávuot, a hetek ünnepe. A napok számolásának parancsa bibliai eredetű, s arra utal, hogy a Szentély korszakában Peszah második