A názáreti Jézus a hegyi beszédben, egyik leginkább zsidó beszédében, azt mondja, hogy egyetlen ióta - héberre fordítva jod - sem veszhet el a törvényből, amíg az ég és föld el nem múlik. Mózes törvénye érvényes marad. A törvény, minden hétköznapi életgyakorlat, az evés és a WC-használat megszentelése segít, hogy minden percben tudjuk, Isten előtt állunk és ehhez mérten tegyük a dolgunkat. Semmi sem mindegy, az élet minden percének kivételes súlya van.

A törvény az ókori Közel-Kelet magaskultúráiban közvetlen kapcsolatban állt mindig végső forrásával, az Istenek világával, ahogy a középkori Európa teljes életvilágát, törvényeit is átfogta a kereszténység, hogy megszelídítse, Istenhez kösse, alárendelje Istennek a hatalmat. Beláthatatlan a jelentősége annak, amit éppen ezen a héten olvasunk a hetiszakaszban: a Tóra megparancsolja a királyoknak, Izrael mindenkori királyainak, hogy amikor tehetik, olvassák törvénykönyvüket, a Tórát magát, hogy tudják, nem ők a törvény végső forrásai, hanem a Királyok Királya.

A modernitás megszülte az önmagát teremtő embert, azt, aki önmagának ad törvényeket, ismerős idegen szóval autonóm, ami pontosan ezt jelenti.

De hogyan lesz ebből általánosan érvényes törvény, amely kötelez? A törvény végső forrása végső soron nem Isten lesz többé, ha hiszünk benne, ha nem, hiszen ez most már személyes választás kérdése, hanem az új szuverén, a nép. Az uralkodó többé nem Isten kegyelméből uralkodik.

A világ a modernitásban ezzel párhuzamosan egyre kiismerhetetlenebbé válik, egyre kevésbé fogja át egyetemes törvény. Ezért áll a zsidó hagyomány egyik legradikálisabb képviselője, Franz Kafka híres példázatában ama híres szereplő teljes életén keresztül „a Törvény kapujában”. Amely kapun nem léphet be, ismeretesen.

A törvényre, közösségi szabályokra, arra, hogy kiismerhessük magunkat a világban, nagy szükségünk van, rosszul viseljük enélkül az életet. Az átfogó szabályok, az örök Törvény kora alighanem végérvényesen elmúlt már. Kicsi törvényekre, kis közösségekre, közösségi állandóságra van szükség. Valamire, valakikre, amire, akikre lehet számítani, működő közösségi szabályokra. Arra, hogy Önök az online magazint, ezt, itt, biztosan, minden körülmények között minden héten megkapják tőlünk és ez így is lesz. Ahogy nekünk Önökre van szükségünk és hálásak is vagyunk minden visszajelzésükért. A mi közösségünknek vannak és lesznek törvényei.

Elul havába értünk, az önmagunkba mélyedés, az önismeret csendes havába. Amikor, ahogy a zsidó hagyomány tartja, közelebb hajol hozzánk az Örökkévaló. Együtt vagyunk. Maradjunk együtt. 

A danse macabre franciául haláltáncot jelent. A téma a korábbi hagyományokból a késő középkorban allegorikus műfajjá vált, amely az irodalomban, a képzőművészetben és a színházban egyaránt elterjedt. A lét kezdetének és végének misztikus, megfoghatatlan témájának egyik  típusa a danse macabre, központi témája a mindenkire váró halál, az élők figyelmeztetése az elkerülhetetlen végre. Ezeken az ábrázolásokon a halál többnyire csontváz alakban jelenik meg, és korra, rangra való tekintet nélkül viszi táncba, majd kényszeríti sírba a legkülönbözőbb társadalmi rétegekből származó áldozatait. A képzőművészetben kiemelkedő Hans Holbein 40 darabos fametszetsorozata a 16. század első feléből. A danse macabre megjelenik például Villon költészetében, a magyar irodalomban pedig Arany János, Madách Imre, és Ady Endre műveiben.

Barta Ernő litográfiai sorozata 16 jelenetben dolgozza fel a második világháborút és a holokausztot a danse macabre műfaján keresztül. A lapok szimbolista jelenetein a csontváz hatalmas alakja, mint egy mese vagy képregény főszereplője magasodik az áldozatok fölé. Az 1944-45-ös események és a művek finom rajzossága, szecessziós stílusa közötti meghökkentő ellentét eltávolítja a nézőt a témától. Ugyanígy megdöbbentő és disszonáns Barta szokatlan választása, hogy egy középkori allegória műfaján keresztül ábrázolja a holokausztot. A jeleneteken – egy-egy kivételtől eltekintve – így inkább a rajzi virtuozitásra kerül a hangsúly, és szinte eltörpül, illetve elvonttá válik a téma súlyossága.

Losonci Miklós 1983-ban megjelent tanulmányában így ír Barta sorozatáról:

”A második világháború megszakította ezt a szellemi térhódítást (Hollandiában dolgozott) olyannyira, hogy Barta Ernő nem tudta befejezni 1939-es hollandiai megbízatását, a „Red V ölen damn” rézkarcsorozatot. Mást tárt Barta Ernő és kortársai elé az élet, az iszonyatot. A képzelet, ha kibírta, erre összpontosított, így változtatott teendőin, mert a valóság feketedett el. így Barta Ernő is a „Red Volendam” sorozat helyett a „Danse Macabre” lapjait adta ki az 1944—45-ös évekből, 16 litográfiáiból készült albumot. Mit tartalmaz ez a kiadvány? Puszta közepén merengő, csontvázarcúra sérült, riadt anyát, haláltáncba kavargó menekülteket, szuronyos őrök között vánszorgó, ártatlan nőkét, halottakat és a halál jelképes alakját, kikötött embert, géppuskát és kiemelkedően borzalmas, de formailag elsőrangúan megoldott három táncoló csontvázfigurát, az egyik már a földön hever mozdulatlanul, így válik a haláltánc alkatrészévé…”

(Forrás: Losonci Miklós: Barta Ernő interkontinentális festői munkássága. In: Hevesi Szemle, 1983. december)

Az album képei megtekinthetőek a múzeumi adatbázisban: http://collections.milev.hu/items/show/31250

Barta Ernőről  bővebben: ​http://collections.milev.hu/exhibits/show/artists/bartaerno

Mivel foglalkozol a múzeumban, hogy kerültél ide, és hol tanultál múzeumjogot? Miért érdekelt? Mennyire jár nálunk gyerekcipőben ez a terület?

A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár működésével és tevékenységével kapcsolatos jogi feladatokat látom el, ami elég sokszínű és változatos munka a számomra. Ez konkrétan azt jelenti, hogy az intézmény és más, hazai és nemzetközi muzeális intézmények közötti jogügyleteket készítem el, valamint a múzeum és a levéltár egyéb jogi és magánszemélyekkel kapcsolatos együttműködésének feltételeit fektetem le szerződéses keretek között, a törvényi szabályok figyelembevételével. Főleg polgári jog és közigazgatási jog területére eső ügyeket érintenek a feladataim. A viszonylag egyszerű kölcsönszerződések elkészítésétől az összetettebb jogi problémák (pl. az arculatátvitel /merchandising/, valamint egyéb atipikus felhasználási szerződések) megoldásáig sokféle feladatom adódott már. Különösen izgalmas számomra a külföldi intézményekkel kötendő - különböző  országok eltérő jogrendszeréből adódó eltérő szabályainak és terminológiájának összehangolásával -  megállapodások elkészítése.

A jogi egyetem elvégzését megelőző években, a középiskolában kezdtem érdeklődni a különböző művészeti ágak iránt (a film, irodalom, zene, képzőművészet). Tisztában voltam azzal, hogy a jognak van olyan területe, amely a szellemi tulajdonnal foglalkozik. Az egyetemen szerzői jogi kurzusokra jártam, majd szerzői jogászként dolgoztam egy ideig az egyik közigazgatási csúcsintézménynél. Úgy gondoltam, hogy a jog mellett érdemes más aspektusból is megismerni azt, hogy az adott kulturális területek hogyan működnek. Így itthon és az Egyesült Államokban is folytattam tanulmányokat kulturális menedzsment területén, hogy jobban belelássak abba, hogyan is néz ki a kulturális szféra a gyakorlatban. A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár lehetőséget nyújtott arra, hogy olyan speciális jogi területtel foglalkozzak, amely érinti a kultúrát és a szellemi alkotásokat egyaránt. Jó érzéssel tölt el, hogy olyan intézménynek nyújtok jogi segítséget, amely a zsidó vallás és kultúra tárgyait, dokumentumait és képzőművészeti alkotásait gyűjti, megőrzi, kutatja és a nyilvánosság számára is láthatóvá teszi. Úgy gondolom, hogy az intézmény munkája értéket képvisel a mai világban.

Hogyan változott meg a munkád a vírussal, hogyan telnek a mindennapjaid? Mi a különbség a korábbi és a mostani munkanapjaid között?

Alapvetően nem változott. A múzeum nyitvatartásának szüneteltetése és egy új kiállítótér megnyitása miatt most más típusú jogi feladatok elvégzése került előtérbe.

Hogyan éred el, törekszel-e rá, hogy megkülönböztethetőek legyenek egymástól a napok?

Igyekszem megtalálni az egyensúlyt a szellemi tevékenység és a fizikai kikapcsolódás között.

Milyen olvasmányt/filmet/tanulmányt ajánlanál, ami segít kikapcsolódni?

Soul és jazz zenét hallgatok minden mennyiségben, ez segít megnyugodni ebben a zaklatott világban. Nagy kedvencem Charles Bradley, Nina Simone, Ella Fitzgerald, Yusef Lateef, vagy Pharoah Sanders.

Találkoztál már a mostani helyzetre reagáló, érvényes, érdekes műalkotással?

A Covid Art Museum internetes platformon van pár humoros dolog, de alapvetően a komolyabb dokumentarista fotós iránynál találkoztam súlyosabb alkotásokkal ember- és helyzetábrázolás témában. Két dokumentumfotós munkái tetszettek meg: Andrea Frazzetta az olasz egészségügyben dolgozókról készült képei, és a Reuters fotósának, Callaghan O'Hare-nek a houstoni kórház sürgősségi osztályán készült fényképei.

Van olyan szöveg, kép, film, zenemű, amelyet most különösen aktuálisnak érzel?

Alfred Kubin sötét hangvételű, szürreális grafikái és a kortárs zenében Max Richtertől a This Bitter Earth Dinah Washington énekesnő előadásában, illetve Krzytof Pendereczkitől a Symphony no. 1. és Mica Levitől a Drift.

Mi volt a legnehezebb az elmúlt időszakban és milyen új dolgokat hozott az életedbe a vírushelyzet?

A legnehezebb a bizonytalanság főként a vírus következményeivel kapcsolatosan. Ez a helyzet negatívan érinti az emberek életfeltételeit, életvitelét, egészséget és megélhetését is. Túl összetett a probléma, a válaszok pedig nem egyértelműek.

Három hónapra bezárták az uszodákat, ez engem nagyon megviselt, mivel a normális napi életvitelemhez, jó közérzetemhez szükséges mozgástól fosztottak meg (gyógytorna, úszás). Korábbi operációból származó izomproblémák, idegi sérülések miatt az úszás nekem létkérdés, és sajnos nincs olyan alternatív mozgás, amivel ezt helyettesíteni tudom.

Mi a kedvenc tárgyad/dokumentumod/alkotásod a gyűjteményből és miért pont az?

Barta Ernő Danse Macabre (Haláltánc) 1944-45 című grafikai sorozata. Nemrégiben fedeztem fel ezeket a műveket az adatbázisban: a 16 képből álló műegyüttes a  második világháború és a holokauszt borzalmait dolgozzák fel. Az alkotó halálábrázolása elég egyéni, stílusa expresszív és szarkasztikus. Nagyon aktuálisnak érzem a sorozat minden egyes alkotását.

Mik a terveid arra az időre, amikor minden megnyit újra, elmúlik a vírusveszély? Hová mennél először?

A félelem és kétségek nélküli szociális élet...ha abba újra bele tudnék csöppenni...akkor ismét jazz vagy könnyűzenei koncertre mennék. Utazni szeretnék, és Izmirbe, a tengerpartra elmenni a török barátaimhoz.

 A zsidó múzeumokban lévő tárgyak jogi helyzetének, tulajdonviszonyainak fontos területe a közösségi kárpótlás, mely az ingatlanok, földterületek mellett a kulturális területet is érinti, érintheti.

A zsidótörvényekkel bevezetett jogfosztásra adott válaszként a Zsidó Múzeum az zsidó emancipációról készített született időszakos kiállítás 1938 tavaszán.  Kiállítás-archívumunkban ezt a kiállítást mutatjuk be.  

Az Izraeli Nemzeti Könyvtár az izraeli politikai helyzet és a Covid19 járvány következtében előálló költségvetési megszorítások miatt 2020 augusztus 17-étől bizonytalan időre bezár.

Az Izraeli Nemzeti Könyvtár nem csak az izraeli tudósok és egyetemisták számára létfontosságú, de a diaszpora zsidó kulturális intézményei, és az ezeket használók számára is. A könyvtár elődje 1925-ben nyílt meg a Héber Egyetem könyvtáraként, azzal a céllal, hogy minden zsidó könyvet összegyűjtsenek Jeruzsálemben, majd ezt a könyvtárat emelte a nemzeti könyvtár rangjára 2007-ben az izraeli parlament. Az utóbbi évek hatalmas fejlődéssel, és a könyvtár új kampuszának építésével teltek – ezt vágta most ketté a kényszerű bezárás.

A Nemzeti Könyvtár nagyon komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a zsidó kulturális örökségből minél több minden legyen online is hozzáférhető; gyűjteményi honlapjukon keresztül közel nyolcvanezer héber kéziratot, Jeruzsálem régi térképeit, vagy akár a diaszpora zsidó sajtóját – köztük az Egyenlőséget is elérhetjük. És még sok mást, hiszen itt őrzik egyebek mellett a 10. századi Damaszkuszi Kódexet, Majmonidész néhány kéziratát, Martin Buber és Gershom Scholem teljes könyvtárát, Kafka kéziratait és Löw Immánuel kéziratainak egy jelentős részét is.

A könyvtár most az olvasókhoz fordul támogatásért, hogy segítsenek meggyőzni az izraeli kormányzatot az azonnali pénzügyi támogatás szükségességéről.

További hírek a könyvtár weboldalán: https://web.nli.org.il/sites/nli/english/Pages/default.aspx

Bánat és öröm: ugyanazon a napon, amikor a könyvtár bezárt, a kényszerű bezártság után újranyitott a jeruzsálemi Izrael Múzeum.