Zsidó Múzeum Magazinja: Jom haSoa Hírlevelünk tartalmából A holokauszt emléknapja Izraelben: Jom haSoá A hét műtárgya: Hágáda A Varsói Gettó és a holokauszt Kiállítás-archív: A Varsói Gettó, 1941 Egy néma és mozdulatlan ország A túlélők után: A holokauszt hágádája Szenes Hanna: Éli Éli (Regina Spektor) ​ Google Cultural Institute: Zsidó Múzeum Programajánló: Izrael nagy pillanatai Instagram hírek A Holokauszt emlékezete Izraelben: a Soá emléknapja A genocídium, az ellenállás, az állam újjászületése mind beépültek a zsidó vallási év ciklusába, rituálévá lett közös emlékezetük, viszont súlyos feszültségeik is kiütköznek időről-időre. Amikor még alig csendesedett el a Függetlenségi háború fegyverropogása, az újszülött Izrael államának főrabbinátusa egy hagyományos böjtnapra, Tévét hó tizedikére tűzte ki a holokauszt emléknapját. A zsidó nép története – a rabbinikus történelemszemlélet szerint – lezárult akkor, amikor a második száműzetés kezdetét vette, ahogy Yosef Hayim Yerushalmi híres könyvében, a Záchorban – olvasható. Azóta végképp nem történhet semmi új a nap alatt, ami történni fog, az már kívül lesz majd az emberi histórián, mert bevégzi azt – a Messiás érkezése. A látszattörténések addig árnyékai annak, ami már lezajlott és jól beilleszthetőek a zsidó év körforgásába: minden megmenekülés kis purim, „purim katan” és minden pogrom és üldöztetés Áv hó 9 kópiája, megismétlődése a keresztes háborúk Rajna-vidéki pusztításaitól a spanyol kiűzetésen át a holokausztig. A zsidó nép bő egyharmadának elpusztításakor semmi különös nem történt, az történt, ami mindig, nagyobb volumenben. A már meglévő gyásznapon kell erre is emlékezni. Nagyon sokan gondolták azonban úgy, hogy a holokausztban igenis történt valami, ami nem történt meg Wormsban, Yorkban, Bogdan Hmelnyickij mészárlásai vagy a kisinyovi pogrom idején, hogy Auschwitz új fejezet a zsidógyűlölet világtörténetében. Ráadásul közvetlen történeti előzménye mindez a modern Izrael megszületésének még akkor is, ha nagyon is lehet vitatkozni arról, mennyire közvetlen a két esemény közötti ok-okozati kapcsolat. Az izraeli törvényhozás ezért 1959-ben (Kasztner Rezső meggyilkolásának évében, 2 évvel az Eichmann-per előtt) törvényben rögzítette, hogy a Soá mártírjainak és hőseinek emléknapja Niszán hó 27-e legyen, amelyen azt már évek óta ünnepelték. Önálló dátumot kapott tehát az ünnep, de a zsidó naptári év különösen sűrű, jelentésrétegekben gazdag időszakában: egy héttel Peszáh, a szabadulás ünnepének lezárulása után, nyolc napra a Függetlenség Napjától. Niszán 27-e ezáltal egy modern történeti elbeszélést próbál beágyazni a zsidó hagyomány áramába. A hét műtárgya: Hágáda A különleges Hágáda 1946-47-ben készült Debrecenben, a Hasomer Hacair ifjúsági szervezet izraeli kivándorlásra felkészítő táborában. Készítője Dov Ungar, aki az egyiptomi kivonulás hagyományos történetébe ágyazva, azt kiegészítve meséli el a holokauszt történetét és a felszabadulást. Néhány nyomtatott imarészletet leszámítva az egészet kézzel írta és rajzolta. A "rabszolgák voltunk" hagyományos értelmezése mellett szövegben és rajzban is bemutatja a koncentrációs tábori rabságot. Hágádája végén a hagyományos "Jövőre Jeruzsálemben" rész helyett közelgő kivándorlásáról, terveiről ír. Az alternatív, fontos társadalomtörténeti forrásként is értelmezhető Hágáda a közeljövőben a frankfurti zsidó múzeumban, az európai zsidóság 1945 és 1948 közötti életét bemutató, Our Courage ​ című kiállításában lesz látható. A műtárgy adatlapja és további oldalai: collections.milev.hu ​ A Varsói Gettó és a holokauszt Mit kezdjen egy olyan állam a Soával, amelynek határait, létét egyetlen szomszédja sem ismeri el? Amelynek alapító ideológiája, a cionizmus, a száműzetés zsidó történelmének tagadására épül, a zsidó áldozatiság és passzivitás elvetésére? Mit kezdjen egy ilyen állam, amelynek polgárai tekintélyes részben a Soá túlélői, saját közvetlen történeti előzményével? Hogyan építsen erre a kikerülhetetlen eseményre közösségi, nemzeti önazonosságot? Az ünnep neve ma is a Soá és a Hősiesség Emléknapja. 1951 Niszán 27-én leplezték le Mordechai Anielewicz, a varsói gettólázadás vezetőjének szobrát a róla elnevezett kibucban. A varsói gettó megrendítő, nagy története, a „hősiesség” példája sokáig mintegy egyenrangú volt az izraeli hivatalos emlékezetben a holokauszt „hétköznapjaival”, a sorstalanság tapasztatával. Az áldozatokat valami olyasmiért ölték meg, amihez jelentős többségüknek semmiféle belső köze sem volt. Köves Gyuri, amikor Lajos bácsi a zsidó sorsközösségről beszél neki, amelynek ő is része immár, egyáltalán nem érti, hogy kerül ő ebbe a történetbe. Nem az ő sora volt, ahogy mondja később, de ő élte végig. A varsói gettó hősei visszavették a döntést, ha nem is az életük, de a haláluk felett, a méltóságukat, ennyiben az, ami velük történt, atipikus része a holokausztnak. De ez volt az a történet, amelyhez Izrael eleinte kapcsolódni tudott. Mindez később, mára sokat finomodott, de egészen soha nem tűnt el, része maradt az izraeli holokauszt-emlékezetnek. Hiszen a sorstalansághoz, a lényegileg értelmetlen tömeges pusztuláshoz nem kapcsolódhat semmilyen jövő, semmilyen élet. Semmiféle emlékezetpolitika nem integrálhatja, nem láthatja el értelemmel. A Varsói Gettó (1941) - ahogy azt Willy Georg látta… 1995. októberében mutattuk be a Willy Georg, egy német katona fényképeiből rendezett kiállítást.  Read More Egy néma és mozdulatlan ország A Soá emléknapjának délelőttjén, 10 órakor megszólalnak a szirénák és Izraelben megdermed két percre az élet. Az ország minden évben két percre mozdulatlanná válik, „meghal”. Két percen át minden évben az élők átadják a helyüket a halottaknak és a meg sem születetteknek, két percen át Niszán hónap 27. napján nekik is van országuk ebben a világban. Arra emlékeztet mindez, hogy, noha, persze, minden megy tovább, mindig megy tovább minden, valójában semminek sem lenne szabad továbbmennie többé azután, hogy – ahogy Tatár György írja: érvényes törvény tekintette a puszta megszületést halálos bűnnek és végre is hajtotta az ítéletét. A holokauszt áldozatai bizonyos értelemben mind csecsemők voltak, annyira ártatlanok, hiszen haláluk semmiféle összefüggésben nem volt életükkel, bárhogyan is élték. Ilyenkor az élet nem megy tovább. Úgy kell tekintenünk ilyenkor, mintha mi magunk is ott lettünk, mi magunk is meghaltunk volna ott. Helyet kell adnunk évente két percig az élők világában a halottaknak és a meg sem születetteknek. A túlélők után: a holokauszt Hágádája Az eleven csoportemlékezetből nemzedékeken átívelő, közösségeket összefogó kulturális emlékezet születésének modellje, ahogy a kérdés nagy kutatója, Jan Assmann szépen leírja, az egyiptomi kivonulás ritualizált elbeszélésrendje, a széder este. A kivonulás drámájának színházi szövegkönyve a Hágádá, végtelen aktualizáló kreativitás forrása, a holokausztra emlékező változata eddig sem volt ismeretlen, de igazán most jött el az ideje egy izraeli írónő, Michal Govrin szerint. Azért, mert a túlélők, akik, hála Istennek, még mindig százezres létszámban vannak jelen köztünk, lassan elérnek az emberi kor végső határának küszöbére. Az emlékezetnek túl kéne élnie a tanúságtevőket. A széder este szertartása éppen ezt célozta meg, páratlan eredményességgel, ezért használta fel Govrin saját emlékezeti rituáléjának sorvezetőjeként. Idén mutatták be először a közönség számára a „gyülekezés” forgatókönyvét Amerikában több mint 500 regisztrált résztvevőnek online, a Jerusalem Post beszámolója szerint. Ez a Hágádá bevonja történetébe a holokauszt afrikai színhelyeit éppen úgy, mint az embermentők önfeláldozását és beszél arról, hogyan erősítette meg a Soá negatív példázatként civilizációnk erkölcsi alapjait. Ahogy Kertész Imre híres esszéjében áll: „Akárhogy analizáljuk is, a Holocaust füstje hosszú, sötét árnyékot borított Európára, miközben a lángjai eltakarhatatlan jelet égettek az égboltra. Ebben a kénes fényben az elbeszélés szelleme újramondta a kőbe vésett szavakat”. A széder estét lezáró dalok mintájára áll a Holokauszt-emléknapi Hágádá végén Szenes Hanna egyik verse, amelyik a természet nemzedékeken messze átívelő állandóságában találja meg az Örökkévaló nyomát, bár az újságcikk nem nevezi meg, nyilvánvalóan az Eli, Eli-ről van szó. Program bármikorra: Google Cultural Institute Múzeumunk mostantól elérhető a Google Cultural Institute kínálatában. Ezen a csodálatos platformon múzeumok, műemlékek és az emberiség egyéb kincsei láthatóak - közte 150 tárgy a múzeumból és a Dohány utcai zsinagóga korai történetét bemutató minitárlatunk ​. Belépés itt: Google Cultural Institute ​ Izrael nagy pillanatai A Jichak Rabin Központ Izrael Múzeuma idén különös vállalkozásba fog: virtuális tárlatvezetésüket a világ minden zsidó közösségének egyszerre kínálják. A magyar nyelvű tárlatvezetést a Keren Hayesod Hungaria Alapítvány szervezi múzeumunkkal együttműködve. A virtuális tárlatvezetés időpontja: 2021. április 12, este 7 óra. Részletek és zoom link a csatlakozáshoz a Múzeum