Zsidó Múzeum Magazinja ​IGAZSÁG A Messiás intézményei Pontosabban az igazságszolgáltatásé. Amikor majd megszólal a nagy sófár, úgy tűnik, az első lépése az lesz majd a megváltásnak a száműzöttek összegyűjtése után, hogy kialakítják számukra az újjászülető, messiási Izraelben a bíróságokat. A megváltás kezdete, kissé talán meghökkentő módon, a joguralom intézményeinek kiépítése. Az Ámidának alkalmankénti végtelen gyakorlatiassága az egyik leglenyűgözőbb vonása. A zsidó közösség életének legnagyobb pillanata, a történelem vége intézményépítéssel kezdődik majd. Ahogy Mózes egyik első vezetői teendője is az volt a pusztában, hogy Jitró, az apósa tanácsára igazságszolgáltatási rendszert épített ki. "Engedd, hogy újra bíráink legyenek, ahogy kezdetben, s tanácsadóink, ahogy eleinte. Űzd el gondunk-bajunk, s uralkodj felettünk. S egyedül Te uralkodj rajtunk, Örökkévaló, kegyelemmel, s irgalommal. Add meg igazunkat az ítéletkor, ó Király, aki szereti az igazságot és a (helyes) ítéletet." A Főima, legemelkedettebb imánk végtelenül egyszerű, köznapi felismerésekre épül. Együtt élni másokkal – és amúgy magányosnak lenni is másfelől, szóval minden a világon – nagyon nehéz. Eltérnek az érdekeik, az értékrendjük, a bioritmusuk, a habitusuk, az érdeklődésük a miénktől, rosszul nyomják ki a tubusból a fogkrémet. Minden közösség, úgy tűnik, még a megváltás utániak is, tele van konfliktusok lehetőségével, az együttélés elsőszámú szabálya az, hogy legyen hová fordulni, ha a felek nem tudják elrendezni őket egymás között, és hogy olyan hatóságokat lehessen felkeresni, akiknek megbízunk az ítéletében, akkor is elfogadjuk, ha nem örülünk neki. Az intézményekbe vetett bizalomról van szó és arról a reményről, hogy a zsidókat saját bíráik, saját törvényeik alapján fogják majd megítélni a saját országukban. Ezért sem szabad, még a Messiás eljövetele előtt sem, világi bírósághoz fordulni egy másik zsidóval szemben. A hét műtárgya: Népbírósági tárgyalás Eppinger-Weiss Margit: Szálasi és Beregfy a Népbíróság előtt Szálasi Ferenc pszichológiai portréja meglepően sok történészt izgat, élete utolsó felvonásának közeli megfigyelője volt Eppinger Weisz Margit képzőművész, aki maga is sajátos ítéletet mondott róla. Szálasi vonásait pontosan, szenvtelen érdeklődéssel rajzolja meg, talán egészen kicsit karikaturisztikus tónusban, inkább kissé buta és joviális, semmint gonosz figuraként láttatja, semmi szörnyetegszerű nincs benne. Legömbölyített, karaktertelen, kissé tompa tucatarc, a rá irányuló figyelem, ha valamit, akkor azt adja vissza, amit Hannah Arendt később, Eichmann ítéletére várva, a gonosz banalitásának nevezett. Döbbenetes, mennyire felismerhető és mennyire nem fenyegető mégse, mennyire érdektelen arc és ez, hogy jól láthatóan Szálasi portréja az, ami ennyire jelentéktelen, roppant feszültséget produkál. Szinte derűs kettősük a nyilas kormány hadügyminiszterével, Beregfy Károllyal nemkülönben, ahogy tanakodnak. Hátterük gyakorlatilag nincs, a népbíróság, az ítélet, a háború, a halálmenetek egyszerűen nem részei a kompozíciónak, csak az arcok karikaturisztikusan elrajzolt, annál karakteresebb, annál jobban felismerhető vonásai. Ez a mi dolgunk alighanem az Égi Bíróság szorgalmas segítőjeként: figyelni és rögzíteni, indulat nélkül, sine ira et studio tanúsítani, hol, hogyan, kikkel együtt éltünk. Ezért lenyűgözőek Eppinger Weisz Margit munkái a kissé tétova háborús bűnösökről. Eppinger-Weisz Margit művei gyűjteményünkben ​ Szálasi 1943. szeptember 15 és 1944. július 18. között vezetett naplója levéltárunkban van, a Múzeumot 1964 és 1993 között igazgató Benoschofsky Ilona iratgyűjteményéből . Benoschofsky Ilona feltehetően a Zsidó Világkongresszusban végzett munkája során, 1948 és 1950 között jutott hozzá. A naplót alapos bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel 2008-ban publikálta a Beszélőben Karsai László. Karsai László: Reflektor a sötétbe ​ Ki uralkodjon Izrael felett? Ki uralkodjon „egyedül” Izráel felett? Van-e köze az Örökkévalónak a Tóra értelmezéséhez? Annál meglepőbb, hogy rögtön a következő sorban azt olvassuk, hogy: „S egyedül Te uralkodj rajtunk, Örökkévaló, kegyelemmel, s irgalommal. Add meg igazunkat az ítéletkor.” Akkor most hogy van ez? A bölcs emberekből, de mégiscsak emberekből álló bíróságok fognak felettünk uralkodni a megváltás után, vagy közvetlenül az Örökkévaló? Az igazságot keresik, vagy a kegyelem és az irgalom gyakorlásának lehetőségét? Az áldás vége úgy hangzik, hogy „áldott vagy Te, Örökkévaló, aki szereti az igazságot és a (helyes) ítéletet. A meglepően rejtélyes szöveg a zsidó gondolkodás nagy dillemáira világít rá. Hozhat-e törvényeket és alkalmazhatja-e őket az emberi közösségekben közvetlenül az Örökkévaló? A zsidó vallás mintha inkább nemmel válaszolna. Az ünnepek időpontjainak kijelölése a földi bíróság dolga, ők mondják meg, mikor van újhold hivatalosan, ezért mondjuk az ünnepeket megszentelő „kiddus” során, hogy áldott vagy Te, Örökkévaló, aki megszenteli Izráel népét és az időket”. Először Izráel népét, hogy ők szenteljék meg az időt, a közeget tehát, amelyben az emberi élet zajlik. Az Örökkévaló adja a Tóra törvényeit, mi pedig értelmezzük és alkalmazzuk őket. Kiállítás-archív: Az Ámidá Az elkövetkező hetekben, amíg áldásról áldásra bemutatjuk az Ámidá ima áldásait (mind a 19-et!), megnézhetik kiállítás-archívumunkban az áldások köré szervezett kiállításunkat: ott tárgyakhoz kapcsolva mutattuk be az egyes áldásokat, és az általuk felidézett zsidó értékeket. Mily szépek a te sátraid ...  Talmudi történet A Talmud egyik leghíresebb története mesél erről nehezen felejthetően. Egy alkalommal a bölcsek összevesztek egy vallásjogi nehézségen és a többségük emezt, velük szemben a híresen kevéssé kreatív, de rendkívüli memóriájú rabbi Eliézer amazt ítélte. Mindent megtettek, hogy meggyőzzék egymást, de nem jutottak előbbre. Rabbi Eliézer először csodákkal próbálkozott, de társai arra kérték, kicsit sem lenyűgözve, hogy inkább érvekkel próbálkozzon. Aztán maga az Égi Hang szólalt fel, illetve le rabbi Eliézer védelmében, tudatta, hogy természetesen most is neki van igaza. Rabbi Jehoshua válaszként a Tórát idézte az Égi Hangnak, az ötödik könyv 30. fejezetét, hogy „nem az Égben van”, mármint maga a Tóra, úgyhogy az Égi Hang teljesen illetéktelen abban a kérdésben, hogy a rabbik jogértelmezései közül melyik igaz és melyik nem és jobban tenné, ha nem szólna ebbe bele. Ami olyan méretű szemtelenség az Örökkévalóval szemben, hogy a későbbi, Illés prófétától származó beszámolók szerint Ő maga is csak nevetett rajta és azt mondta elégedetten: legyőztek a fiaim. A történetnek vannak ennél szomorúbb aspektusai is, de ebben a magazinban kizárólag happy enddel szeretnénk Önöket kiszolgálni, aki tudni akarja, hogy végződött rabbi Eliézer és a bölcsek konfliktusa, járjon utána a Bává Meciá Traktátus 59b-ben. Mi pedig elégedjünk meg azzal, hogy az Örökkévaló a mi közreműködésünkkel, az Őt kereső jámbor dájánok, bírák bölcsessége révén kormányozza a világot. Kivéve, amikor ítéletet hirdet a teremtés és benne minden egyes ember felett, és ezt épp most kezdi el idén, ezen a héten. A szerelmesek ünnepétől az újévi ítéletig Hírlevelünk kiküldésének napján, pénteken ünnepeljük a szerelmesek ünnepét, Áv hó 15. napját. Az Áv hó 9-i gyászt vigasztalás követi, az „ok nélküli gyűlöletre” (a zsidó hagyomány szerint ez okozta a Második Templom vesztét) a feltétlenül odaadó szeretet, a szerelem ünneplése felel. És ezzel el is kezdődik belső, személyes érzéseink vizsgálatának ideje. És már újra Rabbi Eliezernél is vagyunk, ő mondta ugyanis, hogy Áv hó 15. napjától, a hónap közepének teliholdjától fogva gyengülni kezd a nap ereje, ilyenkortól már nem lehet fát gyűjteni a Szentélyben bemutatott áldozatokhoz, mert nem lesz elég száraz (Táánit traktátus 31a). Vagyis Áv hó teliholdja, a szerelem ünnepe a nyár végének közeledtét jelzi, az őszi ünnepekét, elsőnek Ros háSánáét, a zsidó újévét, amely a hagyomány szerint az ítélet napja. Isten tart ilyenkor törvényszéket fölöttünk. Azért, hogy ne féljünk nagyon majd az ő tárgyalótermébe lépni, mostantól hét héten át a szombati Tóra-olvasások utáni prófétai szakaszok végig a vigasztalásról szólnak majd. Arról, hogy, ahogy a mostani áldásunk mondja, egyedül Ő uralkodjon fölöttünk kegyelemmel és Irgalommal. Jó tudni, hogy az ítéletig vezető út a szerelemmel kezdődik és a vigasztalás szavai szegélyezik, ahogy az áldás is tanítja. Címlapképünk: Képeslap részlete Címlapképünk ezen a héten egy negédes és giccses képeslap részlete: így képelték a szerelmet (vagy legalábbis az illendő udvarlást) eleink. A képeslapot kiadó Resnik kiadóvállalat New Yorkban és Varsóban is működött. A feltehetően mindkét piacon jól futó képeslapon az amerikai aranykor divatos ficsúrjait és csinos és művelt (hiszen nyitott könyvvel ábrázolt) lányokat látunk, akiknek a fiúk virágot hoznak, és remélik, hogy rájuk pillantanak. Reméljük így történt - ha nem, a képeslap már akkor is elérte nem is kívánt célját, és a modern eszméket és szabad szerelmen alapuló párválasztást