Az Írás és a szabadulás: az örömünnep és a hagyomány Kedves Barátaink! A történet úgy kezdődött, hogy egy Ábrám nevű férfit, egyet a Közel-Kelet korabeli lakói közül megszólított az ég és a föld teremtője, az Univerzum Ura. Megszólította teremtményei egyikét, elhívta az ismeretlenbe és szövetséget kötött vele. Ez a végtelen isteni és emberi bizalom, ez a kölcsönösség indította el a zsidóság történetét, amelynek része a mi mostani beszélgetésünk. Ábrahám hallotta, de nem látta Istent. A szó, az írás és olvasás kitüntetett közlésmód ebben a kultúrában, szó és kép viszonya különösen érdekes. Istent néha szem elől veszítjük, úgy érezzük, magunkra maradtunk, mind ismerjük ezt az érzést, a legmélyebben vallásos emberek különösen. Jób kétségbeesése ez, amely sokunkat most, a járvány idején is bizonyosan sokunkat elővett. A Tóra azonban, írásos örökségünk ilyenkor is velünk marad. Ennek az írásos örökségnek része az Ómer-számlálás időszaka is, amely a Szabadulás ünnepét, Peszachot választja el a Tóra-adás ünnepétől, Sávuottól. A szabadság visszanyerésének idejét attól az időtől, amikor megtanuljuk, hogyan, mire használjuk szabadságunkat. Ennek az útnak a kétharmadánál érünk el Lág Báómer örömünnepéhez. A hagyomány szerint egy korai, i. sz II. századi rabbi tanítványainak körében ragály pusztított, amely ezen a napon szűnt meg, ahogy, úgy tűnik, a világ legtöbb pontján is épp most kezd visszaszorulni a koronavírus-járvány. És ezen a napon költözött át, egy teljes élet végén egy másik korabeli rabbi, Simon bár Jóháj, aki előtt az Örökkévaló feltárta legvégső titkait, így született a Zóhár, a kabbala egyik legfontosabb szövege. Ezen a héten fejtettek meg továbbá, ahogy majd látják, portugál tudósok egy zsidó kézirat alapján egy másik középkori titkot. Az írás olvasásának, megfejtésének, újraértelmezésének kultúrája a miénk, az Írásé, amelyet a történet szerint a Sínai-hegyen adott át Mózesnek az Örökkévaló és azóta is velünk van, a legnehezebb időkben is. Vigyázzanak Magukra, amíg, talán nem beláthatatlanul sokára, személyesen is újra találkozunk. Maradjunk addig is együtt. A hét műtárgya: Siviti tábla A judaizmusban imádkozás közben a hajdani Szentély, a zsidó nép örök fővárosa, Jeruzsálem felé fordul a közösség. A siviti tábla a jeruzsálemi, azaz keleti irány meghatározására és megjelölésére szolgál. Az itt bemutatott siviti tábla szép példája a kelet-európai zsidó népművészetre jellemző papírkivágásoknak. A kivágás után megmaradt fehér papírfelület gazdag csipkemintát ad ki, amely szinte kizárólag héber szövegekből, imarészletekből, zsoltármondatokból áll. Az alábbi videót a táblán olvasható szövegekről készítettük. Mert minden a világon múzeum: Nemecsek Panni tárlatvezető Mit tehet egy tárlatvezető, ha a látogatók nem tudják bejárni a kiállításokat? Hogyan mutatkozik meg kiállításként a világ, olyan látványként, amely beépül a személyiségünkbe? Hogyan lesznek ilyenkor a napok zeneművekké? Mit üzen nekünk egy ókori görög történetíró? Merre található a világ legillatosabb vidéke? Hogyan változott meg a munkád a vírus következtében, hogyan telnek a mindennapjaid? A karantén bevezetése nagy átalakulást jelentett a mindennapjaimban és a munkámban is. Tárlatvezetőként a munkánknak eddig a kiállítóterem volt a színtere, mivel ez most nem adott, az online tér nyílt meg előttem, ami nagyon inspiráló, egyúttal más jellegű, a megszokottól eltérő gondolkodást és kreativitást igényel. Fizikai és szellemi értelemben is megváltozott a terület, ahol dolgozom, bizonyos részei értelemszerűen korlátozódtak, míg mások kitágultak: mindez edzésben tart mert nélkülözhetetlenné vált a rugalmasság fenntartása a mindennapokban. Érdekes újdonság volt nekem, hogy otthon, a legbiztonságosabb személyes térben is kényelmetlenül érezhetem magam, hiszen ezek a változások nem mindig kényelmesek. Hogyan éred el, törekszel-e rá, hogy megkülönböztethetőek legyenek egymástól a napok? Szerintem minden embernek van egy ritmusa, karaktere, amit igyekszik összeegyeztetni a környezete és a feladatai ritmusával. A rutin segít ennek az egyensúlynak a megtalálásában, ami egy olyan folyamat mintha mindenki egy zenemű kifinomultságán dolgozna folyamatosan, állandóan reagálva, korrigálva. Azzal, hogy a korábbi ritmus, rutin most nem alkalmazható, valami újat kellett kitalálnom. Rájöttem, hogy a szüneteknek és az elválasztásnak legalább olyan fontos szerepe van egy nap, egy hét tagolásában, mint egy valódi zeneműben. Tanulás-munka-pihenés-házimunka most megváltozott hosszúságú és minőségű szünetekkel tagolják a napjaim. Hogyan tud a múzeum az intézmény épületén kívül a látogatóhoz szólni? A fizikai értelemben vett izolálódás időszakát igyekszem tudatosan aszerint kezelni, hogy miközben, persze, konstatálom a megfosztottságot, inkább megpróbálok arra koncentrálni, hogy mi az, ami ismeretlen terepként került az átmenetileg elérhetetlen helyébe. Igyekszem azt fókuszba állítani, hogy milyen lehetőségeket rejt magában a karantén. Talán nem különösebben meglepő, de személyes tapasztalatként számomra az volt igazán fontos; - hogy mennyire nagy jelentősége van akár már ilyen rövid távon is a perspektívaváltás, és az ennek tükrében történő újra- vagy átértelmezés. Számomra alapvető igényként jelentkezett a karantén okozta hirtelen nézőpontváltást követő eligazodás közben az egész helyzet személyes üzenetének, tanulságának a megértése. Úgy érzem, hogy ezért a virtuális múzeumlátogatás is aktuálisabb most, mint eddig bármikor, mert minden a világon kiállítás, múzeum; új, ismeretlen perspektívákkal történő ismerkedés; eligazodás köztük, amely végül önmagunk újraértelmezését is felkínálja. Két hónapnyi izoláltság után úgy érzem, hogy a múzeum nem feltétlenül egy helyszínt jelent csupán, amely csak akkor képes betölteni a funkcióját, ha van térbeli kiterjedése. Azt látom, hogy a látogatók és a múzeum között most is folyamatos interakció zajlik, ami nem volna lehetséges, ha a múzeum fogalma, funkciója értelmezhetetlen lenne attól, hogy jelenleg fizikailag megközelíthetetlen. A múzeum így is megszólítja az embereket, sőt, egyszerre többféleképpen teszi ezt. Mi a kedvenc tárgyad/alkotásod/dokumentumod a gyűjteményből, és miért pont az? Több kedvencem is van, az egyik - Mordeháj ben Eliézer megyeri kántor által 1828-ban készített siviti tábla - az elmúlt néhány napban új életre kelt, ahogy a munkám kapcsán beszélgettünk róla itthon. Mint minden tárgynak, ennek is van aktuális mondanivalója bármely korban, időszakban. A siviti táblák díszítésének olyannak kell lennie, hogy használatakor az előimádkozó figyelmét összpontosítani tudja, ezzel is segítve az elmélyedést. Most különösen relevánssá vált számomra az összpontosítás fejlesztése, az összedettség megőrzése; a megértés eszközeként. Ez a siviti tábla pedig gyönyörködtet és segítséget is nyújt az összpontosításban, a megértés elérésében. A mikrográfia művészete , a vizuális és írott üzenetet egybeolvasztó alkotás műfaja kiskorom óta izgatja a fantáziám. Akkor még a magánmitológiák szövésének inspirációjaként, ma már kevésbé misztikus jellegű érdeklődéssel, de hasonló lelkesedéssel nézem őket. Milyen olvasmányt/filmet/tanulmányt/zenét ajánlanál, ami segít kikapcsolódni? Elsősorban –mindenkinek azt ajánlanám, hogy a kikapcsolódást, a szüneteknek szentelt figyelmet és időt se fogjuk fel luxusként. Egyszerűnek tűnik, de valójában egyáltalán nem olyan könnyű feladat szerintem, hogy a munka, tanulás, készenléti állapot határai megmaradjanak, és egyik se türemkedhessen be a kikapcsolódás területére. Ha a pihenést és a munkát sikerül elválasztani, akkor szerintem mindenkit navigál már az ízlése. Most Giorgio Agamben-től a Homo Sacer-t olvasom, de van, amikor a házimunka közben hallgatott kuplék és az éneklés kapcsol ki, máskor pedig a legnagyobb nyugalmat a komolyzene adja. Találkoztál már a mostani helyzetre reagáló, érvényes, érdekes műalkotással? Van olyan szöveg, kép, film, zenemű, amelyet most különösen aktuálisnak érzel? Thuküdidész Peloponnészoszi háborújából a járvány társadalomra gyakorolt hatása abszolút időszerű szerintem. Ha a disztópikus gondolatkísérletek egyébként sem állnak távol valakitől, akkor különösen élvezni fogja Thuküdidész túlélőként lejegyzett emlékeit. Mik a terveid arra az időre, amikor minden megnyit újra, elmúlik a vírusveszély? Hová mennél el először? Thassos-ra, Skala Prinosba. A legjobb illatú, a leggyönyörűbb színű és anyagú vidék, tökéletes hőmérséklettel, hozzám igazán közel álló habitusú, közvetlen emberekkel és legkedvesebb ételeimmel. Kutatás: A kézírás mint a személyes emlékek feldolgozása vagy liturgikus aktus a képzőművészetben - Farkas Zsófi írása A kézírás mint a személyes emlékek feldolgozása vagy liturgikus aktus a képzőművészetben A kézírás és a képzőművészet kapcsolatára, összefonódási lehetőségeire számos... Read More Kitekintő: Zsidó kéziratból derült ki végre a középkor egyik nagy titka ​ A kutatók képtelenek voltak beazonosítani a növényt, amelyből kinyerték a középkori kéziratokon látható kékes-lilás árnyalatú tintát. Aztán segített egy judeo-portugál