Zsidó Múzeum Magazinja 179 ​Szívünk Keleten A zsidó lélek mindig keletre figyel, keletre vágyódik Izrael államának himnusza szerint. Vagyis a zsidó lélek nyugaton tartózkodik, onnan szeretni hazaérni keletre a száműzetésből. Ebből is látszik, hogy a cionizmus mennyire nyugati terméke az eszmék történetének. A zsidókra úgy gondol, mint akik nyugatról mennének keletre, holott voltak sokan, még ma is akadnak néhány tízezren, akiknek akkor, ha Jeruzsálem felé fordulnak, nyugatra kell nézniük. Élnek zsidók Kínában, Indiában, Iránban is, a lakosság többi részénél meglepő módon nem nagyon sokkal jobban elnyomva, akadnak zsidók máshol is, ha csak kevesen is, Dél és Kelet-Ázsiában. És még inkább így volt ez, amikor Izrael himnusza megszületett. Ezek a keleti zsidók hatalmas számban voltak kénytelenek sok-sok évszázad után elhagyni a szülőföldjüket, jobbára Izraelbe menni az állam megalakulása után. A kelet tehát fontos emléke a „zsidó szívnek”, de nem szabad elfelejteni, hogy az askenázi zsidó szívről van ilyenkor szó, arról, amelyet mi ismerünk, valamelyest. A keletiek, mizráhiak és az askenáziak közötti feszültség, az előbbiek jogos sérelmei és igényei mára, lassan, a vegyesházasságok miatt is, kezdik elveszíteni a jelentőségüket, de politikailag még kiaknázhatóak ezek a feszültségek. A kelet kutatásának Magyarországon, a zsidók voltak az úttörői, némelyikük világhírű lett, mint Goldziher Ignác, az orientalisztika egyik alapítója, de az iszlám kutatója volt Vámbéry Ármin és még sokan mások. Baktay Ervin a távolabbi keletet, Indiát és India vallásait kutatta, beleértve az Indiában született, de mára már máshol – például nyugaton is – otthonos buddhizmust. A Hét műtárgya: Tintatartó teve Tintatartó →​​​​​ ​ A Biblia talán legfontosabb állata a teve, lépten-nyomon felbukkan súlyos terheivel, rendre átvonul a szöveg lapjain. A legtöbbet talán azoknak a tevéknek köszönhetünk, akik Ábrahám szolgáját vitték Árám Náháráimba, hogy feleséget találjon Izsáknak, hogy elhozza Rebekát a kissé málé ifjúhoz háztűznézőbe. Amíg a tevéket megitatta Rebeka, világossá vált, hogy ő az, akit keresünk. Így vettek részt az Örökkévaló tervének valóra váltásában, az ősatyák és ősanyák egymásra találásában Isten szerelemi terveinek hasznos eszközeként. De feltűntek később Dávid király ámálekitákkal vívott ütközetében. A tevegelő ifjak, négyszázan, egyes-egyedül ők megmenekültek az ellenséges seregből. A rabbinikus kommentár szerint ők az a négyszáz csatlós, akiket Ézsau vitt magával Jákob viszontlátására, akik végül nem bántották Jákobot, eltűntek a történetből, a testvérek pedig többé-kevésbé kibékültek. Jutalmul, amiért a haja szálát sem görbítették meg Jákobnak, még Ézsau idejében, az ősatyák idejében, megmenekülhettek Dávid király előtt tevéken. Az isteni gondviselés többször is teve képében jelenik meg tehát a héber Bibliában. Ez a teve, a gyűjtemény tevéje egyszerű teherhordó iparművészeti alkotás. A tinta van a púpjában, keleties tintatartó, a talapzatán a tárgynak Jeruzsálem neve áll. Ott készítették, onnan került hozzánk. Az iparművészeti munkák keresik a közönségük ízélését, nem akarják nevelni vásárlóikat, kiszolgálni szeretnék őket, vagyis a giccs kockázata talán erősebb az ő esetükben. Bár bizonyára van, aki a keleties, dekoratív historizmust is giccsnek tartaná, az aktatáskaszerű púpjában vizet hordó jeruzsálemi teve pedig nem is rossz tulajdonképpen. A kelet tehát a nyugati zsidók romantikus, nosztalgikus konstrukciója is volt, kicsit, másfelől valódi és elmélyült tudományos érdeklődés és megismerés. Hetiszakasz: Noé Ezen a héten Noé hetiszakaszát, az özönvíz történetét olvassuk a zsinagógákban. Darvas István főrabbi napi tóramagyarázatának részletét idézzük itt: „Noé igaz, tökéletes férfi volt nemzedékében, Istennel járt Noé” (6:9). Milyen volt az a világ, amelynek Noé volt a legkiválóbb tagja? A Tóra megmondja, mi volt a fő probléma: „megromlott a föld Isten színe előtt és megtelt a föld erőszakossággal” (6:11). A vers utolsó szava ez: חָמָֽס, amit így ejtünk: „ hámász ”. Vagyis Noé ellenállt a hámász uralta korszellemnek, a többiek pedig nem. Ezzel érdemelte ki, hogy Isten igaznak nevezze, a többiek pedig az özönvizet kapták." Zsidó múzeumok és a háború Az Európai Zsidó Múzeumok Egyesületének állásfoglalása, üzenete a jelenlegi izraeli helyzettel kapcsolatban: Az Európai Zsidó Múzeumok Szövetségének igazgatótanácsa mély részvétét és szolidaritását fejezi ki Izrael népével a Hámász terrortámadásai miatt. Az AEJM aggódik a mészárlásoknak a zsidó világot ért traumatikus hatásai miatt, elítéli a diaszpórában élő zsidók és zsidó szervezetek ellen irányuló fenyegetéseket, és támogat minden diplomáciai és nemzetközi erőfeszítést a túszok szabadon bocsátása és a gázai civilek halálának elkerülése érdekében. A gyász és a félelem ezen időszakában egységre és támogatásra szólítunk fel szervezetünkön belül és azon túl, hogy együtt dolgozzunk a kölcsönös tisztelet, a tolerancia és a béke előmozdításán. Gondolataink és imáink az érintettekkel vannak, és elkötelezettek vagyunk amellett, hogy hozzájáruljunk egy olyan jövőhöz, ahol minden ember félelem nélkül és harmóniában élhet. Zsidó múzeumi szakemberekként küldetésünk és feladataink fontosabbak, mint valaha: építsünk továbbra is hidakat, segítsük elő a zsidó örökség és kultúra megértését, és támogassuk a kulturális cserét, miközben egy békésebb világért küzdünk. Fogoly zsidók Török Endre: Fogoly zsidók →​​​​​ ​ Ezt a festményt szinte rögtön a múzeum alapítása után, 1910-ben vásárolták meg a gyűjtemény számára. Török Endre festette, és a Zsidó Múzeumban „Fogoly zsidók” címen leltározták. A kép valójában Kiss Bálint „Jablonczay Pethes János búcsúja leányától” című képének pontos másolata, mely 1846-ban készült, és egy 17. századi jelenetet örökít meg. A kép 1849 után, politikai áthallásai miatt lett népszerű: maga Kiss Bálint is számos másolatot készített róla. Zsidó múzeumi kontextusban a zsidó történelemből jól ismert jelenségként értelmezték: a koraközépkortól visszatérő probléma volt, hogy a várható fogolykiváltási összeget remélve ejtettek foglyul (túszul) zsidókat. A foglyok kiváltása, „pidjon svujim” nagy micva, Európa szerte a zsidó szolidaritás alapkövévé vált. Schulhof Izsák "Budai Krónikájában" említi, hogy Buda 1868-as ostromakor számos zsidót ejtettek foglyul, akiknek egy részét Samuel Oppenheimer bécsi bankár és hadiszállító váltotta ki jelentős összegért cserébe. A kép átértelmezett üzenete sajnos ma is aktuális. Együttérzésünk a fogvatartottakkal, családjukkal - és egész Izraellel. Misebérah Az "aki megáldotta atyáinkat..." kezdetű, 10-11. században keletkezett ima betegek felépüléséért, nehézségek között élőkért könyörög. Szövege és magyar fordítása elérhető itt ​. Az alábbi gyönyörű változat az izraeli hadseregért: Támogassuk Izraelt! Múzeumunk fenntartója, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége gyűjtést indított az izraeli rászorulók számára. Mutassuk meg együtt, hogy Izrael számíthat ránk a bajban! Nagyon fontos, hogy lehetőségei szerint mindenki segítsen! Fogjunk össze, és adakozzunk a harcban álló Izrael népének, testvéreinknek, minden embernek, aki a rettenetes brutalitással elkövetett kegyetlenkedés során elveszítette családtagjait, értékeit, akiknek otthonait feldúlták az embertelen terroristák. Köszönettel fogadjuk zsidó és nem zsidó polgártársaink pénzadományait, amelyeket a Gázai övezettel határos térségekbe kívánunk eljuttatni a Szövetség izraeli kapcsolatainak segítségével. Fogjunk össze és segítsünk, mert ne feledjük: ősi hitünk egyik alappillére az elesettek megsegítése! A támogatás a képre kattintva indítható. Mi már megtettük: az elmúlt időszak látogatóktól, kutatóktól érkezett adományait most erre a célra utaltuk át. Minden adomány számít! Címlapon: Siviti tábla részlete Siviti (mizrah) tábla →​​​​​ ​ A siviti-táblák irányt jeleznek az előimádkozónak, továbbá segítik elmélyülését, fókuszálását. A siviti egy zsoltársor kezdete: mindig az Örökkévalót tartottam szem előtt. Rá kell fókuszálnia az imának, kelet felé, a jeruzsálemi Szentély irányába fordulnak az imádkozók. Arra, ahol a Szentély állt, és reményeink szerint állni fog újra. Ez a tábla orientálja a kántort. Maga a szó: orientálni, is a keletre, az orientre utal egyébként. Ezeknek a sivitiknek az otthoni változatai az egyedül, közösség nélkül imádkozók számára a mizráh-táblák, keletet mutató táblák némely zsidó otthonok falain. Állandó kiállításunk Jeruzsálem irányába néző falára mizrah (kelet) táblákat tettünk, melyek hajdan zsidó otthonok keleti falait díszítették. A Kelet a történeti múltban létezett „aranykort” és a messiási időkben bekövetkező megváltást szimbolizálja. Siviti és mizrah táblák a gyűjteményünkben → ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌