Zsidó Múzeum Magazinja 172 ​ Hegyek Hegyek, magasság „Szemeimet a hegyekre emelem, honnan jön az én segítségem?”, kérdezi a leghíresebb zsoltársorok egyike, a 121 zsoltárban. A válasz természetesen az, hogy a magasságból, Istentől jön majd. A hegytető már mintha félúton volna a föld és az ég és ember és Isten között. Aligha van olyan vallási hagyomány, amelynek történetében ne játszottak volna szerepet a hegyek csúcsai. Noha a judaizmus lényege az, hogy óvakodik a természeti jelenségek imádatának még a látszatától is, tele van története fontosabbnál fontosabb hegyormokkal. Ábrahám a Mória hegy ének tetején emelte kését Izsákra, ahol a hagyomány szerint később a templom állt, vagyis a Templomhegyen, ég és föld találkozási pontján, Jeruzsálem völgye felett. Amikor a törvényt adta át Mózes, szintén félúton járt, amikor találkoztak az ég és a föld között, a Sínai hegy tetején. A Kármel hegy én nyilatkoztatta ki magát az Isten Illés próféta révén, itt győzte le az Örökkévaló a Baál prófétáit, tétetett különbség bálványimádás és hit között. És amikor az Énekek énekében érkezett kedveséhez, Izraelhez, hegyeken szökellve jött. Hegyek között, völgyekben volt szerelmes, a Sórek völgyében Sámson, a mindenkinél erősebb bíra, völgyek között fekszik Jeruzsálem is, az Énekek éneke is a völgyek liliomáról beszél, a sor a végtelenségig folytatható. A völgyek a mélységet is jelenthetik a csúcsok, az Istenhez közeli földi helyek között, még ha a halál árnyékának völgyében járok is, mondja a zsoltár, nem félek, mert Te velem vagy. Még a mélységek között is. A mélységből kiált hozzá a zsoltáros élete legkritikusabb óráiban, ugyanakkor a 99. zsoltár azt kéri, hogy magasztaljuk (tegyük magassá) és boruljunk le szent hegyénél. Mélység és magasság bevett metaforáit teszi kézzelfoghatóvá a hegy, a hely, ahol a végtelen a végessel találkozik. Ilyenkor, Elul hónapjában, arra emlékezünk, hogy Mózes negyven napon át várt a hegyen az aranyborjú bűne után a második két kőtáblára. Ilyenkor, ha önvizsgálatot is tartunk, mégis és pont ezért is közel vagyunk Istenhez. Fenn a hegyen negyven napon át, a mostani hónap elsejétől Jom Kipur végéig. A hét műtárgya: Hegyek a szédertálon Szédertál, Nyitra → ​ A rendhagyó porcelán szédertálon jobbára Mózest látjuk élete kitüntetett pillanataiban, noha a szédereste liturgiájában, a Hágádában nem szerepel. Ezt a szédertálat az ő története uralja, az ő történetét pedig a hegy. Először az első képen látjuk, amikor szembesül küldetésével az égő csipkebokorban Isten szólítását látva, ennek a jelenetnek a hátterében a Szináj hegye áll a Szentírás szerint, már eljutott egyszer akkor ide Mózes. Az Örökkévaló megmutatkozásának kelléke már itt is a hegy, látjuk is a szédertálon, hogy az utolsó jelenetben, a Tóraadásnál visszatérjen, keretes szerkezetű szédertál ez, amely mintegy főpróbaként mutatja be az égő csipkebokor jelenetét a premier, a Kinyilatkoztatás utólagos fényében. A két hegyi jelenet között a mélység képviselőjeként ott a tenger, amelynek a mélye tárul fel, amikor az Örökkévaló kettéválasztja. A hat szimbolikus ennivaló helyén hat bibliai esemény áll, a hegyektől körbeölelve. Szemeimet a hegyekre emelem, honnan jön az én segítségem? (121. Zsoltár) A háború a hegyek előterében Mednyánszky László: Hegyek között menetelő trén → ​ Mednyánszky László festőművész emberi alakokat, alig kivehető emberi alakokat fest a hegyek előterébe. Csakhogy ezek az emberi alakok élnek, mozognak, taglejtéseik vannak, egyenesen nyüzsögnek. Vonulnak valahová. Szállítanak valamit. Nem ködbe vesző figurák, hanem távoli, de hús-vér emberek. Nem olyanok, mint Breughel híres képe, az Ikárosz repül, ahol a történet az egek ostromáról alig is látszik meg, alig vétetik észre a sarokban, a természet békéjében, a történelem valahol a természeti élet alig észlelhető hátterében zajlik. Itt a történelem folyik éppen, az első világháború hadiszállításai. Magasztossá és nagyszabásúvá teszi a hegyeket a magas ég, amely mintegy belőlük nő ki, hogy belemosódnak csúcsaik a felhőkbe, de a képet a fontoskodó pusztításvágy uralja, arc nélküli ágensei révén. A hegyek mozdulatlan méltósága itt is ellenpontja, persze, a hadiszállításnak. De ha kissé belefeledkezik az ember, láthatja a táj szokásos tartozékának is az állatokat és a tőlük inkább csak méreteik révén különböző embereket. Talán mégis Breughelt idézi távolról mindez, ez a reménykedő értelmezése. Ez a kép háborús kárpótlásként került gyűjteményünkbe letétként, tulajdonosa ma a Magyar Zsidó Örökség Közalapítvány. Egykori tulajdonosa örökös nélkül halt meg a holokausztban, örököse így az egész zsidó közösség. A festmény által felidézett első háborúra így a második, a holokauszt árnya vetül. MAZSÖK LETÉT GYŰJTEMÉNYÜNKBEN ​ Háziasított hegyek: zsidó polgárok a természetben ​ Hochstädter (Hódosi) Antal a Gellérthegyen heverve olvas → Mintha skatulyából húzták volna ki Hochstädter Antalt ezen a képen, amelyen, hát, kirándul. Zakóban, nyakkendőben, a fűben, a budai hegyek legszelídebbikén, a Gellérthegyen. A polgárság a kirándulás révén tette „urbánussá” a természetet, amelynek így minden vadsága eltűnt, a kultúra tartozéka lett, Hochstädter Antal olvas a fűben. Így lettek a hegyek Budapesten a város kilépőivé, úgy lehetett a természetben lenni, hogy ki se kellett mozdulni a városból, a zakóból és a nyakkendőből. Ami a hegy transzcendenciája volt még Mednyánszky és Katona képein is, ami szembefeszült magasságában az emberi világ kicsinységével, abból ezen a képen már semmi nem maradt A jólfésült idill dátuma egyébként 1942. Egy kultúra és egy életforma végnapjai ezek, amely, érthetően, nem akar tudomást venni arról, ami vár rá. Amíg lehet, élne, úgy, ahogy tud, ahogy szeretne. A Gellérthegyen töltött szabadidővel, ami kimozdulás is, otthonosság is, barátságos, megszelídített városi természet. Amely lehetővé tesz egy egész pici lazaságot, egész aprócska szabályszegést, hogy szinte leheverjen az ember olvasni a fűbe, a polgár aprócska rendetlenkedését. Ez teszi széppé, ez a végtelenül visszafogott normaszegés ezt a mosolyogtatóan makulátlan fotót. Kiállításmegnyitó: szeptember 5. Pusztítás és teremtés Abel Pann (1883–1963) életútja a diaszpórától Izraelig a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár kiállítása a 2B Galériában (Ráday utca 47.) Megnyitó: szeptember 5., kedd, 18 óra Megtekinthető 2023. szeptember 5. és október 20. között, hétfőtől péntekig, 14 és 18 óra között. Megnyitja: Dr. Zima András, a Páva utcai Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény igazgatója A kiállítás megnyitóján közreműködnek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti és Hangszerészképző Gyakorló Szakgimnázium hallgatói: Lászlófi Zselyke – hegedű Abdelhafez Yanka – brácsa Csákvári Emma – cselló Elhangzik: Kuti Sándor: Szerenád vonóstrióra Zikmund Schul: Két haszid tánc 2B Galéria Meghívó: szeptember 7. "A tudománynak nincs hazája, de a tudósnak van hazája". Goldzihernek még vallása is volt. A tudományos eszményeit azonban nem látta megvalósíthatónak se a vallásában, se a hazájában. Sokat köszönhet az iszlám-tudomány annak, hogy így látta. Az előadás a Rabbiképzővel, az egyéb magyar felsőoktatási intézményekkel, és a jeruzsálemi Héber Egyetemmel kapcsolatos program-viták keretében tárgyalja Goldziher felsőoktatási elképzeléseit a judaisztikát illetően. Címlapképünk: Katona Nándor: Téli táj Katona Nándor: Téli táj (hegyek) →​​​​​​ ​ ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌