Zsidó Múzeum ​

Magazinja #218

​Balaton

A hét műtárgya: Farkas István - Balatoni emlék

Farkas sikeres franciaországi éveket – kiállításokat, gyűjtőket, montparnasse-i műtermet – hagyott hátra, hogy hazaköltözzön, és az általa szeretett szigligeti öbölben telepdjen le. A háború előszelében Farkas ebben a környezetben talált menedékre; több tájképen is megörökítette a világ változásairól mit sem sejtő tavat és az azt körülvevő hegyeket.

Farkas Istvánról és erről a képről többet az alábbi videóból tudhatnak meg.



Farkas István: Balatoni táj

Balatoni nyár zsidó szemmel – Interjú Cseh Viktorral

„Emellett pedig festőiek az egyes temetők, melyek közül többől is balatoni panorámában gyönyörködhetünk. Érdemes rákeresni az ott nyugvó emberek nevére, mert fantasztikus élettörténeteket ismerhetünk meg.” 

A „Balaton-zsidóság-kerékpár” hármas együttállása egy nevet ad ki: Cseh Viktorét. Hírlevelünk számára őt kérdeztük arról, hogy ha a Balatonnál nyaralunk, akkor milyen zsidó emlékeket keressünk föl.

Mennyire gazdag zsidó emlékekben a Balaton-part? Szinte minden településen találhatunk ilyeneket?

Közhely, de igaz, hogy aki keres, az talál. Húsz percnél, maximum fél óránál nem kell többet vezetni, akár biciklizi sem, ha valaki egy zsidó temetőt látogatna meg – ideértve az egy-két földbe süppedt, mohos követ és a gondosan ápolt nagyobb sírkerteket is.

Melyik az a település, ahol a legtöbb zsidó emlék található?

Az északi part gazdagabb az épített zsidó emlékekben. Nem szigorúan véve a part határát, egykori zsinagógákat találunk Balatonfüreden, Kővágóörsön, Tapolcán s Keszthelyen – utóbbi ráadásul még aktív is, itt található ugyanis a Balaton utolsó hitközsége.

Ha Balaton és zsidóság, akkor sokunknak Kővágóörs romos, de szép zsinagógája ugrik be, a balatonfüredi Zsidó Kiválóságok Háza, valamint az a siófoki zsinagóga, ahol nyaranta imádkozni lehet.  Önnek mi a kedvenc helye vagy épülete?

A kővágóörsi nekem is az egyik kedvenc helyem. Már gyerekként, amikor rendszeresen nyaraltunk ott, időről időre belógtunk a zsinagógába, amely akkoriban még teljesen lakatlanul tűrte az enyészetet. A szomszéd idős asszony az egykori sakter házában élt, akiről szép emléket dédelgetett, ugyanis ő cserélte be neki az ócska sparhertjét egy Singer varrógépre, így kitanulhatta a szabóságot, mely aztán egy életre keresethez juttatta.  Emellett pedig festőiek az egyes temetők, melyek közül többől is balatoni panorámában gyönyörködhetünk. Érdemes rákeresni az ott nyugvó emberek nevére, mert fantasztikus élettörténeteket ismerhetünk meg. Például a tihanyi Pap Aladárét, aki az ellenforradalom idején egy szál magában, a vadászpuskájával védte meg az apátságot a fékevesztett csőcseléktől. Vagy Goldstein Ezra rabbiét, aki Balatonfüreden a tópart egyetlen jesiváját működtette. A tapolcai Lessner családét, akikhez a „szőlőből is készülhet bor” anekdota fűződik. Hosszú, de izgalmas még a sor.

Picture

Amikor kerékpáron körbetekerték a Balatont a zsidó emlékek után kutatva, akkor helyi zsidókkal tudtak találkozni? Van még számottevő zsidó közösség a Balaton környékén?

Ahogy említettem, szervezett zsidó közösség már csak Keszthelyen van, ahol Rejtő Gábor hitközségi elnök készséggel áll a látogatók rendelkezésére, és szívesen kalauzol a különleges hangulatú zsinagógában és a mögötte lévő bibliai kertben, mely egyedülálló a Dunántúlon, hasonlót csak a szegedi zsinagóga körül találunk, amit eredetileg Löw Immánuel plántált, de a vészkorszakban elpusztult, pár éve viszont elkezdték azt is újraültetni. Jusztin Ádáméknak köszönhetően egyre több program van a kővágóörsi zsinagógában, ami egy elfeledett emlékből valóságos turistalátványosság lett. A szerencsésebbek Balatonfüreden összefuthatnak Olti Ferenccel, akinek édesapja volt az egykori füredi hitközség utolsó elnöke, s aki oly nagy szeretet nevelt belé a város iránt, hogy ő addig küzdött, míg a zsinagógát fel nem újították, s rendszeres programmal nem töltötték meg. A déli parton – Winkler Miksa odaadásának köszönhetően – a nyári időszakban rendszeres imádkozás van a siófoki zsinagógában.

Ha egy zsidó család össze szeretné kötni a kellemest a kultúrával, akkor melyik települést ajánlaná, ahol egyrészt van jelentős zsidó emlék, de amelynek megtekintése után azért ki lehet kapcsolódni a gyerekekkel a parton?

Mi hagyományosan északiparti-pártiak vagyunk. Ha permi vörös homokkövet látunk – mint a kővágóörsi zsinagógán –, akkor biztos, hogy szép helyen vagyunk. A nagyobb helyiségeket a számottevőbb zsidó múltért, a kisebbeket pedig rekreációs célból tudom ajánlani. Szerencsére a távok nem nagyok, ráadásul a természetben folyamatosan lehet gyönyörködni!

Munk Lajos és Adler Kató a Balaton partján

Alább arról olvashatnak, hogyan került a Munk-Munkácsi család értékes, számos generációra visszamenő hagyatéka a Magyar Zsidó Múzeumba:​​

Picture

Személyes megjegyzések egy családtörténethez – múzeumi perspektívából  Zsidó...

Read More

Reich Jenő levelei

Hírlevelünk kiküldésének napján éppen 80 éve írta élete utolsó leveleit Reich Jenő. 

1944. július 19-én, szerda délután a kistarcsai internálótáborból deportálóvonatot indítottak. A vonaton volt Reich Jenő, aki a lehetetlennel dacolva üzenetet fogalmazott családjának, amit kidobott a tehervonatból azt remélve, hogy üzenete célba ér. A lap a karácsondi vasútállomáson egy pocsolyába esett, mégis volt valaki, aki az elázott papírt postára adta, így csodával határos módon Reich Jenő családja megkapta az üzenetet. Reich Margó neve és lakcíme alatt a férje keze írásával ez áll: »Áldott legyen a kéz, amely postára adja ezt a lapot.« Aztán – más kézírással – a következő szöveg: »Pocsolyában találtam Karácsond vasútállomáson, ezennel postára adom.«” Reich Jenő másnap újabb kísérletet tett, Hidasnémetinél is kidobott egy levelet. Ezt a levelet is feladta valaki. 1944 októberében Reich Jenőt Auschwitzból átszállították Kauferingbe (Landsberg), ahol 1945 március 8-án, néhány héttel a tábor felszabadítása előtt elhunyt.

Tizenhét évvel később, 1961. május 25-én, a Jeruzsálemben zajló Eichmann-per 53. ülésnapján Reich Jenő felesége, Margó is vallomást tett, amelynek során bemutatta a leveleket. Ezek a levelek tanúsították, hogy Budapestről Eichmann ügybuzgalmának köszönhetően még akkor is indultak vonatok, amikor Horthy elvben már felfüggesztette a deportálásokat. De bizonyítja azt is, hogy a legsötétebb időszakokban is voltak, akik szerény lehetőségeikhez mérten megtették, amit az emberség diktált.

Picture

(Adatbázisunkban a levelek teljes szövege olvasható)

Júliusi tárgyaink

Az alábbi gombra kattintva a múzeum júliusi keltezésű tárgyainak,  dokumentumainak gyűjteményét nézhetik meg, egészen 1831-től napjainkig!

Megnézem az idővonalat !

Borítóképünk: Gombos Lilly - Balatoni hajnal

Picture







Hírlevelünk küldésének napja: Támuz 13.




Korábbi hírleveleink