| Zsidó Múzeum Magazinja #289 2026/100/200 E heti hírlevelünkben a most beköszöntő 2026-os évben évfordulós, száz vagy kétszáz éves tárgyainkból válogattunk. A múzeumi tárgyak kora ugyanakkor többféle lehet: van, ami egy száz éve megtörtént eseményt dokumentál, van, ami száz éve készült, és van olyan is, aminek múzeumba kerülési évfordulóját ünnepeljük az idén. A tárgyak által felidézett történetek nagyon különbözőek, együtt azonban szép színes mintáját adják a régi zsidó életnek, melynek emlékeit múzeumunkban őrizzük. Sikeres és boldog 2026-os évet kívánunk! 1826: Hirdetmény Hirdetmény zsidók befogadásának tiltásáról. Debrecen, 1826. január 16 → 1826-ban zsidók még nem lakhattak városokban, és amint a fenti hirdetményben olvassuk, (az eredeti szöveg a képre kattintva is olvasható!) a Helytartótanács rendelete értelmében újra elrendelték, hogy a nagyobb vásárokat leszámítva nem szabad zsidóknak szállást vagy raktározást biztosítani. A tilalom megismétlése, valamint a jelentős büntetési tételek azt sugallják, hogy ezt a tilalmat korábban számos esetben nem tartották be, ezért a szigor. A lakhatási korlátozások és egyéb nehézségek egyre komolyabb problémát jelentettek a modern életbe bekapcsolódó zsidó közösség számára, ezért a csaknem másfél évtizedes szünet után összehívott 1825-ös országgyűléshez is fordultak, kérve a korlátozások eltörlését. Ez akkor még nem történt meg, de a reformkorban számos korlátozást eltöröltek. A magyarországi izraeliták esedezése az 1826iki országgyűléshez, 1826. február 4. → 1826: Biedermeier Óbudán Tóraszekrény függöny tükre, Óbuda, 1826 → Mindeközben az óbudai zsinagógában új tóraszekrény függönyt készítettek, ami a korszak stílusjegyeit őrzi. 1926 január: Mensa bál A Mensa bál közönsége 1926. január 5-én → Az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület egyetemi hallgatókat támogató részlege, a Mensa Academica négyszáz egyetemistát támogatott meleg étellel. A támogatás anyagi fedezetét a januárban megtartott bál fedezte: minden báli belépő négy ebédet jelentett. A diákok minden nap kóser meleg ebédet kaptak, és az étkezőben az összes napi és helyi lapok is rendelkezésükre álltak, hogy ne csak jóllakottak, de tájékozottak is lehessenek. A Mensa nem csak étellel támogatott, hanem a szerényebb anyagi helyzetű diákoknak "leckeórákat" azaz korrepetálandó diákokat is közvetítettek. 1926-ban különösen jól sikerült a Vigadóban megrendezett bál, ezért a meleg ebéden túl tandíjsegélyt és esetenként ruhasegélyt is tudtak biztosítani. Ősök emlékezete, 1926 Farkasházy Miklós: Kilátás a tatai Nagytóra a zsidó temetőből: Farkasházy Fischer Móric és felesége sírja → Farkasházy Miklós festő (1895-1964) a porcelángyáros Farkasházi-Fischer Mór dédunokája volt. 1926-ban több képet szentelt a családi örökségének: megörökítette a tatai családi házat, a "Wolfshaus"-t, tatai tájképeket, és az öreg tóról készített rajzán láthatjuk a tó melletti zsidó temetőben nyugvó dédszülei, a herendi porcelángyárat alapító Fischer Miklós és neje síremlékét is. Herend zsidó öröksége A herendi porcelángyár történetéről, a herendi szédertálakról 2018-ban rendeztünk kiállítást. A kiállításról bővebben: Read More Múzeumi történet Mezei Mór (Sátoraljaújhely, 1836 - Budapest, 1925.) ügyvéd, hírlapíró és szerkesztő volt, aki a zsidó emancipációs mozgalom egyik vezéralakjaként vált elismertté. Tevékenységéért számos elismerést kapott, 1863 és 1917 között tiszteletbeli taggá vagy akár díszelnökké választotta számos egyesület, szervezet, mint például az Első Magyar Izraelita Betegsegélyező és Temetkezési Egylet, a Deák Ferencz Jótékonysági Egylet, az Országos Izraelita Patronage Egyesület, a Sátoraljaújhelyi Izraelita Szegény Iskolázó Gyermekeket Segítő Egyesület, stb. A korszak gyakorlata szerint ezekről az elismerésekről díszokleveleket állítottak ki, melyek jellemzően vizuálisan is megjelenítették az egyes egyletek alapszabályaiban foglalt értékeket, tevékenységi köröket. A díszokleveket Mezei Mór halálát követően családja 1926-ban múzeumunknak ajándékozta: ezzel kezdődik az oklevelek gyűjteményi élete. Jahrzeit holnap: Richter Gedeon Tévét hónap 14-én van a Jahrzeitja, zsidó naptár szerinti halálozási évfordulója Magyarország egyik büszkeségének, Richter Gedeonnak, akit 1944. december 30-án (akkor is tévét 14-e volt) lőttek a Dunába nyilas honfitársai. Ecséden született 1872-ben, de 1873-tól már befogadott árvagyerekként nevelkedett Gyöngyösön. Tizenhét éves korában gyógyszerész-gyakornokként dolgozott, emellett elvégezte az egyetemet, és 1895-ben gyógyszerész oklevelet szerzett. 1901-től már saját patikája volt az Üllői úton, emellett külföldi tanulmányutakon gyarapította tudását, és megismerte a legkorszerűbb gyógyszerkészítési eljárásokat. Ez akkoriban az organoterápia volt, azaz a különféle állati eredetű szervekből nyert kivonatokból állított elő gyógyszereket. 1907-től már nem csak a saját gyógyszertára számára, hanem felépítette Magyarország első gyógyszergyárát Kőbányán, melynek első nagy sikere a ma is használt Kalmopyrin lett. Az első világháborúban széles körben használták a Hyperol nevű fertőtlenítő tablettáját – ez szintén ma is kapható még. A gyógyszergyár a kedvező körülményeknek köszönhetően prosperált, nemzetközi szinten forgalmazták a gyógyszereit. A sikerek ellenére a zsidótörvények őt sem kímélték: 1942-től már nem lehetett a saját gyárának vezérigazgatója, majd hamarosan a lábát sem tehette be a gyár (a háború miatt stratégiai fontosságú üzem) területére. Richter ezekben az években titokban, bizalmas munkatársain keresztül irányította a termelést. 1944-ben a svéd követségtől kapott védlevelet (Schutzpass), ami azonban nem védte meg a nyilasok gyűlöletétől: december 30-án sokakkal együtt a Dunába lőtték. Címlapképünk: Gombos Lilly: Virágcsendélet mimózával (részlet) Gombos Lilly: Virágcsendélet mimózával, 1926 → Gombos Lilly éppen száz éve, 1926-ban festette szép virágcsendéletét. Gombos Lilly életművének jelentős része, ötven képe van gyűjteményünkben, melyek ITT böngészhetőek. Hírlevelünk küldésének napja: Tévét 13. Korábbi hírleveleink |
Zsidó Múzeum
Magazinja #289
2026/100/200
| |
|
|
E heti hírlevelünkben a most beköszöntő 2026-os évben évfordulós, száz vagy kétszáz éves tárgyainkból válogattunk.
A múzeumi tárgyak kora ugyanakkor többféle lehet: van, ami egy száz éve megtörtént eseményt dokumentál, van, ami száz éve készült, és van olyan is, aminek múzeumba kerülési évfordulóját ünnepeljük az idén.
A tárgyak által felidézett történetek nagyon különbözőek, együtt azonban szép színes mintáját adják a régi zsidó életnek, melynek emlékeit múzeumunkban őrizzük.
Sikeres és boldog 2026-os évet kívánunk!
| |
|
|
1826-ban zsidók még nem lakhattak városokban, és amint a fenti hirdetményben olvassuk, (az eredeti szöveg a képre kattintva is olvasható!) a Helytartótanács rendelete értelmében újra elrendelték, hogy a nagyobb vásárokat leszámítva nem szabad zsidóknak szállást vagy raktározást biztosítani. A tilalom megismétlése, valamint a jelentős büntetési tételek azt sugallják, hogy ezt a tilalmat korábban számos esetben nem tartották be, ezért a szigor.
A lakhatási korlátozások és egyéb nehézségek egyre komolyabb problémát jelentettek a modern életbe bekapcsolódó zsidó közösség számára, ezért a csaknem másfél évtizedes szünet után összehívott 1825-ös országgyűléshez is fordultak, kérve a korlátozások eltörlését. Ez akkor még nem történt meg, de a reformkorban számos korlátozást eltöröltek.
| |
|
|
Mindeközben az óbudai zsinagógában új tóraszekrény függönyt készítettek, ami a korszak stílusjegyeit őrzi. | |
|
|
Az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület egyetemi hallgatókat támogató részlege, a Mensa Academica négyszáz egyetemistát támogatott meleg étellel. A támogatás anyagi fedezetét a januárban megtartott bál fedezte: minden báli belépő négy ebédet jelentett. A diákok minden nap kóser meleg ebédet kaptak, és az étkezőben az összes napi és helyi lapok is rendelkezésükre álltak, hogy ne csak jóllakottak, de tájékozottak is lehessenek. A Mensa nem csak étellel támogatott, hanem a szerényebb anyagi helyzetű diákoknak "leckeórákat" azaz korrepetálandó diákokat is közvetítettek.
1926-ban különösen jól sikerült a Vigadóban megrendezett bál, ezért a meleg ebéden túl tandíjsegélyt és esetenként ruhasegélyt is tudtak biztosítani.
| |
|
|
Farkasházy Miklós festő (1895-1964) a porcelángyáros Farkasházi-Fischer Mór dédunokája volt. 1926-ban több képet szentelt a családi örökségének: megörökítette a tatai családi házat, a "Wolfshaus"-t, tatai tájképeket, és az öreg tóról készített rajzán láthatjuk a tó melletti zsidó temetőben nyugvó dédszülei, a herendi porcelángyárat alapító Fischer Miklós és neje síremlékét is. | |
 | | A herendi porcelángyár történetéről, a herendi szédertálakról 2018-ban rendeztünk kiállítást. A kiállításról bővebben: | |
|
|
Mezei Mór (Sátoraljaújhely, 1836 - Budapest, 1925.) ügyvéd, hírlapíró és szerkesztő volt, aki a zsidó emancipációs mozgalom egyik vezéralakjaként vált elismertté. Tevékenységéért számos elismerést kapott, 1863 és 1917 között tiszteletbeli taggá vagy akár díszelnökké választotta számos egyesület, szervezet, mint például az Első Magyar Izraelita Betegsegélyező és Temetkezési Egylet, a Deák Ferencz Jótékonysági Egylet, az Országos Izraelita Patronage Egyesület, a Sátoraljaújhelyi Izraelita Szegény Iskolázó Gyermekeket Segítő Egyesület, stb. A korszak gyakorlata szerint ezekről az elismerésekről díszokleveleket állítottak ki, melyek jellemzően vizuálisan is megjelenítették az egyes egyletek alapszabályaiban foglalt értékeket, tevékenységi köröket. A díszokleveket Mezei Mór halálát követően családja 1926-ban múzeumunknak ajándékozta: ezzel kezdődik az oklevelek gyűjteményi élete. | |
|
|
Jahrzeit holnap: Richter Gedeon | |
Tévét hónap 14-én van a Jahrzeitja, zsidó naptár szerinti halálozási évfordulója Magyarország egyik büszkeségének, Richter Gedeonnak, akit 1944. december 30-án (akkor is tévét 14-e volt) lőttek a Dunába nyilas honfitársai.
Ecséden született 1872-ben, de 1873-tól már befogadott árvagyerekként nevelkedett Gyöngyösön. Tizenhét éves korában gyógyszerész-gyakornokként dolgozott, emellett elvégezte az egyetemet, és 1895-ben gyógyszerész oklevelet szerzett. 1901-től már saját patikája volt az Üllői úton, emellett külföldi tanulmányutakon gyarapította tudását, és megismerte a legkorszerűbb gyógyszerkészítési eljárásokat. Ez akkoriban az organoterápia volt, azaz a különféle állati eredetű szervekből nyert kivonatokból állított elő gyógyszereket. 1907-től már nem csak a saját gyógyszertára számára, hanem felépítette Magyarország első gyógyszergyárát Kőbányán, melynek első nagy sikere a ma is használt Kalmopyrin lett. Az első világháborúban széles körben használták a Hyperol nevű fertőtlenítő tablettáját – ez szintén ma is kapható még. A gyógyszergyár a kedvező körülményeknek köszönhetően prosperált, nemzetközi szinten forgalmazták a gyógyszereit. A sikerek ellenére a zsidótörvények őt sem kímélték: 1942-től már nem lehetett a saját gyárának vezérigazgatója, majd hamarosan a lábát sem tehette be a gyár (a háború miatt stratégiai fontosságú üzem) területére. Richter ezekben az években titokban, bizalmas munkatársain keresztül irányította a termelést. 1944-ben a svéd követségtől kapott védlevelet (Schutzpass), ami azonban nem védte meg a nyilasok gyűlöletétől: december 30-án sokakkal együtt a Dunába lőtték.
| |
|
|
Címlapképünk: Gombos Lilly: Virágcsendélet mimózával (részlet) | |
Gombos Lilly: Virágcsendélet mimózával, 1926 → | |
Gombos Lilly éppen száz éve, 1926-ban festette szép virágcsendéletét. Gombos Lilly életművének jelentős része, ötven képe van gyűjteményünkben, melyek ITT böngészhetőek. | |
|
|
Hírlevelünk küldésének napja: Tévét 13.
| |
|
|
| |
|
