Zsidó Múzeum Magazinja: PESZAH Hírlevelünk tartalmából A szabadság alaptörténete: a világtörténelem Peszahja A hét műtárgya: Herendi szédertál Kiállítás-archív: Herend zsidó öröksége Ünnepi program: Tárlatvezetés A héber Biblia álma: Martin Luther King Peszáhja Engedd el népemet: A szovjet zsidók exodusa Hány hadosztálya van Spinozának? Miben különbözik ez az este? Ünnepi kiadványunk Instagram hírek A szabadság alaptörténete: a világtörténelem Peszahja A szavak „engedd el népemet”, hosszan, máig visszhangoznak a Nyugat történetében. A mi Petőfink írta híres versében, hogy „pusztában bújdosunk, mint hajdan népével Mózes bujdosott” , az ő republikanizmusának egyik ihletője, a francia forradalom mellett, a Peszach története volt. Társainak se vége se hossza. A Peszah meséje a szabadság alaptörténetévé lett a mi kultúránkban. És az a közösség, amelynek van története, amelyben tagjai magukra és egymásra ismernek, birtokolja a legerősebb fegyvert. A közös történetek ihletése felmérhetetlen történelemformáló erő, ahogy a vallástörténet, vagy a nacionalizmus története bizonyítja. Beszámolunk néhány esetről, amikor a Peszah történetmintája előbbre vitte a szabadság ügyét. Boldog ünnepet. A hét műtárgya: Herendi szédertál Herend zsidó öröksége Herendi gyár történetét, az ott készült szédertálakat is bemutató kiállításunk 2018-2019-ben volt látható - itt felidézzük.   Read More Ünnepi tárlatvezetés Április 1-én Herend zsidó öröksége kiállításban - online. Részletek és regisztráció a facebook oldalunkon, itt ​. A héber Biblia álma: Martin Luther King Peszáhja King tiszteletes, amikor jogokat követelt, a feketék tényleges jogi és társadalmi emancipációját, a polgárjogi mozgalom „mesterelbeszélésévé” tette a Kivonulás történetét. Beszédeinek visszatérő hivatkozása volt az alapító atyák szellemisége, az alkotmány és a függetlenségi nyilatkozata, a híres kijelentés, hogy mindannyian, kivétel nélkül, elidegeníthetetlen jogok jogalanyai vagyunk, illetve a Kivonulás története, amely rendre visszatér beszédeiben (kortárs viták folynak arról, méghozzá igen élesek, hogy magukat az alapító atyákat mennyire inspirálta Mózes figurája). A párhuzam szerepe elsősorban az, hogy lelkesítsen: híveinek igazuk van, hiszen az Örökkévaló népének történetét ismétli meg az ő történetük, és ahogy a szabadulás és a pusztai bolyongás súlyos nehézségei ellenére ők is megérkeztek a megígért fölre, úgy ér majd célhoz a fekete polgárjogi mozgalom is, akkor is, ha a cél most – akkor – még távolinak is tűnik. Ahogy Izraelt vezette az Örökkévaló, úgy vezeti most őket. Amerika zsidó közösségének jó része is igaznak hitte a párhuzamot, csatlakozott Kingék erőfeszítéseihez, voltak zsidó fiatalok, akik az életüket adták az ügyért, akiket meglincselt a Ku Klux Klan délen, Abraham Joshua Heschel rabbi pedig ott menetel az ikonikus képeken King mellett. Voltak azóta, nem is nagyon ritkán, etnikai feszültségek a zsidó és a fekete közösségek között Amerikában, de a szabadság hagyománya is eleven és ki tudja, hátha ez lesz végül az erősebb. Engedd el népemet: a szovjet zsidók exodusa A Szovjetunió még a glasznoszty időszakában sem akarta elengedni zsidó alattvalóit: 1987 december 6-án negyedmillió ember követelte Washingtonban Gorbacsov első titkártól, hogy „engedd el népemet”. És megint nem a fáraó győzött. Azok, akik a holokauszt idején voltak gyerekek Amerika zsidó polgárai közül, fiatalemberekként szembesültek azzal, hogy amíg ők tanultak és játszottak, európai társaik tömegeit gázzal megfojtották és elégették. Soha nem múló bűntudatuk, zsidó felelősségérzetük motorjává lett ez a felismerés. Úgy érezték, nem hagyhatják többé cserben az óhaza, Európa zsidóit. Aktivizmusuk eredete ez a trauma. A Szovjetunió milliós zsidó tömegeinek jogfosztottsága adta magát kétségbeesett szolidaritásuk tárgyaként, és a ’60-as években, kivált a modern ortodox fiatalság körében, mozgalmak kezdtek szerveződni, tüntetések, utcai akciók, hogy nyomást gyakoroljanak az Egyesült Államok vezetőire, hogy ők aztán nyomást gyakoroljanak a Szovjetunióra. A történet megelevenedett: engedd el népemet, követelte Mózes újra a fáraótól. A helyszínen, az újkori Egyiptomban pedig a „refuznyikok” a szovjet börtönrendszer rémségeit vállalták meggyőződésükért: az izraeli politika olyan tekintélyes figurái kerültek ki közülük, mint Natan Saranszkij, vagy Juli Edelstein egészségügyi miniszter. A szovjet zsidóság elengedéséért, Peszahjáért folytatott küzdelem megtanította az amerikai baby-boomerek zsidó nemzedékét a radikális politikai érdekérvényesítés stratégiáira, ennek az évtizedes harcnak a hősei közül kerültek ki az ortodoxia megújítói, a nők vallási emancipációjának élharcosai: Avi Weiss, aki Amerikában és Shlomo Riskin, aki Izraelben avatott elsőként ortodox rabbinőket, mind élvonalbeli mozgalmárai voltak a szovjet zsidóság ügyének. Ők mind megvannak. De hol van a Szovjetunió? Hány hadosztálya van Spinozának? Látszólag mindig az erőszak győz a történelemben. Ha így lenne, a Peszah üzenete hazugság volna. De valójában épp fordítva van Gergely Ágnes verse szerint. Az alcím 1492. A spanyol királyság hatalma csúcsán hajóik felfedezik az Újvilágot, és kiűzik a zsidókat a „a katolikus két király” birodalmából. A kiűzetés a kezdődő újkor legnagyobb történeti traumája volt, évszázadok viszonylagos békéje után. A szöveg hazafias képeskönyv-fejezetet imitál, a dinasztikus házasság nyomán közeleg a béke és az egység az Ibériai-félszigeten. A szöveg mintegy propagandisztikus bédekkerként veszi számba Amerika felfedezését és a katolikus királyság világhatalmát. Így számol be a vers a mórok és a zsidók kiűzéséről is, amíg bele nem hasít az uralkodói idillbe a héber Biblia hangja: a két menet égre kiált. E szavakkal kérte számon az Örökkévaló Káinon Ábel halálát. A történelem úgy mutatkozik meg, mint gyilkosságok, üldözések, kiűzetések szakadatlan sorozata. A Tóra idézését az Újszövetség követi, Jézusnak a tű fokát emlegető híres példázata. Van tehát történelmi fejlődés mégis: a kultúrák egymásba alakulása, a zsidóságtól ihletett kereszténység diadala. Ahogy a Dániel könyve látomásaiban állt, a birodalmak elhullanak, Spanyolország nagysága a sötét éjbe vész, az üldözöttek viszont „Spinoza és Rembrandt felé” menetelnek. És ezért szól a jövendő birodalmaknak a figyelmeztetés: ó, Izabella! Ferdinánd! / Csak meg ne bánd, Csak meg ne bánd”. Gergely Ágnes: Izabella és Ferdinánd. Kézdy György előadásában meghallgatható itt . Miben különbözik ez az este? A Peszah titkai Új múzeumpedagógiai kiadványunk a képre kattintva lapozgatható, olvasható - de ha szeretnének belőle igazából lapozgatható példányt is, akkor ezt kérjük e-mailben jelezzék, hogy küldhessünk belőle! ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌