| 4Zsidó Múzeum Magazinja #224 Család E heti hírlevelünk tartalma a European Day of Jewish Culture (a zsidó kultúra európai napja, minden évben szeptember első vasárnapján) idei témájához, a családhoz kapcsolódik. „A fiak érdemeket szerezhetnek az apáknak, de az apák nem szerezhetnek érdemeket a fiaknak!” (Talmud Bavli Szanhedin 104a) „A lengyel, de még az északmagyarországi hegylakta szegény zsidókat is egy sajátságos jellemvonás jellemzi. Egyéni érdem híján mindig családjuk felmenő és oldalágaira hivatkoznak. Fogyatékos énjüket és léha voltukat leplezve, szépapjuk kimagasló alakjával vélnek maguknak némi tekintélyt és pozíciót szerezni.” (Szoffer Jenő: Megjegyzés. In: Magyar Zsidó Szemle 1902. 260. o.) Munkácsi Bernát úgy vélte, hogy a zsidó nép fennmaradásának záloga a történelmi tudatosság, melynek megszerzéséhez, alakításához alapvetően fontos a családtörténet. Ő maga évtizedeken át gyűjtötte az adatokat saját családjáról, a Munk családról, melyeket 1939-ben fia, a budapesti Zsidó Múzeum igazgatója, Munkácsi Ernő szerkesztett kötetté. A Munk család genealógiája címmel megjelent mű fontos helyet foglal el a magyarországi zsidó genealógiai kutatás történetében, hiszen a Magyar Zsidó Múzeum által indított „A magyarországi zsidó családok genealógiája” című sorozat első köteteként jelent meg. A hét műtárgya: családi kincsesláda Múzeumunk számos családi hagyatékot őriz, ezek közül egyik legjelentősebb talán a Munkácsi-Munk család hagyatéka. A képen Munkácsi Bernátné, született Jacobi Paula elsőbálos cipője, Munkácsi Ernő első cipője, Munkácsi Bernát szemüvege és több esküvői emléktárgy látható. A tárgyakat Munkácsi Mária ajándékozta a múzeumnak 2012-ben. A Munk család kincsesdoboza → MUNK HAGYATÉK → Családi hagyatékok a levéltárban A levéltár gyűjteményében fontos családi hagyatékokat is őrzünk, melyek néha... Read More Családkutatás: Egy 60 éves történet folytatása Két héttel ezelőtt érkezett egy e-mail Chiléből Levéltárunkba, egészen pontosan Santiago de Chiléből. Az üzenet írója az 1942-ben született Andreas Markovitz, akinek az érdeklődése a Pesti Izraelita Hitközség fiúárvaházára irányult, mivel ott nevelkedett a háború után. A vészkorszakot családjával Érden élte túl, emlékei erről még nem lehettek, de idősebb testvére, Sándor elmondásából tudja, hogy valaki ott bújtatta őket. Édesanyja, Sersli Róza a felszabadulás után, 1946-ban elhunyt, és a két fiútestvért az édesapjuk, József beadta a Városligeti fasorban (akkor még Vilma Királynő úton) lévő Pesti Izraelita Fiúárvaházba. Erről a korszakról Endre-Andreas nem tudott sokat mondani. A hat évvel idősebb bátyja ekkor már elkezdte a zsidó gimnáziumi tanulmányait, így Endre egyedül maradt. 1953-ban az óbudai Zichy utcába kellet költöznie az árvaháznak, mivel a hitközségi épületet államosították. Erről az időszakról már van emléke: nyaranta a Duna-kanyarba jártak kirándulni és fürdeni. Ekkor eléraktam egy képet a „A vészkorszak árvái” kötetből, melyen egy Markovitsot azonosítottak a visszaemlékezők, és akiről kiderült, hogy az éppen ő: egy csoportképen látható, amely egy tahitótfalui kiránduláson készült. Endre visszaemlékezése szerint az óbudai nagyzsinagógában volt 1955-ben a bár micvója, amire a kortársaival közösen készült fel. Emlékei szerint nehezen küzdött meg a héber olvasással, de jó szívvel emlékszik vissza tanáraira és Dér István rabbira, aki segített neki felkészülni. Magyarországot 1956-ban, a forradalom után hagyta el a testvérével együtt. Először Bécsbe mentek, majd onnan emigráltak Chilébe az ott élő nagybátyjukhoz. Endre-Andreas vegyészmérnök lett, vegyészetet tanított a santiagói egyetemen. Most Magyarországra a fia, Alejandro kísérte el, aki megjegyezte: a család számára a mai napig nagyon fontos az a zsidó hitélet, amit édesapja az árvaház miliőjéből vitt magával Dél-Amerikába. Király Mátyás Egy naplótöredék története Egy levéltári dobozban néhány családi kép mellett egy napló-töredék is lapult.... Read More Programajánló vasárnapra Szeptember első vasárnapja a zsidó kultúra európai napja. A kortárs zsidó kulturális és művészeti fesztivál” központi témája ezúttal a család. Mivel intézményünk jelentős mennyiségű családtörténeti dokumentumot őriz, a vasárnapi utcafesztiválon természetesen mi is ott leszünk. Mindenki kíváncsi családja eredetére, gyökereire, felmenői nevére, foglalkozására, történeteikre. A múlt megőrzött részleteinek megismeréséhez segítséget tud nyújtani múzeumunk és levéltárunk, hiszen megőriztünk régi anyakönyveket, összeírásokat, adóíveket és sok más dokumentumot. Ezek egy része már online is elérhető , de sok mindent még személyesen, a kutatótermünkben kell kibogarászni. Ebben segítenek munkatársaink! Az utcafesztiválon kérdezzenek tőlünk bátran: mi meg tudjuk mondani, hogy hol érdemes elkezdeni a kutatást, hol találhatók a keresett adatok, azaz hogyan is lehet felfejteni a régi történeteket. További részletek a képre kattintva! Címlapképünk: Esküvői fénykép Dr. Miskolczy Vilmos és Dr. Friedmann Jolán esküvői fényképe, Budapest, 1930. augusztus 20 → Miskolczy Vilmos további fényképei gyűjteményünkben → Hírlevelünk küldésének napja: Áv 26. Korábbi hírleveleink |
4Zsidó Múzeum
Magazinja
#224 Család
| |
|
|
E heti hírlevelünk tartalma a European Day of Jewish Culture (a zsidó kultúra európai napja, minden évben szeptember első vasárnapján) idei témájához, a családhoz kapcsolódik. | |
|
|
„A fiak érdemeket szerezhetnek az apáknak, de az apák nem szerezhetnek érdemeket a fiaknak!”
(Talmud Bavli Szanhedin 104a)
„A lengyel, de még az északmagyarországi hegylakta szegény zsidókat is egy sajátságos jellemvonás jellemzi. Egyéni érdem híján mindig családjuk felmenő és oldalágaira hivatkoznak. Fogyatékos énjüket és léha voltukat leplezve, szépapjuk kimagasló alakjával vélnek maguknak némi tekintélyt és pozíciót szerezni.”
(Szoffer Jenő: Megjegyzés. In: Magyar Zsidó Szemle 1902. 260. o.)
| |
|
|
Munkácsi Bernát úgy vélte, hogy a zsidó nép fennmaradásának záloga a történelmi tudatosság, melynek megszerzéséhez, alakításához alapvetően fontos a családtörténet. Ő maga évtizedeken át gyűjtötte az adatokat saját családjáról, a Munk családról, melyeket 1939-ben fia, a budapesti Zsidó Múzeum igazgatója, Munkácsi Ernő szerkesztett kötetté. A Munk család genealógiája címmel megjelent mű fontos helyet foglal el a magyarországi zsidó genealógiai kutatás történetében, hiszen a Magyar Zsidó Múzeum által indított „A magyarországi zsidó családok genealógiája” című sorozat első köteteként jelent meg.
| |
|
|
A hét műtárgya: családi kincsesláda | |
Múzeumunk számos családi hagyatékot őriz, ezek közül egyik legjelentősebb talán a Munkácsi-Munk család hagyatéka. A képen Munkácsi Bernátné, született Jacobi Paula elsőbálos cipője, Munkácsi Ernő első cipője, Munkácsi Bernát szemüvege és több esküvői emléktárgy látható. A tárgyakat Munkácsi Mária ajándékozta a múzeumnak 2012-ben. | |
|
|
 | | A levéltár gyűjteményében fontos családi hagyatékokat is őrzünk, melyek néha... | |
|
|
Családkutatás: Egy 60 éves történet folytatása | |
Két héttel ezelőtt érkezett egy e-mail Chiléből Levéltárunkba, egészen pontosan Santiago de Chiléből.
Az üzenet írója az 1942-ben született Andreas Markovitz, akinek az érdeklődése a Pesti Izraelita Hitközség fiúárvaházára irányult, mivel ott nevelkedett a háború után.
A vészkorszakot családjával Érden élte túl, emlékei erről még nem lehettek, de idősebb testvére, Sándor elmondásából tudja, hogy valaki ott bújtatta őket. Édesanyja, Sersli Róza a felszabadulás után, 1946-ban elhunyt, és a két fiútestvért az édesapjuk, József beadta a Városligeti fasorban (akkor még Vilma Királynő úton) lévő Pesti Izraelita Fiúárvaházba. Erről a korszakról Endre-Andreas nem tudott sokat mondani. A hat évvel idősebb bátyja ekkor már elkezdte a zsidó gimnáziumi tanulmányait, így Endre egyedül maradt. 1953-ban az óbudai Zichy utcába kellet költöznie az árvaháznak, mivel a hitközségi épületet államosították. Erről az időszakról már van emléke: nyaranta a Duna-kanyarba jártak kirándulni és fürdeni.
Ekkor eléraktam egy képet a „A vészkorszak árvái” kötetből, melyen egy Markovitsot azonosítottak a visszaemlékezők, és akiről kiderült, hogy az éppen ő: egy csoportképen látható, amely egy tahitótfalui kiránduláson készült.
| |
Endre visszaemlékezése szerint az óbudai nagyzsinagógában volt 1955-ben a bár micvója, amire a kortársaival közösen készült fel. Emlékei szerint nehezen küzdött meg a héber olvasással, de jó szívvel emlékszik vissza tanáraira és Dér István rabbira, aki segített neki felkészülni.
Magyarországot 1956-ban, a forradalom után hagyta el a testvérével együtt. Először Bécsbe mentek, majd onnan emigráltak Chilébe az ott élő nagybátyjukhoz. Endre-Andreas vegyészmérnök lett, vegyészetet tanított a santiagói egyetemen. Most Magyarországra a fia, Alejandro kísérte el, aki megjegyezte: a család számára a mai napig nagyon fontos az a zsidó hitélet, amit édesapja az árvaház miliőjéből vitt magával Dél-Amerikába.
| |
|
|
 | | Egy levéltári dobozban néhány családi kép mellett egy napló-töredék is lapult.... | |
|
|
Szeptember első vasárnapja a zsidó kultúra európai napja. A kortárs zsidó kulturális és művészeti fesztivál” központi témája ezúttal a család. Mivel intézményünk jelentős mennyiségű családtörténeti dokumentumot őriz, a vasárnapi utcafesztiválon természetesen mi is ott leszünk.
Mindenki kíváncsi családja eredetére, gyökereire, felmenői nevére, foglalkozására, történeteikre. A múlt megőrzött részleteinek megismeréséhez segítséget tud nyújtani múzeumunk és levéltárunk, hiszen megőriztünk régi anyakönyveket, összeírásokat, adóíveket és sok más dokumentumot. Ezek egy része már online is elérhető, de sok mindent még személyesen, a kutatótermünkben kell kibogarászni. Ebben segítenek munkatársaink! Az utcafesztiválon kérdezzenek tőlünk bátran: mi meg tudjuk mondani, hogy hol érdemes elkezdeni a kutatást, hol találhatók a keresett adatok, azaz hogyan is lehet felfejteni a régi történeteket.
További részletek a képre kattintva!
| |
|
|
Címlapképünk: Esküvői fénykép | |
|
|
Hírlevelünk küldésének napja: Áv 26. | |
|
|
| |
|
