Zsidó Múzeum Magazinja #199 Újhold előtt A szökőév Ádár hónapját magunk mögött hagyva az újhold beköszöntével elérkezünk a polgári év első nagy ünnepeihez. Hírlevelünk 199. számában egy a hírlevél sajátos fordulópontjának kapujában éppen ennek az együttállásnak igyekszünk figyelmet fordítani. Betekintést nyerhetnek Bánfalvi-Orosz Eszter tárlatvezetésébe, Király Mátyás kollégánk bemutatja Erdélyi Lajos hagyatékának egy darabját új heti sorozatunk első részében és ajánljuk figyelmükbe a következő vezetésünket is a Mementó - Az emlékezés gesztusa tárlatunkban. Alkalmi imakönyv A 18. századi kéziratos luxus-imakönyvek készítésénél két, egymással párhuzamos trend figyelhető meg. Az egyik irányzat a nyomtatott könyvek formai megjelenését követi: a nyomtatott betűket és a rézmetszeteket utánozza, ezért kizárólag tintával, fehér pergamenen fekete vonalakkal dolgozik. A másik irányzat ugyanakkor a középkori kéziratos hagyomány által megőrzött sokszínű képeket és díszített betűket alkalmazza továbbra is. Az elmosódott címlapja miatt nehezen azonosítható pici imakönyv alkalmi imákat tartalmaz: az étkezés utáni áldásokat, az úti és a tengeri utazáshoz előírt imát vagy az újhold megszentelését. A kéziratos imakönyv kétféle betűtípust használ: az imák szövegét a szakrális szövegek írásához is használt szögletes betűket, az rövidebb utasításokat, magyarázó sorokat pedig a spanyol területeken használt kurzív héberre emlékeztető betűkkel, jiddisül. Mivel ez utóbbi betűkkel készültek a női imakönyvek magyarázatai mellett a nőknek kiadott jiddis könyvek is, ennek a betűnek e neve "vabertaytsh" (tulajdonképpen: női német) lett. Az alkalmi imák között megtalálhatjuk az újhold megszentelésére mondott imát (kiddus levana) is. Alkalmi imakönyv → ​ Tárlatvezetések a Mementón ​ A Mementó kiállításon már két tárlatvezetés is volt, amely számos érdeklődőt vonzott. Az első tárlatvezetést a kurátor Farkas Zsófia, és Múzeum igazgatója Toronyi Zsuzsanna tartotta, a másodikat pedig Bánfalvi-Orosz Eszter a Múzeum tárlatvezetője. Most alább Bánfalvi-Orosz Eszter tárlatvezetéséből olvashatnak egy részletet: “Emlék és halhatatlanság. Mindenki ismeri a “csak az hal meg, akit elfelejtenek” gondolatot, ami különösképpen érzékeny kérdés a holokauszt történetének vonatkozásában. A judaizmusban az emlékezés, emlékezet ezer szállal kötődik a vallási élet mindennapjaihoz, de szekuláris zsidóknak is fontos az emlékezet az identitás megtartása vagy épp identitás formálása, akár az identitás létrehozása okán. Soha többé! Ne felejts! - a holokauszt traumája, a tömeggyilkosság, a zsidóság szisztematikus pusztítása nem pusztán fizikai értelemben, olyan súly és olyan felelősség is rajtunk, mindenkin, aki itt maradt, aki megmaradt, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül. Azonban ha nem vállaljuk ezt a ránk hagyományozott “emlékmunkát”, akkor minden meghal, mert elfelejtjük …A zsidó hagyomány megteremti annak a lelki munkának a lehetőségét, ami az életünk részévé teszi a körülöttünk lévő világgal való párbeszédet, az időben és térben tájékozódást, kapocsként szolgál a világban való helyünk megtalálásához. Az elhunytról való évenkénti megemlékezés, a Jahrzeit, a zsinagógáinkban, otthonainkban is visszakapcsolja időnk körforgásába elvesztett szeretteink emlékét, nevét. MEMENTÓ - az emlékezés gesztusa a címe időszaki kiállításunknak, mely a névről, identitásról, emlékezetről szól. Mementó - vagyis emlékezz. A személyes és kollektív, vagy ha úgy tetszik közösségi emlékezethez is kapcsolódhatunk a kiállított levéltári dokumentumok és Rajk László Auschwitzban készített frottázsain keresztül. Ehhez kapcsolódik Mándy Ivántól származó alábbi idézet: “Keze megtalálta a falat, a kórház falát. Újra végigcsúszott a kúsza ceruzaírásokon, karcolásokon, végigfutott a neveken, ahogy betűzte: Kunt Anna, Willinger Mar. . . .Ceruzakapszlit húzott elő a köpenye zsebéből, azzal kaparta a falat, oly kétségbeesetten, mint aki be akar hatolni ebbe az időtlen, vénséges vén falba. Aztán már ő se volt egyéb mint név a kórház falán.” Rajk László (1949-2019) Kossuth-díjas magyar építész, díszlettervező, a demokratikus ellenzék tagja, munkásságát, szellemiségét is meghatározta az identitás, az emlékezet kérdésköre. MISSING…, vagy Hiányzó című sorozata (látszólag) személyesebbé teszi az emlékezést, amikor eltűnt, eltűntetett embereket (pl. Hiányzó hős /2011/, vagy A hiányzó ember /2014/), vagy épp a “kiradírozott” jogi alapot veszi tárgyául (pl. Hiányzó paragrafus /2011/, Hiányzó alap - nemzeti falvédő valóság /2013/). Egy ősi nyomatkészítési technikát alkalmazva frottázsokon ábrázolja a hiányzó jelenséget, vagyis annak hiányát. A frottázs a francia “frotter”, vagyis átdörzsöl szóból származik, amikor egy érdes felületen - jelen esetben az auschwitzi tábor barakkjainak falán - található mintát, írást egy papírt a felületre helyezve, szénnel, krétával, grafittal átsatírozva jelenítünk meg.” Mit mondanak a kövek? – Erdélyi Lajos hagyatékából Heti hírlevelünk már csak abban az értelemben is közel áll egy fordulóponthoz, hiszen ebben a számunkban indítjuk el új sorozatunkat, melyben hétről hétre Király Mátyás kollégánk válogatásában Erdélyi Lajos fényképhagyatékából mutatunk be Önöknek egy-egy a Kárpát-medencében található zsidó temetőt. Kollégánk írásain keresztül a sírkövek a zsidó örökségben és emlékezetben betöltött szerepét kívánjuk megvilágítani. Gura Humorului A kárpátok lábánál Bukovina történelmi régiójában elhelyezkedő kisváros zsidó temetője és megmaradt zsinagógája emlékeztet bennünket az egykoron nagy lélekszámmal és múlttal bíró haszid közösség jelenlétére. A temető a város szélén egy domb lejtőjén helyezkedik el. A lejjebb eső részen a régebbi, – fentebb a huszadik században állított sírkövek állnak. A nagyjából 2000 sírkő közül az elsőket a 19. század derekán állították, míg az utolsó temetések egészen a huszadik század végéig zajlottak. A közösség a Román Vasgárda atrocitásai, a transznisztriai deportálások és a háború utáni kivándorlások ellenére egészen az 1990-es évekig működött. A temető sírkövei különleges haszid, kabbalista szimbólumvilággal rendelkezik. Ez elsősorban az egyedülállónak tekinthető ábrázolás technikának köszönhető. A különböző ábrázolások elsőre talán naivnak hatnak, de szem előtt kell tartanunk azt a tényt, hogy ez egy olyan emberöltőkön keresztül tovább adott – a közösség egyénileg formálódott emlékezési gesztusa – sírkőállítási technikának tekinthető, mely kirajzolja a judaizmus egy fő oszlopát, l'dor va dor azaz generációról generációra. Gura Humorului temető → A hét műtárgya: Lantos Klári emlékkönyve (1932) Ebben a bőrkötéses könyvben a kisiskolás lányok több generációs hagyománya elevenedik meg, benne jókívánságokkal, emlékkönyvi bölcsességekkel és a 3.b osztály névsorával. A tárgy jelenleg a Mementó - az emlékezés gesztusa című kiállításunkban szerepel. Lantos Klári emlékkönyve → ​​ Közelgő eseményeink: Március 10., vasárnap, délután 5 órakor: Mit rejt a név? Emlék és halhatatlanság – Nemecsek Panni tárlatvezetése Kollégánk vasárnapi tárlatvezetésében a betű, a név és az írás aktusa kerül a középpontba, illetve az is, hogy mindez miként kapcsolódhat az emlékezéshez. A tárlatvezetés egy olyan különös kölcsönhatás felmutatására vállalkozik, amelyen keresztül kirajzolódnak a láthatatlan körvonalai. Borítóképünk: Az újhold megszentelése Az újhold megszentelése → ​ ​​ ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌