Hírlevelünk tartalmából

• Ikrek, emberek, istenek, háborúk, békék   
• A hét műtárgya: Ikrek hava dedikáció
• ​A trauma leküzdése: az Ikrek hava és a Zsidó Múzeum  
• Ikrek 1: Jákob és Ézsau: személyiségcsere
• Ikrek 2: Káin és Ábel: a félresikerült főpróba
• Ikrek 3: Perec és Zerah: miről szól a Lehá Dódi?  
• Mind ikrek vagyunk: túl közel lenni egymáshoz
• Kiállításunk a Rumbachban: A Politzer Saga
• Kiállítás ajánló: Gedő Ilka grafikái a Magyar Nemzeti Galériában 
• Kiállítás archív: Gedő Ilka: Áldozatok és Gyilkosok
  
• Címlapképünk
• Instagram hírek 

A zsidó naptár Sziván hónapjának „jele” a zsidó asztrológiában az Ikrek jegy, ha tetszik, ez nálunk az Ikrek hava. Ez Radnóti Miklós híres, vékonyka prózakötetének a címe: egyfelől azért, mert Radnóti májusban, az Ikrek havában született, másfelől azért, mert születése édesanyja mellett ikertestvére életébe került.

Az ikerpárok az ellentétek kivívandó egységét szimbolizálják a nyugati kultúra történetében: a görög-római hagyomány Castor és Polluxa, mint két külön apától származó ikerpár szépen mutatja ezt (ilyen amúgy tényleg van), annál is inkább, mert egyikük, Pollux apja Zeusz-Jupiter, másikuké pedig földi király. Nem is lehetnének hasonlóbbak és különbözőbbek.

Földi körülmények között feloldhatatlan aszimmetriájukat az békítette meg, hogy a halandó iker-féltestvér is halhatatlanná vált az istenek kegye folytán, azóta fénylenek felettünk csillagképként, azaz mázálként. (Merthogy a mázál tov mázálja  - avagy a magyar mázli szó eredetije - azt jelenti, csillagkép. Így kötődik jelentése a szerencséhez.)

Ez, a nagyon hasonlók áthidalhatatlan vagy alig áthidalható különbsége a héber Biblia nagy iker-témája is: Jákob és Ézsau története, vagyis tulajdonképpen Izrael népének születése.

A hét műtárgya: Radnóti Miklós: Ikrek hava, dedikáció 

„Magdának, Rudinak és Gyurikának baráti szeretettel, Radnóti Miklós”, ez a látszólag semmitmondó, rutinos dedikáció olvasható az Ikrek havának azon a példányán, amelyet 2019 óta a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár őriz. Egy család számára ajánlott könyv egy család hiányáról. Egy 1939-ben, a szerző 30 éves korában megjelent könyv, visszatekintés a hiányra és – a második világháború kirobbanásának éve ez – előretekintés a semmibe. A család, amelyik kapja a példányt, ők, mintha másik világban élnének, amelynek van családi múltja és jövője, perspektívái. Együtt vannak. 

Az Ikrek hava tulajdonképpen amolyan metszéspont Radnóti pályáján: egyensúlyi helyzet, ahogy az Ikrek csillagképben lennie is kell, a múlt és a jövő, a hiány és a pusztulás között. Az „erőszakos” születés és az erőszakos halál között. Mert ennek a visszatekintésnek a kiindulópontja és a távlata egyaránt a halál. A születés elpusztítja Radnóti édesanyját és ikertestvérét, a híres zárszavak pedig mintha már úgy látnák, útra kelt a halál felé a visszatekintés szerzője: „S halott-e már a perdülő szirom, ha hullni kezd, vagy akkor hal meg, hogyha földet ér?”

A leszámolás, az iker-gyilkosság itt valóban lezajlott, mint Káin és Ábel történetében, anélkül, hogy bármiféle bűnről beszélni lehetne. Egy újszülött „követte el”. 

„Csak csontjaik szorongnak lenn a föld alatt”. Idézetek az Ikrek havából

„Én a nyelvemen érzem a gyerekkort, - mondta Jean egy éjjel Párisban, ízeket érzek, ha úgy hirtelen eszembejut. S gyakran ízekről jut eszembe. Néha pedig, - tette hozzá szégyenlősen - egy-egy nő szagáról. - Én hangokat hallok, - válaszoltam, - néha csak zörejeket, néha dallamot is, sokszor meg egész párbeszédek kezdődnek bennem. És ha valakiről azt hallom, - meghalt... a halálról mindig eszembe jut..."

***

„Péntek. Hiába minden, ó hiába!/ Meghalt apa. S meghaltak sorra mind./ De mindazok, akik csak vélem éltek,/ élnek ma is nehéz szivemben és/ elég egy könnyü rebbenés,/ kezemre hogyha röpke lepke száll,/  vagy ág érinti vállamat,/ ők adnak jelt, akiknek teste már/ meghitt mosolygás, illat vagy virág/ s csak csontjaik szorongnak lenn a föld alatt."

***

„Egy nagy lélekzettel visszanyeltem torkomból a szívemet.

- Huszonnyolc éves volt akkor szegény Ilona, - sírta hirtelen a néni és kiment a konyhába. Rányitottam, de visszanyomta az ajtót és megfordította a kulcsot a zárban a konyha felől. - Tanulj és hagyj békén, - kiabálta nedves hangon.

- Én a falhoz vágtam volna apa helyében azt a kölyköt, tudja? - ordítottam az ajtón át.

- Bolond vagy? Milyen kölyköt? - nyílt ki hirtelen az ajtó.

- Engem, - sziszegtem összeszorított szájjal, - mindenki meghalt neki, csak én maradtam! És most azt se lehet tudni, hogy én haltam-é meg, vagy a testvérem. Ha ikergyerekek vannak, honnan lehet azt tudni?!

- Megbolondultál? - akadtak el a néni könnyei, - gyere, elmegyünk a moziba!

- Nem megyek a moziba! - tomboltam, - nem kellett volna engedni, hogy gyerekei legyenek anyának, ki volt az a hülye orvos, aki hagyta? Majd megölöm! - rúgtam bele a dívány sarkába és az utcára rohantam.

S akkor elkezdődött valami, amiről csak verset lehet írni... akkor kezdődött volna az ifjúság? S micsoda évek! Te maradtál meg? vagy a másik? Megölted őket, - beszélt a hang, megölted őket, megöl ted ő ket, megöl ted ő..." 

A trauma leküzdése: az Ikrek hava és a Zsidó Múzeum

„Erőszakos, rút kisded voltam én, / ikret szülő anyácska, - gyilkosod! / öcsémet halva szülte-é, / vagy élt öt percet, nem tudom, / de ott a vér és jajgatás között / úgy emeltek föl a fény felé, / akár egy győztes, kis vadállatot, / ki megmutatta már, hogy mennyit ér:/ mögötte két halott”, konstatálja a Nyugatban Radnóti 1938 januárjában.

Így kell megtalálnia, a halott iker árnyékával küzdve, önmagát. Életműve nagyszabású, szintetizáló életrajzának szerzője, Ferencz Győző szerint nem más, mint a trauma feldolgozása, jelentésessé tétele, megformálása, önépítés.

„Anyácska, véres áldozat / ,a férfikorba nőttem én / ,erősen tűz a nap, vakít, / lepke kezeddel ints felém, / hogy jól van így, hogy te tudod, / s hogy nem hiába élek én.”

Az életmű írása az élet értelmessé tételét kíséreli meg. Azt reméli, csak az számít, amivé önmagát teszi, választja az ember. Ezért tud úgy dönteni, hogy ő nem zsidó, hiszen zsidónak születni csak körülmény, nem választás. És jó lett volna, ha megadatik neki, hogy igaza lehessen. Van-e dolga tehát egy zsidó múzeumi gyűjteménynek az Ikrek havával?

Radnóti Miklós, bár maga nem zsidó, mert nem akart zsidó lenni, az a családtörténet, amelyről beszámol, zsidó családtörténet és sok tekintetben jellegzetesen zsidó családtörténet. Élete egyszerre reprezentálja a magyar zsidók asszimilációjának sikerét és kudarcát. Ha ő maga nem zsidó is, furcsa módon a története mégis zsidó történet. Annál is inkább, mert az ikrek története a zsidó hagyomány egyik alaptörténete.  

Jákob és Ézsau: személyiségcsere

​Jákob szelíd volt és otthonülő, talán némiképp passzív egyelőre ahhoz, hogy ő legyen Izráel, a zsidó nép ősapja. Ahhoz, hogy betölthesse küldetését, szüksége volt egy aktív ellenpólusra, Ézsaura, aki elzavarja őt anyja szoknyája mellől. Az általa ellopott áldás szövege azt ígéri, potens, erős és gazdag ember lesz, és útja során valóban Ézsauvá, erőssé, aktívvá válik, konfrontációkat vállal fel, vagyont szerez, családot alapít. Passzív jámborsága aktív jámborsággá alakul. Testvére távollétében formálja természetét. Ézsauban pedig bensőség, gyengédség fejlődik ki, amíg nem látja iker-riválisát. Legközelebbi találkozásuk alkalmával sírva borul Jákob nyakába. A testvére ézsausabbá lett, ő meg eljákobosodott kissé. Hosszú háborújuk során integrálni tudták azt, ami a másikban megvolt, belőlük pedig hiányzott. A kettéosztott teljességet a zsidó hagyomány Castor és Polluxaként találták meg önmagukban. Ők is ikercsillaggá lettek. Ézsau kissé egyszerűcske, de hatásos fellépésének mintája nélkülözhetetlen volt a zsidó nép születéséhez.

Káin és Ábel: a félresikerült főpróba

Káin és Ábel közvetlenül egymás után születnek meg a Tóra szövegében, még arról sem tétetik említés, hogy Éva újból teherbe esett volna közben. A midrásnak volt oka feltételezni, hogy ők is ikrek lehettek, és valóban, ők az első ellentétpár-testvér az első könyvben, amely szinte teljes egészében testvérharcok története: Izsák és Izmáel, Jákob és Ézsau, Jákob fiai József ellen, Ráhel és Lea és még más tárgyalandó mellékszereplők.

Káin földműves lesz, Ábel pásztor, Káin otthon marad, Ábel elhagyja a szülői házat, Káint fontos volt az édesanyjának (a neve a birtoklással van kapcsolatban), Ábel nem annyira, a neve elhaló sóhajt jelent. Ábel reaktív, követő, Káin kezdeményező, ő találja fel az Istennek szentelt áldozat, tulajdonképpen az istentisztelet első szertartását. Ellentétük egysége, „megszüntetve megőrzése”, ahogy Hegel mondaná, nem születik meg.

A mintázat tehát már náluk megvan, ám az ő feszültségük nem egyenlítődik ki, hanem mint ismeretes, kisül. Az iker-projekt az ellentétek egységét célozza, az egyensúlyt, a harmóniát. Az első kísérlet nem jár sikerrel, ezért kell az összes többinek követnie azt. A teljességig nagyon hosszú út vezet.

Miről szól a Lehá Dódi? 

Perec fia révén jön majd el a megváltás boldogsága – áll a népszerű szombatfogadó dal, a Lehá Dodi egyik utolsó versszakában. A boldogság ígérete – tulajdonképpen a megváltásé – nem rossz, de kicsoda ez a Perec?
Támár és Júda egyik közös gyereke szintén a Tóra első könyvéből. A név a héber kitörni igéből ered, ugyanis Perec kitör az anyaméhből, hogy megelőzze ikertestévér az elsőszülöttségért folytatott, öldöklő versenyben. Zerah, a testvére már ki is nyújtotta a kezét, aztán visszahúzta és Perec kitöréssel győzött. Az elbeszélés az első könyv ikertörténeteinek játékos paródiája, a Tóra önmagával, saját, halálosan komoly központi gondolatával viccel, amikor ezt a jelenetet elmeséli. Elsőre talán nem mindig nyilvánvaló, mennyire kivételes és merész, önironikus humora van a szövegnek, ezért is érdemes elmélyedni benne. A kitörő győztes ráadásul , az alfa-iker a Rúth könyve jóságos Boázának ősévé is válik, így Dávid király és a Messiás ősévé is. Mire nem lehet elég egy erős hajrá. A történet vége azonban az elsőszülöttség eltörlése, az, hogy mind a 12 testvér Izrael egy-egy törzsének névadója lesz. A teljesség, ismét, amelybe immár saját kinevettetése is beletartozik.

Mind Ikrek vagyunk: túl közel lenni egymáshoz

Miért az ikrek problémája a Tóra első könyvének központi kérdése? Miért annyira fontos ez a születő emberiségnek?

Mintha azt tanulhatnánk ebből, hogy el kell viselnünk, hogy a Másik mindig túlzottan is közel lesz hozzánk és ugyanakkor túl távol is tőlünk. Aki túl közel van, az lényegében ugyanarra az élettérre, ugyanarra az életre pályázik, mint én. Riválisom már kezdettől fogva a legfontosabb erőforrásokért folytatott harcokban: az ételért, a ruháért, az elfogadó szülői szeretetért. Az, hogy van valaki más, aki ugyanolyan, mint én, legalábbis a külvilág számára ugyanolyan, mert én pontosan tudom a különbséget, az még valamire nézvést veszély, ami az előzőeknél is fontosabb: az identitásomra. Azt a kérdést bizonytalanítja el, hogy  ki vagyok én. Ez tényleg alig elviselhető. Ha belőlem kettő van, egyikünk, az egyik én, felesleges.

Megtanulni együttélni a testvérünkkel lényegében azt jelenti, megtanulni felosztani a világot és megtalálni a saját helyemet benne. Jákob és Ézsau elszívják egymás elől a levegőt, félemberek, mindegyikből hiányzik valami, ami csak a másikban van meg. Jákob azáltal lesz önmagává, hogy meghaladja önmagát és Izráellé válik. „Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat”- írja József Attila.

Kiállításunk a Rumbachban: Politzer Saga 

A felújított Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga állandó kiállítását egy csodálatos, 1740-től napjainkig dokumentált családtörténet alapján készítettük. A kiállításban tíz filmben mutatjuk meg a családtörténetet, s ezen keresztük a magyarországi zsidók történetét, választási lehetőségeit. A tíz filmből készített összefoglalót láthatják az alábbi kis videóban, felvillantva szinte mindent, amit a kiállításban részletesebben is megmutatunk majd. 

Kiállítás ajánló: Gedő Ilka grafikái a Magyar Nemzeti Galériában 

​Gedő Ilka születésének 100. évfordulójára kamarakiállítást rendezett a Magyar Nemzeti Galéria. A tárlaton a művész első alkotói korszakából, közel félszáz grafikájából látható válogatás.

Címlapképünk 

Címlapképünk az Ikrek csillagképet jelképező ikerpár Abraham ben Zalman és Leona bat Chajim Falco 1680-ban, Veronában készült házassági szerződésén. A kettős kapu alakban írt hagyományos szöveget gazdag barokk mintázat és a zodiákus jegyek keretezik, melyek itt az év és az élet teljességét, ciklikus körforgását jelenítik meg. A díszes házasságlevél Múzeumunk elsőként megszerzett tárgya volt, melyet 1910-ben, pénzadományokból vásárolt a Múzeum bizottsága.