Zsidó Múzeum Magazinja ÓVODA A korai tanulás ideje: az ötévesek, a Misna és a múzeum​ „Ötéves korban kezdi a gyerek tanulni a Tórát. Tízéves korban a Misnát. Tizenhárom évesen köteles a parancsolatokat betartani. Tizenöt évesen a Talmudban búvárkodik. Tizennyolc évesen megnősül. Húszévesen meglett ember.” Az óvodától az érettségiig tart a Misna híres traktátusa, Az Atyák tanításai 5. fejezetének 21. misnája által elképzelt, kimerítő kurrikulum, az idézet egyik része feltalálható a múzeumunk terében is, az egyik első emeleti üvegablakon. Úgy tűnik, hogy az „óvodai időszak” nevelési feladatait korán meghatározta a zsidó hagyomány. Ismeretes, számos elismerés és számos kritika tárgya volt a pedagógia történetében a kicsi gyerekek intellektuális terhelése, amelyet a zsidó hagyomány előírt és sok századon keresztül gyakorolt is. „Az ötéves kor magyarázatára érdekes, a természeti törvényekkel összefüggő magyarázatot ad egy középkori bölcs. A Tórai előírások szerint (3Mózes 19: 23-25) a fiatal fa termését az első három évben tilos elfogyasztani, a negyedik évi termés az Örökkévalóé (ekkor kezdi a gyermek a betűk formáját, azaz az olvasást megtanulni), és az ötödik évben lesz a gyümölcsfa termése az embereké, így akkor kezdi a gyermek is a Tóra tanulását”, írja Az Atyák tanításai legfrissebb kiadásában intézményünk vezetője, Toronyi Zsuzsanna. Ahogy a fa lassan megtalálja helyét a társadalomban, a világban, kicsiny gyerekkora múltával, úgy az ember gyereke is belenő a hagyomány világába, elboldogul benne. A korai intézményes oktatás tehát nagyon is zsidó jelenség, de az óvodát mint intézményt, nagyjából mai formájában, részben Rousseau nevelési elgondolásainak, részben pedig az ipari társadalom kialakulásának köszönhetjük, mert a gyereket, amíg mindkét szüleje dolgozott, valahová, már egészen korán, tenni kellett. Elsősorban a XIX. században formálódó ipari munkásság gyermekeit. A hét műtárgya: Nagykanizsai móhelszék A tanulás kezdete, bármennyire korai is, nem a hagyományba lépés pillanata. Az a „felvétel”, legalábbis a fiúgyermekek esetében, Ábrahám szövetségébe, a körülmetélés 8 naposan. Aki bekíséri a hagyomány kapuján a csecsemőt, az Illés próféta, az ég és a föld közötti járőrszolgálat feje. Közös, kettős széke a most születő fiúval, illetve az őt „kísérő” szándákkal azt jelzi, hogy az időből kilépő, örökké élő Illés társa lesz annak, aki most lép be az időtlen hagyományba. Részben azért, ahogy a tárgyleírásban is áll, mert a szigorú monoteizmus Illés próféta általi kíméletlen meghonosítása megújította az Isten és a népe közötti szövetséget, részben azért, mert Illés elcsüggedve azt találta mondani egyszer, hogy a zsidó nép nagy része, szinte egésze hűtlenné vált az Örökkévalóhoz, rossz színben tüntette fel őket, ezért kell végignéznie újra meg újra, ahogy csatlakoznak az érkező zsidók az általa felmondottnak tekintett szövetséghez. A könnyítés annyi, hogy leülhet közben kifújni magát. Jövő és múlt a mohelszék történetében A tárgyleírásból ugyancsak megtudható, hogy a 19. századi szék a XX. században került Nagykanizsáról a múzeum gyűjteményébe, alighanem azért, mert a XIX. század végén ez a szertartási tárgy kiszorult a használatból. A közegészségügy erősödése, az állam hatósági funkcióinak erősödése, a központosítás és a modernizáció egyre kevesebb teret hagyott a közösségek autonómiájának, egyre több mindent vont saját hatáskörébe. Elsődleges témánkkal, a zsidó iskoláztatással is ez a helyzet, Izraelben és az angolszász világban, ma is azon vitatkoznak, mennyit kell a kötelező, központilag előírt tananyagból elsajátítania az ortodox zsidó iskolák tanulóinak. A muzealizálódás folyamatának is a tanúja a régi mohelszék, a tárgyak lassú funkcióvesztésének és annak, ahogy a jelen munkásaiból, mert jóval tartósabbak nálunk, a gazdáiknál, a múlt masszív tanúivá válnak. A múzeumi mohelszék már nem várja Illés prófétát. A jövő, a születő élet hírnöke visszavonult a múltba. ​ Piri néni, a szikla: a zsidó óvodák 1945 után A magyar zsidó óvodaügy története 1945 után vált a megmaradás történetévé, amikor a kicsike ortodoxia arra tartott fenn intézményeket, hogy elszigetelhesse gyerekeit a külvilágtól, amennyire lehet, megtarthassa őket egyre zsugorodó belvilágában. Ebben a küzdelemben, amely a biztos vereség tudatában zajlott, valódi héroszok született, Piri néni, a legendás óvónő több ízben is előkerült már ebben a történeti-múzeumi magazinban, az ő alakja a létező szocializmus zsidóságának ikonikus megjelenítője, élettörténete és annak összefonódása a magyar zsidó intézménytörténettel önmagában is megérne alighanem egy felettébb alapos feldolgozást, amennyire a források köre engedi. Egy óvoda nem csak zsidó gyerekeknek Bőczén Zsuzsa pár éve vette át a Budapesti Zsidó Hitközség Benjámin Óvoda és Bölcsődejének vezetését. A mindennapi nevelő-oktató munkáról, a zsidó közösségteremtés lehetőségeiről és arról is beszélgettünk, hogy miért nem csak a zsidó családok számára lehet vonzó az intézmény programja. Egy óvoda nem csak zsidó gyerekeknek Az utóbbi években a Benjámin óvodában új vezetés kezdte el a munkát. Mi az, amit továbbvisznek a múltból, mi az, amin változtatni szeretnének, vagy már változtattak is? A zsidó hagyományok ápolása, a befogadás, a különbözőségek elfogadása, a másik ember megbecsülése, a közösség építése továbbra is kiemelt feladatunk.Változásokra főként szakmai területen volt szükség. Fejlesztettük pedagógiai módszerkészletünket- és eszköztárunkat a mai elvárásoknak megfelelően, fontos szerepet kapott a környezettudatosság, a gyermeki és a szülői szemléletformálás. Az intézményen kívüli és belüli szórakoztató programok kínálatát bővítettük. Erősítettük partneri kapcsolatainkat, szorosabb kapcsolatot építettünk ki a családokkal, a szülői igényeket igyekszünk beépíteni intézményünk mindennapi életébe. Alkalmazotti közösségünk motivált és ez annak köszönhető, hogy lehetőségünk van munkájuk sokrétű elismerésére.Hogyan és mitől lesz zsidó egy óvoda? Mit lehet kisgyerekeknek kínálni, mutatni, tanítani a zsidó hagyományról, amihez kapcsolódni tudnak? Mi az, amit a családja, mi az, amit az óvodája adhat át egy zsidó, zsidóság iránt érdeklődő kisgyereknek? Intézményünk helyi Pedagógiai Programja tartalmazza zsidó ünnepek és hagyományok ápolását. Mindennapjaink részét képezi a vallási szokások, imák, áldások gyakorlása. A gyermekek szívesen fogadják az őseinkkel kapcsolatos történeteket, nagy örömmel vesznek részt az ünnepeken és azok előkészületeiben, az ünnepekhez tartozó, hagyományos ételeket, süteményeket lelkesen készítik az óvodapedagógusokkal, Peszáhkor maceszt sütünk, a családokkal közösen zsinagógába látogatunk és részt veszünk a zsidó szervezésű ünnepi rendezvényeken. A kóserság, a kóser étkezés szabályainak megismertetése, gyakorlása is kiemelten fontos a gyermekek zsidó identitásának alakításában.A család a generációkon átívelő hagyományokat adja át a gyermeknek, intézményünk pedig azt a közösségformáló erőt képviseli, melyet a szombatfogadások, a Talmud Tóra foglalkozások, héber nyelvi foglalkozások, ünnepek során tapasztalnak meg a gyermekek.Milyenek a szülők elvárásai, vannak-e egyáltalán ilyen elvárásaik, mennyire különböznek a családok ebben a tekintetben egymástól? Hogyan lehet figyelembe venni mindenki igényeit?A szülők nagy részének legfőbb igénye, hogy gyermeküket nyugodt légkör vegye körül, biztonságban legyen, érezze jól magát az intézményben, sokoldalú fejlesztésben legyen része, színes napi programokon vegyen részt.Igyekszünk a felmerülő szülői igényeket alaposan átgondolva, a gyermekek érdekeit figyelembe véve lehetőség szerint megvalósítani.Nem csak zsidó háttérrel rendelkező családok hozzák ide gyermekeiket. Nagy örömünkre szolgál, hogy a nem zsidó családok is nyitottak, örömmel, érdeklődve vesznek részt zsidó hagyományokon alapuló programjainkon is. Read More Ungvári óvoda albuma 1942-ben készített fényképalbum az ungvári zsidó óvodások életéről. A teljes album végignézegethető a kép alatti linken - illetve a történetet feldolgozó videóban. A teljes album megtekinthető ITT ​ SAUL GYERMEKEI EMLÉKPROGRAM - UNGVÁRI GYEREKEK ​ SAUL GYERMEKEI EMLÉKPROGRAM - VIDEÓK ​ A jövő újrakezdődik: Göncz Árpád a Lauder óvodában ​ A Harmadik Magyar Köztársaság első elnöke beszél egy óvoda új épületének átadásán, jelen van a közönség soraiban Budapest rendszerváltás utáni első polgármestere, az alapító, Ronald S. Lauder, az amerikai nagykövet. Mégis milyen óvoda ez? A rendszerváltás után újrainduló civil zsidó élet és oktatás jelképe, a szabad önszerveződésé, a szabad identitásválasztásé, a Lauder óvoda. Göncz Árpád jelenléte azt mutatja, nyomatékosítja, hogy az új magyar köztársaság szívügye zsidó polgártársaink otthonossága, intézményeik működtetése saját kulturális örökségük átadására. A nyilvános intézményes szabadság ünnepe ez. És ebből kifolyólag szövetségünk jele is a világ legerősebb demokráciájával, értékközösségünk tanúsága. Minden régi képen mindenki meglepően fiatal, de ez a kép