Zsidó Múzeum 

Magazinja

SZÍNHÁZ​

Jákob játékától a közösségi színházig: mit adtak nekünk a rómaiak?

A Talmud híres jelenetét mi is többször idéztük már, négy-öt zsidó összehajol, hogy megbeszélje, köszönhetnek-e bármit Rómának, a hódítóknak. Van, aki azt mondja, jó, hogy vannak fürdők, piacok, olyan terek, amelyeken tömegek szórakozhatnak. A másik rabbi, Simon bár Jóháj azt mondja, hogy ezek a létesítmények nem jók semmire a zsidó nép számára. Őt a rómaiak üldözni kezdik, meg tud bújni egy barlangban és ott megvilágosodik, tudjuk, hogy a hagyomány szerint ő írta a Zohárt, a kabbala nagy művét. Ez is jó volt valamire. De mi a másik irányba figyelünk.

A rómaiak a nagy látványosságokat adták nekünk. Ezek a tömegek manipulációjának alkalmai is, a szórakozó, látványosságokat élvező tömeg jól vezethető, kenyér és cirkusz kell hozzá. A Talmud bölcsei azért nem szeretik a cirkuszt és a színházat, mert a bálványimádás alkalmainak tartják őket, ahogy az Ávodá Zárá traktátus, a bálványimádást tárgyaló traktátus 18b lapján áll. Érthetjük ma ezt úgy, hogy a látvány általi manipulálásról is beszélnek, arról, hogy a látványosságok általi manipuláció eltérít minket a saját céljainktól. 

A hét műtárgya:  József jámbor színjátéka - képeslap

Picture

Egy 17. századi itáliai festő, Carlo Cignani két képet is szentelt a jelenetnek, amelyben Potifár felesége megkíséreli elcsábítani Józsefet. A mester egyik képének nyomata egy képeslapon szerepel, így került a gyűjteményünkbe. Látszólag kétségbe ejti a feddhetetlen ifjút, akitől még a gondolat is idegen, a szenvedélyes ostrom elől menekülve nem is tudja, hová nézzen menekültében. A mozdulatok eltúlzottsága, túlhangsúlyozottsága, a kezek elhárító mozdulata másfelől értelmezhető úgy, mintha a fiatalember kicsit eltúlozná a jólnevelt ijedséget, mintha maga is színház lenne, a kép egyfajta ironikus zárójelbe teszi a sziklaszilárd elutasítást, ahogy a Tóra kora középkori eredetű dallamjelei is.

Ez a játékos feszültség tart görbe tükröt a jelenetnek, de József erkölcsi szilárdságát a vívódás éppenséggel aláhúzza. Minél nehezebb a döntés, annál többet ér. Az elismerés és a tisztességet meg nem kérdőjelező mosoly teszi színházszerűvé a képet, a színház akkor igazán istentisztelet, ha megenged magának ennyi szemtelenséget. 

Hogy kerül ez a Zsidó Múzeumba? Kohn Vilmos papírkereskedő képeslap hagyatékával, aki a korabeli Kerepesi útpn lévő üzletében forgalmazta. Minden képeslapból, melyet a pesti vásárlóközönségének szánt, négy hatalmas albumnyit ajándékozott a Múzeumnak 1921-ben. 

A gyűjtemény elérhető ITT​. 

A zsinagógai színház: József nehéz és helyes döntése

Ha meg elmarad a bálványimádó szertartás, akkor az ilyen gigabulik egyszerűen üresek. Arra jók csak, hogy eltérítsenek minket a Tóra tanulásától. A görögséggel és Rómával szembeni, az idegen kultúrával szembeni gyanakvás uralja a Talmud szemléletét, amikor a színházról beszél.

A játék, az alakítás, az előadás ugyanakkor része a zsidó rituális hagyománynak. A Tóra felolvasása egyértelműen felolvasószínház. Amikor József visszautasítja Potifárné erkölcstelen ajánlatát, egy felettébb ritka dallamjel, a sálselet közvetíti, hullámzásával, a belső lelki tusát, amelyen a fiatalember keresztülment, amíg a helyes útra fordult rá. A hangsúlyozás, a zene mást is mond, mint amit a szöveg tudnunk enged, a szöveg közvetítése színházi produkció is, amely nem egyszerűen beszámol a József döntéséről, de a kebelében dúló vihart is utánozza, láttatja.

Az ünnep lényege a régi dolgok újraélése, legyen szó március 15. 175 évvel ezelőtti óráiról, vagy a széder este történetéről. És ahogy a Hágádá kéri, úgy kell viselkednünk, mintha mi magunk jönnénk éppen ki Egyiptomból. Átélhetővé kell tenni, el kell játszani. 

A zsidó színházi élet és az Örök Róma

A Purim története mutatta meg nemrég, hogy eljátszani valamit azt is jelenti, birtokba venni egy történetet, aktualizálni, ráilleszteni az élettörténetünkre. A Purimspiel késő középkori népi színházi hagyománya folytatódik a 19. századi jiddis színház próbálkozásaiban, a lazán megírt darabokban, amelyek nagyban építenek az improvizációra és a széles tömegek tetszésére tartanak számot.

Alexandriában, a kora újkor Itáliájában, a hagyományos zsidó életforma felbomlása idején Kelet-Európában, aztán a kelet-európai zsidó tömegek távozása után Amerikában volt népszerű a zsidó színház, a nagy kulturális összeolvadások pillanataiban a zsidó történelemben végig. És a bizalmatlanság, amely övezte, éppen ennek szólt, a mindenkori Róma káros befolyásának.

Interjú: Borgula András színházalapító, rendező

Miért érdemes Izraelben világhírűnek lenni, főleg szőkén és kék szeműen? Hogyan került Etgar Keret író a pesti zsidó színház állandó szerzői közé? Kinek szól ez az egész, és mit szeretne tőlünk? Miért kell ügyvédi segítség Magyarországon egy különösen szélsőséges hászid szekta színreviteléhez? Mi lesz az ifjúsági társulat tagjaival és mi a függetlenség ára A Gólem Színház számára? Borgula Andrással beszélgettünk.



Miért érdemes Izraelben világhírűnek lenni, főleg szőkén és kék szeműen? Hogyan...

Read More


Kollégánk, Bánfalvi-Orosz Eszter emlékezik az évezredforduló időszakának zsidó színtársulatára, amelynek maga is színésze, dramaturgja volt. 

Read More

Címlapképünk: Színházi díszlet - makett

Picture

Színházi díszlet makettje

Borgula András színháza, a 2005–ben alakult Gólem Színház 2010 áprilisában mutatta be a Budapesti Kamaraszínházzal közös produkcióját: Hanoch Levin: Jakobi és Lájdenthal című művét Borgula András rendezésében. Az előadás díszletének makettjét 2012-ben, a Goldmark teremben megrendezett "Itt lakott Rosenthal" című kiállításunkra kölcsönöztük. 



Read More

#ZsidoMuzeum 








Korábbi hírleveleink