A napokban köszöntött ránk a tavasz első hónapja a zsidó naptár szerint, Niszán hava. 

A Tóra az év első hónapjaként hivatkozik rá, nevét alighanem a babilóniai fogság alatt kapja. A szó talán sumer von haus aus, de a héberbe az akkád közvetítésével érkezik, jelentésköre az újrakezdéshez kapcsolja, talán az első gyümölcsöket jelenti eredetileg. 

Niszán a perzsa korszakban játszódó Eszter könyvében már a ma ismert nevén szerepel, ugyanis a történet csúcspontjára ebben a hónapban érkezünk el: az Eszter által elrendelt böjtnapok a zsidó hagyomány szerint Pészah ünnepének kezdetére estek – abban az évben elmaradt a széder este, aztán minden jóra fordult. Ez adhat némi reményt nekünk is, akik már másodszor nem tarthatunk rendes széder estét, miközben a magyar zsidók többségének épp ez az este jelent eleven kapcsolatot a hagyománnyal: hiszen az emlékezésről szól, a hagyomány közösségi továbbadásának emlékezeti technikáiról. És mi úgy érezzük, hogy a hagyományozódás lánca elszakadt, hogy azt nem hogy nekünk, de sokszor már a nagyszüleinknek sem adta tovább senki: ilyenkor erre a hiányra gondolunk, ezt pótoljuk érzelmileg, azt helyettesítjük ezzel az estével, ami életformaként nem adatott meg nekünk. Éppen úgy, ahogy a meglepően széles körben megtartott jom kipuri hagyományból kizuhanás vétkét akarjuk letudni, tehát minden mulasztást letudni egyszerre. És ez, persze, felettébb érthető.  

Niszán havában még a liturgiából is kikerülnek a fájdalmas önvizsgálattal foglalkozó részek, a táchnun ima elmondása alól egész hónapra felmentést kapunk. A tavasz és a szabadság hónapja még ezt is lehetővé teszi. A szabadságé, hiszen ez a Pészah hónapja ez is, a betakarítás első ünnepe, az árpaaratás hónapja, és mókás egybeesésként jellemzően márciusra (áprilisra) esik a Gergely-naptárban, márpedig március a magyar nemzeti hagyományban is a szabadság hava: március van s határtalan az élet, mondja Ady, Zúg március, hirdeti lelkesen Utassy József. 

Adjuk össze mindezt: újrakezdés, tavasz, betakarítás, remény, remény még akkor is, ha az ünnep elmarad. Jobbkor ez a hónap nem is jöhetett volna. 

És még valami. Tudják, hogy már a Tórában is ismerték – az igazán nagy bulikat illetően – az esőnapot. Ha valaki nem tudja a megadott időben bemutatni a Pészah-áldozatot objektív akadályoztatás miatt, úgy egy hónap múlva pótolhatja. Addigra talán, a második széder idején, újra együtt leszünk.

Hírlevelünk tartalmából

• Mi történt Niszánban? Noétól a haszid slágerekig
• Az egész világ keskeny híd csupán....
• A hét műtárgya: Perlmutter Izsák: Parkban
• Áldás a teremtésre: a Niszán havában virágzó gyümölcsfák
• Programajánló: Történelem home office-ban
• Instagram hírek #zsidomuzeum

• Jósua ben Hánánia szerint ebben a hónapban teremtette Isten a világot, de ebben nincs egyetértés a rabbik között, úgyhogy teljesen biztosan nem tudhatjuk.

• A Tóra szerint Niszán havának elsején, miután a galamb, akit kiengedett Noé a bárkáról, nem tért többé vissza, végleg visszahúzódott az özönvíz a földről. Újrakezdődhetett az élet.

• Ezen a napon távoztak mind az ősatyák, Ábrahám, Izsák és Jákob az Eljövendő Világba a Talmud szerint.

• Ekkor avatták fel a pusztai Szentélyt a Tóra beszámolója szerint.

• Ezen a napon született 1782-ben a hászidizmus alapítójának, a Baál Sém Tovnak a dédunokája, a breszlovi Náhmán rabbi, aki új életet lehelt a mozgalomba tanítóként, misztikus gondolkodóként. Ma mi leginkább onnan ismerjük, hogy tőle származik az idézet, hogy az egész világ (kol háolám kulo כל העולם כולו) keskeny híd csupán, de az a fontos, hogy ne féljünk, illetve az az ezzel szorosan összetartozó felismerés, hogy nagy micve, fontos kötelességünk boldognak lenni, még ha nem is mindig könnyű: e két mondás megzenésített változatai rendkívül népszerűek. És Niszánban, kivált épp ebben a Niszánban különösen aktuálisak. 

• 1874-ben, Niszán hónap hatodikán született Harry Houdini, a nagy magyar zsidó illuzionista  hogy tovább növelje Niszán csodáinak magas számát. A frissen egyesülő város jellegzetesen zsidó kerületéből, Erzsébetvárosból érkezett a világ tetejére és mit tesz az Örökkévaló: éppen szabadulóművészként vált igazán legendássá, ahogy illik is egy Niszán hónapjában született zsidóhoz.

A Talmudnak az áldásokkal foglalkozó traktátusában (Bráhot 43b) Ráv Jehuda azt mondja, hogy aki sétálni megy Niszán havában, és virágba borult fa jön vele szembe, az köteles áldást mondani arra: „áldott, akinek teremtett világából semmi se maradt ki, aki csodálatos élőlényeket és fákat teremtett, hogy az emberek gyönyörködhessenek bennük”. 

A teremtés változatossága, a sokféleség szépsége mintha istenbizonyíték lett volna Ráv Jehuda számára: a természeti szépség „leleplezi” alkotóját, Istent művészként magasztalja a hálaáldás. A Teremtés jó, a virágzó gyümölcsfák a tanúk erre. Ez az alkotóját megmutató szépség, ez a sajátos epifánia, maga a tavasz mutatkozik meg Niszán havában, vezet el az érzékin keresztül a tisztán szellemihez, teszi megtapasztalhatóvá közvetve az Örökkévalót. 

A gyümölcsfák virágának illata még csak ígéret, a gyümölcs ígérete. Ráv Zutrá bár Toviá meg is kérdezi Ráv nevében, hogy honnan tudjuk, hogy már a tavaszi illatot, a gyümölcs puszta ígéretét is áldással kell megköszönnünk. A felelet a Zsoltárok könyvének utolsó sorait idézi, amelyet minden reggeli imánkban elmondunk: minden lélek dicsérje az Örökkévalót”. És a testet tápláló gyümölcsöt annak még csak megelőlegező illatért elsősorban nem a test, hanem a lélek tartozik hálával, hiszen nem a test, hanem a lélek élvezi azt. Hegel szerint a zene a leganyagtalanabb művészet, a Talmud szerint viszont a gyümölcsfák virágainak illatozása kora tavasszal. Mondani sem kell tehát, hogy a Zoomon keresztül megtekintett virágzó gyümölcsfákra nem mondhatunk áldást, ehhez ki kell menni a parkba vagy az udvarra.

A zsidó hagyomány eljátszik a gondolattal, hogy a jehudi, a zsidó és a lehodot, hálát adni jelentésű főnévi igenév kapcsolatban vannak egymással. Zsidónak lenni többek között azt jelenti, észre venni a Teremtésen a Seregek Urának kéznyomát és hálánkat kifejezni azért, hogy itt lehetünk – mindennek ellenére. A fák idén is virágoznak.

Az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem sorozatában március 25-én délután 5 órától levéltárunk online elérhető forrásairól beszél Bányai Viktória és Toronyi Zsuzsanna, Dési János moderálásával. 

Az eseményt online tartjuk, a csatlakozáshoz a linket a múzeum programnaptárában találják itt​.    

Ha úgy olvassa ezt a hírlevelet, hogy nem tőlünk kapta, hanem egy barátja továbbította, akkor nyugodt lehet: ilyenek a jó barátok, megosztják egymással az élményeket, híreket, érdekes tartalmakat.

Ha ide​ klikkelve feliratkozik a hírlevélre, akkor legközelebb már péntek délben megérkezik a hírlevelünk - és továbbíthatja is akár valakinek! :)  ​