Hírlevelünk tartalmából

• Purim története címszavakban 
• Maszkok és maszkos önarcképek 
• Mi a Purim ma? Eszter királyné és a feminizmus  
• Megilláink az Instagramon 
• Újranyit a Diaszpora Múzeum Tel Avivban
• A második Purim: Ádár 14 és a feminista cionizmus története
• Eszterlánc!!!  

A Purim története címszavakban az ókortól napjainkig

• I.e 125 körül – először említtetik „Mordeháj napja”-ként Ádár 14. a Makkabeusok II. könyvében, amely a katolikus bibliai kánonnak része, a zsidónak viszont, mókás módon, nem. Ekkor tehát már, legalább némely közösségekben, ünnepelték. 
• Flavius Josephus szintén említi, immár az időszámítás szerinti első században, népszerű ünnepként. 
• Ugyanakkor a Holt-tengeri tekercsek között nem maradt fenn egyetlen példája sem az Eszter könyvének, ez a közösség, úgy tűnik, nem tekintette kánoni könyvének.
• A Misna szerint viszont a Bár Kohbá-felkelés (II. század első fele) óta immár micvá, vallási előírás felolvasni a könyvet Purimkor, ezt a Misna kötelezővé teszi. 
•  A Talmud újabb micvát tesz hozzá a felolvasáshoz: ajándékot kell adnunk a szegényeknek. Ez ugyan szerepel már magában az Eszter könyvében is, de utólagos betoldás gyanúját veti fel, hogy a könyvnek feltehetően az időszámítás előtti második században készült görög fordításában (a Septuaginta-fordításban) még nem szerepel ez a rendelkezés.
• Eszter böjtjéről először a hatodik században esik szó. 
• A zajszint jelentékeny megemelése Hámán nevének említésekor pedig már a kései középkor hozzájárulása. Ez az ebből időből való nyugat-európai rabbiknál, a toszafistáknál jelenik meg. 
• A beöltözésre, a „jelmezbálra” még valamivel később találunk rá először Itáliában, a korai reneszánsz idején és azóta ez is egyre népszerűbb.
• A híres askenázi „purimspiel”, a karneváli színjáték már bőven a modernitás, a 18. század terméke. 
• A karneváli hagyomány szekuláris folytatása a későbbi Izraelben először 1912-ben megrendezett „adlojádá”- utcabál. Az ád lo jádá héberül azt jelenti, amíg nem tudja. A Talmud jól érthetően híressé váló mondatára utal, amely szerint addig érdemes boroznunk ilyenkor, amíg nem tudunk különbséget tenni a derék Mordeháj és a gonosz Hámán között. És 1912, az első ádlejádá-ünnep éve épp az az év, amelynek Purimján Henrietta Szold megalapítja a Hádásszát. Hogy minden együtt legyen. 

A Haaretz cikke alapján​

A maszkok és a maszkos önarcképek fontos elemei a huszadik századi magyar képzőművészetnek, számos ilyen művet találunk a Szentendrei iskola művészeinek alkotásai között.

A szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum készített ebben a témában egy videót, amely sok helyen érintkezik a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár Kép a képben című online kiállításával.

Nézzék, hallgassák szeretettel!

Egy árva lány története, aki helyett mindig mások döntöttek. Aki soha nem lehetett az, aki valójában. Akinek megtiltották, hogy elmesélje: zsidó. Aki a kezébe vette a sorsát, és megmentett egy népet. Az ókori szövegek történetének egyik első tudatos feministája. 

Eszter árvalány volt, akit Mordeháj nevelt fel. Árvalány, akit elragadtak a palotába, mert Mordeháj előző felesége nem szórakoztatta elég odaadóan az uralkodót és udvartartását. Zsidó árvalány volt, aki még a saját nevét sem viselhette: Hádásszának hívták, mégis Eszterként kellett élnie. Mint a nevelőszüleitől következesen Pistinek hívott József Attilának. Rettegő, kényszerasszimilált kisebbségiként élt, mint a nevelője: beszédes, hogy Mordeháj nevében Marduk Isten neve bújik meg, Eszterében Istár istennőé. Eszter neve a hagyomány szerint Isten rejtőzködésére utal (lehasztir). Valóban, hol van ebben a történetben Ő maga? A neve ugyanis egyszer sem említtetik. 

Amikor a gonosz Hámán összeesküvést sző a zsidók elpusztítására, Eszter, a palota ezerszeresen kiszolgáltatott lakója hirtelen fontossá válik. Mordeháj, aki eddig arra bíztatta, hogy kerülje a feltűnést, most, éppen ellenkezőleg, bevetné felettébb bizonytalan befolyását. Neki, akinek eddig akarata sem lehetett, aki soha semmilyen mértékben sem lehetett önmaga, neki kell a zsidó nép élére állnia, megmentenie mindenki mást élete kockáztatásával. Ez az emancipáció pillanata. 

Eszter böjtöt rendel el, feladatokat oszt, átveszi a felelősséget. Egyetlen pillanat alatt a semmiből női vezetővé válik. Szembenéz Ahasvérossal, a partnerévé válik, szembenéz Hámánnal és legyőzi őt. Közben vállalja és bejelenti, hogy zsidó. Önmagává lesz, és aki önmagává képes lenni, az már játszi könnyedséggel lehet vezetővé. Isten, ha néha el is rejti arcát, jelen van a történetben. A döntéseink szabadságában mutatkozik meg ebben a történetben is és azóta is. Ez teszi különösen modern könyvvé és a mienkké Eszter királyné történetét.

Március 3-tól közel tíz évnyi újjáépítés után újra látogatható lesz a Diaszpora Múzeum Tel Avivban. Sokunk meghatározó élménye volt a Bét Hatfucot néven megszeretett intézmény a tel avivi egyetem kampuszán, ami mostantól ANU – Museum of the Jewish People néven fogadja a látogatókat. A részletes videóban bemutatják a megújulás folyamatát és ízelítőt adnak az új állandó kiállításról. 

Tudják, ki volt Henrietta Szold? Hogy mi köze hozzá és a bibliai Eszterhez a jeruzsálemi Hádásszá kórháznak? És hogyan kapcsolódik mindez a feminista cionizmushoz? Ha nem, most egyetlen perc alatt mindenre fény derül. 

A Purim nem népszerű a cionisták körében: a zsidók jól megmenekülnek, aztán maradnak a fenekükön a perzsa birodalomban, ahol, úgy tűnik, pompásan érzik magukat. Igazi diaszpóra-ünnep ez, a „mi” ünnepünk. 

Mégis éppen Purim napján, Ádár havának 14. napján alapította 1912-ben Henrietta Szold, egy magyar kötődésű rabbicsaládból származó filantróp a Hádásszá nevű cionista nőszervezetet, amely ma is az egész világ egyik legnagyobb nőszövetsége. Hádásszá, vagyis mirtusz Eszter tulajdonképpeni, zsidó neve: a dátum és a név együtt a történet átformálását, „cionista-kompatibilissé” tételét jelenthette. A Hádásszá leginkább kórházakat alapított a leendő Izraelben, és noha Henrietta Szold maga nem érhette meg az ősújország újjászületését – 85 évesen, 1945-ben halt meg –, a szervezet működteti ma is, számos egészségügyi intézmény mellett, Jeruzsálem legnagyobb kórházát, a koronavírus elleni küzdelem egyik központját. 

Szóval van a nagy feminista diaszpórai Purimunk mellé egy „kis” feminista cionista Purimunk is. Kinek-kinek ízlése szerint.

Ha úgy olvassa ezt a hírlevelet, hogy nem tőlünk kapta, hanem egy barátja továbbította, akkor nyugodt lehet: ilyenek a jó barátok, megosztják egymással az élményeket, híreket, érdekes tartalmakat.

Ha ide​ klikkelve feliratkozik a hírlevélre, akkor legközelebb már péntek délben megérkezik a hírlevelünk - és továbbíthatja is akár valakinek! :)