Az áldások, a rágalmazók eltanácsolásának epizódja után – visszatérnek a megváltás tárgyköréhez, és azt kérik, hogy az igaznak, a jámbornak, a vezetőknek (szó szerint néped véneinek) és az írástudóknak legyen méltó jutalma, szóval hogy a jó elnyerje megérdemelt elismerését. Miután szóltunk, előzőleg, néhány őszinte szót a gonoszokról, valóban indokoltnak tűnik, hogy a jókról is tétessen említés. Ettől aztán helyreáll a világ rendje, a jók győznek, a gonoszok meg megkapják méltó büntetésüket, szóval a végén minden jóra fordul.

A zsidó hagyomány annyira elégedett ezzel a gondolattal, hogy még azt is képesek voltak észre venni, hogy a Főima áldásai közül ez az egyetlen, amelyben az ábécé mindegyik betűje szerepel. Naná, a cádik egyiket sem hanyagolhatja el, a hagyomány minden egyes betűje egyformán fontos neki, és ebből az áldásból bármit ki lehet rakni, mindenhez van hozzá betű.

Izrael négy fajta vezetője, a fentebbiek: a cádikok, hászidok, vének és írástudók mellett további két fontos kategória jelöltjei is szerepelnek a dicsőségtábla nevei között, a betérők, akik tiszta szívből, teljes odaadással csatlakoznak a zsidó közösséghez. Így, együtt vagyunk. Az összes zsidó, aki imádkozza a Főima áldásait. De ha mindenki, akkor minek kellett kiemelni az érdemeseket? Talán azért, mert ők azok, akik a bennük lévő lehetőséget már eredményesen meg is valósították. Mind reménybeli cádikok, hászidok, bölcs világi vezetők, írástudók vagyunk, ahogy minden márványdarab ismeretesen lappangó szobor, csak korántsem mindegyikünk váltja mindig be a hozzánk fűzött reményeket. A tényleges fontos emberek mellett meg kell említeni azokat, akik még csak ezután futják majd ki, ha sikerül, a formájukat.

Ami pedig azokat illeti, akik önként csatlakoztak Hozzánk, ők aztán tényleg minden jutalmat megérdemelnek áldozatkészségükért, nagyon is indokolt az ő érdekükben külön is imádkozni. 

"Az igazakkal, jámborakkal, s néped, Izrael háza véneivel, az írástudók maradékával, az igaz betértekkel, s velünk is légy irgalmas Örökkévaló Istenünk, s add meg bőséges jutalmát a Nevedben valóban bízóknak. Engedd, hogy osztozzunk velük sorsukban, mindörökké, s ne szégyenüljünk meg, mert Beléd helyeztük bizalmunkat! Áldott vagy Örökkévaló, igazak támasza, s biztonságuk forrása."

Az igazak igaza: a Nőegylet Leányárvaházának kiadványa

A cádikokról elnevezett ima a 13. és a c-d-k szógyök jelentésmagja az igazság. Aki a cádikok számára kér az Örökkévalótól méltányosságot az igazak igazságáért száll síkra, igazságos bánásmódot követel azok számára, akik maguk is igazságosan élnek, akik Isten kinyilatkoztatott igazságát követik. És ott van még ugyanez a gyök a gér cedek szóösszetételben is, az igaz betérőkre vonatkozó utalásban. Az igaz-ság található fel a szövegben lépten és nyomon. Ezért megindító a Pesti Izraelita Nőegylet Leányárvaházának 1943-as Eszter könyve-kiadása, mert ebbe az Istentől igazságot igénylő hagyományba illeszkedik.

„Eszter könyve a Tóra mellett a Szentírás legismertebb és legnépszerűbb könyve. Mert ennek a könyvnek alapgondolata: az igazságnak természete, hogy győzzön; a gonoszságé, hogy elbukjék. Mindaz, ami az erkölcsi világrend útjában áll, eltűnik, minden csoda vagy rendkívüli beavatkozás nélkül is. Ezért nem említi a könyv Isten nevét egyszer sem. Így lett e könyv – melyet igen gyakran nagy elfogultsággal ítéltek meg – a vigasz forrásává mindazoknak, akiket a diadalmaskodni látszó gonoszság megtiport.” – ezt olvashatni a megrázó előszóban. 

Az igazságnak természete, hogy győzzön, győzelme tulajdonképpen annyira szükségszerű, mint a természeti törvények érvényesülése, mint a szabadesés gyorsulása. A jó győzelme magától következik be, Istennek a beavatkozása nem szükséges, a világ rendje, a mindennapok menete önműködően kiforgatja magából a jók fényes diadalát. A dátum 1943. És természetesen szó sincs naivitásról, éppen úgy állnak a dolgok a magyar zsidók számára, ahogy Eszter történetében a perzsa zsidók számára álltak a megmenekülés küszöbén. A könyv buzdítás és önbuzdítás, hogy még nincs veszve minden, hogy nem történhet meg, amiről sejtette mindenki, hogy megtörténik. Vigasz lesz, hogy tartsa a lelket olvasóiban a „diadalmaskodni látszó gonoszság” triumfálásának pillanatában. Vigasztal, de passzívvá is tesz, a reményen túli reményen kívül nem kínál stratégiát. Ki tudja, talán az udvari zsidókban bíznak a kiadvány megjelentetői, amilyen Eszter is volt, azokban, akik bejáratosak a király palotájába. És abban, hogy most már, a modern időkben az, amitől félnek, nem történhet meg. És még arra is kitér a szöveg, hogy az Eszter könyve antiszemita referencia is volt, mivel a zsidók durván bosszút álltak ellenségeiken. A dac, amely makacsul ragaszkodik az elképzeléshez, hogy a világban nem tud nem győzni az igazság, dacosan ragaszkodik a hatalmas és pusztítani készülő antiszemita indulattal szemben is a könyvhöz, mely rögtön a Tóra után következik a népszerűségi sorrendben. És mégis jobban bízik az isteni beavatkozásnál az emberi erkölcsben, a humanizmusban elhamvadni készülő korának jellemző hitével. Ahogy a Főima 13. része, alázatosan kéri, szilárdan hiszi és szelíden reklamálja az igazságot. A neológia derék meggyőződései beszélnek a zavarbaejtően szép sorokban az utolsó szó jogán. 

Az elkövetkező hetekben, amíg áldásról áldásra bemutatjuk az Ámidá ima áldásait (mind a 19-et!), megnézhetik kiállítás-archívumunkban az áldások köré szervezett kiállításunkat: ott tárgyakhoz kapcsolva mutattuk be az egyes áldásokat, és az általuk felidézett zsidó értékeket.  

A tizenharmadik áldás neve Cádikim (Igazak). A cádik kifejezés igaz embert jelent, a talmudi hagyomány szerint minden nemzedékben harminchat ilyen ember él, akikről azonban nem csak a környezetük nem tudja, hogy cádikok, de maguk sincsenek tisztában ezzel. Igaz és még nem teljesen igaz emberekre is vonatkozó kötelesség a cedáká (jótékonyság) gyakorlásának előírása, amit elsősorban pénzzel lehet teljesíteni. A Tóra parancsa jótékony adományt adni Izráel szegényeinek, mert azt mondja (5Mózes 15:8.): „feltétlenül nyisd ki kezedet neki”, továbbá azt is (3Mózes 25:36): „hogy testvéred éljen melletted”. Aki nem ad cedákát, tórai előírást hág át, mert írva van: (5Mózes 15:7): „ne keményítsd meg szívedet és ne zárd el kezedet szűkölködő testvéredtől”. Minden ember köteles cedáká adományt adni, amennyit tud, még a szegény is, sőt, az is, aki könyöradományból él. A cedáká ideális esetben még az elszegényedést megelőzően érkezik, és az egyik legfontosabb alapelve, hogy nem az adakozó lelki békéjet kell szolgálja, hanem az elfogadó fél szükségletét. A parancs legszebb teljesítése, ha valaki első évben a tőkéje, a továbbiakban pedig nyeresége egyötödét fordítja jótékonyságra. Vallási előírásaink szerint ennél többet nem is adhat, kizárólag a végrendeletében van módja ennél nagyobb összeget is cedáká céljára fordítani.

További perselyek és gyűjtőtálak ​

A 12. században levelezett egymással a zsidó szellemtörténet egyik óriása és egy betért zsidó, aki a hagyomány szerint szintén betért Ovádjá próféta nevét viselte. A sokat idézett történet szerint Ovádjá azt szerette volna tudni, hogy imádkozás közben hívhatja-e Ábrahámot, továbbá Izsákot és Jákobot ősapáinak, hálát adhat-e azért, hogy nem született nem zsidónak (bármit is gondoljunk ma mi erről). A törvénymagyarázó bölcs válasza az volt hogy minden további nélkül – a zsidó hagyomány ismeri az elgondolást, hogy az, aki betért, részévé vált a zsidó múlt eseményeinek is, hasonlóan ahhoz, ahogy olyan emberek múltját is a magunkénak érezzük, akiket nagyon megszerettünk, akivel összekötöttük az életünket. Mintha mindig is ott lettek volna velünk, mintha mindig is ott lettünk volna az ő életükben. „mi már egyszer, tűnt időkben, éltünk / s nővérem voltál, vagy asszonyom” – a Charlotte von Steinhez ódát író Goethe szavai pontosan illenek Majmonidész levelezőpartnere, Ovádjá esetére és mindazon igaz betérőkre, akikért a cádikokért szót emelő áldás könyörög.

Több éves, alapos és mélyreható egyeztetés után a Nemzetközi Múzeumok Tanácsa (ICOM / International Council of Museums) a Prágában tartott kongresszusán új múzeumdefiníciót fogadott el. Több mint 120 nemzeti és nemzetközi bizottság véleményét egyeztetve, több szavazási forduló után az alábbi definíció váltja a 2007 óta érvényben lévő definíciót: 

A museum is a not-for-profit, permanent institution in the service of society that researches, collects, conserves, interprets and exhibits tangible and intangible heritage. Open to the public, accessible and inclusive, museums foster diversity and sustainability. They operate and communicate ethically, professionally and with the participation of communities,  offering varied experiences for education, enjoyment, reflection and knowledge sharing.

A hivatalos magyar fordítás hamarosan elérhető lesz innen​. 

Szombaton lesz ros hódes Elul, azaz Elul hónap kezdete. Ez a hónap a bűnbánat, és az őszi nagyünnepekre, Ros Hásánára és Jom Kipurra való felkészülés időszaka, ebben a hónapban már minden reggel megfújják a kosszarvból készült kürtöt, a sófárt.  

A zsidó közösségekben alapvető érték az önkéntes jótékonyság és a jótékony célú adomány, a cedáká. Az emancipáció előtti korszakban, a hátrányos jogi helyzetben lévő közösségekben a különféle jótékonysági egyletek biztosították a zsidó közösségek szegényebb, társadalmilag hátrányos helyzetű tagjainak ellátását. A kiterjedt szociális hálónak mindenki részese volt: a vagyonosabbak adományokkal támogatták a szegényeket és a segítő egyleteket, a rászorultak pedig ezek segítségével kerülhettek jobb helyzetbe. A tizennyolcadik században már létező, 1809-ben zsinagógát is építő irsai zsidó közösségben 1823-ból maradt fenn az első adomány nyilvántartó könyv. A nagy alakú füzet első oldalán a Szentély két oszlopára, Jákinra és Boázra emlékeztető oszlopokból hal-farkú, sas-csőrű, kígyószerű lények nőnek ki, köztük pedig kerek gránátalma motívum. A kötetben közel egy évtizedig vezették az adományokkal kapcsolatos feljegyzéseket, a következő kötet 1832.ben indul.