| Zsidó Múzeum Magazinja MEGÉLHETÉS Egészség és megélhetés: Izrael és a föld megművelése A személyes kéréseket előadó áldások tulajdonképpen mindössze ketten vannak a Főimában, a többi már a közösségre, Izrael egész népére, a világ megváltására vonatkozik. A két áldás, amelyben a saját igényeinkről szólunk csak, a megélhetés és az egészség és természetesen az egészség van előbb. A mezőgazdasági éveket áldjuk meg betű szerint ilyenkor, a termést, amelyen az ókori Izrael megélhetése és élete múlott. Az aszály okozta éhínségek végigkísérik bibliai történetünket Ábrahámtól Rúthig és tovább. A nomádokból mezőgazdasági népességgé vált zsidók a száműzetés után hosszú ideig nem foglalkozhattak földműveléssel, de nem szűntek meg az év megáldásáért imádkozni minden egyes nap három alkalommal, hogy aztán a pionírok a XIX. század második felétől a földhöz, a Szentföldhöz és a termőföldhöz való visszatérésben lássák a zsidó megváltás esélyét. Izrael az utóbbi évtizedekben jórészt hi-tech társadalom lett, inkább ipari mint mezőgazdasági és az alapítók romantikus álmodásának ható kibuc-mozgalomról is úgy tűnt, lassan a mondák homályába vész. Egészen a koronavírus-járvány betöréséig. A városi elszigeteltség brutális megtapasztalása sokakat életforma-váltásra késztetett, ahogy Budapesten, úgy Izraelben is és a kibucok várólistái újra megteltek és lehet, hogy ami az ország múltjának tűnt, az lesz a jövője, a kibucok feltámadása. A kibucok is végeznek ipari tevékenységet, átalakultak más vonatkozásban is, de mégis úgy tűnik, időről-időre, mint Anteusz a görög mitológiában, a zsidóság egy része is vissza-visszatér végül a földhöz és új erőre kap tőle. "Áldd meg számunkra, a javunkra, Örökkévaló Istenünk ezt az évet és minden termését (és adj áldást, nyáron) (és adj harmatot és esőt – télen) a föld színére és lakass jól javaidból, áldd meg ezt az évünket úgy, ahogy a gazdag éveket. Áldott vagy Te, Örökkévaló, aki megáldja az éveket." A megélhetés talmudi parancsa Miért imádkozunk a Főimában, a legmagasztosabb pillanatban, az áhítat csúcsán, ne kerteljünk, pénzért? Már miért nem olyan ez, mintha a zsidók lejmolnának napi három imában a Jóistentől, reggel, délután és este. Ennél jobb antiszemita karikatúrát ki sem lehetne találni. És tudják mit, így is van. Az, hogy képesek legyünk önállóan megélni, magyarul gondoskodni magunkról, felelősséget vállalni magunkért, a zsidó vallás fontos elvárása. Enélkül hogyan szolgálhatnánk Istent, mit tehetnék másokért, ha önmagunkat sem tudjuk ellátni? Ha nincs kenyér, nincs Tóra – fejezi ki tömören és világosan az Atyák Tanításainak misnai traktátusa. Ugyanitt fogalmazódik meg a modern ortodoxia jelmondata, a Torá im dereh erec, vagyis a Tóra a világ útjaival, módszereivel együtt. Tóra és világi tudományok, Tóra és világi foglalkozás. A népszerű, zsidó ihletésű „mozgalmi dal” mintájára, amely egyszerre követel a dolgozó nők számára „kenyeret és rózsát”, a hagyomány „kenyeret és Tórát” kapcsol össze eltéphetetlenül. A földművelés dominál még ebben is, a kenyér a megélhetést szimbolizáló élelmiszer, az étkezési áldások között is kitüntetett helye van a kenyérre mondott áldásoknak. Ezt az eltéphetetlen összefüggést a Talmud Kiddusin traktátusa kissé meghökkentőbben artikulálja. Az édesapáknak kötelességük körülmetéltetniük a fiukat, kiváltani, Tórára tanítani és kiházasítani is őket, valamint szakmát adni a kezükbe. Némelyek szerint az édesapáknak úszni is meg kell tanítaniuk a gyerekeiket. Azok az apák, akik nem adnak szakmát a gyerekeik kezébe, olyan, mintha banditát nevelnének belőlük. Ahogy a Talmud hozzáteszi, természetesen nem szándékosan, de nem hagynak neki más választást, mint azt, hogy lopjon. Rabbi Akiva egyik derék tanítványa feltehetően cipész volt, amellett, hogy rabbi. Rabbiként dolgozni, mármint világi munkát végezni, vallási és erkölcsi kötelesség a hagyomány egyik ága szerint. A hét műtárgya: Dísztál Dísztál, Jeruzsálem, 1920 előtt A dekoratív dísztál 1948-ban, Izrael Állam alapításának az évében került a gyűjteményünkbe Tausz Jakabné ajándékaként. A bronz tál öblében sarlóval arató nőalak látható, melyet gyönyörű modern héber betűkkel körülvett zsoltáridézet vesz körbe: "Akik könnyel vetettek, ujjongással aratnak" (126. Zsoltár 5 vers). A tál öblében látható nőalak felidézi a bibliai Ruth alakját is, ugyanakkor utal a tál készítésének időszakában, az 1920-as években nagy lendülettel zajló országépítő munkára is, melynek során a cionista telepesek termővé varázsolták a sivatagot. Az aszály a Közel-Kelet közös nehézsége lesz: Izrael lehet a megmentő Az elsivatagosodás fokozódik a Közel-Keleten, a klímaváltozás egyik központjában és Izrael jelentős része eleve sivatag. Az aszályos időszakok még hosszabbak lesznek és még gyakrabban fognak jelentkezni, mint Ábrahám idejében és azóta. A mezőgazdaság fokozatosan ellehetetlenül egyre nagyobb területeken, a megélhetését vesztett lakosok a városokba menekülnek, ahol újra nehéz lesz munkát találniuk, tovább nő a térségben a szegénység és a bizonytalanság, alighanem az erőszak is egyre fokozódik majd. És nem lesz víz, ahogy már most is alig van, egyre aktuálisabb lesz a megélhetésért mondott Főima-áldás esőért könyörgő része. A folyamat jó, ha lassítható kicsit és már zajlik. Az izraeli technológia legsikeresebb ötletei között vannak a vízgazdálkodást segítő találmányok, most tudja fedezni saját lakossági és mezőgazdasági szükségleteit és még segíteni is tud szomszédainak. Ha az Ábrahám-megállapodásokba bevonódnak újabb országok, ha sikerül békét kötni a Perzsa-öböl országaival és Észak-Afrika, Közép-Afrika is még nagyobb arányban csatlakozik, Izrael nagy segítségükre lehet. De a források mindenképpen végesek, a rendkívüli tudatosság semmiképpen nem spórolható meg és Izrael ezen is dolgozik erőteljes kampányokkal. A könyörgés akár erre is emlékeztetheti azt, aki megismétli naponta háromszor. Arra, hogy a víz, az eső végső soron mégiscsak az Örökkévaló ajándéka, amely nagyobb kincsünk lesz a következő században mint ezelőtt, még nagyobb, itt, Magyarországon is, ahol az aszály szintén súlyos problémákat okoz már régen és fog is még okozni. A Főima kétségbeejtően naprakésznek, korszerűnek tűnik. Kiállítás-archív: Az Ámidá Az elkövetkező hetekben, amíg áldásról áldásra bemutatjuk az Ámidá ima áldásait (mind a 19-et!), megnézhetik kiállítás-archívumunkban az áldások köré szervezett kiállításunkat: ott tárgyakhoz kapcsolva mutattuk be az egyes áldásokat, és az általuk felidézett zsidó értékeket. Mily szépek a te sátraid ... Új szerzeményeink: Leonard Freed fotók Leonard Freed 1929-ben orosz zsidó bevándorlók gyermekeként született Brooklynban, és 2006-ban hunyt el. Dokumentumfotósként a Magnum fotóügynökség munkatársa volt. A nagy világlapoknak készített képek mellett életművének fontos szeletét adják a különböző zsidó közösségekről készített dokumentarista felvételek. 1979-ben és 1985-ben Magyarországon járt, ahol egyebek mellett az Országos Rabbiképző Intézetben tartott széderestékről készített fényképeket - ezekből vásároltunk meg most néhányat az NKA támogatásával. Ízelítőül egy 1979-es és egy 1985-ös felvétel - de hamarosan valamennyit elérhetik gyűjteményi honlapunkon keresztül, és kiállításban is bemutatjuk majd őket. Leonard Freed életművéről bővebben a Magnum oldalán olvashatnak. JEWISH PASSOVER SEDER, Budapest, Hungary, 1979 ©Leonard Freed/Magnum Signed Unique Vintage Silver Print 8” x 10” JEWISH PASSOVER SEDER, Budapest, Hungary, 1985 ©Leonard Freed/Magnum Vintage Signed RC Print 7” x 9 3/8” Címlapképünk: Sivatagi homok Homok a Kidron völgyének sivatagjából A sivatag számunkra nem csak az aszály veszélyét és a globális klímaváltozás miatti rémes jövőt, hanem a történelemmel teli múltat is jelenti. Ennek a történelembe kötött földrajzi tájnak a szép szimbóluma múzeumunk egy furcsa tárgya: egy marék sivatagi homok kis üveggömbbe zárva. A dísztárgy-szuvenírt Fürst Aladár, a budapesti zsidó fiúgimnázium tanára és a Zsidó Múzeum munkatársa hozta haza és ajándékozta a múzeumnak. Ő maga 1924-ben járt Jeruzsálemben, Tiberiásban, Hebronban és Cfáton, valamint az akkor épülő új településeken. „Minden zsidó, aki csak teheti, iparkodjék életében legalább egyszer ellátogatni arra a földre, »melyet az Örökkévaló, a te Istened neked ígért« szent emlékeket idézni a szép múltból, munkát kérni a küzdelmes jelenből …” – írta útibeszámolójában. Ő maga az élményeken kívül emlékként egy maroknyi földet hozott a Kidron-völgy sivatagjának homokjából - ezt őrizzük ma is a múzeumi gyűjteményben. #ZsidoMuzeum |
Zsidó Múzeum
Magazinja
MEGÉLHETÉS
| |
|
|
Egészség és megélhetés: Izrael és a föld megművelése | |
A személyes kéréseket előadó áldások tulajdonképpen mindössze ketten vannak a Főimában, a többi már a közösségre, Izrael egész népére, a világ megváltására vonatkozik. A két áldás, amelyben a saját igényeinkről szólunk csak, a megélhetés és az egészség és természetesen az egészség van előbb.
A mezőgazdasági éveket áldjuk meg betű szerint ilyenkor, a termést, amelyen az ókori Izrael megélhetése és élete múlott. Az aszály okozta éhínségek végigkísérik bibliai történetünket Ábrahámtól Rúthig és tovább. A nomádokból mezőgazdasági népességgé vált zsidók a száműzetés után hosszú ideig nem foglalkozhattak földműveléssel, de nem szűntek meg az év megáldásáért imádkozni minden egyes nap három alkalommal, hogy aztán a pionírok a XIX. század második felétől a földhöz, a Szentföldhöz és a termőföldhöz való visszatérésben lássák a zsidó megváltás esélyét. Izrael az utóbbi évtizedekben jórészt hi-tech társadalom lett, inkább ipari mint mezőgazdasági és az alapítók romantikus álmodásának ható kibuc-mozgalomról is úgy tűnt, lassan a mondák homályába vész. Egészen a koronavírus-járvány betöréséig. A városi elszigeteltség brutális megtapasztalása sokakat életforma-váltásra késztetett, ahogy Budapesten, úgy Izraelben is és a kibucok várólistái újra megteltek és lehet, hogy ami az ország múltjának tűnt, az lesz a jövője, a kibucok feltámadása. A kibucok is végeznek ipari tevékenységet, átalakultak más vonatkozásban is, de mégis úgy tűnik, időről-időre, mint Anteusz a görög mitológiában, a zsidóság egy része is vissza-visszatér végül a földhöz és új erőre kap tőle.
| |
|
|
"Áldd meg számunkra, a javunkra, Örökkévaló Istenünk ezt az évet és minden termését (és adj áldást, nyáron) (és adj harmatot és esőt – télen) a föld színére és lakass jól javaidból, áldd meg ezt az évünket úgy, ahogy a gazdag éveket. Áldott vagy Te, Örökkévaló, aki megáldja az éveket." | |
|
|
A megélhetés talmudi parancsa
| |
Miért imádkozunk a Főimában, a legmagasztosabb pillanatban, az áhítat csúcsán, ne kerteljünk, pénzért? Már miért nem olyan ez, mintha a zsidók lejmolnának napi három imában a Jóistentől, reggel, délután és este. Ennél jobb antiszemita karikatúrát ki sem lehetne találni. És tudják mit, így is van. Az, hogy képesek legyünk önállóan megélni, magyarul gondoskodni magunkról, felelősséget vállalni magunkért, a zsidó vallás fontos elvárása. Enélkül hogyan szolgálhatnánk Istent, mit tehetnék másokért, ha önmagunkat sem tudjuk ellátni? Ha nincs kenyér, nincs Tóra – fejezi ki tömören és világosan az Atyák Tanításainak misnai traktátusa. Ugyanitt fogalmazódik meg a modern ortodoxia jelmondata, a Torá im dereh erec, vagyis a Tóra a világ útjaival, módszereivel együtt. Tóra és világi tudományok, Tóra és világi foglalkozás. A népszerű, zsidó ihletésű „mozgalmi dal” mintájára, amely egyszerre követel a dolgozó nők számára „kenyeret és rózsát”, a hagyomány „kenyeret és Tórát” kapcsol össze eltéphetetlenül. A földművelés dominál még ebben is, a kenyér a megélhetést szimbolizáló élelmiszer, az étkezési áldások között is kitüntetett helye van a kenyérre mondott áldásoknak.
Ezt az eltéphetetlen összefüggést a Talmud Kiddusin traktátusa kissé meghökkentőbben artikulálja. Az édesapáknak kötelességük körülmetéltetniük a fiukat, kiváltani, Tórára tanítani és kiházasítani is őket, valamint szakmát adni a kezükbe. Némelyek szerint az édesapáknak úszni is meg kell tanítaniuk a gyerekeiket. Azok az apák, akik nem adnak szakmát a gyerekeik kezébe, olyan, mintha banditát nevelnének belőlük. Ahogy a Talmud hozzáteszi, természetesen nem szándékosan, de nem hagynak neki más választást, mint azt, hogy lopjon. Rabbi Akiva egyik derék tanítványa feltehetően cipész volt, amellett, hogy rabbi. Rabbiként dolgozni, mármint világi munkát végezni, vallási és erkölcsi kötelesség a hagyomány egyik ága szerint.
| |
|
|
Dísztál, Jeruzsálem, 1920 előtt | | |
A dekoratív dísztál 1948-ban, Izrael Állam alapításának az évében került a gyűjteményünkbe Tausz Jakabné ajándékaként. A bronz tál öblében sarlóval arató nőalak látható, melyet gyönyörű modern héber betűkkel körülvett zsoltáridézet vesz körbe: "Akik könnyel vetettek, ujjongással aratnak" (126. Zsoltár 5 vers).
A tál öblében látható nőalak felidézi a bibliai Ruth alakját is, ugyanakkor utal a tál készítésének időszakában, az 1920-as években nagy lendülettel zajló országépítő munkára is, melynek során a cionista telepesek termővé varázsolták a sivatagot.
| |
|
|
Az aszály a Közel-Kelet közös nehézsége lesz: Izrael lehet a megmentő | |
Az elsivatagosodás fokozódik a Közel-Keleten, a klímaváltozás egyik központjában és Izrael jelentős része eleve sivatag. Az aszályos időszakok még hosszabbak lesznek és még gyakrabban fognak jelentkezni, mint Ábrahám idejében és azóta. A mezőgazdaság fokozatosan ellehetetlenül egyre nagyobb területeken, a megélhetését vesztett lakosok a városokba menekülnek, ahol újra nehéz lesz munkát találniuk, tovább nő a térségben a szegénység és a bizonytalanság, alighanem az erőszak is egyre fokozódik majd. És nem lesz víz, ahogy már most is alig van, egyre aktuálisabb lesz a megélhetésért mondott Főima-áldás esőért könyörgő része.
A folyamat jó, ha lassítható kicsit és már zajlik. Az izraeli technológia legsikeresebb ötletei között vannak a vízgazdálkodást segítő találmányok, most tudja fedezni saját lakossági és mezőgazdasági szükségleteit és még segíteni is tud szomszédainak. Ha az Ábrahám-megállapodásokba bevonódnak újabb országok, ha sikerül békét kötni a Perzsa-öböl országaival és Észak-Afrika, Közép-Afrika is még nagyobb arányban csatlakozik, Izrael nagy segítségükre lehet. De a források mindenképpen végesek, a rendkívüli tudatosság semmiképpen nem spórolható meg és Izrael ezen is dolgozik erőteljes kampányokkal. A könyörgés akár erre is emlékeztetheti azt, aki megismétli naponta háromszor. Arra, hogy a víz, az eső végső soron mégiscsak az Örökkévaló ajándéka, amely nagyobb kincsünk lesz a következő században mint ezelőtt, még nagyobb, itt, Magyarországon is, ahol az aszály szintén súlyos problémákat okoz már régen és fog is még okozni. A Főima kétségbeejtően naprakésznek, korszerűnek tűnik.
| |
|
|
Kiállítás-archív: Az Ámidá | |
Az elkövetkező hetekben, amíg áldásról áldásra bemutatjuk az Ámidá ima áldásait (mind a 19-et!), megnézhetik kiállítás-archívumunkban az áldások köré szervezett kiállításunkat: ott tárgyakhoz kapcsolva mutattuk be az egyes áldásokat, és az általuk felidézett zsidó értékeket. | |
|
|
Új szerzeményeink: Leonard Freed fotók | |
Leonard Freed 1929-ben orosz zsidó bevándorlók gyermekeként született Brooklynban, és 2006-ban hunyt el. Dokumentumfotósként a Magnum fotóügynökség munkatársa volt. A nagy világlapoknak készített képek mellett életművének fontos szeletét adják a különböző zsidó közösségekről készített dokumentarista felvételek.
1979-ben és 1985-ben Magyarországon járt, ahol egyebek mellett az Országos Rabbiképző Intézetben tartott széderestékről készített fényképeket - ezekből vásároltunk meg most néhányat az NKA támogatásával. Ízelítőül egy 1979-es és egy 1985-ös felvétel - de hamarosan valamennyit elérhetik gyűjteményi honlapunkon keresztül, és kiállításban is bemutatjuk majd őket.
Leonard Freed életművéről bővebben a Magnum oldalán olvashatnak.
| |
JEWISH PASSOVER SEDER, Budapest, Hungary, 1979 ©Leonard Freed/Magnum Signed Unique Vintage Silver Print 8” x 10” | | |
JEWISH PASSOVER SEDER, Budapest, Hungary, 1985 ©Leonard Freed/Magnum Vintage Signed RC Print 7” x 9 3/8” | | |
|
|
Címlapképünk: Sivatagi homok | |
Homok a Kidron völgyének sivatagjából | | |
A sivatag számunkra nem csak az aszály veszélyét és a globális klímaváltozás miatti rémes jövőt, hanem a történelemmel teli múltat is jelenti. Ennek a történelembe kötött földrajzi tájnak a szép szimbóluma múzeumunk egy furcsa tárgya: egy marék sivatagi homok kis üveggömbbe zárva.
A dísztárgy-szuvenírt Fürst Aladár, a budapesti zsidó fiúgimnázium tanára és a Zsidó Múzeum munkatársa hozta haza és ajándékozta a múzeumnak. Ő maga 1924-ben járt Jeruzsálemben, Tiberiásban, Hebronban és Cfáton, valamint az akkor épülő új településeken.
„Minden zsidó, aki csak teheti, iparkodjék életében legalább egyszer ellátogatni arra a földre, »melyet az Örökkévaló, a te Istened neked ígért« szent emlékeket idézni a szép múltból, munkát kérni a küzdelmes jelenből …” – írta útibeszámolójában. Ő maga az élményeken kívül emlékként egy maroknyi földet hozott a Kidron-völgy sivatagjának homokjából - ezt őrizzük ma is a múzeumi gyűjteményben.
| |
|
|
| |
|
