Zsidó Múzeum Magazinja KAKAS Gondolták volna.... hogy a Talmudban elég sűrűn előkerülnek a kakasok, hol pozitív, hol negatív példaként az emberek számára? Néha meglehetősen éles, goromba önismeretről tanúskodó mondatokban. Bölcseink szerint például a viszonylag kevés csoport egyike, amelynek tagjai folyton marják még egymást is, a kutyák és a kakasok mellett n6em utolsósorban maguk a babiloni bölcsek. Igen, áldott emlékű bölcseink, rabbijaink így is beszéltek egymásról és magukról, voltak hibáik, de önmaguk kényszeres komolyanvétele, a görcsös tekintélytisztelet és a folytonos meghatódás a saját jámborságuktól szerencsére idegen volt tőlük. Ami közös a kakasokban, a kutyákban és a rabbikban, az a rivalizálás kényszere, az, hogy a csoportjukon belül is harcolni kényszerülnek a dominanciáért. Nem nehéz kihallani a férfisovinizmus, a tesztoszterontól hajtott pattogás öngúnyolását kihallani a bölcs rabbik szavaiból, másfelől, persze, annak belátását, hogy van jó versenyzés is, amely a bölcseket bölcsekké teszi, mert élesíti a szemet és az elmét. Csak arra kell vigyázni, hogy a vetekedésből ne váljon kakaskodás. A kakas az imakönyvben is kitüntetett helyen szerepel és egy vallási rítusnak is szereplője, vagy inkább áldozata, egy olyan rítusé, amelyet sokak szerint minél gyorsabban el kéne engedni. Ezzel a két esettel vezetjük be Önöket újévkor a zsidó kakasológiába az év utolsó napján. Legyen termékeny új évük. A hét műtárgya: Ezüst kakas Ezüst kakas - az alábbi szöveggel szerepelt a 2B Galéria Kakas című kiállításán A természethű kakas vékony ezüstlemezből készült. Szárnyai mozgathatóak, feje felhajtható – így bepillantást nyerhetünk üres testébe is. A fején és a lábán AV betűkből és kiterjesztett szárnyú sasból komponált mesterjegy jelzi a feltehetően 1800 körül Óbudán élt alkotó még azonosítatlan személyét. A kakas Óbudán született, ott is volt a zsinagóga kincstárában egészen az 1960-as évekig, amikor a Zsidó Múzeumba került. Másfél évszázadnyi óbudai szerepéről nincs forrásunk, nem tudjuk, hogy mire használták, de talán ugyanarra, amire a ma az Iparművészeti Múzeumban látható fajdkakas és fácánkakas rokonait: olyan dísztárgynak, ami jobban őrizte a közösség pénzét, mintha változó értékű pénzérmékben őrizték volna. Borsos Béla művészettörténész 1962-ben azt feltételezte, hogy nem csak műtárgyként őrizte, hanem perselyként segítette is pénzgyűjtést, de ebben sem lehetünk biztosak, hiszen az óbudai közösségnek több, az adakozás célját felirattal is magyarázó perselye is volt. Amikor a kakas megérkezett a Zsidó Múzeumba, akkor az történt vele is, mint a többi kicsit furcsa és szokatlan tárggyal: fűszertartóként azonosították, mint az eredetileg tejszínkiöntő ezüst tehénkét, vagy az egyszerű vitrindísz kisvonatot. A szombat búcsúztatásakor használt fűszertartó ugyanis bármi lehet, amiben elfér a jóillatú potpourri; igaz, jellemzőbb, hogy áttört felületű a tartály, hiszen úgy a szagolás is egyszerűbb. A kakas méretei, zárt teste miatt kérdéses, hogy volt-e hithű zsidó, aki az amúgyis eszközigényes szertartás során a kakassal bíbelődött volna. A sokrétű jelentéstartalmat invokáló kakas története így is tanulságos, hiszen szépen jelzi azt a sokféle bizonytalanságot, ami a zsidó tárgykultúrát érinti, ugyanakkor a kultúra rugalmasságát is, mely megfelelő, judaizmushoz kötődő jelentéstartalmat rögtönöz bárminek, ami a gyűjteménybe kerül. A kakas a reggeli áldásokban Egy időben a hollywoodi vígjátokok fele úgy kezdődött, hogy megszólalt a vekker, kinyúlt a paplan alól egy kéz és lecsapta/falhoz vágta és a további poénok forrásai az elkésés, illetve a hajnali mogorvaság voltak, a kialvatlan borotválkozás és effélék, ugyanez később, vad éjszakák után, esetleg megismétlődhet. A hajnalt a zsidó imarend gondosan ritualizálja, segít belezökkenteni a kezdődő nap ritmusába, felhívja a figyelmet arra, mi mindenért lehet hálás az, aki kikászálódhat az ágyból. Például megköszöni az Örökkévalónak a közvetlenül általa kifejlesztett ébresztőórát, amely még az első fénysugarak érkezése előtt harangozza be a Napot. A reggeli imák közül, amelyek lépésről lépésre, átvezetnek a felegyenesedéstől a felöltözésen át az elinduláshoz, az első, az összes többi előfeltétele ez, „áldott vagy Te, Örökkévaló, Világ Királya, aki biztosította a tudást a kakas számára, hogy megkülönböztesse a nappalt az éjszakától”. A kakas bölcsessége, amellyel egy egész picit előbb érzi meg a reggelt, mint ahogy beköszönt, a fény, a még késlekedő fény iránti fogékonyság. A születő fény köszöntése. Vagyis a világ iránti bizalom az, amit megtanulhatunk tőle. Van, aki az ökoszisztéma dicséreteként érti az áldást, amelyben minden élőlény kapcsolódik a teljes rendszer egészéhez, így kapcsolja a természethez az ember életritmusát a kakas kukorékolása. Persze, azért ez a felfogás is úgy tekinti az embert, mint aki az egész természet minden megnyilvánulásának tulajdonképpeni célja. A kakas kukorékolásának tulajdonképpeni kedvezményezettjei mi vagyunk, minden állat és növény egyetlen funkciója, hogy az embernek hajtson hasznot. Legalább ebben a minőségében viszont értékesek és méltóak a védelemre. A kakas pörgetése: a helyettesítő áldozat A Jom Kipur bejövetelét megelőző napon egyes zsidó közösségekben még ma is szokás amolyan helyettesítő áldozatként, bűneink jóvátételére, azok „ellenértékeként” felajánlani egy kakast, mivel a , a férfi még kakast is jelenthet. A kakast levágják, a szegények megeszik őt, mint a megtérő ajándékát, szimbolikus megtisztítási aktusnak megtenné, ha nem kéne a még élő állatot több ízben is megforgatnia a jámbor bűnbánónak a feje fölött, ami némelyek nem könnyen lesöpörhető véleménye szerint állatkínzás, amelyet a zsidó jog tilt. A zsidó jog legnagyobb tekintélyű kódexe, a Sulhán Áruh nem pont ezért, de nem támogatja a kakaspörgetést, ennek az Izrael földjén született műnek az askenázi kommentárja ellenben megvédi, az askenázi zsidók körében dívik is emiatt itt-ott. Tapintatosabb megoldás a szegény kakast pénzzel helyettesíteni, ha belebeszélhetünk az Önök megtérési szokásaiba, inkább ezt ajánlanánk szíves figyelmükbe. És amikor fordul az idő újra, mint most, Újévkor, eszünkbe juthat, hogyan kötötte össze a magyar, hászid hagyomány a magyar népdal dallamívein, motívumkincsén átszűrve, a kakas figuráját a végső Megváltással. Szól a kakas már, majd megvirrad már. Minderről egyszerre beszélt, szépen és okosan a 2B Galéria kiállítása, állandó partnerünk, számos tárgyat kölcsönvéve tőlünk. Szól a kakas már... Sebestyén Márta és a Di Naye Kapelye előadásában: A zene és a szöveg felidézése utánra ajánljuk Glässer Norbert tanulmányát: A Kállói szent pap. Egy neológ izraelita integrációs narratívum a Horthy-korszakban A_KALLOI_SZENT_PAP_Egy_neolog_izraelita.pdf Download File Címlapképünk: Kakasetetés falusi tájban Zorkóczy Gyula: Kakasetetés falusi tájban E heti címlapképünk nem kimondottan zsidó múzeuminak gondolt műtárgy. Pedig amint a kakasnál már láttuk, néha meglepő dolgok is kerülhetnek a zsidó múzeumba. Ez a kép persze nem akar másnak látszani, mint aminek használták: lakásdíszítő műalkotás, ami nosztalgikus falusi idillt csempész a polgári lakásbelsőbe. Egy olyan pesti zsidó otthonba, ahol talán még vagy már (lásd a fentebb javasolt tanulmányt!) jelentett valamit a kakasról szóló haszid dal. Ahonnan a zsidó múzeumba került - egyszerre idézve a falusi zsidókat és a városiakat. A kakas az élet mindennapi megújulásának jelképe, a születő fény hírnöke. Boldog új évet kívánunk! #ZsidoMuzeum ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌