Zsidó Múzeum Magazinja BIKA A Bika és a gyógyítás hava „Én vagyok az Örökkévaló, a Te gyógyítód”, ha ennek a tórai mondatnak a kezdőbetűit, akkor egy álefet, egy jodot és egy rést kapunk. Ezekből a betűkből áll össze a hónap neve, tehát Ijár írásképe is és a hagyomány már le is csap: Ijár, az éppen zajló hónap a gyógyulás hava. És ez feloldja talán azt a furcsa diszkrepanciát, amelyet érzünk, ha a közelgő nyár napjaiban, levetve végre a kiskabátot, az éppen tökéletessé váló napsütésben az Omer-számlálásra gondolunk. Miért kéne ilyenkor szomorkodni, gyászolni? Miért pont ilyenkor kéne? A visszatérő, elementáris természeti erő ideje ez, a bika hava a zsidó naptárban is, vagy, betakarításra hangolva, az ököré, amely felszántja a földet. A regenerálódásé, gyógyulásé, a legjobb formánké. Ez a kapcsolat világos. Az Omer-számlálás szimbolikus terében pedig Ijjár hava vezet át Niszán, a kivonulás hónapja és Sziván, a Tóraadás hónapja között. A világból, amelyben idegenek és rabszolgák vagyunk, a sivatagon át, igazibb önmagunkhoz. A megtisztulás hónapja, mint, az évszak végén, a nyár búcsújánál majd, Elul hava, amelynek kezdőbetűit az Énekek énekében fedezte fel a hagyomány (Én a kedvesemé vagyok és a kedvesem az enyém, Áni leDodi veDodi li, álef, lámed, váv, lámed). Az az őszi ünnepekhez, ez Sávuothoz vezet. Az Omer számlálása a lelki gyógyulás, a megtisztulás időszaka, az önvizsgálaté, a fizikai és lelki regenerálódás párhuzamosan zajlik. És, persze, az aszketikus morál hívei akár azt a következtetést is levonhatják, le is szokták vonni, hogy a bika a testi vágyak megtestesítője és a lelki érés ezeket kell visszafogja éppen. De hát a szerelem, a földi már az Énekek énekében is: az égi szerelem tükre. A manna és a kút ​ A mannát is értelemszerűen Ijár havában vezette be az Örökkévaló, vándorlásuk kezdetén, őseink étrendjébe, állítólag olyasmi lehetett, mint a Bogoly Berti-féle mindenízű drazsé a Harry Potterben, csak kevesebb meglepetéssel. Minden tápanyagbeviteli szükségletüket lefedte. És Mirjám kútja is ebben a hónapban vált elérhetővé, hogy jobban csússzon a pusztai manna. A manna látványos csoda, a víz éppen nem, színtelen, szagtalan, nélkülözhetetlen. Az egyik, a látványos, Mózes érdemeinek fejében jár, a másik, a visszahúzódó, Mirjám érdemeinek elismerése. Az egyiket bejelenti a Tóra szövege, a másikat a Talmud kikövetkezteti Mirjám halálának körülményeiből – utólag. A női munka természetének metaforája Mirjám kútja, amelyet nem ismernek el, nem fizetnek meg és csak a hiánya észlelhető. A nyárelő heve érezhető, külső behatás, eltéveszthetetlen. A belső érés kívülről nem látható, az, amit az Omer-számlálás érlel rajtunk, szemérmes, csendes és döntő jelentőségű. És mindkét gyógyításban az Örökkévaló orvoslása érhető tetten. Az esti imákban, a Smá elmondása előtt először ahhoz szólunk, aki mozgatja az égboltozat csillagait, aztán ahhoz, aki végtelen szeretettel szereti népét. A nyárelő elhozójához és az Omer-számlálás Istenéhez. A hét műtárgya: Fénykép Bizonyos képek tökéletesen érdektelenek volnának, ha a dátum nem szerepelne rajtuk. Például ez. Egy Kárpáti Endre nevű, jó karban lévő fiatalember mosolyog ránk elegánsan öltözve. A dátum 1944 májusa, a képet hazaküldte a munkaszolgálatból, és arról számol be képaláírásként, hogy íme, hát ilyen szép barna és elégedett. Érdektelen problémátlanságot próbál kétségbeesetten eljátszani a kép, azon dolgozik, hogy ne is tűnjön úgy, mintha bármi különleges történne. Konkrétan a magyar Holokauszt. A május abban az évben is jórészt Ijár havával esett egybe. Fény volt, nyárelő, barna volt és akkor még kicsattanóan egészséges Kárpáti Endre is. Talán megélte a következő évet, 1945-ben, Ijár havában együtt lehetett azokkal, akiknek a vigasztaló képet küldte, amellyel gyógyítani próbált. Jó, ha hiszünk Ijár havának gyógyító erejében. A kettős orvoslás a Főimában Az állóima, a központi imádság áldások füzére, amelyek révén, miután szépen köszöntünk a Mindenhatónak, szépen előadjuk, mit szeretnénk, fegyelmezett sorrendben. Belátást, hogy egyáltalán fel tudjuk mérni, mire van szükségünk, a megkülönböztetés képességét, mert annak, aki maga sem tudja, mit szeretne, aki nem szerzett meg némi önismeretet, a Seregek Istene sem tud segíteni. Aztán csupa olyan dologért imádkozunk viszont, ami végső soron túlmegy a mi belátásunkon. A megtérés még a miénk, a mi belátásunkon múlik, de már az Ő szólítása is mindenképpen kell hozzá. A megbocsátás már a másik, a megbántott, az áldozat és ismét az Örökkévaló kezében van, a megváltás pedig kizárólag, egyedül az Övé. És miután mindez megadatott, azután mondja a szöveg és vele mi, hogy „gyógyíts meg minket, Örökkévaló és mi meggyógyulunk”, vagyis az eddigi áldások révén jutottunk el a spirituális gyógyuláshoz, amelyért Jeremiást idézve könyörög a szöveg. Utána viszont, sajátosan finom humorral áttér a termésre, a megélhetésre, a spirituálisból az anyagiba, a fordulópont a gyógyulás, amely tehát mindkét értelemben kéretik a Seregek Urától. Pontosan úgy, mint Ijár havában. Azt, hogy gyógyíts meg minket, Uram, Reb Tevje is idézi, ahogy azt sem hallgatja el beszélgetőpartnere, az Örökkévaló előtt, hogy ha ő gazdag lenne, egyáltalán nem venné a dolgot sértésnek. Programajánló: Múzeumi beszélgetések Egyházi 1%: 0358 Ha szeretik ezt a hírlevelet, és örömmel járnak múzeumunkba, vagy akár csak internetes tartalmainkból tájékozódnak a zsidóság történetéről, akkor ne feledjék, hogy a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár fenntartója a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, mely ebben az évben is számít adójuk egyházaknak felajánlható 1%-ára! Legegyszerűbben erre a linkre kattintva rendelkezhetnek. Címlapképünk: Üvegpohár Üvegpohár bikafejjel és mészáros jelvényekkel, 19. század E heti címlapképünk egy 19. századi metszett üvegpohár, egyik oldalán bikafejjel és fölötte kés és bárd, másik oldalán pedig egy név: Jakob Weisz. A poharat Eisenstädter Ödön Dob utcai műkereskedő ajándékozta a Múzeumnak 1934-ben, ő akkor céh-pohárnak vélte, de többet nem közölt róla. Eisenstädter mindenféle régiséggel kereskedett, sőt műtárgyaiból a korszak fontosabb kiállításaira kölcsönzött is: egy pohara például szerepelt az Iparművészeti Múzeum 1927-ben megrendezett Ezüstkiállításán. A mi múzeumunkat is többször támogatta kisebb-nagyobb ajándékokkal, köztük ezzel az érdekes, bikafejes pohárral. #ZsidoMuzeum ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌