Zsidó Múzeum Magazinja Liptószentmiklós Liptószentmiklós Azt ígértük, hogy a hírlevelünket minden pénteken délben küldjük - de természetesen a zsidó ünnepek módosíthatnak ezen. Pénteken peszah második napja volt, ma sabesz (szombat) - így ez a hírlevél is csúszott egy kicsit, ahogyan minden mással is megvártuk az ünnepek kimenetelét. Ezt a hírlevelet viszont régóta vártuk, előkészítettük, hogy most azonnal megkaphassák jó híreinket Liptószentmiklósról. A liptószentmiklósi zsidó közösség története az 1720-as évekre vezet vissza, amikor a morvaországi Holešov faluból az első zsidó családok letelepedtek Liptó környékén. Pongrác Sámuel helyi földbirtokos azzal a reménnyel fogadta be őket, hogy segíteni fogják a kereskedelem fejlődését Liptószentmiklóson és a környéken, ezért a város főterén több házat is bérbe adott a betelepülő zsidóknak, akik fával, bőrrel, textíliával, szeszes itallal és dohánnyal kereskedtek. Hitközséget 1730-ban alapítottak, majd egy évvel később felépült az első zsinagóga is, akkor még fából. 1752-ben Talmud Tóra iskolát, 1776-ban jesívát alapítottak. A városban élő bölcsek és írástudók miatt Liptószentmiklóst a "zsidó Athén"-ként emlegették a 19.század elején. 1842 és 1846-ban építették fel a klasszicista zsinagógát, mely kétszer is leégett - erről még lejjebb írunk. A zsidó lakosok jelentős hatással voltak a kulturális és társadalmi életre, és Liptószentmiklós volt az első olyan város a magyar királyságban, melynek zsidó polgármestere volt; már 1861-ben! Neológ zsidó történeti tudatunkban fontos hely tehát Liptószentmiklós, bármikor írhatnánk róla - de most két dokumentum kapcsán büszkélkedünk: gyűjteményünk egyik első, és egy frissen ajándékozott tárgya okán. A hét műtárgya: Ber Nikolau rabbiszerződése Rabbi Ber Nikolau rabbiszerződése, 1833 → Múzeumunk egyik legkorábban gyűjteménybe került tárgya (sorrendben a hatodik!) a liptószentmiklósi rabbi, Ber Nikolau rabbiszerződése 1833-ból. A múzeum alapításakor ajándékozta az egyik alapítónk, Kohlbach Bertalan, aki a jeles rabbi unokája volt. A múzeum tárgyait bemutató cikkében* Weisz Miksa számolt be az adományról, és fényképét is közölte. A pompás oklevél a múzeumi revíziós munkák során bukkant elő, megdöbbentünk hatalmas méretein (több, mint egy méter magas, és 72 cm széles!) és sajnos rettenetes állapotán is. Az elmúlt év során az NKA támogatásával Fehrentheil Henriette restaurálta, és megállította a papírjában-tintájában és festékeiben zajló káros folyamatokat. Egyelőre még raktárban van, de reméljük hamarosan kiállításban is bemutathatjuk. A restaurálási dokumentáció előtte-utána képekkel itt elérhető * Történeti és kultúrtörténeti emlékek a Magyar Zsidó Múzeumban. In: Múlt és Jövő 1915. augusztus. 286-290.) Oláh János: Egy kicsi város (Liptószentmiklós) zsidó "nagyjai" a 19. századból Oláh János tanár úr, (emlékéből fakadjon áldás) a Rabbiképző Intézet volt rektorhelyettese írása néhány éve jelent meg - itteni közlésével együtt emlékezhetünk rá, és a liptószentmiklósi "nagyokra". Liptószentmiklós – Liptovský Mikuláš. A városka neve 1863-1920 között volt Liptószentmiklós, előtte (Liptó) Szent-Miklós. Németül: Sankt Nikolaus in der Liptau, Deutsch-Liptau vagy Liptau-Sankt-Nikolaus. 1920-tól 1952-ig Liptovský Svätý Mikuláš. Liptószentmiklós a trianoni békeszerződés előtt Magyarországhoz tartozott, Liptó vármegye székhelye volt, jelenleg Szlovákiában, a Zsolnai kerület Liptószentmiklósi járásának székhelye. Lakóinak száma napjainkban kb. 32 ezer fő, míg az általunk vizsgált időszakban, a XIX. század közepén-végén, kb. 2,5-3 ezer ember élt a városban, amelyből kb. ezer lélek volt zsidó vallású. Napjainkban nincs zsidó hitközség Liptószentmiklóson, Liptovský Mikulaśon. A zsinagógát 1953-tól raktárnak használták, majd eladták, jelenleg a Janko Kráľ Múzeumhoz tartozik, a nyári hónapokban látogatható is. A városban élt zsidók temetőjét 1980-ban kisajátították, a sírköveket eladták és azokat újra hasznosították. Kevés tárgyi emlék maradt a liptószentmiklósi zsidókról, ez az írás eggyel növelni kívánja azok csekély számát és emléket kíván állítani a néhai zsidó közösségnek és tagjainak, „kicsinyeinek és nagyjainak”. Írásomban felidézek néhány nevet, néhány sorsot, néhány vázlatos életművet e XIX. századbeli felvidéki kisváros zsidó szülötteinek köréből, kik jelentőset alkottak úgy a tudomány, mint a gazdaság körében. Például: Bacher Vilmos, a budapesti Rabbiképző második igazgatója; Baneth Eduárd, krotschini rabbi, majd a berlini Lehranstalt für Wissenschaft des Judentums híres, generációkat felnevelő professzora; Sturm Albert, az Országgyűlési Almanach szerkesztője, műfordító, a Kisfaludy Társaság tagja; Klein Ede ügyvéd, ki az Andrássy-család egyik házitanítója volt; Diner-Dénes József, művészettörténész, publicista, politikus, a Károlyi- és a Berinkey-kormányok külügyi államtitkára és Fischer Sámuel, a világszerte ismert S. Fischer Verlag megalapítója. Ők mindnyájan 1850 és 1859 között születtek, Liptószentmiklóson. Egy évtized alatt… Az egész cikk a linkre kattintva , vagy a pdf file-t letöltve olvasható: Oláh János: Liptószentmiklós zsidó nagyjai... Download File A liptószentmiklósi hevra kadisa jegyzőkönyve A liptószentmiklósi hevra kadisa jegyzőkönyve → Múzeumunk gyűjteménye az alapítástól kezdve elsősorban magánszemélyek, családok és közösségek adományaiból épül fel. Az idei, 2023-as év első ajándéka egy ritka kincs, aminek meglétére már nem is számítottunk: a liptószentmiklósi hevra kadisa (temetkezési szentegylet) 1829-től az 1850-es évek végéig vezetett jegyzőkönyve. A gazdagon díszített oldalak mellett 413 folion az egylet alapszabályai, a tagok regisztere és a tagok befizetéseinek és egyéb hozzájárulásainak nyilvántartása mellett a virrasztás és temetés szabályai is olvashatók, valamint van benne egy alaprajz a temetőről is. A jegyzőkönyv Frank Benedek családjában öröklődött, majd 2023. január 31-én gyűjteményünknek ajándékozta. Értékes adományát ezúton is köszönjük! A liptószentmiklósi zsinagóga A liptószentmiklósi zsinagóga 1842-1846 között épült; Magyarország legkésőbb felépült klasszicista zsinagógája. A városban pusztító 1878-as tűzvészben a zsinagóga is súlyosan megsérült. Ekkor fém szerkezettel, mór stílusban építették újjá. Az újabb tűzvész után 1906-ban Baumhorn Lipót tervei alapján építették fel a zsinagógát. Az épület teteje is leégett ugyan, (erről lásd gyűjteményi képünket ) de a külsőt mégis maradéktalanul meghagyták, csak a belső teret alakították újra. Baumhorn a meglévő alapokra acélgerendákból és támaszokból épített új vázat. A mindössze 5 centiméter vékony vakolathéjat tartó, egyedülálló acélhálós rendszer tette lehetővé, hogy a meglehetősen nagy, 3 hajóból álló teret beboltozzák, és női galériákkal is kiegészítsék. A ma is látogatható zsinagóga külső homlokzata őrzi klasszicista jellegét, belső tere ugyanakkor szecessziós jellegű, ólomüveggel díszített kupolával. A kortárs fényképeket a GoSlovakia oldalról vettük, a gyűjteményünkben lévő archív képeket az alábbi linken tekinthetik meg: A liptószentmiklósi zsinagóga fényképei gyűjteményünkben → Címlapképünk: A hevrakönyv címoldala Címlapképünknek ezen a héten a már bemutatott liptószentmiklósi hevra kadisa jegyzőkönyv címoldalának részletét választottuk, azt a medaillont, melyben a település neve olvasható: 3 óránál mem betű, majd az óramutató járásával ellentétesen, a héber olvasási iránynak megfelelően a többi betű, melyekből a MIKLÓS településnév olvasható össze. Az alatta látható szalagon lévő mondat (ezen a kapun nem jön be rossz) megjelölt betűiből számolhatjuk ki a jegyzőkönyv készítésének dátumát: 1829. Ezt úgy kapjuk, hogy a héber betűk számértékét összeadjuk, ami esetünkben 589. Ez a zsidó "kis időszámítás" szerinti dátum, melyet a világ teremtésétől számolunk, és valójában úgy 5589 - de a praktikus gyakorlatban, sírköveken, jegyzőkönyvekben mindig az 5000 feletti számot adják csak meg. Ehhez minden esetben 1240-et kell hozzáadni, hogy megkapjuk a polgári dátumot - így jött ki a jegyzőkönyv dátumának az 1829. Hogy egyszerűbb legyen, készítettünk egy dátumváltót a Flódni+ című internetes magazinoldalunkra, melyet itt érhetnek el. #ZsidoMuzeum |
Zsidó Múzeum
Magazinja
Liptószentmiklós
| |
|
|
Azt ígértük, hogy a hírlevelünket minden pénteken délben küldjük - de természetesen a zsidó ünnepek módosíthatnak ezen. Pénteken peszah második napja volt, ma sabesz (szombat) - így ez a hírlevél is csúszott egy kicsit, ahogyan minden mással is megvártuk az ünnepek kimenetelét. Ezt a hírlevelet viszont régóta vártuk, előkészítettük, hogy most azonnal megkaphassák jó híreinket Liptószentmiklósról.
A liptószentmiklósi zsidó közösség története az 1720-as évekre vezet vissza, amikor a morvaországi Holešov faluból az első zsidó családok letelepedtek Liptó környékén. Pongrác Sámuel helyi földbirtokos azzal a reménnyel fogadta be őket, hogy segíteni fogják a kereskedelem fejlődését Liptószentmiklóson és a környéken, ezért a város főterén több házat is bérbe adott a betelepülő zsidóknak, akik fával, bőrrel, textíliával, szeszes itallal és dohánnyal kereskedtek. Hitközséget 1730-ban alapítottak, majd egy évvel később felépült az első zsinagóga is, akkor még fából. 1752-ben Talmud Tóra iskolát, 1776-ban jesívát alapítottak. A városban élő bölcsek és írástudók miatt Liptószentmiklóst a "zsidó Athén"-ként emlegették a 19.század elején. 1842 és 1846-ban építették fel a klasszicista zsinagógát, mely kétszer is leégett - erről még lejjebb írunk. A zsidó lakosok jelentős hatással voltak a kulturális és társadalmi életre, és Liptószentmiklós volt az első olyan város a magyar királyságban, melynek zsidó polgármestere volt; már 1861-ben!
Neológ zsidó történeti tudatunkban fontos hely tehát Liptószentmiklós, bármikor írhatnánk róla - de most két dokumentum kapcsán büszkélkedünk: gyűjteményünk egyik első, és egy frissen ajándékozott tárgya okán.
| |
|
|
A hét műtárgya: Ber Nikolau rabbiszerződése | |
Múzeumunk egyik legkorábban gyűjteménybe került tárgya (sorrendben a hatodik!) a liptószentmiklósi rabbi, Ber Nikolau rabbiszerződése 1833-ból. A múzeum alapításakor ajándékozta az egyik alapítónk, Kohlbach Bertalan, aki a jeles rabbi unokája volt. A múzeum tárgyait bemutató cikkében* Weisz Miksa számolt be az adományról, és fényképét is közölte. A pompás oklevél a múzeumi revíziós munkák során bukkant elő, megdöbbentünk hatalmas méretein (több, mint egy méter magas, és 72 cm széles!) és sajnos rettenetes állapotán is. Az elmúlt év során az NKA támogatásával Fehrentheil Henriette restaurálta, és megállította a papírjában-tintájában és festékeiben zajló káros folyamatokat. Egyelőre még raktárban van, de reméljük hamarosan kiállításban is bemutathatjuk.
A restaurálási dokumentáció előtte-utána képekkel itt elérhető
*Történeti és kultúrtörténeti emlékek a Magyar Zsidó Múzeumban. In: Múlt és Jövő 1915. augusztus. 286-290.)
| |
|
|
Oláh János: Egy kicsi város (Liptószentmiklós) zsidó "nagyjai" a 19. századból | |
Oláh János tanár úr, (emlékéből fakadjon áldás) a Rabbiképző Intézet volt rektorhelyettese írása néhány éve jelent meg - itteni közlésével együtt emlékezhetünk rá, és a liptószentmiklósi "nagyokra". | |
Liptószentmiklós – Liptovský Mikuláš. A városka neve 1863-1920 között volt Liptószentmiklós, előtte (Liptó) Szent-Miklós. Németül: Sankt Nikolaus in der Liptau, Deutsch-Liptau vagy Liptau-Sankt-Nikolaus. 1920-tól 1952-ig Liptovský Svätý Mikuláš.
Liptószentmiklós a trianoni békeszerződés előtt Magyarországhoz tartozott, Liptó vármegye székhelye volt, jelenleg Szlovákiában, a Zsolnai kerület Liptószentmiklósi járásának székhelye. Lakóinak száma napjainkban kb. 32 ezer fő, míg az általunk vizsgált időszakban, a XIX. század közepén-végén, kb. 2,5-3 ezer ember élt a városban, amelyből kb. ezer lélek volt zsidó vallású.
Napjainkban nincs zsidó hitközség Liptószentmiklóson, Liptovský Mikulaśon. A zsinagógát 1953-tól raktárnak használták, majd eladták, jelenleg a Janko Kráľ Múzeumhoz tartozik, a nyári hónapokban látogatható is. A városban élt zsidók temetőjét 1980-ban kisajátították, a sírköveket eladták és azokat újra hasznosították. Kevés tárgyi emlék maradt a liptószentmiklósi zsidókról, ez az írás eggyel növelni kívánja azok csekély számát és emléket kíván állítani a néhai zsidó közösségnek és tagjainak, „kicsinyeinek és nagyjainak”. Írásomban felidézek néhány nevet, néhány sorsot, néhány vázlatos életművet e XIX. századbeli felvidéki kisváros zsidó szülötteinek köréből, kik jelentőset alkottak úgy a tudomány, mint a gazdaság körében. Például: Bacher Vilmos, a budapesti Rabbiképző második igazgatója; Baneth Eduárd, krotschini rabbi, majd a berlini Lehranstalt für Wissenschaft des Judentums híres, generációkat felnevelő professzora; Sturm Albert, az Országgyűlési Almanach szerkesztője, műfordító, a Kisfaludy Társaság tagja; Klein Ede ügyvéd, ki az Andrássy-család egyik házitanítója volt; Diner-Dénes József, művészettörténész, publicista, politikus, a Károlyi- és a Berinkey-kormányok külügyi államtitkára és Fischer Sámuel, a világszerte ismert S. Fischer Verlag megalapítója. Ők mindnyájan 1850 és 1859 között születtek, Liptószentmiklóson. Egy évtized alatt…
Az egész cikk a linkre kattintva, vagy a pdf file-t letöltve olvasható:
| |
Oláh János: Liptószentmiklós zsidó nagyjai... | |
|
|
A liptószentmiklósi hevra kadisa jegyzőkönyve | |
Múzeumunk gyűjteménye az alapítástól kezdve elsősorban magánszemélyek, családok és közösségek adományaiból épül fel. Az idei, 2023-as év első ajándéka egy ritka kincs, aminek meglétére már nem is számítottunk: a liptószentmiklósi hevra kadisa (temetkezési szentegylet) 1829-től az 1850-es évek végéig vezetett jegyzőkönyve. A gazdagon díszített oldalak mellett 413 folion az egylet alapszabályai, a tagok regisztere és a tagok befizetéseinek és egyéb hozzájárulásainak nyilvántartása mellett a virrasztás és temetés szabályai is olvashatók, valamint van benne egy alaprajz a temetőről is. A jegyzőkönyv Frank Benedek családjában öröklődött, majd 2023. január 31-én gyűjteményünknek ajándékozta.
Értékes adományát ezúton is köszönjük!
| |
|
|
A liptószentmiklósi zsinagóga | |
A liptószentmiklósi zsinagóga 1842-1846 között épült; Magyarország legkésőbb felépült klasszicista zsinagógája. A városban pusztító 1878-as tűzvészben a zsinagóga is súlyosan megsérült. Ekkor fém szerkezettel, mór stílusban építették újjá. Az újabb tűzvész után 1906-ban Baumhorn Lipót tervei alapján építették fel a zsinagógát. Az épület teteje is leégett ugyan, (erről lásd gyűjteményi képünket) de a külsőt mégis maradéktalanul meghagyták, csak a belső teret alakították újra. Baumhorn a meglévő alapokra acélgerendákból és támaszokból épített új vázat. A mindössze 5 centiméter vékony vakolathéjat tartó, egyedülálló acélhálós rendszer tette lehetővé, hogy a meglehetősen nagy, 3 hajóból álló teret beboltozzák, és női galériákkal is kiegészítsék. A ma is látogatható zsinagóga külső homlokzata őrzi klasszicista jellegét, belső tere ugyanakkor szecessziós jellegű, ólomüveggel díszített kupolával. | |
|
|
Címlapképünk: A hevrakönyv címoldala | |
Címlapképünknek ezen a héten a már bemutatott liptószentmiklósi hevra kadisa jegyzőkönyv címoldalának részletét választottuk, azt a medaillont, melyben a település neve olvasható: 3 óránál mem betű, majd az óramutató járásával ellentétesen, a héber olvasási iránynak megfelelően a többi betű, melyekből a MIKLÓS településnév olvasható össze.
Az alatta látható szalagon lévő mondat (ezen a kapun nem jön be rossz) megjelölt betűiből számolhatjuk ki a jegyzőkönyv készítésének dátumát: 1829. Ezt úgy kapjuk, hogy a héber betűk számértékét összeadjuk, ami esetünkben 589. Ez a zsidó "kis időszámítás" szerinti dátum, melyet a világ teremtésétől számolunk, és valójában úgy 5589 - de a praktikus gyakorlatban, sírköveken, jegyzőkönyvekben mindig az 5000 feletti számot adják csak meg. Ehhez minden esetben 1240-et kell hozzáadni, hogy megkapjuk a polgári dátumot - így jött ki a jegyzőkönyv dátumának az 1829.
Hogy egyszerűbb legyen, készítettünk egy dátumváltót a Flódni+ című internetes magazinoldalunkra, melyet itt érhetnek el.
| |
|
|
Sávuá tov*, jó hetet! Moadim l'Szimhá!**
További boldog ünnepet!
| |
* Sávuá tov: Jó hetet! Szombat kimenetelekor szokásos köszöntés, hiszen a zsidó hagyományban vasárnap a hét első napja, mely a szombat kimenetelekor, azaz este kezdődik.
** Moádim l'Szimhá! A több napos zsidó ünnepek "köztes napjain" - azaz a nem főünnepi napokon szokásos köszöntés, jelentése: legyenek örömteliek az ünnepnapok.
| |
|
|
| |