Áv hó 15. napja kedd este köszönt ránk, a Talmud szerint hatalmas örömünnep volt, manapság alig tudja bárki, mi ez, ha mégis, amolyan zsidó Valentin-napként tartja számon a kereskedelem, a szerelmi szuvenírek piaca. Ahogy a Hanuka is más már – nem jobb, nem rosszabb, más – mióta a Karácsony riválisa is a keresztény kultúrájú Nyugat világába integrálódott zsidó közösségekben. Az amerikai tömegfilmekben, ahol gyakran a karácsony politikailag korrekt utalásokat hordozó kistestvére. Jól van ez így, a hagyományokat mindig is alakították és alakítani fogják más hagyományok. 

De mi akkor az ünnep „eredetileg, tényleg és igazából”. Talán leginkább a szerelmi választás szabadsága, az ok nélküli szeretet és a nyárközép ünnepe. Külsőleg, a neve Tu beÁv, a név egyszerűen az időpontot jelöli a héber ABC számértéket is hordozó betűivel, a t és u hangokat jelölő betűk számértéke 9 és 6, összesen tizenöt, stimmel. Azért nem 10 és 5, ahogy ebben a számrendszerben kézenfekvőbb lenne, mert az ezeket a hangokat jelölő betűkből áll össze Isten kimondhatatlan négybetűs nevének első két betűje, ez tehát foglalt, a lehető legfoglaltabb.

Az ünnepnek, amelynek a Tórában nincs nyoma, hiába volt a Talmud szerint hatalmas buli, amikor Jeruzsálem leányai fehér ruhákba öltözve táncoltak a környező szőlőskertekben, a fiúk pedig beléjük szerettek és ásó, kapa, nagyharang; a Templom lerombolása és a száműzetés után nem sok hagyománya maradt. Ilyenkor nem imádkozunk bizonyos szomorúságra késztető, önvizsgálati imákat és a Tu beÁv napján házasulandóknak nem kell böjtölniük – mert különben kell, ez a nap a megtisztulásé és újjászületése, ezért a böjté is alapesetben. Ezért tárgyak is alig kötődnek hozzá. Mi azért majd találunk pár műtárgyat.

TubeÁv, Áv teliholdja éppen fél évre esik tubiSváttól, Svát teliholdjától, az éledő természet télközepi, tavaszváró ünnepétől is. 

Földes Lenke: Táncoló lány Nr. 54.  →​​

A táncoló lányok története Áv hó 15. napján lehet akár feminista kritika tárgya is. A lányok táncolnak, a fiúk válogatnak közülük, akár úgy is lehet tekinteni mint egy modern szépségversenyt. A lányok árucikkek, akiket el kell adni, ki-ki annyit ér, amennyire vonzó táncolás közben.

De a tánc elsősorban önkifejezés, testi felszabadulás, az öröm és a szabadság fizikai átélése. Ezt az értelmezést erősíti, ahogy a Tu beÁv ünnepe összekapcsolódik a szerelem szabadságával. Azt is ünnepeljük ilyenkor a Talmud szerint, hogy feloldották a vegyesházasság tilalmát a zsidó nép törzsei között, amit azért vezettek be, mert a nők is örökölhettek földtulajdont a Tóra döntése szerint, és nem akarták, hogy a földtulajdon kikerüljön a vonatkozó törzsek örökségéből azzal, hogy a tulajdonosok, a nők más törzsbeliekhez mennek férjhez. Ennek a tilalomnak az eltörlése tu beÁv ünnepéhez kapcsolódik. Azt a tilalmat is Tu beÁvkor törölték el, amely Benjámin törzsének tagjait zárta ki egy szörnyű bűn miatt a szóba jöhető házasfelek közül később. Vagyis Izrael egész népének minden férfija és nője szabadon szerethette egymást, ha szerette volna szeretni. Továbbá egy válaszfal leomlását is ünnepeljük ilyenkor a két ókori zsidó ország, Izrael és Júda között. Szerelem és szabadság közös ünnepe Tu beÁv, ebből kiindulva a lányok táncát is tekinthetjük a test és a mozdulatok felszabadult önkívületének.

Mintha ezt élné át Földes Lenke Táncoló lánya. A szobor, amely úgy táncol, hogy be van zárva a kőbe (arról, hogy a képzőművészet hogyan ábrázolhat mozgást, már a klasszikus művészetfilozófia is elgondolkodott, a nagy német író, Lessing Laokoón-csoportot elemző szövege éppen erről szól), tulajdonképpen befelé néz. A táncoló lány önmagára figyel, az, amit lát, mutatkozik meg a mozdulatában. A belső ritmus követésének képe ez. A lány kezei a feje fölött zárulnak össze a mozdulatban, önmagában teljes egység. Zárt és csak önmagára figyel, szabad. Meztelensége csak ennek az önazonosságnak a magabiztos kifejezése, nem mások számára látvány: „a befelé élő lélek, a szeretet emlékműveinek létrehozására irányuló törekvés” élteti ezt a szobrot, amivel gyűjteményünk általában is jellemzi Földes tevékenységét. 

Kiddus leváná jelenet - képeslapon  →​​

A legjobbak mindig az esti és a szabadtéri programok, a nyári táborokban az őrködés és az esti kirándulás, később a sörözés a teraszon a munkanap után, az éjszaka a lehetőségek, az izgalmak birodalma, a kirajzásé. Ilyen külső éjszakai program a zsidóságban az újhold megszentelése. Jellemzően ezt is csapatban csinálják, azután, hogy kiment az Újhold utáni első szombat, a zsinagóga udvarán, van olyan hagyomány, amelyben kicsit később.

A hold újjászületése, új ciklusa a regenerálódás, megújulás, újjászületés mintája számunkra, ez könnyen érthető. De mi köze van akkor ennek telihold idejéhez, a hónap közepéhez, Áv hó 15-höz?

Ebben a tekintetben Áv hava különleges hónap, az első harmada gyászidőszak, a holdszentelés pedig boldogság. A Templom lerombolása és a száműzetés fájdalma, a pusztulás emléke nem fér össze az újjászületés reményével, Áv hónapjának holdszentelése későn, a kilencedik nap után válik esedékessé és meg kell történnie tizenötödikéig, mint minden más hónapban. A fogyó hold időszakában értelemszerűen nem ünnepelhetjük már az újholdat.

A Talmud szerint az, aki megáldja az újholdat, olyan lesz, mintha Isten földi jelenlétét köszöntené. Vagyis Isten az idő múlásában lehet jelen, ha értelmessé tesszük. Minden pillanatunk reménybeli messiási pillanat.

Ezen a képen egy ilyen pillanatot láthatunk. Komoly és kissé komor férfiak, a házak között a stetlben megállva, elmélyülten, áhítattal köszöntik Isten földi jelenlétét, amelyet a csillagok jeleznek, amelyek mozgása méri az időt.

Az esti, szabadtári programokat nagyon kedvelték a nyári táborozók mellett a cfáti kabalisták is. Ők találták ki, eredetileg a mezőkre kivonulva naplementekor a szombatfogadás ma is bevett módját és az újhold megszenteléséhez is volt némi hozzáfűznivalójuk, minden olyan időbeli alkalom, amikor szerintük intenzívebb a szentség a világban, amikor a teremtés szerintük közelebbre kerül Istenhez.

Komorak az imádkozó férfiak az utcán, de elmélyültek, mert hisznek, könyörögnek, mert él bennük a remény. 

A zsidó népnek éppen úgy, ahogy a holdnak is, tényleg nagyon sokszor kellett újjászületnie, igazából megmagyarázhatatlan, hogy még mindig létezik és él. A képen a legnagyobb újjászületés ikonja látható, fiatal lányok a Szenes Anikó Leányotthonban, a holokauszt után. Élnek, olyan, mintha éppen jókedvük lenne. Nyilván, ezt kellett a nagy nemzetközi zsidó segélyszervezetnek, a Jointnak dokumentálni, a kép, persze, beállított, megkoreografált. De mégis holokauszt-túlélő fiatal lányokat látunk egymás társaságában, újra élni. A magyar zsidóság hivatalos lapját nem véletlenül nevezték el Új életnek ugyanebben az időszakban.

A Joint egészen 1953-ig dolgozott azon Magyarországon, hogy a holokauszt túlélőit visszasegítse az életbe, integrálja újra abba a magyar társadalomba, amelynek törvényei kilökték és kiszolgáltatták őket a pusztulásnak. A Szenes Anikó Lányotthon neve is beszédes. A cionista hős, egy, a képen láthatókhoz hasonló korú fiatal lány elhagyta Magyarországot, hogy cionista országépítő legyen. Aztán visszajött megkísérelni megmenteni mások életet itt, a honfitársaiét, a magyar zsidókét. És itt gyilkolták meg. Egyszerre hőse Magyarországnak és a cionizmusnak és a névadó eredeti, magyar nevét viseli a lányotthon, nem Hanna Szenes, Szenes Anikó.

Frojimovics Kinga történész, kutató azt írja a Joint magyaroszági szerepvállalásáról szóló tanulmányában, hogy kettős célokat kellett a szervezetnek maga elé tűznie. Egyfelől segíteni a túlélők beilleszkedését Magyarországon, másfelől előmozdítani azt, hogy kimehessenek Izraelbe. Ahogy egyre világosabbá vált, hogy mi vár megint Magyarországra, úgy került válságba az a stratégia, amely a beilleszkedést támogatta a sztálinista rémuralom kiépítése alatt itthon. A beilleszkedést segítő stratégia sikeres volt: aránylag nem túl nagy volt az alijázók száma, a legtöbben maradtak, azóta is itt él, hála a budapesti zsidóság túlélési esélyeinek, arányainak és annak, amit fentebb írtunk, Kelet-Közép Európa legnagyobb zsidó közössége, tulajdonképpen az egyetlen számottevő méretű közösség a régióban.

A fenti képet is tartalmazó teljes Joint album megtekinthető itt →​

Hírlevelünk küldésének napján, Áv hó 17-én van a Jahrzeitja, halálozási évfordulója gyűjteményünk egyik művészének, Gráber Margit festőnek. 

Budapesten született Gráber Mór turócszentmártoni származású magánhivatalnok, likőrgyáros és Baumann Róza lányaként. Iskoláit a budapesti Iparrajz Iskolában kezdte, majd 1911-től a Művészház tanfolyamán vett részt, ahol Kernstok Károly oktatta. Ezt követően az Iparművészeti Főiskolán tanult tovább. 1916-ban a Kecskeméti művésztelepen dolgozott Iványi-Grünwald Béla tanítványaként, két év múlva pedig már a Nagybányai művésztelepen tevékenykedett. Az 1920-as évek közepén néhány évet Párizsban élt férjével, Perlrott Csaba Vilmos festőművésszel, akivel tíz év házasság után, 1929-ben elváltak. A holokauszt alatt Szőnyi István és Korniss Dezső által kiállított hamis papírokkal bujkált Budapesten, a háború alatt minden képe megsemmisült. 1948-tól a Szentendrei Művésztelep tagja volt. Az ezt követő időszakban csendéleteket, enteriőröket és önarcképeket festett.  Élete végén már nem tudott festeni, ekkor írta meg Emlékezések című művét, amelyben 1945-ig mesél az életéről és a két világháború közti művészvilágról.

Gyűjteményünkben négy alkotása van. A Fauve-ok valóságtól elrugaszkodott színeivel megfestett Önarcképén a művész kendőbe burkolózik. Ezen kívül férjéről, Perlrott Csaba Vilmosról készült portréját, az Asszony az ágyban című szénrajzát, valamint egy csendéletét őrzizzük. 

Gráber Margit 1993. augusztus 4-én hunyt el Budapesten. Emlékezzünk ma rá! 

GRÁBER MARGIT MŰVEI GYŰJTEMÉNYÜNKBEN →​

Perlmutter Izsák: Nyár Hollandiában  →​​​

Érthető, hogy ez nem mediterrán nyár, de annyira sötétek a színek, hogy Hollandiában is inkább tűnik az, ami elénk tárul, koraősznek, az öt éven át Hollandiában élő Perlmutter Izsák festményén. Ha érzünk is némi meleget a begubózó tájban, az állig begombolkozott emberi alakok körül, a táj túnusa őszi, egyértelműen. Vagy az éppen kihúnyó nyarat idézi. 

Támmuz, Áv és Elul hónapjai a három nyári hónap. Támmuz közepétől Áv elejéig, három héten át, ahogy már utaltunk rá, a Szentély és Jeruzsálem pusztulását, a zsidó nép száműzetését gyászoljuk, erre felel a Tu beÁv megkönnyebbülése. Továbbá, mivel ez a nyár középső hónapjának közepe, a nyárközép ünnepe is, telihold ideje. És újra hosszabbodnak az éjszakák, amikor nem kell dolgozni, gyerekeket nevelni, helytállni, lehet újra Tórát tanulni hosszan. Amikor a delelőjükre hágnak a dolgok, akkor kezdenek elmúlni lassan, már a nyár B-oldala pörög mostantól fogva (amikor a zsidó naptárban még fél hónapon keresztül nyár lesz, egészen a zsidó újévig, Ros háSánáig, az iskola már megkezdődik). Ahogy a legszebb magyar versek egyikében áll, amelyet a gyerekként a holokausztot túlélő Orbán Ottó írt: „Az idő nagy hamis, mint a szerelem is, legizzóbb, ha épp elhagy”. Jó estét, nyár, jó estét, szerelem! 

PERLMUTTER IZSÁK MŰVEI GYŰJTEMÉNYÜNKBEN →​​​