Zsidó Múzeum Magazinja Sziván 20. Sziván 20 Hírlevelünk napján, pénteken a zsidó naptár szerint Sziván hónap 20-a van. 1171 május 26-án (4931 Sziván 20-án) Blois-ban egy vérvád nyomán harmincegy zsidót ítéltek máglyahalálra. Ez volt az első feljegyzett vérvád a kontinentális Európában. A történet 1171. március 25-én, három nappal húsvétvasárnap előtt kezdődött, amikor egy keresztény szolga meglátott egy zsidó férfit a Loire folyó partján, Blois közelében, aki cserzett bőröket vitt, amelyeket Blois-ban vásárolt. Az egyik a vízbe esett, megijesztve a szolga lovát és nyilvánvalóan annak lovasát is, aki hazatérve elmondta munkaadójának, hogy látott egy zsidót, aki egy gyermek holttestét dobta a folyóba. A helyi földesúr, Theobald elrendelte Blois összes zsidójának letartóztatását. M egpróbálták a zsidókat váltságdíj fizetésével kiváltani, de a tárgyalások nem jártak sikerrel, és 1171. május 26-án Blois 31 (vagy talán 33) zsidóját bezárták egy házba, amelyet aztán felgyújtottak és porig égettek. Több gyermeket megkíméltek azzal a feltétellel, hogy áttérnek a kereszténységre, néhány felnőttet pedig börtönbüntetésre ítéltek. Akik nem vállalták az áttérést, halálra égtek, s közben az "Aleinu" imát énekelték. Igaz, hogy a kivégzés megakadályozására tett erőfeszítések nem jártak sikerrel, de az észak-franciaországi zsidó közösségek összehangolt erőfeszítéseket tettek az áldozatok holttestének eltemetésére és a bebörtönzött kisszámú zsidó szabadon bocsátására. A közösségek közös fellépését nagyrészt Jacob Tam troyes-i rabbi felügyelte. Tam nem sokkal később meghalt, de halála előtt elrendelte, hogy Sziván 20-át, a mészárlás napját más megemlékező szertartások mellett böjti napként kell megtartani. Közel ötszáz évvel később, Hmelnyickij Bogdán kozákjai közel félmillió zsidót mészároltak le 1648-1649-ben. Az emlékükre rendelt böjtnapot szintén Sziván huszadikára tették, azaz a már meglévő, majd fél évezrede bevezetett böjtöt egészítették ki egy újabb történelmi tragédiára emlékezéssel. Az ekkori döntésben az is szerepet játszott, hogy Sziván 20-a sosem eshet szombatra, ami miatt a böjtnapot egy nappal el kellene tolni. Mivel az 1944-es magyarországi deportálások is jelentős részben Sziván hónapban történtek, ezért a magyarországi ortodoxia ehhez a naphoz kapcsolta a holokauszt emléknapját is. A dátum a középkori zsidóüldözések emléknapjaként él a zsidóságban, de egyedül a magyar ortodoxiában vált a vészkorszak emléknapjává is. A budapesti Gewürtz nyomdában 1946-ban megjelentették a böjtnap szabályait és a gyászimák rendjét. A hét műtárgya: Gyászimák Sziván 20-ra Gyászimák Sziván 20-ra → ​ Zsidó emlékezés és zsidó naptár  A felszabadulást követően az Országos Rabbi Egyesület úgy döntött,... Read More Gyász: Jalsovszky Katalin (1943-2023) Jalsovszky Katalin levéltárunkban A héten jött a szomorú hír, hogy életének nyolcvanadik évében elhunyt Dr. Jalsovszky Katalin főmuzeológus, fotótörténész - a barátunk. A Magyar Nemzeti Múzeum aktív muzeológusa volt még, amikor először jött kutatni a mi gyűjteményünkbe. Nyugdíjazása után idejének jelentős részét szentelte annak, hogy a gyűjteményünkben lévő holokauszttal kapcsolatos fényképeket azonosítsa, pontosítsa: sziszifuszi munkával annak érdekében, hogy a történelem e rémes korszakának emlékezete minél pontosabban megismerhetővé váljék. Sokat dolgoztunk együtt, hiszen Katinak szívügye volt a magyarországi zsidóság, és különösen a holokauszt fényképes emlékezetének feltárása. A magyarországi zsidóság képes története című könyvet hárman írtuk; ebben a munkában a legnehezebb rész a képválogatás volt. Eleinte kávéházakban vitatkoztunk, aztán áttértünk az online megosztott szövegekre és a skype-vitatkozásokra, mert Kati azt vallotta, hogy aki technikailag lemarad, az megöregszik. Ő nem öregedett meg, elegánsan és csillogóan lelkesen magyarázott minden képről, minden apró részletről. Komoly terveink voltak még, melyek sorsa Kati nélkül most bizonytalanná vált. Hírlevelünkben ma Kati gyűjteményünkben végzett munkáinak felidézésével emlékezünk rá. Emlékéből fakadjon áldás. Kollégáinak, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár munkatársainak megemlékezése itt olvasható ​. A magyarországi zsidóság képes története A könyv bemutatóján a Magyar Nemzeti Múzeumban, 2014-ben. Csillagos portrék 1944 áprilisában Magyarországon csaknem 700.000 ember ruházatán jelent meg a messziről virító hatágú sárga csillag. A csillaggal megjelölt emberekről szinte alig maradt ránk fénykép, hiszen a megbélyegzettek nem szívesen álltak kamera elé. A fényképezésre is kevés lehetőség volt: a zsidókat egyéb ingóságaikkal együtt fényképezőgépeiktől is megfosztották. Az események is gyorsan követték egymást: a sárga csillag viselőinek túlnyomó többségét, szinte az egész vidéki zsidóságot alig néhány hét múlva gettóba zárták és embertelen körülmények között elszállították az országból. Képmásuk, ha volt is, velük együtt elveszett, semmivé vált. A kiállítás falain többnyire azok arcát láthatjuk, akik túlélték a vészkorszakot. A képeket Jalsovszky Katalin évtizedeken keresztül gyűjtötte, kikutatta a portrékon szereplők élettörténetének adatait, és kiegészítette a naplók, visszaemlékezések vonatkozó részleteivel. Gyűjtéséből 2020-ban rendezett kiállítást. Csillag a házon - csillag a kabáton 2020-ban a sárga csillagos portrékből rendezett kiállításunk kutatója, kurátora, motorja volt.  Read More A holokauszt fényképeiről Holokauszt fényképek - történelmi források Tíz éve, 2011-ben fejtettük meg az ikonikus fénykép felvételének... Read More Fényképgyűjtemény Gettó kifosztása, Hajdúnánás, 1944 június → ​ Erről a képről, képsorozatról ​ nagyon sokáig nem tudtuk, hogy hol készült. Jalsovszky Kati a zsinagóga oldalfala és a környező házak elemzésével derítette ki, hogy Hajdúnánáson. Programajánló Felrobbant emlékezet: egy megrendítő családtörténet felfedezése Egyre szenvedélyesebben érdeklődünk arról, kik vagyunk, honnan érkeztünk, milyen családi hagyományok örökösei lehetnénk, ha ismernénk őket, eljutottak volna hozzánk. A múlt napról-napra népszerűbb, genetikai tesztek, családfakutatások jelzik mohó személyes múlt-éhségünket. Egy megrendítő történet egy elveszített édesanyáról és egy megtalált költő-nagyapa emlékéről, ez lesz a kiindulási pontunk ezen a családi és nemzeti múltakba vezető emléktúrán. Bánáti Oszkár költő és kritikus frissen előkerült családi hagyatéka beszél a némaságról és az emlékezet kerülőútjairól, traumáról és feldolgozásról, a Nyugatról és az avantgarde-ról, Radnóti Miklósról, Kassák Lajosról, a titokról és a szembesülésről. A fájdalomról és, remélhetőleg, a megnyugvásról. Arról, mit őrizzen a családi és mit az intézményes emlékezet. Vajda Júlia szociológus-pszichológussal, Schein Gábor író-irodalomtörténésszel beszélgetünk, megszólal Bánáti Oszkár költő unokája, Szilvási László is Szeretettel várjuk Önöket június 14-én, este hat órakor a Zsidó Múzeumban a beszélgetésre És egy levéltárunkban megőrzött régi meghívó: a MIEFHOE, azaz a Magyar Izraelita Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Egyesülete Kultúrbizottsága szerzői estet rendezett Bánáti Oszkár műveiből, 1935-ben. ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌