A betegek meglátogatása olyan erkölcsi feladatunk, amelyre maga az Örökkévaló mutat számunkra példát, amikor meglátogatja a körülmetéléséből lábadozó Ábrahámot. Ha Ő vette a fáradságot, hogy erősítse hívét, nem sajnálta végtelen idejét a látogatásra, akkor – kál váhomer, vagyis a zsidó logika szabályai szerinti kiterjesztéssel, ha magára az Örökkévalóra is igaz, mennyivel inkább igaz ránk nézve, hogy a betegeket meg kell látogatnunk.

A történet a legnagyobb jócselekedetekben rejlő aszimmetriára is figyelmeztet. Isten Ábrahámnál végtelenül erősebb, ahogy mi, egészségesek is azoknál, akik betegek. Ahogy mi, tűrhető életszínvonalon élők azoknál, akik szegények, mi élők a halottaknál, akiket el kell búcsúztatnunk és így tovább. Ez, a gyengébb iránti aktív megértés kötelessége köti össze az erkölcsileg kitüntetett előírásait a judaizmusnak.

A zsinagógai imádkozásnak kulcsfontosságú része a betegekért közösen mondott ima, a szertartás csúcspontján, a Tóraolvasás idején. A közösség, a személyes jelenlét vigasza a beteglátogatás lényege, ezért mondja a zsidó hagyomány, hogy aki beteget látogat, elviszi szenvedése, betegsége egyhatvanadát. És, persze, a fertőzés veszélyéről is alighanem sejt valamit a mondat, beteget vállalni tényleges részvétel a betegéségben, kockázat. Ide tartozik, hogy a jelenlét erőszakos is lehet, nem csak vigasztaló, vagy vigasztaló és erőszakos egyszerre (a zsidók abban, hogy egyszerre legyenek mindkettő, különösen jók hagyományosan; ez a jiddise máme szótári definíciója, vigasztaló és erőszakos). A hagyomány ezért tanácsolja, hogy ne kora reggel és ne késő este érkezzünk, ezenkívül ne a betegágyánál próbáljunk kibékülni ellenségünkkel, aki azt hihetné, azért jöttünk, hogy örüljünk, annak, milyen állapotban látjuk. Nehéz kedvesnek lenni. Tényleg nehéz jót tenni, leereszkedés nélkül, nálunk kiszolgáltatottabb helyzetben lévőkkel. 

A pesti gettó kivételes gettó volt eleve is. A lengyel gettók jóval hosszabb ideig működtek például, a magyar vidéki gettók alig pár napig. A pesti gettó néhány hónapos fennállása, novembertől januárig, lehetővé tette, hogy viszonylag tartós életmódra kelljen berendezkedni, „intézményeket” teremtett, de volt esélye lakóinak, hogy élve, önszántukból távozhassanak egyszer innen, a gettó élete jórészt egybeesett Budapest ostromának napjaival.

Ez a rendőri hatóságok munkáját segítő térkép erről a néhány hétig fennálló, infernális körülmények közötti zsidó világról, amelynek megvolt, amennyire meglehetett, a maga ideiglenesnek tudott, de alighanem sokszor végtelennek, soha el nem múlónak érzett belső élete, amelynek lakói nem tudhatták, amit mi már igen, hogy többségükben túl fogják élni ezeket a heteket, azt mutatja ma nekünk, mennyire kevésen múlott, hogy él és itt él Közép-Európa legnagyobb, tulajdonképpen egyetlen igazán jelentős létszámú zsidó közössége. Ez a tér és ez a végjáték tette lehetővé, hogy itt vagyunk, hogy ez a hírlevél megjelenjen, mert van, aki olvassa, van magyar zsidó közösség. Ez a térkép egy sírkert és bizarr módon egy közösség bölcsőjének térképe is már egyúttal. Így érdemes nézegetni. 

Kinevezésének drámai körülményeiről, a Szeretetkórház fel-és megújulásáról, zsidó és egyházközi együttműködésekről, a múlt nemrég előkerült tárgyairól és a jövő gyógyítási és – valamelyest – a pénzügyi kilátásairól beszélgettünk Dr. Shemesh Assaffal, a Mazsihisz Szeretetkórház főigazgatójával.

A Covid-járvány idején nevezték ki a kórház főigazgatójává. Hogyan történt? Miért ez a szokatlan időzítés?
Magyarországra jártam egyetemre, 1999-ben végeztem, és a pályám elején sokat önkénteskedtem zsidó szervezeteknél. A Maccabbinál, Az Élet Menete Alapítványnál dolgoztam, voltam a hitközség biztonsági szolgálatának orvosa, egészségügyi tanácsadója, a Krízismenedzsment felépítésében is részt vettem. A koronavírus-járvány kitörésekor is csináltam még ez utóbbit, de onnantól fogva minden megváltozott. Kicsit felkészületlenül csúsztunk bele a világjárványba mind. Az, hogy súlyos vitákat követően végül bezártuk a zsinagógákat, hitközségi intézményeket, teljes bizonyossággal hiszem, hogy életeket mentett, de tagadhatatlanul voltak súlyos következményei.
Heti egy zoom-meetingen tekintettük át a járvány első hullámának intenzív szakaszában a helyzetet, szimbolikus mértékű díjazásért csináltuk. Párhuzamosan öt munkahelyen dolgoztam akkor. Aztán 2020 októberében telefont kaptam egy hétvégén. A segítségemet kérték, mert betört a járvány a Szeretetkórházba. Onnantól kezdve majdnem minden nap itt voltam, három hónap alatt sikerült a járványt kiszorítanunk. Ezt követően, 2021 januárjában neveztek ki megbízott, majd a pályáztatási folyamat lezárulása után véglegesített főigazgatóvá. Fontos most rögtön elmondanom, méltánytalanság lenne nem ezzel folytatni, hogy javarészt elődeim munkájának is köszönhető, hogy elindult a kórház több lépcsős felújítása.  Az indítás és az első ütem az ő érdemük is.  Az én szerepem a folytatás, alkalmazkodás az új kihívásokhoz és egy korszerű gyógyító intézmény átadása, vezetése a továbbiakban. A babérokat a jelenlegi vezetés fogja learatni, de a siker közös.
Mikor fogja learatni őket? Hogy áll a felújítás?
A kórháznak három épületszárnya van: jelenleg a felújításnak a negyedik fázisa zajlik, az utolsó épületszárnyé, amely az I-es belgyógyászati szárny. Reméljük, hogy a teljes felújításra kiterjedően meg fogjuk kapni a korábban megállapodott és megigért kormányzati támogatást. A stratégiai cél a megújulás nyomán az, hogy a lehető legkorszerűbb gyógyító központtá váljunk.​
Ez pontosan mit jelent?
Dinamikus, valódi járó és fekvőbeteg ellátást minden magyar honfitársunk számára, akinek a problémáját a legjobb tudásunk szerint tudjuk orvosolni.
Nincsen területi ellátási kötelezettségünk, van módunk a fővárosi és a vidéki zsidó hitközségek egészségügyi ellátására is. Részt vettünk a Covid-oltások beadásának felettébb komoly logisztikai műveletében, önként váltunk oltóponttá, párhuzamosan öt oltópont is működött nálunk egy időben. Több tízezer oltást osztottunk ki, fokozottan figyelve a zsidó közösségek igényeire, anélkül, természetesen, hogy bárkit is diszkrimináltunk volna.
A Covid szerencsére, immáron az influenzához hasonló veszélyességű vírussá tűnik szelídülni, a jövőben kevesebbet kell majd reményeink szerint foglalkozni vele.
Ezenkívül szűrőprogramokat viszünk zsidó – és messze nem csak hitközségi – rendezvényekre. Legutóbb a Judafesten résztvevő ezreknek volt lehetőségük helyben vérnyomásmérést végeztetni, ellenőriztetni a pulzusukat, a vércukorszintjüket és Covid-tesztet is lehetett kérni.
Ugyancsak jelen vagyunk a nagyobb tömeget vonzó rendezvényeken is.  A European Jewish Congress segítségével beszerzett, – használt, de felújított – mentőautónkkal, minden eshetőségre készen állunk. Az orosz-ukrán háború kezdetén kimentünk a határ közelében lévő hitközségekhez, Nyíregyházára, Debrecenbe, a zsidó menekültek számára alapellátási pontot létesítettünk. Intézményünkbe szállítottuk az egészségügyi ellátásra szorultakat, recepteket írtunk. Szükséges esetben fekvőbeteg ellátásba részesítettük a menekülteket. Összesen több mint 200 beteget láttunk el ezekben a hetekben-hónapokban.
A Szeretetkórházban a betegek életminőségének javítására, lelki és fizikai gyógyításukra, nyolc pszichológust és tizenegy gyógytornászt foglalkoztatunk. Ez a magyar egészségügyi rendszerben igen magas számnak számít. A holokauszttúlélőinkre kiemelt figyelmet fordítunk, minden szempontból prioritást élveznek, ahogy eddig, úgy ezután is. Fontos hozzátennem, hogy a fejlesztéseknek, és modernizációs törekvéseinknek a középpontjában az átláthatóság és az elszámoltathatóság áll. Egészen biztos, hogy minimum 2021 januárja óta ebben a kórházban nincs hálapénz. Az ilyesmit egyszerűen nem tűröm!
Néhány éve sokat szerepelt a hírekben az egyházi kórházak együttműködése távlati tervként, katolikus, református és zsidó intézményeké, vagyis a Szeretetkórházé. Hol tart ez az ügy éppen?
Nézzük kicsit még tágabb perspektívában a kérdést, amire tételesen is fogok válaszolni. Az Egyházi Kórházak Egyesületének, amely aktív, fontos, valódi érdekérvényesítő képességekkel rendelkező szervezet, tagja a református Bethesda Gyermekkórház (a neve szép, héber eredetű név), a Budai Irgalmasrendi Kórház, a Szent Ferenc kórház, valamint a Szent Damján Görögkatolikus Kórház Kisvárdán. Együtt tárgyalunk finanszírozási kérdésekről az állam képviselőivel, szorosan együttműködünk és valóban jó, szívélyes viszonyban vagyunk. Ez önmagában is nagyon fontos. A távlati elképzelés azonban az, hogy az egyházi kórházak a születéstől a halálig végig elkísérjék a beteget, a Bethesda gyerekellátástól a Szeretetkórház geriátriai gondozásáig. Minden korosztály számíthat erre a hálózatra. A mi profilunk a geriátriai és a mozgásszervi rehabilitáció, igazoltan és elismerten. Ez ma Magyarországon eléggé nehezen hozzáférhető ellátás. A magánegészségügyben drága és pont ezért különösen fontos és értékes feladat, illetve a szolgáltatás, nálunk aránylag nagy, mind a kapacitás, mind pedig az, ágyszám tekintetében.
Mivel az Országos Egészségpénztár nem mindig finanszírozza teljes mértékben a megfelelő egészségügyi ellátást, viszont fontosnak érezzük a közösség tagjainak és más betegek lehető legszélesebb körű egészségügyi ellátását, ezért magán-fizetős- szolgáltatásokat is tervezünk bevezetni. A Mazsihisz Szeretetkórház Egészség Központja a napokban indul és bízunk abban, hogy szolgáltatásainkból, közösségünk aktív tagjai számára kedvezményesebb ellátást is fogunk tudni biztosítani. Ennek pontos részletein most dolgozunk a Mazsihisz vezetőségével.
Hogyan kapcsolódik a Szeretetkórház a saját történetéhez, mennyire van a hagyománynak szerepe a hétköznapokban?
Az államosítás után a felekezet tulajdonában megmaradt épület szolgál ma Szeretetkórházként. 1980-as években a JDC adományából újították fel. A hitélet szerencsére folytonos volt itt végig a szocializmus alatt is. A most folyó felújítás során igazi kincseket találtunk, többek között: két pászul (nem kóser) Eszter-tekercset, kóser és pászul Tórákat is. Egykor bizonyára használták is még őket, amikor lehetett. Több tárgy is előkerült a kórház múltjából, egy részüket el fogjuk helyezni, láthatóvá tesszük az épületben. A Múzeumtól kapott képek már az alagsori betegváró falát díszítik, ahogy Kulka János képei is, amelyeket a művész úr a kórházunknak adományozott. Hálásak vagyunk, ezekért az értékes intézményi és személyi kötelékért.
Saját rabbija is van a Szeretetkórház közösségének. Az ő feladata részben az, hogy járja a kórházat és vegyen részt a pszichológusok mellett a betegek lelki gondozásában, legyen a holisztikus szemléletű gyógyítás fontos, aktív közreműködője és rendszeresen beszéljen a huszonöt jelenleg bennfekvő holokauszt-túlélővel és más betegekkel is. Továbbá a Covid idején, a lezárások miatt is meggyengült zsinagógakörzetet tartsa életben, amelynek én lettem az elnöke. Fontos feladata továbbá a rendszeres péntek esti, szombat reggeli imádkozás megszervezése, az ünnepek megtartása a kórház teljes közössége számára. Ros hásánákor a szomszédban lévő Scheiber iskolából jöttek át a gyerekek velünk ünnepelni. Az iskola diákjai rendszeresen erősítik a kórház minjenjét. 
A kórház egyik egészségügyi küldetése a képzés és a fiatalok oktatása is. A 10-12. évfolyamosok számára újjáélesztő tanfolyamokat tartottunk, elméleti és gyakorlati képzéseket egyaránt nyújtottunk, mindezeket újjáélesztő babával lehetett gyakorolni. Örülünk, hogy egyre szorosabb a két intézmény között az együttműködés.

A beteglátogatás kötelezettsége hozta létre, és a zsidó önkormányzatiság nagy és hosszú, középkori eredetű hagyománya, a beteglátogató egyleteket (bikur holim társaságokat), amelyek gondoskodtak a közösségek betegeiről, az első hasonló szervezetek szintén középkoriak. Elsősorban a betegen, tartalékok nélkül magukról gondoskodni képtelen szegények kezelésének költségebe segítenek bele, mert betegnek lenni még ma is drága, hát még a társadalombiztosítás szociális vívmányai előtti korban. És, persze, hagyományosan, átveszik azzal is a beteg terheit, hogy elmennek hozzá, felkeresik a régi előírás értelmében. Részen ezekből a kezdeményezésekből nőtt ki a közösségi funkciójú „zsidókórházak” alapításának hagyománya is a modernitás évszázadaiban. 

Igazán sötét idők kezdetén azonban a Maros utcai kórház Budai Izraelita Szentegylet (Hevrá Kádisá) általi, 1931-es alapításakor gyűltek az égen és ennek a kórháznak a sorsa valóban irtózatos lett.

Az ostrom utolsó napjaiban (1945 január 12-én) Kun páternek még a nyilasokat magukat is undorító, szadista különítménye tört be a Maros utcai kórházba és rendezett vérfürdőt a betegek és a személyzet tagjai között, az utóbbi időkben Zoltán Gábor Orgia című regénye és Pokorni Zoltán polgármester nagyapjának bűnrészessége miatt volt szó ezekről a civilizációt naiv illúzióként leleplező, felfoghatatlan történetekről. 

A Gettókórház esete minden szörnyűsége ellenére mégiscsak a reményről is szól, egyszerűen azért, mert ez a szedett-vedett kényszerkórház megérte a felszabadulást. Nem sok ilyen társa van, talán az egyetlen a gettókórházak közül. Az épülete a szorosan vett gettó területén kívül, a Wesselényi utca 44-ben volt, ahol ma a hagyományos ortodoxia iskolája található. És most adjuk át a szót egy szemtanúnak, aki kivételes erővel érzékelteti a „túlélő zsidókórházról” szóló beszéd óhatatlan ambivalenciáját. Konrád György Kerti mulatságából való ez a részlet:

„Elmentünk Zsuzsával a Wesselényi utcai gettókórházba, a második emeleten megtaláltuk az anyját, még élt. Át volt lőve a feje, a golyó a jobb arcán ment be és a bal koponyáján, hátul a füle alatt jött ki. Vékonyka, középkorú hölgy volt, még így is tudott egy cseppet mosolyogni, hogy még láthatja a lányát. Pár szem kockacukrot tudtunk csak vinni neki, de egyikünk sem merte az ajkára tenni. Ez a gettókórház valaha iskola volt, most, negyven év múlva is az. Akkor, negyvenöt januárjában kinéztem az iskolaudvarra, akkora hullarakás dombosodott rajta, hogy fölért az első emelet magasáig. Zsuzsa ott ült az anyja mellett, fogták egymás kezét”.

A Monarchia idején vetődött fel az ötlete, az „impériumváltás” után, 1928-ban adták át valójában, nem élt 20 évet sem meg tevékenysége Kolozsvár történelmi belvárosában. „1944. májusban a deportálások megkezdésekor a kórházat a helyi MÁV-kórházhoz csatolták” a wikipédia beszámolója szerint - immár újra a magyar, deportáló hatáságok. Aztán 1946-ban megkísérelték újraalapítani, 1948-ban államosították.

Amíg a Zsidókórház működött Kolozsvárt, itt dolgozott egy időben műtősnőként Krausz Erzsébet, a nagyváradi kántor lánya. A kórház alagsorában vett részt alkalomadtán mindenféle gyanús elemek találkozóján, ahol egy ízben egy székely fiú is jelen volt, aki nem enni, hanem inni kért és el is ájult a tömény szeszesitaltól, mert valójában éhezett, csak nem merte mondani. Krausz Erzsébet ellátta és azzal fogadta, amikor visszatért az eszmélete, elvtársi üdvözletként, hogy „maga marha”. Így kezdődött a kolozsvári Zsidókórházban, az illegalitásban, Tamás Gáspár Miklós szüleinek története, ő maga meséli el Apa száz éve című írásában az ÉS-ben. 

Címlapképünknek ezen a héten a pesti zsidók első, még a Terézvárosban megnyílt kórházának ábrázolását választottuk. A kórházat a temetkezéssel és betegápolással foglalkozó Pesti Chevra Kadisa alapította és tartotta fenn, ezért a büszke szervezet a tagfelvételi díszoklevelére is ráhelyeztette - innen ismerjük az épület képét. Fényképezés abban az időben még alig létezett, ezért Winter Sámuel litográfiai műintézetét bízták meg a megfelelő ábrázolás elkészítésével. 

A tagfelvételi oklevél felső egyharmadában három díszes medaillonban ábrázolt képek a Hevra Kadisa tevékenységeit mutatják be. Az elsőn egy temetésre igyekvő halottaskocsit láthatunk, amit kalapos férfiak gyászmenete követ. A második kép a beteget meglátogató egylet - tagokat és a beteg feleségét ábrázolják. Az utolsó medaillonban a Hevra-tagok segéllyel érkeznek az özvegyhez és gyermekeihez.
Az alsó harmadban található az Király utcai Izraelita Kórház litográfiája, előtte korabeli polgári öltözékben nők és férfiak sétálnak.

Január 27-e Auschwitz felszabadításának emlékére nemzetközi holokauszt emléknap. A mai nap az emlékezésé...