A zsidó életút első állomásának szertartása a körülmetélés. A héber Biblia beszámolója szerint az első körülmetélést az első zsidó, Ábrahám hajtotta végre önmagán és gyerekein. A körülmetélés szövetségkötés,  fel nem mondható szövetség az újszülött fiú és az Örökkévaló között. Jele visszavonhatatlanul belevésődik a húsba, a legérzékenyebb helyen, ott, ahol az élet maga tovább fog majd adódni. "És örökkévaló szövetségül lesz az én szövetségem a ti testeteken" – áll a körülmetélésre irányuló parancsban.

A körülmetélés nagyon erős elköteleződés, ez adja meg a súlyát, de ez teszi nehézzé is, hogy valaki, aki helyett a szülei nem hozták meg ezt a döntést, maga szánja el el magát rá, hogy túlessen rajta. A betérésnek feltétele a zsidó jog szerint a férfiaknál, és ez nagyon magasra teszi a belépési küszöböt.

A körülmetélés parancsa tulajdonképpen belépőjegy, a klubtagsági kiváltása, minden más előzetes feltételeként is lehet érteni. A Talmud szerint egyenértékű a Tóra összes többi micvájával, előírásával. Továbbá még azt is mondja a szöveg a törvény jelentőségének hangsúlyozására, hogy enélkül az Örökkévaló meg sem teremtette volna az Ő világát, maga a teremtés sem lenne. És, ennek van már a magasztalások közül gyakorlati jelentősége is, erősebb lehet a Szombat jogszabályi rendelkezéseinél is: ha a körülmetélés ideje, a születés utáni nyolcadik nap szombatra esik, akkor is el kell végezni még aznap.

A móhelkönyv célja az adminisztráció, hiszen a körülmetélés a születés tényét is rögzíti, ritualizálja, továbbá valóban kiváltja a klubtagságit Ábrahám szövetségében, amely egy lélekkel bővül. És, persze, ugyanakkor esztétikai tárgy is lehet, a borító, a betűk díszítése révén, aztán adminisztratív funkcióját lassan elveszítve történeti forrássá és kiállítási tárggyá válik egyszerre. Ennek a móhelkönyvnek az aktív életidejét a tárgyleírás 160 évre becsüli, talán 1770 körül nyitották meg és 1933 sötét évében adományozta a Pesti Izraelita Hitközség könyvtára a múzeumnak, 90 évvel ezelőtt, már több mint a felét leélte nyugdíjas múzeumi tárgyként egykori aktív életének az életkezdéseknek ez a hiteles tanúja.  A szöveg, amelyet olvashatunk rajta, arra emlékeztet, mi mindent tett a zsidókért az Örökkévaló mint hű szövetséges. Hogy betartotta ennek a vérrel pecsételt szövetségnek a rá eső vállalásait. 

Hercz Dánielt, a Szeretetkórház frissen avatott rabbiját kérdeztük a körülmetélésről

Józsué a honfoglalás kezdetén pótlólag körülmetéli Izrael népét, erről olvasunk Peszáchkor a zsinagógában. Szerinted miért, mit tanít ez nekünk? 

Valóban, Józsué, a honfoglalás vezetője, aki a Jordánon átkelve isteni parancsra Gilgálnál körülmetéli Izrael fiait. Peszách előtt körül kellett metéltetnie magát mindenkinek még a kivonulást megelőzően is. A peszachi áldozatból ugyanis csak az ehetett, aki körül volt metélve. Egy midrás, rabbinikus kommentár szerint az egyiptomi fogságban élő zsidók a peszáchi áldozat vérével összekeverték a saját körülmetélésükből származó vérüket és azt kenték az kapujuk félfájára, hogy az elsőszülöttek csapása ne érje el őket. Az aktus maga mélyebb, tudatosabb egyéni elköteleződést jelent számomra, amely minden férfira nézve egyformán kötelező, függetlenül az anyagi, családi helyzetétől és közösségen belüli státuszától. Ez az olvasmány pontosan azt tanítja, hogy a brit milában minden zsidó egyenlő. És azt, hogy meglehet, voltak korok, amikor nem gyakorolták ezt a parancsolatot (a sivatagi vándorlás alatt például), de újra és újra megtanította az Örökkévaló a micva fontosságát az egész közösségnek, akár az első peszáchot megelőző körülmetélkedésre, akár a honfoglalás előtti körülmetélkedésre gondolunk.

Lehet ezt belépő-előírásnak tekinteni, amely nélkül semmilyen más életfordulót sem lehet megünnepelni? Ki lehet hívni egy körülmetélésen át nem esett fiút a Tórához a bármicvóján, össze lehet adni a párjával?

Egy vallásnak vannak szabályai. Ezek a vallási közösségi szabályok érvényesek az egyénre. Az egyénnek kell megérteni és elfogadni ezeket a közösségi szabályokat és alkalmazkodni hozzájuk. Egy vallás közösségi szabályai nem tudnak minden egyén elvárásaihoz, igényeihez alkalmazkodni. Kivitelezhetetlen. Ahogy például a közösségi közlekedésben is vannak szabályok, amelyeket az abban résztvevők elfogadnak, úgy a vallásban is megvannak ezek a szabályok. Ahogy a villamos sem tud megállni mindenki háza előtt és az egyénnek kell eljutnia egy megállóhoz, jegyet váltania stb, ugyanúgy a vallási szabályokat is az egyénnek kell elfogadnia és tennie értük. (Természetesen bizonyos esetekben kellő tudással rendelkező, erre felhatalmazott emberek gondolkodhatnak, vitatkozhatnak ezeken a szabályokon, újra is gondolhatják őket adott esetben, hogy aztán azok legyenek a mindenkire érvényes közösségi szabályok.)

Itt azonban ennél többről van szó: az önazonos zsidó léthez hozzátartozik a hagyományok megtartása. A zsidó hagyomány pedig a lényegre redukálva maga az egyistenhit közösségi megvallása. A brit milá, a szövetség jele épp ennek a kinyilvánítása. Egyébként érdemes itt megemlíteni Dr. Mittelmann Bernát gyakorló orvosként, 1900-ban, e témában publikált munkáját (A körülmetélés eredete, története és orvosi műtéte), melyben a 75. oldalon úgy fogalmaz, hogy „maga a körülmetélési operátio a szövetség”, a brit mila a transzcendens szövetségnek, a láthatatlannak a látható jele. Az Örökkévaló és az ember közti minőségi viszonyt fejezi ki. Szimbolizálja azt, amit a parancsolat bevezetője vár el: „Légy feddhetetlen!”.

Illés próféta jelen van a körülmetéléseken, de pontosan mit is keres rajtuk?

Elijáhu (Illés) próféta sok különleges funkciója között az egyik, hogy a gyermekek védelmezője, védőangyala. Egyike volt azoknak, akik vehemensen megkövetelték a brit milát egy olyan korban, amikor a Baál nevű kánaáni istenség kultuszának terjedése miatt a micva betartását sokan elhanyagolták. Jó zsidó szokás két magyarázatot is adni Elijáhu máig betöltött szerepére. Az egyik szerint jutalom: a brit milá megkövetelését illető érdemei fejében részesül a szertartásnál kitüntetésben. Más felfogás szerint  buzgalmában túlságosan is erősen, tüzesen lépett fel, ezért az Örökkévaló  „megrovásaként” minden körülmetélési szertartásnál jelen kell lennie. Valójában a két magyarázat, a két megközelítés egyszerre érvényes, együtt int arra, hogy az Örökkévaló szolgálatában miként is képviseljük a magunk igazát.

El tudod-e képzelni, hogy megtanuld a mohél szakmát?

Ábrahám, az első mohél egy 99 éves nomád pásztor volt, akinek semmilyen orvosi képzettsége nem volt. Nincs feljegyzés arról, hogyan végezte el a beavatkozást. A dolgok azóta megváltoztak. A körülmetélés valószínűleg a zsidóság legismertebb jele egy férfi esetében. Ez egyben a legrégebbi és az egyik legszélesebb körben követett zsidó rituális gyakorlat is. Ábrahám körülmetélte magát és fiait, Izsákot és Ismáélt. Cipóra pedig körülmetélte elsőszülött fiát, Gersomot. Eleinte, mint e nagyrabecsült elődök, az apák és - úgy tűnik - alkalmanként az anyák is körülmetélték saját fiaikat. (Csak a progresszív zsidók engedik meg, hogy nők töltsék be ezt a szerepet.) A mohélek közül manapság többen egyben rabbik, vagy orvosok. Szerintem az ideális eset az, ha a mohél olyan zsidó ember, aki amellett, hogy elkötelezett a zsidó vallás iránt, sebészorvos is egyben, és akinek ebből fakadóan kellőképpen megfelelőek az anatómiai, orvostudományi ismeretei és sebészgyakorlati tapasztalatai.

Mivel az előbb leírt ideális eset nem vonatkozik rám, mert nem rendelkezem sebészorvosi végzettséggel, ezért felelősen azt gondolom, hogy amíg vannak olyan emberek, akik erre alkalmasabbak nálam, az ő szaktudásukat kell igénybe venni.

Melyik a kedvenc körülmetélési jeleneted?

Az igazi kedvenceim azok, akik abban a kegyben részesültek, hogy így születtek. A Ki-Técé hetiszakaszhoz tartozó midrás azt állítja, hogy Mózes előbőr nélkül született. Más források szerint Jákob, fia, Gád és Dávid király is. Az Abot De-Rabbi Natan című könyv azoknak a héber Bibliában szereplő személyeknek a listáját tartalmazza, akik „körülmetélve” születtek: Ádám, Szét, Noé, Sém, Jákob, József, Mózes, a gonosz Bálám, Sámuel, Dávid, Jeremiás és Zerubável.

A már említett kivonulás előtti és a honfoglalást megelőző brit milá viszont azért fontos, mert tradícióteremtő erővel, kollektív cselekvésben nyilvánul meg. A brit milá ugyanis, amit általában körülmetélésnek fordítanak, szó szerint szövetséget jelent. Egyszerre van benne az Örökkévaló, a választott közössége és a közösséget alkotó egyének egységes akarata. Vitán felül azonban Ábrahám szerepét hangsúlyoznám, aki az egyistenhit új minőségű gondolatával a morális létezés távlatát adta meg. Nem véletlen, hogy a midrás szerint a rabbinikus felfogás Ábrahám önnön körülmetélését úgy értelmezi: Ábrahám ezzel jóvátette az első ember, Ádám hibáját.

Móhelkések →​

A móhelkéseken gyakran szereplő idézet ("Íme, adom neki szövetségemet...") a Tóra negyedik könyvéből való: a Pinhász nevű fiatal férfi jutalmát írja le, amelyet azért kapott, mert megölte a zsidó fiút, aki moábita nővel hált nyilvánosan, megbotránkoztatva Istent. Megölte magát a nőt is, egyszerre döfte át őket lándzsájával. A béke szövetségét kapja ajándékba a kettős gyilkosságért és azt, hogy a róla szóló szöveget felidézzük minden körülmetélésen. Ha eddig nem tűnt volna erős sztorinak a körülmetélés, ez rá is erősít.

A magyarázatok egyike szerint a körülmetélés a szexuális élvezetek kontrollját szimbolizálja, hogy a férfiakat a vágy nem térítheti el egészen az Isten követésétől, a lelki, szellemi vonzalmaktól. Továbbá azt, hogy vannak korlátok, vannak dolgok, amelyek nem megengedhetőek. De, másfelől, akár jelentheti azt is, hogy akkor, amikor mélyen és szó szerint húsbavágóan elköteleződünk a zsidó hit mellett, eszünkbe kell idéznünk, nekünk, akik édesapaként, édesanyaként képesek vagyunk némi fájdalmat is okozni a gyerekünknek, a fundamentalizmus veszélyeit, hogy elkerüljük őket. A Biblia szövege szerint Pinhász a béke szövetségét kapta jutalmul az Örökkévalótól. A béke szövetségét az erőszakért, amelyet elkövetett. Jutalma figyelmeztetés legalább annyira, amennyire jutalom. Sőt. A jámbor zsidó szülők is a béke szövetségébe viszik be gyereküket, amikor körülmetéltetik. A fájdalom ellenére is. Amely gyorsan múlik, de a béke szövetségének jele megmarad. 

Nem a jól ismert filmekre utalunk (de, kicsit igen, az a záró gondolat lesz), hanem arra, hogy az askenáz zsidó hagyomány szokásai a körülmetélendő kisgyerek körül két szerepet is kiosztanak

A kváter az, aki odaviszi a gyereket a mohélnek vagy a szándáknak, aki tartja majd, amíg a mohél, az erre szakosodott szakember elvégzi a mikroműtétet. A szándák tulajdonképpen keresztapa, amennyiben felelősséget vállal a fiúért, kísérni tartozik majd az életútján. A kváter nem kell, hogy nagyon közel álljon az újszülötthöz; rituális szerepére gyakran az jelöli ki, hogy a fiatal házasok egyike a közösségben, és azt lehet remélni, hogy ő lesz a következő, hogy beáll majd a sorba, szülővé lesz maga is.

A kváter szó a német keresztapából jöhet, a fátert, illetve mögötte a latin pátert nem nehéz kihallani belőle. A szándák görög szóból jön, gondviselő, patrónus (ismét páter) a jelentése, a szindikátus, egymásról gondoskodó emberek szövetsége ugyanerről a tőről ered.

A kettős mohelszékek egyik ülésén ül a szándák, ölében a gyermekkel, míg a másik széken Elijáhu, azaz Illés próféta vigyáz rá. 

(A Keresztapa-filmeket Izraelben Szándák címen forgalmazták.)  

A fenti, már a műtét után készült fénykép 1986. szeptember 29-én készült Budapesten. A körülmetélést Herzog László végezte - a képre kattintva a családtagok és az eseményen részt vevő vendégek is láthatóak. 

Páros serleg körülmetéléshez →​

A zsidó rituálé gyakran, kedvvel használja a bort: a szombat és az ünnepek megszentelésére, az életút eseményeinek áldásaihoz. A körülmetélés során egyesek szerint közvetlenül a Talmud lezárása után, de még a babiloni virágkor időszakában, a kései ókorban vagy a középkor kezdetén megjelent. A befejezett kisműtét után először a borra mondott áldás hangzik el. Ilyenkor szokás volt a gyereknek is adni pár cseppet fájdalomcsillapítóként, de azért is, mert ha a gyerek kap minimális mennyiséget, akkor a borra mondott áldás már őt is bevonja abba a szövetségbe, melybe a körülmetélés hozta. 

A másik serleget kissé eufemisztikusan a "vérelvonás serlege"- ként említik. Ez arra, a régen elfelejtett gyakorlatra utal, melynek során a sebet úgy kezelték, hogy a móhel kevés bort vett a szájába, majd az alkohol fertőtlenítő hatásában bízva kiszívta a sebet. Ezt a módszert a felvilágosodás korszakának szabályozása iktatta ki, ugyanakkor, amikor szakképzett bábák vagy seborvosok jelenlétét is előírták a körülmetélésekhez. A különös fertőtlenítési módszer emlékét a kettős serlegek feliratai őrzik. 

A Tóra utolsó, ötödik könyve használja a jámborságra, a tisztaságra a lélek körülmetéltségének metaforáját, amelyet Pál apostol hasznosít újra, amikor ő is szembesül azzal, mennyire magas a belépési küszöb a zsidóságba. Pál a pogány keresztényeknek elengedi, hogy ők is átessenek ezen a beavatkozáson, elég, ha a lelküket metélik körül, amikor csatlakoznak a születő egyházhoz. A Tórából idéz ő maga is, hogy a tórai parancsot szó szerinti értelmében el tudja engedni missziós céljai érdekében. Az iszlám azonban továbbvitte a körülmetélés hagyományát. 

A héten az izraeli külügyminiszter budapesti látogatása során avatták fel a legendás fociedző Weisz Árpád szobrát. Weisz Árpád Solton született 1896-ban, és Auschwitzban gyilkolták meg 1944-ben. Sorsát, történetét 2018-ban a bolognai zsidó múzeum (Museo Ebraico di Bologna) kiállításban mutatta be. A kiállításban Matteo Matteucci rajzai elevenítették fel az 1920-as, 1930-as évek történetét: 1926-ban Mussolini jelenlétében avatták fel Bologna stadionját, ahol 1935 és 1938 között Weisz Árpád Európa bajnokságig vitte Bologna csapatát. Matteucci tablóin kívül fényképek, filmek és dokumentumok, Weisz Árpádhoz és családjához kötődő tárgyak elevenítették fel a korszakot.  

Ismeretlen művész: Körülmetélési jelenet →​​

A pici (mindössze 19 x 24 cm-es) fára festett kép gyűjteményünk egyik korai darabja: 1916-ban ajándékozta László Ferenc.