Hírlevelünk tartalmából

• Sávuot titkai   
• A hét műtárgya: Heller Andor: Gyertyafénynél olvasó fiú / Bialik: Az utolsó jesivabóher 
• Két Jahrzeit Sávuotkor  
• A sávuoti virág dekorációk  
• Tejes ételek 
• A Sávuot és a Pünkösd 
• Gettó emlékhely a Klauzál téren: ötletpályázat
• Izraeli Nemzeti Könyvtár: Sávuot
• ​Címlapképünk​​
• ​Instagram hírek 

A Tóra maga nem árulja el, hogy Sávuot, a Hetek Ünnepe a Szináj-hegyi kinyilatkoztatásról szól, szemérmesen hallgat önmaga történetéről, szimpla mezőgazdasági ünnepként, a Peszáhhal kezdődő tavaszi-koranyári betakarítási szezon lezárásaként tűnik fel. A Talmud bölcsei számolták úgy, hogy ez a nap lesz a kinyilatkoztatás ünnepe (hogy melyik nap tulajdonképpen, azon is elvitatkoztak, mert a Tóra még a rögzített dátumát sem adja meg annak az ünnepnek, amelynek során átadták nekünk).

Az általában is szűkszavú Tóra a Sávuotról különösen keveset árul el, nekünk kellett „kitalálnunk” az elmúlt bő kétezer év során: ebben az értelemben is tehát a Tóraadás ünnepe, a folyton továbbépített kinyilatkoztatásé. Kevés sajátos vallási kötelesség köthető az egyetlen mindössze egy (itt, a diaszpórában két) napos zarándokünnephez. A minden tórai ünnepre érvényes munkatilalmon és az imarend betoldásain kívül  sok színes szokás, félig-meddig folklór-elem kapcsolódik hozzá. Ezek egyike a meglehetősen kései virrasztás, a házak és a zsinagógák feldíszítése növényekkel, azaz kizöldítésük, amely egy időben keresztény szokás gyanújába keveredett, a tejes ételek fogyasztása és így tovább. 

Nehéz évünk a tavalyi Sávuottól az ideiig, de együtt tanulva Önökkel és Önöktől átvirrasztottuk ezt a sötét éjszakát is. Most már minden sokkal könnyebb lesz.

A hét műtárgya: Heller Andor: Gyertyafénynél olvasó fiú  

Heller Andor: Gyertyafénynél olvasó fiú ​

Mintha a Bialik-verset illusztrálná Heller Andor 1924-es rézkarca, amelyet egy sötétben, gyertyafénynél, egyedül, elmélyülten olvasó, fejét két kézzel támasztó gyerekről készített. A gyertyán és a nyitott füzeten kívül csak az asztal lapja vehető ki, ugrik ki világos felületként a homályból. A világ többi része ködbe vész a centrális alak, a betűkből formálódó világ mögött. Alighanem minden alszik a homályba fúló Teremtésben, csak ő olvas ébren. A Bialik által elhagyott és elsiratott ethosz modellje ez a jól érezhetően fáradt fiú, aki nem tudja mégsem otthagyni, ami előtte van.

Ennek a zsidó eszménynek az ünnepe, a Tóraadás ideje közelít: Sávuot napja. A híres kommentár szerint Izrael népe elaludta a kinyilatkoztatás kezdetét, Mózes keltegette őket, hogy meg ne várassák még jobban az Örökkévalót („Jewish time szerint érkeztek, ahogy mondani szokás). 

Ezt akarta jóvátenni az a kabbalisztikus ihletésű, mára meglehetősen elterjedt, a kora újkorból eredő szokás (a bevezetését állítólag jórészt a nagy zsidó törvénykódex, a Sulhán Áruh, illetve a méltán népszerű péntek esti dal, a Lehá Dodi szerzőinek, Jószéf Kárónak és Slómó HáLevi Álkábecnek köszönhetjük), hogy közösen tanulva átvirrasztjuk Sávuot éjszakáját. 

Kép és irodalom: Bialik: Az utolsó jesivabóher 

Elfújta a szél, elcsalta a fény mind.

Már új ütemekkel csendülnek a nóták,

Csak engemet óvnak s e c h i n a i szárnyak,

Kis gyönge fiókát.

Csak én vagyok itt még, itt verdesi törten

Bús homlokom a sechinának a szárnya,

Én ismerem őt: aggódva ügyel rám,

Hű lelkű fiára.

Más otthona nincs, ez az árva sarok csak,

Titkos, kicsi szöglet, éjféli borúban,

A j e s i v a zugán, s komor árnya reám

itt Hullong szomorúan.

S ha az ablak, a fény csalogatja a szívem,

S a messzibe vágyom hő szárnya alól én,

Vállamra borul, és könnye omolva

Csordul a gemórén.

Tört szárnyaival szelíden megölelve,

Halkan piheg és fel-felzokog újra. ״

Csak én vagyok itt még, a többit, a többit

A szél tovafújta ..

S ez isteni könnyek tűz csöppjeiben

Egy reszketeg, ájult fájdalmu fohász van,

S egy hajdani gyászdal álélt szava zeng el

E halk zokogásban.

(Egyedül)

Ez a vers Hájim Náhmán Bialiknak, a modern héber nyelv első nagy költőjének látomása az utolsó jesivabóherről. A 19. század végén született, jóval túl a zsidó felvilágosodás, a hászkálá mozgalmán, túl az első alija-hullámon, a politikai cionizmus születésén is. Bialik maga is kiugrott jesivabóher volt, akit a két kísértő szellemi mozgalom együtt csábított el. Ebben a versében visszanéz arra a világra, amelyhez egészen sohasem vált hűtlenné. A Talmud, a „gemóre” (a Misna talmudi kommentárja, analízise) fölé görnyedő fiatalember, a költő titkos arcképe egyedül és utolsónak maradt hű a régi hagyományhoz, a Tóra-tanuláshoz, a zsidó vallás lényegéhez. A többiek világi nyelveket, világi tudományokat tanulnak már és/vagy vissza akarnak térni az Örökkévaló által elrendelt szűműzetésből Cionba, vissza a tanház vén falai közül az eleven történelembe. Csak ő maradt egyedül, senki más a divatból kiment Isteni Jelenlétnek, a Sekhinának. 

Két Jahrzeit Sávuotkor

Sziván hónap hatodik napján halt meg Dávid király a hagyomány szerint, ahogyan aznap is született, illetve a modern hászidizmus megalapítója, a Baál Sém Tov is.

Dávid

A héber Biblia egyik legösszetettebb karaktere. Egyfelől sármos, elbűvölő, mindenkit az ujja köré csavaró fiatalember, akinek hárfajátéka megnyugtatja az agresszív és paranoid Sault, másfelől trónkövetelő, a portyázó szabadcsapat vezetője. Gyengéd és érzelmes barátja, lelki társa Jonatánnak, aki lemondana érte a királyságról, ugyanakkor trónra lép a halála után és vaskézzel irányít, vérrel és vassal hódít és fojt el lázadásokat, elsőrangú és hidegfejű stratéga és hadvezér. Romantikus hevületű szerelmes és kíméletlenül szeszélyes, céltudatos macsó, aki igen komoly bűnöktől sem riad vissza. Gyermekeit gyengéden szereti, talán azt a leginkább közülük, aki fellázad ellene, a trónjára és az életére tör, akit aztán, nem egyedüliként fiai közül, el kell temetnie. Számító, autoriter ókori uralkodó, akinek számos döntése bízvást nevezhető gátlástalannak és mélységesen bűnbánó, szívszorítóan nagy költemények, a zsoltárok megtört, ihletett szerzője. Megfejthetetlen rejtély, aki gyakori önvallomásaiban kíméletlenül pontosan látja és megfejti önmagát. A Messiás is az ő utóda lesz majd, jöjjön el minél előbb, még a mi napjainkban.

​Baál Sém Tov

A 18. század nagy vallási megújulási mozgalma, a hászidizmus alapítója, aki az Örökkévalót nem kizárólag és nem is elsősorban a tanulás révén tartotta elérhetőnek, lehetségesnek; mélyebbnek tarthatta az eksztatikus érzelmi azonosulást is Vele. Már az ő fellépése is mintha távolról Bilaik versének témáját előlegezné meg: az induló hászidizmusról még korántsem lehetett biztosan tudni, hogy belül tud-e maradni mindenestől a rabbinikus hagyomány keretein. Baál Sém Tov az isteni és emberi összekapcsolódását, a kinyilatkoztatás-esemény megismétlődését kereste, a „dvekut” a misztikus egyesülés esélyét az istenivel. Éppen az Örökkévaló és Izrael közötti legbensőségesebb találkozás ünnepén, Sávuotkor ment el innen az Eljövendő Világba. 

Vissza a természetbe: a sávuoti virág-dekorációk 

A Sávuot természeti ünnepből „nőtt ki”, érett a zsidó történelem nagy eseménye, a Tóraadás ünnepévé és akkor, amikor lombokkal, virágokkal díszítjük fel a zsinagógákat, az ünnep  visszatér valamelyest a természetbe, a „gyökereihez” így, a nyárelőn.

A 18. század zsidó tudós-óriása, a Vilnai Gáón, a Heller-festményen és a Bialik-versben megörökített, tanult zsidó jámborság valaha élt legnagyobb példáinak egyike ennek ellenére szembefordult ezzel a szokással, mert úgy érezte, túlzottan hasonlít a pünkösdi szokásokra, a keresztények ünneplési módjára. És mind tudjuk, mi történik akkor, ha a népi képzeletet megragadó szokásokat páratlan tudású talmudisták megpróbálnak eltüntetni racionális érveléssel. Nos, pontosan ez történt már középtávon a díszítés hagyományával is, semmi az égadta földön. Virágzik, úgymond, mint a pünkösdi (sávuoti) rózsa. Virágozzék. 

Tejes ételek

A húsfogyasztásra nagyon szigorú tilalmak vonatkoznak a Tóra előírásai szerint. Miután megkapta Izrael népe a Tórát, elő kellett készíteniük a vonatkozó szabályok betartását a sivatag közepén, úgyhogy az átmeneti idő során tejes ételeket ettek. Hát ezért, de vannak ennél még szórakoztatóbb magyarázatok is.

Hanukakor szintén ajánlott tejtermékeket fogyasztani. Judit ugyanis, a héber bibliai kánonba be nem kerülő zsidó hősnő (aki a katolikus kánonnak viszont része) a szóbeli hagyományban visszatér és összekapcsolódik, szabadságharcosként, Hanuka ünnepével. Népszerű története szerint az ellenséges hadvezér, Holofernész bizalmába férkőzik, aztán betér annak tábori hajlékába és levágja a fejét. Hogy mindez hogyan csinál gusztust a tejtermékekhez? Nehéz sajtokat adott Holofernésznek, amikor látszólag a bizalmába fogadta, aztán ezekre, miután megszomjazott, nehéz borokat nyakalt szegény és így már nem volt kunszt lefejezni. Tulajdonképpen Judit iránti elismerésünket fejezzük ki a sajtkóstolással. Akinek ez sem elég meggyőző, akinek ennyi jó kevés, menjen csak el nyugodtan vegánnak. 

A Sávuot és a Pünkösd

Miért ütközik bele a korai hászidizmus nagy kortárs ellenfele, a Vilnai Gáón a Sávuot kapcsán a Pünkösdbe? Mit csinál ez a két ünnep egymás mellett? Nézzük csak meg, az Apostolok Cselekedetei leírja, mivel töltötték a Sávuotot az apostolok:

„Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak. Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek. Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket”- olvassuk az Apostolok Cselekedeteinek második fejezetében. Ez a jelenet a Tóraadás újraértelmezése, megismétlése. Szintén kinyilatkoztatás, az isteni belátás leszállása a földre – itt a Szentlélek leszállását jelenti Jézus tanítványaira. Ahogy a Húsvét, a Peszáhhoz hasonlóan megváltás, és szabadulás-ünnep, úgy a Pünkösd is kinyilatkoztatás-ünnep, akárcsak a Sávuot. És hogy melyik bibliai kánonban szerepelnek, a Hanukára visszatérve, Judit könyve mellett a hanuka történeti hátteréről beszámoló könyvek, a Makkabeusok könyvei? Igen, éppenséggel a katolikusban. Boldog ünnepet mindenkinek, aki a napokban ünnepelni fog. 

Gettó emlékhely épül a megújuló Klauzál téren

A Klauzál tér Budapest és Erzsébetváros egyik központi tere. Az elmúlt századok során több esemény helyszíne volt, melyre az Önkormányzat most olyan emblematikus köztéri alkotást tervez, amely 21. századi módon reflektál a jelenkor és a jövő nemzedéke számára Európa utolsó gettójának, a „pesti gettónak” tragikus eseményeire. A tervek szerint ez lehet képzőművészeti, tájépítészeti alkotás, „public art” vagy más, a közteret alakító és értelmező mű.

Az ötletpályázat felhívása elolvasható itt​. 

Sávuot / Nemzeti könyvtár 

Miközben a tóraadás ünnepére, Sávuotra készülünk, aggódva figyeljük az Izraelből érkező híreket. Sok rétege van a kapcsolatainknak, s ezek között kiemelten fontos, hogy mára Jeruzsálemben van a zsidó kulturális örökség jelentős része is. Az Izraeli Nemzeti Könyvtár Sávuotra készített videójában ez a sokszínű örökség, a zsidó diaszpora Jeruzsálemben őrzött kincsei jelennek meg. Imádkozunk, hogy épségben átvészeljék ezt a nehéz időszakot is.    

Címlapképünk:

Fuchsthaller Alajos színezett acélmetszete a Dohány utcai zsinagógában megtartott első sávuoti istentiszteletet ábrázolja. 1860. május 27-én a zsinagóga a hagyománynak megfelelően zöld lombokkal, növényekkel volt díszítve. Az elöljárók között a tóraszekrény előtt, Tórával a kezében Meisel főrabbi és Friedmann főkántor alakját ismerhetjük fel. A kürtőkalapos-imasálas férfiak előtt a zsinagóga húsztagú fiúkórusa áll, a padsorok között pedig feltűnik a hitközség hivatalos alkalmazottja, aki az ősi szokás szerint, adomány fejében a Tóra felolvasásának kiváltságát kínálja.