Zsidó Múzeum Magazinja #188 Újrahasznosítás Az újrahasznosítás szóról napjainkban talán először a modern társadalmak ökológiai lábnyomának csökkentése érdekében kialakított gyakorlatok juthatnak eszünkbe. Tárgyainkhoz való viszonyunk, az újrafelhasználás, a használati tárgyaink folyamatos újraértelmezése és feldolgozása már az ökológiai válság előtt is létező tendencia volt. A judaizmusban a tárgyaknak kitüntetett szerepe van. Mégis, a szekularizált társadalom mindennapjaiban is vannak olyan ünnepek és alkalmak, amikor a szakrális élet megéléséhez a becsben tartott tárgyainkon keresztül vezet az út. Judaikának a zsidó hagyományhoz kapcsólódó materiális és vizuális tárgykultúrát nevezzük. A fogalomnak létezik tágabb és szűkebb értelemben vett formája is. Heti hírlevelünkben elsősorban a szertartási tárgyakról és a közösségi és személyes emlékezet megéléséhez fűződő tárgyaink közül válogatunk. Az újrahasznosítás jelenlegi értelmében a tárgyakon az idők során megőrződött többszörös szerepre utal. Arra, hogyan válik akár egy egyszerű kottatartóból hanukia vagy egy levita kancsó miképpen állít emléket egy közösség megbecsült tanítójának. Az újrafelhasználás aktusának talán legkorábbi változata már a kódexek, pergamenek korszakában is megfigyelhető eljárás volt. A palimpszesztus, azaz a korábbi szövegek eltávolításával újrahasznosított szövegek gyakorlatát a zsidó vallási törvények szigorúan tiltják. Ennek ellenére a tárgyak, iratok vallási közegből való kikerülése következtében előfordult, hogy újrahasznosítás áldozatává váltak. Megillát Eszter - Nemességet adományozó oklevél ​ Megilla - Oklevél → ​ ​ A nagyméretű pergamen lap eredetileg egy Eszter-tekercshez (a bibliai Eszter könyve) tartozott. Írója gyakorlott szófer lehetett, hiszen sikerült úgy illesztenie a szöveget, hogy valamennyi kolumna a hamelekh (a király) szóval kezdődik. A tekercs feltehetően kikerült a zsidó közösség használatából, hiszen a zsidó hagyomány szerint használhatatlanná válása után genizába kellett volna helyezni – esetünkben pedig nem ez történt. A feldarabolt tekercs egy darabjának visszáján latin nyelvű oklevelet találunk: II. Rákóczi György erdélyi fejedelem 1650. január 26-án Segesváron kelt adománylevelét bodoki Fodor Balázs részére. Az eredeti dokumentum a Gyulafehérvári Királyi Könyvekben (Liber Regius) olvasható, latin kurzív írással. Ez a másolat az eredeti dokumentum átírása, mely egy jóval korábbi oklevélstílust imitál; középkori formában próbálja a nemességadományozás tényét leírni. Az eredetileg csak szövegesen rögzített címerleírást itt feltehetően megfestették, az ábrát azonban később kivágták az oklevélből. Kitekintő - egy orgona 134 éves útja Az újrahasznosítás egy egészen gyönyörű, vallásokon átívelő példájáról számolhatunk be most. A gödöllői evangélikus gyülekezetnek új orgonaavató koncertje volt 2023 december 10-én. Ám ezelőtt az orgona már hosszú életet élt. Az orgonát 1889-ben készítette Angster József a kaposvári zsidó hitközség számára. Egészen az 1950-es évekig szolgálta ezt a közösséget, amikor tisztázatlan körülmények között eltűnt. Újra 1981-ben tűnt fel amikor egy magát gyűjtőnek nevező személy eladta a ferencvárosi evangélikus gyülekezetnek. Itt 2004-ig szólt az orgona. Az ezután már csak darabokban tárolt hangszert 2019-ben vette meg a gödöllői gyülekezet. A történtet felgöngyölítésében intézményünk is segítette a közösséget. Az orgona, amely az egykori kaposvári zsidó hitközség szertartásait kísérte, az most a gödöllői evangélikus gyülekezet istentiszteleteinek fényét emeli. Ezen a linken látható a gödöllői evangélikus gyülekezet által összeállított kis videó az orgona történetéről. A videót ide kattintva tekinthetik meg. Jarhzeit - Köves Izsó festőművész Tévét 11: Köves Izsó Különös, hogy a Jeruzsálem ostromára emlékező Tévét 10-i böjtnap után van a Jeruzsálem pusztulását megfestő Köves Izsó halálozási évfordulója...   Read More Napóleont ábrázoló hanukai menóra Napóleont ábrázoló hanukai menóra → ​ A nagyon egyszerű, lengyel hanukai menóra igazi "recycling" tárgy: perforált hátlemeze rézboletták gyártási maradéka, melyre utólagosan illesztettek egy feltehetően más tárgyról átkerült Napoleón-büsztöt. Napóleon alakjában a lengyel zsidók a felszabadítót, jogi helyzetük rendezőjét látták, ezért kerülhetett alakja a szertartási tárgyra. Aszara beTevet - A négy böjtnap egyike Tévét hónap különlegessége, hogy az egyik legnépszerűbb ünnepünk a Hanuka utolsó két napjával, az utolsó két mécs meggyújtásával kezdődik. A poszt biblikus ünnepünk lezárultával, egy másik poszt biblikus esemény követi, az Ászárá be'tévét, azaz Tévét 10. napja. Ezen a napon estétől következő nap napnyugtáig böjttel emlékezünk meg a Nebukadnezár király vezette babiloni ostromról Jeruzsálem és az első Szentély ellen. Ezen a napon a böjtölő közösségben szokás reggel és este is a Tóra olvasása. Horovitz Lipót: Jeruzsálem siralma → ​ Pályázat Az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem (OR-ZSE), a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) és a Goldziher Intézet pályázatot hirdet egyetemi és főiskolai hallgatók számára. A pályázatok benyújtási határideje: 2024. március 18. hétfő. Pályázati témák: A Kozma utcai zsidó temető rejtett értékei A Szentföld a magyar zsidó irodalomban Budapest zsidó építői A tudományos élet veszteségei a holokauszt idején Részletes pályázati felhívás → ​ Címlapképünk: Kézmosó kanna Kézmosó kanna → A lévita kannát (és a hozzá tartozó tálat) a felirata szerint a tudós Rosenthal Salamon és felesége, Chaile ajándékozta a Pesti Chevra Kadisának 1845-ben. Rosenthal Salamon 1819-ben telepedett le az akkoriban kiépülő Pesten, az 1820-as évek végétől pedig a pesti hitközség egyik elöljárója volt, ahol a modernizáció által felvetett számos kérdéssel kapcsolatban a konzervatív álláspontot képviselte. A Pesti Chevra Kadisában lévita tálként és kannaként használt tárgyak Bécsben készültek 1757-ben, két különböző ötvös műhelyében – eredetileg nem zsidó szertartási célra, hanem általános asztali használatra, feltehetően az akkoriban terjedő kávézás-csokoládézás kellékeként. Az 1845-ben már közel kilencvenéves tárgyakat Rosenthal szertartási célra adományozta, és az adományozás emlékére nevét a kohanita áldás szövegének részletével együtt örökítette meg a tálon, meghatározva ezzel a tál és a kanna új funkcióját is. ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌