A Zsidó Múzeum Magazinja #185 Haifa Folytatva korábban megkezdett Izrael-sorozatunkat, ezúttal Haifa történetét megjelenítő fényképeinkből állítottunk össze egy válogatást. Haifa keletkezésének körülményei Izrael nagyobb településeihez hasonlóan, szorosan összefüggnek a magyarországi cionista mozgalommal. Kialakulásában nem csak jelentős szerepe volt a kivándorló magyar cionistáknak, de egész Izrael területének infrastrukturális kialakulásában is kulcsszerepet játszottak a haifai telepesek. A Nesher cementgyár építkezésén → Noha a cionizmus Magyarországon a két világháború között sem szerzett jelentősebb befolyást, az elkötelezett cionisták között többen akadtak, akik kivándoroltak – alijáztak – az akkor brit igazgatás alatt álló Palesztinába. Az 1920-as évek elején mintegy hatvan magyarországi mér nök és építész vállalkozott arra, hogy részt vegyen a zsidó nemzeti otthon, Izrael felépítésében: mocsarakat csapoltak le, utakat, öntözőműveket építettek, és szívós munkával termővé tették a sivatagos területeket. Az első bevándorlók között volt Beregi Ármin mérnök, a híres drámai színész, Beregi Oszkár öccse, a magyarországi cionista mozgalom egyik legtevékenyebb személyisége. Beregi így emlékszik vissza a kezdet nem kis nehézségeire: „A technikai tudás a lega lacsonyabb nívón volt, és az újonnan jött mérnökök csakhamar oktatókká váltak. tel-Avivban, Haifán, Jeruzsálemben csakhamar elhelyezkedtek a technikusok és megtanítottuk európai módon dolgozni az újsütetű munkásságot. Bizony akkor még szerszám sem volt az országban (...).” Haifai panorámakép → A vonatok közlekedése a haifai kikötőben → ​ A nagyarányú építkezésekhez nélkülözhetetlen cementet a Haifa mellé tervezett Neser cementgyárnak kellett szolgáltatnia. Az 1922 és 1925 között felépült gyár tervezője és első igazgatója Spiegel Béla vegyészmérnök, a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. egyik vezetője, a magyar cementgyártás korszerűsítője volt. Ő felesége egészségi állapota miatt nem vándorolt ki, és ezért főként Budapestről irányította a munkálatokat. A gyár infrastruktúráját, a bekötőutakat, az épületeket a családostól áttelepülő Gut Árpád építette. Ő jól menő építészirodát hagyott hátra Magyarországon, és később jelentős szerepet játszott az izraeli építőipar megteremtésében. A Neser cementgyárnál a hat, Magyarországról bevándorolt mérnök mellett számos magyarországi szak- munkás is dolgozott: kőművesek, lakatosok, asztalosok, vízvezeték-szerelők, esztergályosok. Haifa bevándorlók háza → Beregi Ármin gyűjteménye Olajlámpás Beregi Ármin gyűjteményéből → ​ "Apám regényének első fejezetében... a brit tiszt és zsidó sofőrje egy kékes színű követ talált Jeruzsálem környékén. ... a való életben: a követ apám ásatta ki... 1921-ben, és a budapesti otthonunkban lévő vitrinjének központi darabja lett. Majd az alijára készülve a Zsidó Múzeumnak adományozta" - írta Zehavi Éva asszony, Beregi Ármin lánya az édesapja emlékére rendezett Makkabea Tel Aviv-i rendezvényen. Beregi Ármin (Budapest, 1879 - Tel Aviv, 1953) Budapesten nőtt fel, ahol találkozott Theodor Herzllel és elkötelezett cionista lett. A Magyar Cionista Szervezet egyik alapítója volt, és 1911 és 1918 között annak elnökeként tevékenykedett. Bár a cionista mozgalom nem kapott széles körű figyelmet Magyarországon, Beregi meggyőzte a zsidó vezetőket, hogy támogassák az első aliját. Ennek eredményeként 1920-tól több mint hatvan mérnököt és építészt küldtek Magyarországról, hogy előkészítsék az országot a leendő bevándorlók számára: lecsapolják a mocsarakat, utakat építsenek, és művelésre alkalmassá tegyék a száraz vagy sivatagos területeket. 1921-ben Beregit Tel-Avivba is meghívták, ahol egy szilikát téglát gyártó gyárat tervezett és épített, amely a régebbi építőanyagokat helyettesítette volna. Palesztinában ő vezette be az acélbetont is. Magyarországra visszatérve számos cikket írt a palesztinai zsidó közösség népszerűsítéséről, valamint egy regényt Isten árnyékában (1933) címmel. Ez a félregény beszámol a már említett régi kék kőtöredék feltárásáról és sok más történetről, az új jisuv építéséről a régi földön, ahol a történelmi-bibliai múlt maradványait fedezték fel. Mérnökök és régészek szorosan együttműködtek a cionista álom megvalósításán: a szent-történelmi múlt és a várható nemzeti jövő összekapcsolásán. Beregi összegyűjtötte a régészeti leleteket, és 1933-ban a budapesti Zsidó Múzeumnak adományozta. Két évvel később alijázott, és Tel-Avivban telepedett le: a fehér városban részt vett egy ókori város (tell) helyén történő építkezésben, ahonnan a gyűjteménye egyik olajlámpása származik. Vajda Mihályra emlékezünk 1935-2023 Vajda Mihály itt hagyott bennünket. Rendkívül hosszú életének 89 évnyi eseményeit, ez idő alatt szerzett érdemeit, munkásságát hosszasan lehetne sorolni. Széchenyi-díjas filozófus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Debreceni Egyetem Filozófia Intézetének rendszerváltozás utáni alapító tanszékvezetője, sokunk tanára, mentora és barátja volt. Noha a személyt és karriert egymástól elválasztva szokás említeni, Vajda Mihály esetében ezek közel sem olyan egyértelműen szétválasztható dimenziók. J.G. Fichte szavai nyomán úgy vélte, hogy a filozófiai rendszer nem csak egy élettelen gönc, amit félre dob az ember meg újra magára ölt, hanem azt a filozófus lelke tölti meg élettel. Kései munkásságában felismerte, hogy az élete során újra meg újra visszatérő belső igény, hogy filozófiával foglalkozzon, mind saját, megrázó tapasztalatainak megértési szándékából fakad. „Nagyon mélyen és »idejekorán« belém vésték: nem vagyok ember.” A folyamatos razziák és kolompolások okozta létbizonytalanságban, mindössze kilenc éves fiúként szembenézett a végesség tapasztalatával a Tátra utcai csillagos házban negyvened magával töltött ideje alatt. Filozófiai memoárjában, „saját holokausztjának” felidézésével rámutatott, hogy a múlthoz való viszonyulásunk kialakítása nem könnyű, de szükséges, hogy tovább élhessünk, még ha a rossz tudatában is. Feladta a leckét a mindannyiunkban élő humanistának, hogy szembenézzünk a múltunkkal, azzal a történelemmel, melyben az ember szerinte következetes módon, racionalitásból és nem pusztán barbarizmusból képes volt és képes lehet a kegyetlenségre. Sokak számára, ahogyan számomra is, már az egyetem első napjától kezdve Misuként volt ismert, hiszen az oktatóim gyakorta hozták példaként valamely írását. Noha én már abba a generációba tartozom, aki közvetlenül soha nem ülhetett az óráin, egy kötetlenebb beszélgetés megadatott vele néhány évvel ezelőtt. Közvetlenségét és nyitott, érdeklődő odafordulását talán az is példázza, hogy első – és sajnálatos módon utolsó - találkozásunkkor úgy vélte, hogy már találkoztunk korábban is. Noha én váltig állítottam, hogy nem találkoztunk még, a bemutatkozást utáni kedélyes és érdekfeszítő beszélgetést követően utólagosan magam is elbizonytalanodtam ebben. A fichtei sorokra visszatérve, Misu kétségtelenül élettel töltötte meg mind tudományos, mind közéleti környezetét. Örök kételkedőként mindenkit óvatosságra intett az egyszerű magyarázatokkal szemben. Vajda Mihály több mint 80 közre adott munkáján keresztül velünk marad, Misu emlékét pedig magunkban őrizzük. A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár nevében Som Balázs búcsúzik Vajda Mihálytól. Fotó: Magvető Kiadó Facebook-oldala Programajánló: Hanuka a Múzeumban December tizedike Hanuka negyedik napja. Állandó kiállításunkban, és a judaizmusban is fontos szám a 4. A múzeum négy termében négy különböző témában, több tárgyat kapcsolunk össze, rövid tárlatvezetés keretében, ahol végighaladva a múzeumban, megélhetjük azt, hogy "Nagy csoda történt ott!". Éljük meg együtt a csodát! A gyerekeket kézműves foglalkozással várjuk, mindenki saját hanukiát készíthet, illetve lesz a hanukai hagyományokhoz híven trenderlizés, sőt ajándék hanukai meglepetés is. Címlapképünk: Fénykép-részlet Kikötőben álló lány fényképe → ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌