„A neológia ugyanis pontosan annyira hungarikum, mint a paprika, a Duna vagy az orgonaillat május idején”, ezt az épp aktuális idézetet választjuk első bevezetőnek, ezt Vajda Károly, az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem jelenlegi rektora mondta bemutatkozó írásában a Magyar Narancsban. A második idézet pedig legyen egy alig pár napos mondat, talán a legfrissebb, amit a neológiáról mondtak. Egy Biblia-versenynek a Scheiberben tanuló résztvevője, aki a nemzetközi mezőny elején végzett, Ivanics Bence Naftali Bennett államfőnek kellett beszámoljon arról, mi a neológia és ő azt felelte, hogy „ugyanúgy zsidók”​. Ugyanúgy zsidók, mint az ortodoxok. Két jó és jellemző mondat.

Vajda Károlyé azt állítja, hogy eredetileg a neológia német közvetítéssel érkező mozgalom volt, amelynek megvolt a saját helyiértéke a magyar társadalomfejlődésben, de inspirációját tekintve nem valamiféle belső fejlődés eredményeként kell megértenünk, nem független a világtól. A magyar nép nyelve, költészete egyedi és elszigetelt, a magyarok alig tizenegynéhány millióan vannak és állandóan kísérti közösségi érzésüket a nemzethalál víziója, vagyis rémálma. Mi, magyarok kicsiségünket és elszigeteltségünket különlegességünk tudatával szoktuk kompenzálni és mi, magyar zsidók jó magyarok vagyunk. Illetve hát extra Hungariam non est vita, si est vita, non est ita. Hungárián kívül nincs élet, vagy, ha van is, nem olyan. Fütyülünk arra, ki mit csinál külföldön, ránk nézve abból nem következik semmi, eb ura fakó, nem nézünk túl határainkon. Nekünk ne mondja meg senki. Továbbá minket úgysem értenek meg, a mi sorsunk máséval nem összemérhető. A magyar neológia egyik hagyománya épp ez, a dacos különállásé. 

Egy kép a közelmúltból: a rabbikar a kései Kádár-korszakban 

Magyarországi rabbik, 1970-es évek. Forrás: facebook  

A múzeum gyűjtőterepei között az utóbbi években megjelentek a közösségi média felületei is: egyre inkább itt remélhetjük, hogy felbukkannak a múlt és jelen közötti időcsapdák, többnyire fényképek. Ezt a képet is így fedeztük fel. A kép a hanyatló Kádár-korszak dekadens atmoszférájában született, vannak rajta többen, akik már régen nem élnek, de a képen még milyen fiatalok! Ez a korszak úgy vált messzi múlttá, hogy személyes emlékeink vannak róla. A félmúlt riasztó távolsága mutatkozik a képen, az, hogy a Kádár-kor mennyire régen, szinte világkorszakokkal ezelőtt volt. Hogy felgyorsult azóta az idő, mennyire máshogy élünk akkor, mint most!

Egy kommentben valaki kigyűjtötte, hogy a ’80-as évek második felének neológ rabbijai közül kik származnak neológ családból. Hozzávetőleg a rabbikar fele, talán bő fele. Az ortodoxia folyamatosan teret veszített ezekben az évtizedekben, egyre kissebbé, zártabbá vált a világa, sokan, akik a vidéki zsidó közösségek pusztulása után feljöttek Pestre, a neológ zsinagógákban találtak új otthont. Nem egészen olyat, amilyen az igazi, a régi, a föld színéről eltörölt otthonuk volt, de valamilyet. Sokszor besegítettek Tórát olvasni, liturgiát vezetni, stabil tagjai voltak a zsinagógai közösségnek, a minjánnak, és próbálták a neológiát kicsit otthonosabbá tenni a maguk számára, felidézni benne hetek alatt örökre eltűnt világuk képét, miközben lassan tünedezett el a maradék pesti hagyományos ortodoxia mellőlük. Így zajlott le talán a neológia lassú konzervatív félfordulata a leereszkedő vasfüggöny mögött. Így lett egy-két nemzedék számára fokozatosan „modern ortodoxiává”, a nosztalgia és a gyász ereje révén. Ezért van az, hogy mázkirkor telnek meg még ma is és még egy ideig a neológ zsinagógák, az eltávozott rokonokra emlékező szertartás alatt, amely közösségeket és életformákat is gyászol.

A neológia kaméleon, de a szó jó értelmében. A magyar zsidó társadalmi változások szeizmográfja, és ebből az is következik, hogy addig, amíg vannak magyar zsidók, van jövője. 

És lehet azt a választ is adni, amelyet Ivanics Bence adott​, hogy a neológia éppen úgy zsidó, mint az összes többi irányzat, a zsidó paletta része, különbözik és hasonlít is. És az is benne van talán a válaszban, hogy nem csak az ortodoxia zsidó „eléggé”, mindenki eléggé zsidó, mindenki beletartozik Izrael közösségébe. És, persze, muszáj volt rövidnek és frappánsnak lennie, de az igazi kérdések az ő felelete után kezdődnek. Mi az, ami sajátossá teszi a magyar neológiát, a mi mások számára alig ismert, talán a magunk számára is alig ismert irányzatunkat? Ahogy a Duna is egyszerre magyar és (Közép) európai folyó, ahogy a paprika nem magyar eredetileg, de vannak a miénknek sajátosságai és ahogy talán még a májusi orgonavirágzás is más kissé itt, mint máshol, úgy a neológiában sincs ugyan semmi „összemérhetetlen” és „belső fejlődésű”, de azért sajátosan magyar is. Például abban, hogy mindezt nem mindig tudja magáról. 

A neológia kissé mindig bűntudatos vallási mozgalom volt rövid élete során –  intézményi megformálódása alig több mint 150 évre megy vissza. A zsidó vallási Deák-párt hívei hozták létre a kiegyezést követő nagy kongresszuson, a „végzetes szakadás” eredményeként, ahogy a nagy történész, Jákov Katz írja kései munkájában. Alapelve az alkalmazkodás a megváltozott körülményekhez, szorosan összefonódva az integrációval, a magyarrá válással, a boldogulással, a középosztályi életformával. Sokaknak tűnhetett úgy, hogy a neológia nem a hagyomány átértelmezése, hanem a meglazítása, a hagyományhoz fűző viszony meglazulásának tudomásulvétele. Engedmény csak, nem igazi újítás. És ahogy a zsidók integrációjának lendülete kifullad, úgy veszíti el kissé tájékozódását a neológia is. Egy félszázadon át tartó fénykor után (benne, persze, Tiszaeszlárral és a modern antiszemitizmus születésével), a háború és a numerus clausus bevezetése után válságba kerül. Ha intézményei virágoznak is, ha rabbijai ékesszavúak is, a magyar nyelv mesterei, ha Löw Lipót fia, Löw Immánuel még két és fél évtizeden át aktív is a hőskor emlékeként, hogy a holokausztban lelje majd halálát. Pap Károly, a magyar zsidó asszimiláció egyik nagy kritikusa Pollák Miksa, a híres neológ rabbi fia, akinek apjához fűződő, elkeseredett viszonya munkál kritikája érzelmi hátterében. Komlós Aladár, az asszimiláció másik értelmiségi kritikusa a Zsidó Fiúgimnázium oktatója. A neológ humánértelmiség a válság tanúja. 

A Monarchia városai és a neológ Ézsaiás 

Ézsaiás próféciája ez a népekről, akik majd, ha eljön az ideje, elfogadják az Örökkévalót kivétel nélkül. Ha akarjuk, akkor ez univerzalista jövendölés, ha akarjuk, nacionalista, mindenki a zsidók mögé áll majd a minden dolgok végén. Jézus, amikor kiűzte a Templomból a kufárokat, szintén ezt idézte, a Templom nem arra való, hogy sefteljenek benne. Igaza volt, és ez a hivatkozás biztosította a jövendölés keresztény karrierjét. Nagy kedvence lett a neológiának is, akiket még csak nem is univerzalista, pláne nem zsidó nacionalista szempontból foglalkoztatott, ellenkezőleg: másoknak, a nem zsidó társaiknak, a honfitársaknak üzenték zsinagógáik homlokzatain, hogy a zsinagóga vár mindenkit, nyitott, befogadó hely, az egész nemzet zsinagógája és egyáltalán nem a zsidó elkülönülés helye. Kedves, hogy mindezt héberül hirdette Ézsaiás a zsinagógák homlokzatán Pécstől Újvidékig a Monarchia fontos városainak központjaiban. Az épületek egy része ma is áll, ma is hívják, a Széchényi téren és a Jevrevszkaján, vagyis a Zsidó utcában, a kilencvenkilenc és fél százalékban nem zsidó lakókat. Mindenkit egy szinte mindenki számára ismeretlen nyelven. 

Online adatbázisunkban jelenleg 1482 zsinagóga képet nézhetnek meg.   

A mi múzeumunk gyűjteményében látható több fénykép is a makói neológ zsinagógáról, amelyet a fénykor utolsó évében, 1914-ben adtak át és a pusztítás után lebontottak. Az ortodox zsinagóga épülete viszont, amelynek mását Askelonban felépítették, ma is áll szerencsére.

Amikor Térey János, nemzedékünk egyik nagyon fontos költője Izraelben járt, illetve utána, említette mindezt a Protokoll című regénye szentföldi fejezetében, mondván, hogy a Gáza melletti település veszélyeztetettsége a magyar kulturális örökség egyik darabját is veszélyezteti, s ha félti, Makót is félti Askelonban. A regényben, alighanem pontatlanul tájékoztatták, úgy szól a makói zsinagóga másolatáról, mintha a már nem is létező neológ templom mása volna, mintha az élne tovább benne. Ahogy a költői képzelet szerint lennie kell, kellene bizonyára. A világban a makói zsinagóga épülete sehol sem áll. A képzelet valóságformáló erővel felruházott világában azonban igen, egy fiatalon meghalt nagy magyar odaképzelte Askelonba. A fényképek mellett az irodalmi emlékezetben lakik immár, alighanem örökre, hacsak a Messiási korszakban fel nem épül újra a makói neológ zsinagóga is, Makón és-vagy Askelonban.

A makói ortodox zsinagóga a Múzeumunk közreműködésével készült MAZSIHISZ-Tudástár oldalon virtuálisan, otthonról körbejárható:

A magyarországi zsidó közösségek, szervezetek és intézmények közös szabadtéri fesztiválja, melyen az elmúlt hónap újkori zsidó ünnepeit (Jom Háácmáut, Jom Jerusalajim) ünnepeljük közösen. A részletes program az Izraeli Kulturális Intézet honlapján, vagy az alábbi képre kattintva olvasható: 

Mikor: 2022. május 29. vasárnap, 14-20 óráig

Hol: Szent István park

Ha szeretik ezt a hírlevelet, és örömmel járnak múzeumunkba, vagy akár csak internetes tartalmainkból tájékozódnak a zsidóság történetéről, akkor ne feledjék, hogy a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár fenntartója a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, mely ebben az évben is számít adójuk egyházaknak felajánlható 1%-ára! 

Legegyszerűbben erre a linkre kattintva rendelkezhetnek. 

Újvári Péter: A múzeum. Életkép. In: Egyenlőség, 1917. május 26. 

E heti címlapképünk nem is kép, hanem szöveg, mert olyan elvont és olyan bonyolult fogalmat, mint a neológia, csak bajosan tudnánk vizuálisan megjeleníteni. Múzeumként persze ez a dolgunk: tárgyakkal, képekkel megidézni, magyarázni, új kontextusba helyezni az ismert fogalmakat - de éppen ebben az esetben csak ráerősítenénk valamelyik neológiához kapcsolódó sztereotípiára, ahelyett, hogy a fogalom mögött megbúvó vitákra hívnánk fel a figyelmet. 

A kis vicces részlet persze nem megy a viták mélyére, inkább csak jelzi, egy évvel a budapesti Magyar Zsidó Múzeum megnyitása után milyen (is) volt a múlt megőrzésének, a régi értékek tiszteletének megítélése. 

Ha az egész novellát elolvasnák, innen letöltve megtehetik: ​

A komolyabb viták megismeréséhez a képre kattintva nyissák meg az Egyenlőség című zsidó felekezeti lap digitalizált adatbázisát, és olvasgassák a régi vitákat és érveket, hogy muníciót gyűjtsenek a maiakhoz. Ha szeretnének hagyományos zsidó módszerrel, vitatkozva, párban tanulni, akkor ehhez segítséget nyújt a Bálint Ház Hevruta programja​. Ne felejtsék: ez az év a vita éve!