Zsidó Múzeum Magazinja MEGTÉRÉS A bölcsek megtérése, az áldások sorrendje és az ihlető szorongás A Főima első tényleges kérése, akárcsak Salamon királyé, a bölcsességre irányult, ezt tárgyaltuk a múlt héten. És mit tesz az, aki szert tett a bölcsességre? Irányt talál az életének, vagyis megfordul, irányba áll, visszatér a saját útjára, megtér. Továbbá válaszol valamilyen váratlan szólításra, odafordul ahhoz, aki hívja őt. Megtér, visszafordul, válaszol, ezek a jelentések mind benne vannak a mondat első szavában, Hásivénu, téríts vissza minket. Megtérni, visszatérni azt jelenti, hogy irányt szabunk az életünknek, kijelöljük, merre tartson. Válaszolunk a szólításra és követjük, hagyjuk, hogy eltérítsen minket onnan, ahová eredetileg akartunk menni. A bölcsesség tehát, ezt sugallja az áldások sorrendje, a jó döntés tudománya. A prioritások kijelölése. Az, ami az emberek számára az Ámidá szerint nélkülözhetetlen, annyi, hogy legyen iránya az életüknek, kirajzolódjon valami, hátra és előre tekintve, a napok egymásutánjából. Az, hogy jelentése, értelme legyen az életünknek. A méltán nagyon népszerű kortárs terapeuta, Irvin Yalom, aki, ha semmi mást nem is, de ihlető szorongásait bizonyosan a zsidóságnak köszönheti, úgy látja, közös félelmeink egyike, az, ami mindannyiunkat rettegéssel tölt el, hogy értelmetlennek tudjuk az életünket. Az ötödik áldás azt kéri, hogy ettől ne kelljen tartanunk. Adj bölcsességet, hogy tudjuk, merre forduljunk, mit kezdjünk az életünkkel. A hét műtárgya: Megillat Horthy A Megillat Horthy ("Horthy-tekercs") a Múzeum állandó kiállításában Állandó kiállításunkban, a Purim tárgyai között látható egy különleges tekercs, mely formájában és némiképp nyelvezetében is a hagyományos Eszter tekercsekre emlékeztet, tartalma azonban nagyon más. A veretes héber nyelven írt szöveg a magyarországi holokauszt történetét foglalja össze. Készítésének időpontja, s főleg célja nem volt ismert: ehhez alapos kutatásra volt szükség, melyet végül levéltárunk kutatói, Bányai Viktória, a TK Kisebbségkutató Intézet munkatársa és az ELTE Assziriológiai és Hebraisztikai tanszékének oktatója és Csősz László, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának főlevéltárosa végeztek el. Eredményeikről, a tekercs megszületésének körülményeiről a Targum című folyóiratban (erről lásd lejjebb) számoltak be, s ugyanott olvasható a tekercs teljes szövegének fordítása is. A tanulmányt és a szöveget elérhetik INNEN ​. Belátás, bölcsesség, ítélőképesség Ahhoz, hogy tudjuk, mit szeretnénk kezdeni az életünkkel, hogy jól tudjunk kérni, imádkozni, elsősorban önismeretre és világismeretre van szükség. A megismerés elsősorban a mi munkánk, de rengeteg kitartás, alázat és, ami az önismeretet illeti, bátorság kell hozzá. Jól jön a segítség, ha a végére szeretnénk jutni. Érdemes imádkozni is érte, miközben dolgozunk rajta. Vagyis a negyedik áldás egyszerre tekinti az ember önálló gondolkodását az Örökkévaló adományának, amiért minden más ajándéknál előbb mondunk köszönetet a Főimában, ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy észbeli önállóságunkért is neki kell hálásnak lennünk. A belátás, a bölcsesség, az ítélőképesség egyszerre a mi munkánk, erőfeszítéseink eredménye és kegyelem is. Így is szól az áldás első sora: Te ajándékozod – áldod? – meg az embert bölcsességgel. A bölcsesség és ítélőképesség végső forrása Isten, az áldás azt kéri, ajándékozzon meg bennünket önmagából az Örökkévaló bölcsességgel. A tájékozódás, az ismeretszerzés, a világismeret és a bölcsesség, az önismeret együtt vezetnek el az ítélőképességhez, ezért a háromért, együttes meglétükért imádkozunk a negyedik áldásban. A szülő nevel és ha nem sikerül, akkor megbocsát ​ Istent apának, Atyának hívni a napnyugati kultúra egyik legbevettebb megszemélyesítése. Gyakran szólítják a zsidók is így az Örökkévalót. A legismertebb könyörgéseink egyike, amelyet az őszi ünnepek időszakában éneklünk sűrűn, az Ávinu Málkénu. Tehát Atyánk, királyunk. Az Atya megértő, a király szigorú, ahhoz, hogy legyen módunk megtérni, mindkét hozzáállásra szükségünk van. Ha nem lenne szigorúság, amely a bűnökkel szembesít minket, nem lenne súlya és értelme az életünknek. A Főima ötödik áldásában is megjelenik az atya és a király alakja is, csak ebben és a következőben, amely a megbocsátásról szól. Ezek a Jóisten két aspektusa, de az apa figurájában egyszerre van meg a kettő tulajdonképpen. Védelmező, gondoskodó, felelős, ez alapozza meg a tekintélyé Vagyis ez teheti nevelővé. Ha valami mégsem sikerül, az apa dolga akkor sem ér véget, akkor ő lesz az, aki megbocsát. A szülői szeretet feltétlen, semmi köze semmiféle teljesítményhez. A szerelmünk, a barátaink elhagyhatnak bennünket, szabadni még a gyerekeinknek is szabad, de a szülő, bármit is tesz, soha nem tagadhatja meg a gyerekét. A feltétlen szeretet az isteni szeretet mintája, Isten népe, a zsidók és általában teremtményei számára ezért is jelenik meg apaként. A szövetség, amelyet kötöttünk, felbonthatatlan, ha megszegjük, akkor sem veszíti érvényét. Apukánk szeret minket, még akkor is, ha haragszik. A felnőtté avatás, bát vagy bár micvá végén a szülők furcsa áldást mondanak, amelyben azt köszönik meg, hogy a felelősség terhe mindazért, amit a gyerekük művel, immár nem az övék. Elsőre kissé érzéketlennek hangzik, mintha az első 12-13 év csak teher lett volna, amelyet most, végre, le lehet dobni, szabaddá lenni újra. Aki vállalt már másért szeretetből felelősséget, az nyilván pontosan tudja, hogy úgysem szabadul. Az áldás a gyerekek autonómiáját szavatolja és jelzi, mostantól mindennek igazi következménye van. A szülő nevel, utána megbocsát, ha nem sikerül. Ez a kettő a dolga. Kiállítás-archív: Az Ámidá Az elkövetkező hetekben, amíg áldásról áldásra bemutatjuk az Ámidá ima áldásait (mind a 19-et!), megnézhetik kiállítás-archívumunkban az áldások köré szervezett kiállításunkat: ott tárgyakhoz kapcsolva mutattuk be az egyes áldásokat, és az általuk felidézett zsidó értékeket. Mily szépek a te sátraid ...  Ki akarja a megtérést? Kockajátékos-e az Örökkévaló? ​ A Főima áldásai jobbára nem úgy kezdődnek, ahogy az elterjedt álláspont szerint a zsidó áldásoknak kell, (báruh átá Ádonájjal – Áldott vagy Te, Örökkévaló) hanem rögtön a közepébe vágnak, a köszönés már megvolt a nyitó szövegekben. Végződni viszont már úgy végződnek, ahogy kell. Áldott vagy Te, Örökkévaló, aki a mi megtérésünket kívánja-zárul a most tárgyalt rész. Miért fontos a Teremtőnek, hogy teremtményei megtérjenek? Ha nem térnek meg, annál rosszabb lesz nekik. Értjük, szereti őket, drukkol a jó választáshoz. De egészen idáig éppen Őt kértük mi, hogy térítsen vissza, haza, meg bennünket. Akkor most kinek a feladata intézni a megtérést? Egyedül nem megy ez sem, kell hozzá a kívülről jövő szólítás, de bennünk kell megszólítania valamit, esetleg valakit. Azt jelenti a kettősség, hogy egymagában senkinek, még a Teremtőnek sincs a megtérés felett hatalma. Minden az Ég kezében van, kivéve az Ég félelmét, a Talmud is így gondolja (Talmud Bávli Bráhot 33a). Az apának és az anyának a férfivá és nővé avatás után már nincs hatalma viselt dolgaink felett, ezt tudatosítja mindenkiben az áldás a közvetlen felelősség elengedéséről. Csak a féltő szeretet maradt, valljuk be, sokkal több senkinek soha nem áll a rendelkezésére. Elémenni, persze, minden megtérőnek lehet és fontos tudnia minden keresőnek, hogy van hová hazamennie. És vezess vissza színed elé teljes megtéréssel -kéri a megtérés áldása. Megtérni hazatérés is valami bennünk lévő eredendő istenihez a Főima szerint. A rend és a visszatérés – napok és évek ​ Az ige, amely a visszatérítést kifejezi a rövid sorokban a leháházir. Ugyanebből a gyökből ered a nagyünnepi imakönyv neve, a máhzor. A zsidó év ciklikusságát fejezi ki az őszi ünnepektől a következő őszi ünnepekig, újévtől újévig. Ahogy a rendet, a szabályos ismétlődést fejezi ki a hétköznapi imakönyv neve is, a szidur, vagyis rend. (A széder este elnevezése is ebből a gyökből képeztetik.) Az idő jelentős részben visszatérés, amelynek a mi életünk ritmusa ad személyes és közösségi formát. Az atyák tanításai szerint az a jó, ha egy nappal a halálunk előtt térünk meg. Nyilván azért, mert nem tudjuk, melyik lesz az a nap. Vagyis nem elég egyszer megtérni, minden nap, minden nap háromszor ismételni kell, minden ima alkalmával át kell élni. És a másik, nagyobb léptekben párhuzamosan évről évre is, az új év és az engesztelő nap időszakában. Múzeumpedagógia a megértéshez és megtéréshez A BRFK által csoportosan elkövetett garázdasággal gyanúsított négy fiatalemberből, akik múlt hónap elején kívülről levizelték, s ezzel meggyalázták a Dohány utcai zsinagóga épületét, a héten hárman ellátogattak a Dohány utcai zsinagógába, ahol nem mindennapi „leckét” kaptak zsidóságból, történelemből és emberségből. Beszámoló a mazsihisz.hu ​ oldalon Címlapképünk: TARGUM - Címlap-részlet Wilhelm Wachtel: Izrael királya Jeruzsálemet nézi a kertjéből E heti címlapképünk egy címlapkép: a most debütáló Targum zsidó tudományos folyóirat "Felejtés" című és