Hírlevelünk kiküldésének napján a hagyományos zsidó naptár, a luach legfiatalabb ünnepe, Jom Jerusalajim van. 

Jom Jerusalajim, azaz Jeruzsálem napja egy héttel Sávuot előtt, Ijjár 28-án van. Ez az ünnep a héber naptár legújabb ünnepe, és Jeruzsálem 1967-es újraegyesítésének emléknapja. 

Csütörtökön este beköszönt Savuot ünnepe, melyet egész éjjel tartó tanulással fogunk ünnepelni - a következő, szokásos pénteki hírlevelünket viszont majd csak az ünnep után küldjük.  

Az Arany Jeruzsálem, héberül: Jerusalajim sel zahav az egyik legismertebb izraeli dal, mely a zsidó nép kétezer éves vágyakozását írja le, hogy visszatérjen Jeruzsálembe. Szerzője, Naomi Shemer az 1967. május 15-én, Izrael tizenkilencedik függetlenségi napját követő éjszakán megrendezett Izraeli Dalfesztiválra írta. 

Az Arany Jeruzsálem dal Ofra Haza előadásában, archív felvételekből összeállított klipben 

Abban az időben az óváros még a Jordán Hásemita Királyság ellenőrzése és megszállása alatt állt. A zsidókat kitiltották az Óvárosból és Kelet-Jeruzsálem többi részéből, elvesztették otthonaikat és vagyonukat, és menekültekké váltak. Minden zsidónak tilos volt akár visszatérni, akár belépni a jordániai ellenőrzés alatt álló területekre, és számos szent helyet megszentségtelenítettek és megrongáltak ebben az időszakban.[6] A dal megjelenése után mindössze három héttel kitört a hatnapos háború, és a dal az Izraeli Védelmi Erők morálfokozó harci himnusza lett. Shemer maga énekelte el a csapatoknak a háború és a fesztivál előtt, így a világon az elsők között hallhatták.

1967. június 7-én az IDF elfoglalta Jeruzsálem keleti részét és az Óvárost a jordániaiaktól. Shemer épp egy ejtőernyős csapat előtt készült fellépni (akik éppen nem harcoltak), amikor meghallotta, hogy a Nyugati Fal és a Templom-hegy "a mi kezünkben van" (az izraeli hadsereg kezében). Ahelyett, hogy ezt egyszerűen bejelentette volna a csapatnak, gyorsan írt egy új versszakot, amely módosította a második versszakot. A "Jaj . . az [óváros] suk üres, és nem tudjuk meglátogatni a Templom-hegyet", helyett azt írta: "Visszatértünk ... a sukba; a sófár megszólal a Templom-hegyen. . ." - ezzel az éneken keresztül tájékoztatta az ejtőernyősöket, hogy Izrael elfoglalta a Nyugati Falat és a Templomhegyet. A Templom-hegyen megszólaló sófárról szóló sor arra utal, hogy Shlomo Goren rabbi, a hadsereg lelkésze közvetlenül a Nyugati Fal elfoglalása után megszólaltatta a sófárt. 

A dal szövegének sok részlete utal a hagyományos zsidó költészetre, melyek a száműzetéssel és a Jeruzsálem utáni vágyakozással foglalkoznak. Az "Arany Jeruzsálem" egy különleges ékszerre utal, amelyet egy híres talmudi legenda említ Rabbi Akiváról; a "Minden énekedhez hárfa vagyok" pedig rabbi Jehuda Halévi "Cionhoz írt dalainak" egyikére utal: "Úgy kiáltok, mint a sakálok, amikor a bánatukra gondolok; de fogságuk végéről álmodva olyan vagyok, mint a hárfa a ti énekeiteknek.” 

A dal szövegét gyászos bibliai utalások szövik át Jeruzsálem pusztulására és a zsidó nép ezt követő száműzetésére utalva. A második strófában szereplő "Ha elfeledkezem rólad, Jeruzsálem" a 137. zsoltárból idéz, azaz "Babilon folyóinál, ott ültünk le és sírtunk, amikor Cionra emlékeztünk". 

A sófár hangja nem csak a zsidó újév napját hirdeti, hanem az ókorban történelmi jelentőségű eseményeknél is megszólalt.

Erre emlékezve 1967. június 7-én Slomo Goren, az izraeli hadsereg rabbija sófárhanggal köszöntötte Izrael örök fővárosának felszabadulását.

A Sávuot név annyit jelent: „hetek”, és onnan ered, hogy Peszah második napjától kezdve hét teljes héten át számolni kell a napokat. A Talmud az Áceret elnevezést használja, ami „befejező ünnep” értelmű, arra utalva, hogy a bölcsek a Peszahhal összekötött, azt lezáró ünnepnek tekintették ezt a napot. Az imakönyv zmán mátán Toráténu-nak, „Tóránk adása idejének” nevezi, mert ez a nap legfontosabb tartalma. Az utóbbi elnevezés arról is szól, hogy a Tóra átadása egyszeri esemény volt, de annak átvételét a mindennapok részévé kell tennünk. Az ünnep során a zsinagógákat virágokkal díszítjük, és az étkezésnek ezúttal is külön jelentősége van. A szokásostól eltérően Sávuot estéjén tejes ételeket fogyasztunk, és ezt követően tudjuk teljesíteni az egész éjszakán át tartó tanulás parancsát.

A színezett, dekoratív metszet azt a jelenetet ábrázolja, amikor a sínai-hegyi tóraadásra emlékező közösség előtt felmutatják a tóratekercset. Mivel Savuot ünnepe a tóraadás mellett az első termés betakarítási ünnepe is, az erre emlékeztető hagyományt követve a zsinagóga zöld lombokkal, növényekkel van díszítve. Az elöljárók között a frigyszekrény előtt, Tórával a kezében Meisel főrabbi és Friedmann főkántor alakját ismerhetjük fel. A kürtőkalapos-imasálas férfiak előtt a zsinagóga húsztagú fiúkórusa áll, a padsorok között pedig feltűnik a hitközség hivatalos alkalmazottja, aki az ősi szokás szerint a Tóra felolvasásának kiváltságát kínálja, jelentős adomány fejében. 

Ugyanaz a helyszín, körülbelül száz évvel később, Bauer Sándor felvételein. Minden megváltozott és mégis semmi sem változott: hasonló a sávuoti dekoráció, a tóraszekrény előtt álló férfiak viselete, az ünnep maga ugyanaz - csak talán a hívek közösségének hangulata nagyon más a Kádár-korszak Magyarországán. 

Fekete Edit Farkas Zsófia kurátorral a Szemtanúk című kiállításunk megnyitóján, 2021. július 14-én. 

Századik életévében meghalt Fekete Edit, grafikusművész, holokauszttúlélő.

Budapesten született, 12 éves korától tanult rajzolni, majd divatrajztanfolyamot végzett. Járt Jaschik Álmos rajziskolájába, vendéghallgató volt a Képző- és Iparművészeti Főiskolán, illetve esti hallgatóként tanult a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező szakán. 1942-től már rajzfilmek készítésében vett részt Macskássy Gyula rajzfilmrendező csapatában. Az 1950-es évek elején megbízást kapott, hogy szervezze meg a magyar rajzfilmgyártást. Az induló Magyar Televízió egyik első munkatársa lett, itt a grafikai osztályt vezette nyugdíjazásáig. Nevéhez fűződik például A kiskakas gyémánt félkrajcárja, az Aladdin és a csodalámpa és A cinege cipője című rajzfilmek készítése. 1948–1951 között a Színház és Mozi című hetilap rovatvezetője, grafikusa és szerkesztője volt, továbbá számos folyóiratban jelentek meg rajzai, és könyvillusztrációkat is készített.

Fekete Edit nyugdíjba vonulása után – 1981 és 1985 között – készítette el a közel 150 rajzból álló, a holokausztot bemutató sorozatát az auschwitz-birkenau-i koncentrációs táborról. Az egészen rendkívüli rajzsorozat​ két éve került a múzeum gyűjteményébe, Edit nénivel való szoros együttműködésben. Mindvégig őrzött életerejét, megrendítő és kedves gyerek-, és felnőttkori emlékeit, humorát sosem felejtjük el. Műveit őrizzük, ápoljuk és minél szélesebb körben láthatóvá tesszük. Köszönjük, hogy ismerhettünk, Edit néni!

A 19. században megélénkülő szentföldi zarándoklat-turizmus igényeinek kielégítésére készítették az olajfa borítóba kötött, 12 préselt növényből összeállított albumot. A Jeruzsálemben, a jeruzsálemi osztrák-magyar-cseh-morva hitközség segítésére kiadott album lapjain a zsidók és keresztények számára fontos bibliai helyszínek növényeit láthatjuk. A kis album rengeteg példányban készült, családi hagyatékokból gyűjteményünk is több példányt őriz. A 2018-ban ismeretlen adományozótól kapott kis albumban további, egyénileg szárított fenyőgallyakat és mirtuszleveleket is találtunk - ezzel köszönjük címlapunkon Jeruzsálemet. 

* Ómerszámlálás: Az ókori Izraelben pészah második napján kezdődött az árpa aratása, ezen a napon kezdték el az ómerszámlálást, mely a hetek ünnepén, sávuótkor ért véget, ekkor ettek először új kenyeret. Úgy számolták a napokat, hogy naponta egy-egy kalászt félretettek, s ha hét kalász összegyűlt, kévébe (héberül: ómer) fonták őket. Amikor a hét kéve összegyűlt, a következő (az ötvenedik) napon tartották az új kenyér ünnepét (sávuot jelentése: hetek ünnepe).  Az ómerszámlálás idején pestis pusztított Ákivá rabbi tanítványai között. A járvány huszonnégyezer áldozatára gyásszal emlékezünk. Ilyenkor nincs esküvő, nem vágatnak hajat, tilos a tánc és a zene. 

** Jom Jerusalajim: Jom Jerusalajim, azaz Jeruzsálem napja egy héttel Sávuot előtt, Ijjár 28-án van. Ez az ünnep a héber naptár legújabb ünnepe, és Jeruzsálem 1967-es újraegyesítésének emléknapja.