Zsidó Múzeum Magazinja ÓMER 6. Hová lesz a séta? A judaizmus tulajdonképpen perspektíva, amelyet a kivonulás eseménye, a szabadság első tapasztalata és végső ígérete nyit, a megváltásra. A mindegyik Széder estén újra megszerzett szabadság élménye legelőször a törvény, a Tóra megkötéseihez vezet. A szabadság az, ha bármit megtehetünk, de valamit mindenképpen tenni kell vele. A Tóra ajánlat arra nézve, mihez kezdjünk a szabadságból eredő felelősségünkkel, hogyan éljünk. Csak az tudja feltenni a kérdést, hogyan kéne élnie, aki szabad és annak feltétlenül választ is kell rá találnia. Az út, amely a szabadságtól a jelentéses élethez vezet, az Omer-számlálás nálunk, a zsidó hagyományban. Hét hét telik el a Peszáh másnapjától a Tóraadás ünnepéig, a Sávuotig, és ezeket a napokat egyesével megszámoljuk, szemügyre vesszük, mint az út állomásait. Felkészülünk fokról-fokról a megnyert szabadság értelmessé tételére. A hét műtárgya: Ómerszámláló könyvecske Ez az icipici (mindössze 6 x 10 cm-es), 1834-ben készült bőrkötéses kis könyvecske az ómer napjaira szolgáló áldásokat tartalmazza. A képen éppen a ma is aktuális napokat, a 4-7 nap számlálását látjuk, a korszakban divatos rózsákkal körbevett medaillonokban. Készítője, a nyitrai szófer Markus Donath mindennapi tóraíró tevékenysége mellett rézmetszettel készített vallási célú nyomtatványokat, közte ezt a kis ómerszámláló könyvecskét. A mindössze tizenhét lapos könyv az egyetlen, teljes egészében rézmetszettel készített héber könyv, mely ráadásul az áldások mellett tartalmazza nagyon apró betűkkel (mikrográfiával) leírva a teljes Énekek Énekét, néhány zsoltárt, és a misztikus Ana be-koah imádságot is. A készítőről és további műveiről itt olvashatnak részletesebben. Az ómerszámláló könyvecskében is szereplő misztikus imaszöveg kortárs feldolgozása: A koncentrációs gyakorlat, a jelenlét és a kabbala Ez a lelki felkészülés koncentrációs gyakorlat is, pusztán azzal, hogy kijelentjük, ma ma van, hétszer hét napon át, jelen lehetünk abban, ami épp zajlik, megérkezünk az itt és mostba. Fél perc az egész minden este, ha jól csináljuk és el sem hinné az ember, mennyire nehéz fejben tartani. Igen, csak annyit megjegyezni, melyik nap van ma és nem elfelejteni kijelenteni sem. A vallásjognak szabályoznia kell, mi van, ha elfelejti este, az új zsidó nap kezdetén leszögezni az ember, hányadik nap van éppen az Omer-számlálás során és mi történjen akkor, ha még nappal is elfelejti, kihagy egy napot. Jelen lenni, ott lenni a legnehezebb dolgok egyike a világon. A kabbala a lelki megtisztulás, felkészülés egymásra épülő fázisait látja az Omer heteiben, lelki és spirituális, meditatív gyakorlatok lehetőségeit, amelyek közelebb visznek ahhoz, hogy egyesüljünk a Végtelennel. A hetek szellemi-lelki életünk és az isteni kiáradás közötti harmónia más-más aspektusait jelenítik meg. Közel van az ég ilyenkor és tárva-nyitva áll. Hová lett mindeközben a Tóra? Nézzük akkor meg, mit mond a Tóra, amelyre az egész Omer-számlálás alatt várunk, az Omer-számlálásról: „Számoljatok a szombatra következő naptól, tehát attól a naptól, amelyen elviszitek a felmutatásra szánt kévét, hét teljes hetet. Ötven napot számoljatok a hetedik szombat utáni napig és akkor mutassatok be új ételáldozatot az Örökkévalónak”. (Mózes III 23, 15-16) A Tóraadás a Tórában magában sem itt sem máshol nincs szó a Sávuot kapcsán. A Tóra nem tud a saját adásának erről az időpontjáról, a rabbiknak kellett erről felvilágosítani szegényt, spiritualizálni ezt az alapvetően mezőgazdasági ünnepi ciklust, amely összeköti a Peszáh ünnepét a Sávuottal. A másik meglepő kitétel arról szól, hogy a Szombat napjától kell látszólag számolni kezdeni, mi pedig a Peszáh másnapjától kezdjük, ha szombatra esik, ha nem. A rabbik szerint itt a szombatot a pihenőnap, az ünnep szinonimájaként kell érteni a rabbik szerint. Légy rabbi, ha kell, de vigyázz, el ne rabbisodj Ez a talán nem egészen kézenfekvő olvasat egy háború egyik nagy csatájában született a rabbik elődei, a farizeusok és a papi fogantatású elit, az úgynevezett szadduceusok között és valójában arról szólt, kinek van joga kötelező jelleggel értelmezni a Tóra előírásait. Vagyis legalább részben a rabbinikus tekintély megszilárdításáról. Tulajdonképpen azt állítja itt a rabbinikus hagyomány, amit a Misna híres bölcsességi könyve, Az Atyák (ha tetszik, akkor a Bölcsek) tanításai, hogy a Tórát, amelyet Mózes kapott – ezek szerint Sávuot napján – a Szinájon, hozzájuk ért el végül, most az övék. Az ő értelmezéseik jelölik ki, nekünk, most mit jelent. Amit ők mondanak, már eleve benne volt a szövegben, ők csak kibányásszák belőle, mint Michelangelo a kőtömbből a szobrot. Mindez érthető, ha a Tóra vezet át minket a történelmen a megváltás irányába, tudnunk kell, merre menjünk, kell lennie egy elitcsoportnak, akit követünk a szöveg értelmezésében. Akit zavarna ez a nagyképűség, annak érdemes ismernie ugyanakkor Az Atyák tanításainak a legelső fejezetéből egy korai rabbi, Semájá mondatát: szeresd a munkát, és gyűlöld a rabbiságot. Gyűlöld magadban a rabbit, az önkomolyanvételt, a fontosságtudatot, a mindentudás hitét és a kioktató pökhendiségét a szerepüket félreértő értelmiségieknek. Minden vezető jelmondata kéne legyen: gyűlöld, önmagadban, a rabbiságot. Ugyanez a néhány évszázaddal később élő sztoikus bölcs, Marcus Aurelius római császár híres megfogalmazásában: vigyázz, el ne császárosodj. Vezess, mert vezetésre szükség van, értelmezz és állj ki az értelmezésed mellett, növessz önbizalmat és sose add fel közben az önvizsgálatot, a kételkedést. Légy rabbi, ahol rabbira van szükség, csak vigyázz, hogy el ne rabbisodj. Boldog-szomorú napok: rabbi Akiva tanítványai A rabbik közül az egyik legnagyobb, rabbi Akiva tanítványai az Omer-számlálás idejében haltak meg ezerszámra, állítólag azért, mert nem tisztelték egymást, egymás álláspontját. Kinek-kinek magában kell gyűlölnie a rabbit (a cégvezetőt, igazgatót, HR-est, főportást, tekintélyes szülőt stb), nem a másikban. Ezeket a tanítványokat is gyászoljuk ilyenkor, nem lehet hangos bulikat tartani – házasodni, ami szintén buli és borotválkozni sem például – és ez legalább arra jó, hogy hozzásegít bennünket a lelki felkészüléshez amúgy is szükséges csendhez. Amelybe majd betör Isten hangja Sávuot ünnepén. Menjünk együtt, jöjjenek velünk. Programajánló: április 26: Közös Kedd A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár és a Magyar Nemzeti Levéltár közös keddi útja: Bemutató tanároknak A Közös útjaink című virtuális kiállítás a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár és a Magyar Nemzeti Levéltár több tagintézményének együttműködésével jött létre. Az elsősorban tanároknak szervezett bemutató-sorozatunk kedden folytatódik: részletek a honlapunkon ​. Programajánló: április 27: Online előadás A Horthy-kori antiszemitizmussal foglalkozó történeti írások számának az utóbbi évtizedekben tapasztalható örvendetes növekedése dacára kevés olyan alkalom adódik, amikor történészek a szélesebb közönség számára áttekintést nyújtanak a szóban forgó kérdésről. A Goldziher Intézet kerekasztala ezt a hiányt szeretné pótolni egy olyan átfogó beszélgetés keretében, amely egyaránt érinti a fehér terror éveit, a két világháború közötti évtizedek antiszemitizmusának különféle érvrendszereit és a mögöttük álló mozgalmakat, illetve a kor egyes íróinak, így Szabó Dezsőnek vagy a népi íróknak a „zsidókérdésről” vallott nézeteit. Meghívottak: GELLÉRT Ádám (Clio Intézet) PAKSA Rudolf (Bölcsészettudományi Központ Történettudományi Intézete) PAPP István (Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) Moderátor: KONRÁD Miklós Időpont: 2022. április 27., 18:30 - 20:00 Helyszín: ONLINE a Goldziher Intézet FB oldalán Programajánló: április 28: Könyvbemutató Munkácsi Ernő Múzeumunk munkatársa, igazgatója volt 1931-től korán bekövetkezett haláláig. 1947-ben írt művének új, tanulmányokkal bővített kiadásának bemutatója 2022. április 28-án lesz abban a zsinagógában, ahová Munkácsi rövid élete során járt. További részletek a meghívóban. Címlapképünk: Lakos Alfréd: Szakállas zsidó Lakos Alfréd: Imádkozó szakállas zsidó Ómerszámlálás ideje gyászidőszak, ezért a hagyományhoz ragaszkodók ebben az időszakban nem borotválkoznak. Ezért választottuk ezen a héten címlapképünknek Lakos Alfréd Imádkozó szakállas zsidó című olajfestményét - annak is szakáll-részletét. Lakos Alfréd Székely Bertalan tanítványa volt, később elsősorban alkalmazott grafikai munkákból élt: karikaturistaként dolgozott a Borsszem Jankó című élclapnak, és egészen más zsánerű képekkel pedig a Pesti Izraelita Hitközség vallás-tankönyveit, kiadványait illusztrálta. Hetven éves idős emberként túlélte a pesti gettó időszakát, melyről életműve utolsó szakaszában készített képein adott tanúságot. Gazdag életművének jelentős hányada gyűjteményünkben található, melyet ezen az oldalon ​tanulmányozhatnak. #ZsidoMuzeum ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌