Ros hásánákor szokás mézbe mártott almát enni, hogy édes és kerek legyen az új év. Ezek mellett több szimbolikus ételre lehet még az újévvel összefüggő áldást mondani - ezekből áll össze a ros hásáná-széder, egy rituálisan, áldások kíséretében elfogyasztott ételsort. (Nem mindent kell nyersen enni, ételkombinációkban is megállják a helyüket, a lényeg az áldásokon, és az áldások mögötti gondolatokon van!) 

Alma és méz

Hogy megújítsd számunkra az évet, amely jó és édes, mint a méz.

Bár az áldás csak a mézet említi, az édes új évre szóló áldás elmondásakor felmerül a kérdés, hogy honnan származik az alma. Ennek két fő oka van: az egyik, hogy az alma kerek, és Ros Hásáná napján kerek ételeket eszünk, hogy jelképezzük az évvel való teljes körforgást; a másik, hogy az alma az Édenkertet jelképezi, amelynek állítólag olyan illata van, mint egy almáskertnek.

Datolya

Hogy legyen vége ellenségeinknek, gyűlölködőinknek és azoknak, akik rosszat akarnak nekünk."

A datolya, héberül "tamar", a bibliai idők óta Izraelben honos hét faj egyike. A gyümölcsök feletti szokásos áldás elmondása mellett, közvetlenül a datolya elfogyasztása után mondunk egy másik áldást, amelynek a vége fentebb le van írva. A héberben a "vége" szó a "tam", amit aztán a "tamar" szóból származtatunk. Egyesek szerint friss datolyát kell enni, de a szárított datolya sokkal édesebb, és van egy hagyomány, miszerint édes dolgokat kell enni az édes évben, így a választás rajtunk múlik.

Bab

Hogy érdemeink gyarapodjanak, és hogy Te bátoríts minket.

A babot (sokféle bab lehet) a "rubiya" vagy "lubiya" szóval jelölik, amelyek a "rav" (sok) és a "lev" (szív) szavakkal állnak kapcsolatban. A kis babokkal azt kérjük, hogy érdemeink gyarapodjanak és legyenek sokan (rav), és hogy Isten szívvel (lev) bátorítson bennünket.  Sokan azt is mondják, hogy a "rav" szó magára az ételre is utalhat, hiszen ez egy olyan étel, amiből nem csak egyet eszünk, hanem sokat.

Póréhagyma

Hogy ellenségeinket, gyűlölködőinket és azokat, akik rosszat akarnak nekünk, le kell vágni.

Arámi nyelven a póréhagyma szó "karti", ami hasonló a "jikartu" szóhoz, ami azt jelenti, hogy "levágni".  Az áldás során azt kérjük, hogy Isten vágja le ellenségeinket és gyűlölködőinket, akik rosszat kívánnak nekünk. Sokan kényelmetlenül érzik magukat, ha ilyen dolgokat kívánnak az ellenségeiknek, ezért egyesek az ellenséget a rossz hajlamunknak értelmezik. Ezzel az értelmezéssel aztán arra kérjük Istent, hogy vegye le a rossz oldalunkat, hogy az új évben jobb emberekké válhassunk.

Cékla

Hogy ellenségeink, gyűlölködőink és azok, akik rosszat akarnak nekünk, távozzanak.

A répa, vagy héberül "selek", azt jelképezi, hogy ellenségeink visszavonulnak tőlünk, mivel a "selek" szó hasonló a "jistalku"-hoz - "távozni". A cékla valójában egy modernebb hagyomány része, eredetileg olyan zöld leveles zöldséget használtak, mint a spenót. A "silka" szó arámi nyelven egy olyan leveles zöldfajtát jelent, amelyet a bibliai időkben ettek, és amely állítólag a spenóthoz vagy a mángoldhoz hasonlít. 

Tök

Hogy ítéletünk gonoszságát megtépjék, és érdemeinket előttetek hirdessék ki.

Az áldásban azt kérjük, hogy Isten szakítson el minden gonosz rendelkezést ellenünk, mivel a tök arámi szó a "k'ra". A "k'ra" nagyon hasonlóan hangzik, mint a "tépni" szó - "karaa".

Gránátalma

Hogy tele legyünk micvákkal (parancsolatokkal), mint a gránátalma.

Egy másik a hét szent növény közül, a gránátalma vagy "rimon" valójában nem egy szót képvisel az áldásban, mint a Széder többi része. A gránátalma tele van magokkal, ahogy nekünk is tele kell lennünk igaz micvákkal - parancsolatokkal. Izraelben a gránátalma szezonja valójában az őszi zsidó ünnepek idején kezdődik, ami részben az oka annak, hogy az évnek ebben az időszakában olyannyira jelen van az ünnepi asztalokon.

Kosfej vagy halfej

Hogy fej legyünk és ne farok.

A hagyománynak ez a része kos- vagy halfejet kíván, bár manapság már nem túl sokan tartják szó szerint; a mögötte rejlő jelentés az, hogy olyanok legyünk, mint a fej és ne a farok, amikor elkezdjük ezt az új évet. Ami a tényleges állatokat illeti, a kos állítólag az erős vezetést jelképezi, míg a hal a bőséget és azt, hogy mindig figyeljünk a jó lehetőségekre, hiszen a halak folyamatosan úszkálnak. (Ezt szokás kerek salátával pótolni!) 

Kerek kalács (barhesz)

Aki kenyeret hoz a földből.

Rögtön a Ros Hásáná Széder után egy másik ikonikus ünnepi étel következik, amely nélkül egyetlen Ros Hásáná-étkezés sem lehet teljes - a kerek kalács, amelyet sokan mézbe is mártogatnak. Minden zsidó ünnepi és sábáti étkezés hagyományosan kenyérrel vagy kaláccsal kezdődik, de Ros Hásáná alkalmával kifejezetten kerek kalácsot használunk, hogy az év "fejére" hasonlítson.

Egy új gyümölcs

Aki életet adott nekünk, fenntartott minket, és lehetővé tette, hogy eljussunk erre az alkalomra.

Bár valójában nem része magának a Ros Hásáná Szédernek, sokaknál hagyomány, hogy elmondják a Sehehejanu áldást, amelyet egy új élmény, ebben az esetben egy új gyümölcs felett mondanak el. Ez lehet egy teljesen új gyümölcs, amelyet még soha nem ettünk, vagy olyan, amelyet egy éve vagy az előző termesztési szezon óta nem. Ros Hásáná az év különleges időszaka, és azzal, hogy kipróbálunk valami újat, az új évet azzal a lehetőséggel vezetjük be, hogy "új" emberekké válunk, még jobbak leszünk, mint amilyenek az elmúlt évben voltunk.

Ros hásánakor jó évet kívánva köszönünk - alább meghallgatható, hogy miképp. 

Előimádkozó pulpitus, 1943 →​​

A második világháború idején a politikailag megbízhatatlannak minősítetteket és a zsidókat fegyvertelen katonai kisegítő munkaszolgálatra kötelezték. Nehéz és veszélyes munkákat: aknaszedést, sáncásást végeztettek velük. 1943 nyarára már több százezer olyan munkaszolgálatos volt, aki a hadműveleti területek mellett a hadiipari üzemekben is dolgozott. A veszélyes és kimerítő munka és az őrök kegyetlenkedése mellett természetesen a zsidó ünnepek megtartására sem volt mód, mégis több forrás szól a titokban megrendezett istentiszteletekről. A Bánffyháza melletti kőbányában dolgozó 101/83-as munkaszolgálatos század tagjai részére Hammer Béla munkaszolgálatos asztalos használt deszkamaradékokból készített előimádkozói pulpitust. A pult alján ceruzával az utókor számára megörökítette nevét, századszámát és a dátumot: 1943. szeptember 29. A dátum abban az évben elul hó 29-re esett, így feltehetően e mellett imádkoztak a másnap beköszöntő ros hásáná (újév) ünnepén, éppen ma 80 éve. 

Az Avinu Malkeinu az a zsidó ima, amelyet a bűnbánat tíz napja alatt, Ros Hásánától Jom Kipurig mondunk.Két, a Bibliában külön-külön előforduló, Istennek szóló becézést használ: "Miatyánk" (Ézsaiás 63:16) és "Királyunk" (Ézsaiás 33:22). A Talmud feljegyzi, hogy már Rabbi Akiva is két, "Mi atyánk, királyunk" kezdetű versszakot mondott el, hogy véget vessen egy szárazságnak.

Habár a google.com domain már 1997. szeptember 15-én megszületett, a cég csak 1998. szeptember 4-én alakult meg hivatalosan, a Google születésnapjának pedig szeptember 27-ét választották ki. Ezért a héten nem csak a világ ünnepli születésnapját, hanem a Google birodalom is: idén 25 éves.  

Múzeumban, múzeumi hírlevélben is használjuk a szolgáltatásait, de legjobban a Google Arts and Culture felületét szeretjük, ahol a világ kulturális örökségét böngészhetjük, vagy akár bejárhatunk távoli múzeumokat is. A projektben megtekinthető 23 zsidó múzeum között is ott vagyunk: az alábbi képre kattintva ellátogathatnak hozzánk bárhonnan, bármikor:   

Barabás Tibor Erőltetett menet című szobra gyűjteményi raktárunkból átmenetileg kiállításba kerül. Így szállították el: 

Barabás Tibor: Erőltetett menet ​

... és ezen a kiállításon látható: 

𝗠𝗲𝗴𝗿𝗲𝗻𝗱𝗲𝗹𝘁 𝗲𝗺𝗹𝗲́𝗸𝗲𝘇𝗲𝘁
𝗠𝗮𝗴𝘆𝗮𝗿 𝗸𝗶𝗮́𝗹𝗹𝗶́𝘁𝗮́𝘀𝗼𝗸 𝗔𝘂𝘀𝗰𝗵𝘄𝗶𝘁𝘇𝗯𝗮𝗻, 𝟭𝟵𝟲𝟬/𝟭𝟵𝟲𝟱
Blinken OSA Archivum, Centrális Galéria
2023. szeptember 14. – december 3.

Kiállító művészek: Barabás Tibor, Hincz Gyula, Jovánovics György, Kass János, Kondor Béla, Konecsni György, Konfár Gyula, Péri József, Szász Endre

A kiállítás- és a könyvprojekt az 1960-as, első auschwitzi magyar kiállításon kiállított, teljesen elfeledett, azonban kivételes műalkotásokat, valamint az 1965-ös, ugyanott megrendezett állandó kiállításra megrendelt monumentális képzőművészeti gyűjteményt mutatja be. A roma holokauszttal foglalkozó legkorábbi magyar képzőművészeti alkotásokkal kiegészülve a mostani kiállítás rávilágít a téma az 1960-as évekbeli kiállításokon tapasztalható hiányára.

Blinken OSA Archivum | Centrális Galéria
Arany János u. 32., 1051 Budapest
kedd–péntek: 10:00–18:00

A Néprajzi Múzeum Magyarországon elsőként ad otthont a 92 éves Claudia Andujar átfogó fotóművészeti tárlatának. Bár a világ számos ismert közgyűjteménye őrzi képeit, és nemzetközi fotográfiai események rendszeres szereplője, munkáit a régióban még kevesen ismerik. Az anyai ágon svájci, apai ágon magyar származású fotográfus 13 éves koráig Nagyváradon élt. A holokauszt elől menekülő, budapesti és bécsi kitérőkkel Svájcba, majd New Yorkon át Brazíliába érkező fiatal nő az 1950-es évektől került közelebbi kapcsolatba a kortárs művészettel és a fényképezéssel.

Andujar fókusza azokra az emberekre irányult, akik kívül rekedtek a többségi társadalom figyelmén. A női alkotókra jellemző, érzékiséggel telített látásmóddal, kevésbé megszokott felfogásban mutatja be a kultúrák és közösségek tereit, mindennapjait. 

A képek középpontjában egy kis amazóniai őslakos népcsoport áll. Andujar azonban nem az etnográfiai jelenségek kimerítő dokumentálására törekszik, fotóin keresztül sokkal inkább egy személyes történetet ismerünk meg saját útkereséséről és a janomamikkal folytatott párbeszédéről. Ez a személyesség egy tágabb antropológiai kontextusba, a kulturális találkozás, a megismerés, a megértés témakörébe helyezi a képeket, és egy fontos történetet is elmond arról, miként válhatnak a fotók egy közösség megmentéséért vívott aktivista harc eszközévé.

Forrás: neprajz.hu 

Fahidi Éva, 2022. Ritter Doron felvétele 

"Éva nénivel és párjával tavaly találkoztam, amikor Élet Menete Alapítvánnyal holokauszt túlélőkről készítettünk portrékat, és közben történeteiket rögzítette az Alapítvány.
Ahogy megláttam Éva nénit tudtam, hogy különleges személyről van szó, és habár életútját csak később ismertem meg éreztem, hogy olyan valaki áll a kamerám előtt akinek a kisugárzása nagyon erős.
A sors úgy hozta, hogy ezen a nyáron sokat találkoztam Éva nénivel és kedves párjával. Mindig felemelő és inspiráló volt látni azt a szeretetet ami kettőjük között volt, tudva és ismerve történetüket, kilencvenéves koruk után kezdődött szerelmüket.
Minden alkalommal azt az érzést erősítették bennem is, hogy a jobb, szeretettel teli élet reménye sosem szűnhet meg."

Éva néni emlékéből fakadjon áldás.