| Kedves Olvasó! Ezt a hírlevelet a Politzer Saga előadássorozatunk hallgatóinak küldjük: a filmet, a film narrációját, és némi háttéranyagot kínálva az olvasóknak. A frissített program elérhető a honlapunkon keresztül, ezen a linken: Program A film: A nők története A film szövege: „Története különben csak a férfinak van. A híres asszony olyan ritka, mint a kopasz asszony. (…) Voltaképpen a tisztes asszonynak nincs is története. Születik, férjhez megy, urát segíti, gyermeket nevel és meghal.” – írta a korszak zsidó világának hű ábrázolója, a lapszerkesztő Ágai Adolf. A Magyarországon élő zsidókat polgári és politikai jogok terén 1867-ben egyenjogúsították az ország többi nem nemesi származású lakosával. A hétköznapi életben azonos törvényi feltételekkel vehettek részt, mint a nem zsidó többség, bekapcsolódhattak a modern Magyarország megteremtésébe, mint tették ezt a Politzer család férfitagjai is. Rájuk vonatkoztak a törvények, ők vehettek részt a választásokon, ők alapítottak gyárakat, bankokat, ők mehettek egyetemre és lehettek tudós orvosok vagy köztiszteletben álló ügyvédek. A lányok akkor még nem. A lányokkal szemben mások voltak a társadalmi elvárások. Illés legnagyobb lánya, Berta Anton Hermannhoz ment feleségül. Ő egyike volt a legokosabb, szellemben és szívjóságban egyaránt kiváló asszonyoknak, remek kis novellákat írt – később családi nyomásra abbahagyatták vele az írást, ahogyan Zsigmond lánya, Margit sem zongorázhatott, pedig Bartók Béla nagy tehetségnek ítélte. A művészi megmutatkozás, színpadra lépés nem volt összeegyeztethető a tisztességes úrilány fogalmával. Misner Ignác Lili lánya elkezdte ugyan az egyetemet, hiszen néhány karra 1895 után már beiratkozhattak, de miután férjhez ment, abba kellett hagynia. Hiába tekintett a zsidó nőkre a kortárs közvélemény a modernitás szimbólumaiként, az új művészeti irányzatok egyetemen képzett közönségeként, az új divatok fogyasztóiként, az egyéni élethelyzetek nagyon sokszor árnyalták ezt az általános képet. Mindazonáltal, fokozatosan, a női emancipáció is éreztette hatását, és lassacskán a Politzer lányok előtt itt kitágultak a lehetőségek. A lányok férjhez mentek, és ezzel más családokkal kapcsolták össze a Politzerek sorsát. A Politzból menekülni kényszerült Eisiknek közel háromszáz leszármazottja élt valaha Magyarországon – egy részük emlékét, történeteit megőrizte a családi emlékezet, mások valamiért kipörögtek ebből a történetből – hogy más családi emlékezetek szereplői lehessenek. A családi történetet lejegyző Zsigmond egyik nagynénje, Róza egy debreceni kereskedő felesége lett, és házasságuk nagyon szerencsétlen volt. A férj egy könnyelmű, jelentéktelen férfi volt, aki nagyon hamar eltékozolta a vagyont, és két év különélés után meg is halt. Róza hazaköltözött, idős édesanyját ápolta és gyermektelenül halt meg. Másik nagynénje, Léni férjhez ment a kecskeméti Leopold Kleinhez, ami szintén rossz választás volt. Férje kedélytelen ember volt, és vallásos fanatikus lett belőle. Jóllehet tizenkét gyermekük született, de az ő történetükre Zsigmond a családi felejtés jótékony fátylát borította. Egészen biztos, hogy ők is szeretett és tisztelt ősei lettek valakiknek – de ez már más családok történetéhez tartozik. Illés egyik lánya, Riza a nagybányai gyáros Bedő Béla felesége lett. Fiuk, Rudolf örökölte Ádám híres művészeti gyűjteményének egy részét, amit a nagybányai művésztelep alkotásaival és más kortárs művekkel gazdagított, amivel az egyik legjelentősebb gyűjtővé vált Magyarországon. Misner Ignác lányai közül Margit másounokatestvérével, Politzer Gyulával kötötte össze az életét. Gyula volt a családi leánykiházasító alap kezelője, amit még nagyapjuk, Hay Jakab alapított azzal a céllal, hogy hozományt biztosítson a család leányainak. Margit az első világháborúban három évig vöröskeresztes nővérként szolgált egy kórházban, egészen addig, amíg egy betegség nem kényszerítette arra, hogy feladja emberszeretetből végzett munkáját. Idősebbik lánya, a csodaszép Lili a jónevű Virány családba házasodott. Férje, Alfréd családja Budapest közlekedésének fejlesztésével alapozta meg egzisztenciáját, az 1890-es évektől ők üzemeltették a propellereknek nevezett dunai átkelőhajókat, a Lánchíd mellett akkoriban az egyetlen lehetőségét a Buda és Pest közötti forgalomnak. Férje egyik testvére, Virány Egon 1928-ban egy „Európai Egyesült Államok” tervét publikálta. Alfréd, Lili férje vegyész volt, saját vegyészeti gyárát igazgatta, emellett aktívan sportolt, síelt, evezett, legfőképpen bridzselt, amit még diák korában, amerikai útja során szeretett meg. Egyszer lovaglás közben balesetet szenvedett – innen eredeztették súlyos neurózisát, amitől az egész család sokat szenvedett. Nem volt boldog házasság, Lili és gyermekük Gábor gyakran ki voltak téve az erőszakos apa dühének. Húga, Bözsi Ambrus Sándor ügyvéd felesége lett. Ambrus Sándor Glück Sámuelként született édesanyja második házasságából, majd nevét Ambrusra magyarosította. Anyja révén féltestvére volt a Mihelfy Elvira nagyváradi költőnő. Ambrus Sándor az egyetem elvégzése után hadbíró volt az albán fronton, majd vöröskatonának is behívták 1919 tavaszán. Később elhunyt apósa praxisát átvéve, a kőbányai pénzintézet ügyésze lett. Misner Ignác, Ambrus Sándor és Bözsi, Virány Alfréd és Lili valamint gyermekeik valamennyien az Ignác által 1887-ben építtetett Teréz körúti bérházban éltek. Velük éltek, háztartásaik része volt a személyzet, a háztartási alkalmazottak, szakácsnők, nevelőnők – hiszen ez a polgári életmód része volt. És talán a történethez tartozik még néhány eltitkolt szerető is – de ez már örökre az ő titkuk marad. Ahogyan egyelőre ismeretlen sok-sok nagynéni, unokatestvér, elfelejtett rokon sorsa is. Mérföldkövek a női emancipáció és oktatás történetéből 1895: Nők is felvételt nyerhetnek az egyetemek meghatározott karaira 1896: Országos Nőképző Egyesület leányiskolája (1869) leánygimnáziummá minősítése 1900: Első érettségiző osztály 1904: Feministák Egyesülete megalakulása 1919. Nemzetgyűlési választójoga van minden olyan nőnek, aki a 21. életévét betöltötte, 6 éve magyar állampolgár, fél éve ugyanabban a községben lakik vagy ott lakása van, és tud írni-olvasni. Múzeumi tárgyak a nők történetéhez Bábaoklevél Bábaoklevél Kohn Katalin részére, Pest, 1840. július 29. Amíg a nők otthon szültek, fontos feladatot kaptak a szakképzett segítők, a bábák. A bábaság volt az első államilag felügyelt, oktatott és fizetett, elismert női foglalkozás. Az 1770-es évektől létező, egyetemek tanfolyamain történő bábaképzésben való részvételt II. József 1787-es rendelete tette lehetővé zsidó nők számára. Az 19. század végére az összes bábák negyede zsidó volt. A zsidó asszonyok általában ragaszkodtak a zsidó bábához, mert így elkerülhették a bábakeresztséget, azaz a gyermek erőszakos elkeresztelését. A bábák gyakran közreműködtek a körülmetéléseknél is, biztosítva a szakszerű egészségügyi felügyeletet. Nőegyleti díszoklevél A Pesti Izraelita Nőegylet tiszteletbeli taggá választó oklevele Fochs Antal részére, Pest, 1871. május 4. A modern nagyvárosi életforma kialakulása új társadalmi problémákat terem tett, melyekre a régi hagyományok adaptálásával új válaszok születtek. Ekkoriban alakultak a zsidó nőegyletek, olyan gondok orvoslására, melyek a tradicionális közösségekben szinte ismeretlenek voltak. A nagyvárosokba fiatal emberek, fiatal családok költöztek, anélkül a népes családi háttér nélkül, ami a falusi vagy kisvárosi életben még jellemző volt. Ha ilyen viszonyok között egy nő egyedül maradt, magának kellett a megélhetését biztosítania, gyermekeit felnevelnie. A nőegyletek tevékenységi körét ezek a feladatok alakították: ekkoriban jöttek létre a zsidó leányárvaházak, az özvegy nők otthonai és a nőket foglalkoztató műhelyek. Az 1866-ban megalakult Pesti Izraelita Nőegylet díszoklevelének képei az egylet tevékenységére utalnak. A képmező közepén látható a nőegylet leányárvaházának első, Damjanich utca 26. szám alatti épülete, melyben az oklevél kiállításának idején 12 kislányt neveltek a nőegylet költségén és felügyelete alatt. (Pontosan ennyi kislány látható a képen!) Az épülettől jobbra és balra álló nőalakok a többi jótékonysági tevékenységet jelképezik. Az almát osztó nőalak a szegények „tápintézetére” utal, melyben naponta harmincan kaphattak ebédet, felekezeti megkötés nélkül. A fiatal anyákkal és kisgyerekekkel körülvett másik nőalak kezében gyolcsot tart, hiszen a kelengyesegélyt ekkoriban még természetben osztották ki. Az édesanyja emlékére komoly adományt tevő Fochs Antal tiszteletbeli tagsági oklevelét Gottesmann Marie, Bischitz Johanna és a nőegylet titkára, Buchsbaum úr írták alá 1871. május 4-én. A MINOSZ kézimunka kiállítása A MINOSZ kézimunka kiállítása a Lipótvárosi Kaszinóban, 1924 december 1922-ben a híres politikus, dr. Baracs Marcell feleségének elnöksége alatt létrejött a Magyar Izraelita Nőegyletek Országos Szövetsége (MINOSZ), amely az ország területén lévő nőegyleteket kívánta a közös jótékonysági munkára összefogni, hogy ezzel is segítsék a vallásos élet mélyítését. |
Kedves Olvasó!
Ezt a hírlevelet a Politzer Saga előadássorozatunk hallgatóinak küldjük: a filmet, a film narrációját, és némi háttéranyagot kínálva az olvasóknak.
A frissített program elérhető a honlapunkon keresztül, ezen a linken: Program
| |
|
|
A film szövege:
„Története különben csak a férfinak van. A híres asszony olyan ritka, mint a kopasz asszony. (…) Voltaképpen a tisztes asszonynak nincs is története. Születik, férjhez megy, urát segíti, gyermeket nevel és meghal.” – írta a korszak zsidó világának hű ábrázolója, a lapszerkesztő Ágai Adolf.
A Magyarországon élő zsidókat polgári és politikai jogok terén 1867-ben egyenjogúsították az ország többi nem nemesi származású lakosával. A hétköznapi életben azonos törvényi feltételekkel vehettek részt, mint a nem zsidó többség, bekapcsolódhattak a modern Magyarország megteremtésébe, mint tették ezt a Politzer család férfitagjai is. Rájuk vonatkoztak a törvények, ők vehettek részt a választásokon, ők alapítottak gyárakat, bankokat, ők mehettek egyetemre és lehettek tudós orvosok vagy köztiszteletben álló ügyvédek. A lányok akkor még nem.
A lányokkal szemben mások voltak a társadalmi elvárások.
Illés legnagyobb lánya, Berta Anton Hermannhoz ment feleségül. Ő egyike volt a legokosabb, szellemben és szívjóságban egyaránt kiváló asszonyoknak, remek kis novellákat írt – később családi nyomásra abbahagyatták vele az írást, ahogyan Zsigmond lánya, Margit sem zongorázhatott, pedig Bartók Béla nagy tehetségnek ítélte. A művészi megmutatkozás, színpadra lépés nem volt összeegyeztethető a tisztességes úrilány fogalmával. Misner Ignác Lili lánya elkezdte ugyan az egyetemet, hiszen néhány karra 1895 után már beiratkozhattak, de miután férjhez ment, abba kellett hagynia. Hiába tekintett a zsidó nőkre a kortárs közvélemény a modernitás szimbólumaiként, az új művészeti irányzatok egyetemen képzett közönségeként, az új divatok fogyasztóiként, az egyéni élethelyzetek nagyon sokszor árnyalták ezt az általános képet. Mindazonáltal, fokozatosan, a női emancipáció is éreztette hatását, és lassacskán a Politzer lányok előtt itt kitágultak a lehetőségek.
A lányok férjhez mentek, és ezzel más családokkal kapcsolták össze a Politzerek sorsát.
A Politzból menekülni kényszerült Eisiknek közel háromszáz leszármazottja élt valaha Magyarországon – egy részük emlékét, történeteit megőrizte a családi emlékezet, mások valamiért kipörögtek ebből a történetből – hogy más családi emlékezetek szereplői lehessenek. A családi történetet lejegyző Zsigmond egyik nagynénje, Róza egy debreceni kereskedő felesége lett, és házasságuk nagyon szerencsétlen volt. A férj egy könnyelmű, jelentéktelen férfi volt, aki nagyon hamar eltékozolta a vagyont, és két év különélés után meg is halt. Róza hazaköltözött, idős édesanyját ápolta és gyermektelenül halt meg. Másik nagynénje, Léni férjhez ment a kecskeméti Leopold Kleinhez, ami szintén rossz választás volt. Férje kedélytelen ember volt, és vallásos fanatikus lett belőle. Jóllehet tizenkét gyermekük született, de az ő történetükre Zsigmond a családi felejtés jótékony fátylát borította. Egészen biztos, hogy ők is szeretett és tisztelt ősei lettek valakiknek – de ez már más családok történetéhez tartozik.
Illés egyik lánya, Riza a nagybányai gyáros Bedő Béla felesége lett. Fiuk, Rudolf örökölte Ádám híres művészeti gyűjteményének egy részét, amit a nagybányai művésztelep alkotásaival és más kortárs művekkel gazdagított, amivel az egyik legjelentősebb gyűjtővé vált Magyarországon.
Misner Ignác lányai közül Margit másounokatestvérével, Politzer Gyulával kötötte össze az életét. Gyula volt a családi leánykiházasító alap kezelője, amit még nagyapjuk, Hay Jakab alapított azzal a céllal, hogy hozományt biztosítson a család leányainak. Margit az első világháborúban három évig vöröskeresztes nővérként szolgált egy kórházban, egészen addig, amíg egy betegség nem kényszerítette arra, hogy feladja emberszeretetből végzett munkáját.
Idősebbik lánya, a csodaszép Lili a jónevű Virány családba házasodott. Férje, Alfréd családja Budapest közlekedésének fejlesztésével alapozta meg egzisztenciáját, az 1890-es évektől ők üzemeltették a propellereknek nevezett dunai átkelőhajókat, a Lánchíd mellett akkoriban az egyetlen lehetőségét a Buda és Pest közötti forgalomnak. Férje egyik testvére, Virány Egon 1928-ban egy „Európai Egyesült Államok” tervét publikálta.
Alfréd, Lili férje vegyész volt, saját vegyészeti gyárát igazgatta, emellett aktívan sportolt, síelt, evezett, legfőképpen bridzselt, amit még diák korában, amerikai útja során szeretett meg. Egyszer lovaglás közben balesetet szenvedett – innen eredeztették súlyos neurózisát, amitől az egész család sokat szenvedett. Nem volt boldog házasság, Lili és gyermekük Gábor gyakran ki voltak téve az erőszakos apa dühének.
Húga, Bözsi Ambrus Sándor ügyvéd felesége lett. Ambrus Sándor Glück Sámuelként született édesanyja második házasságából, majd nevét Ambrusra magyarosította. Anyja révén féltestvére volt a Mihelfy Elvira nagyváradi költőnő. Ambrus Sándor az egyetem elvégzése után hadbíró volt az albán fronton, majd vöröskatonának is behívták 1919 tavaszán. Később elhunyt apósa praxisát átvéve, a kőbányai pénzintézet ügyésze lett.
Misner Ignác, Ambrus Sándor és Bözsi, Virány Alfréd és Lili valamint gyermekeik valamennyien az Ignác által 1887-ben építtetett Teréz körúti bérházban éltek. Velük éltek, háztartásaik része volt a személyzet, a háztartási alkalmazottak, szakácsnők, nevelőnők – hiszen ez a polgári életmód része volt. És talán a történethez tartozik még néhány eltitkolt szerető is – de ez már örökre az ő titkuk marad.
Ahogyan egyelőre ismeretlen sok-sok nagynéni, unokatestvér, elfelejtett rokon sorsa is.
| |
|
|
Mérföldkövek a női emancipáció és oktatás történetéből
- 1895: Nők is felvételt nyerhetnek az egyetemek meghatározott karaira
- 1896: Országos Nőképző Egyesület leányiskolája (1869) leánygimnáziummá minősítése
- 1900: Első érettségiző osztály
- 1904: Feministák Egyesülete megalakulása
- 1919. Nemzetgyűlési választójoga van minden olyan nőnek, aki a 21. életévét betöltötte, 6 éve magyar állampolgár, fél éve ugyanabban a községben lakik vagy ott lakása van, és tud írni-olvasni.
| |
|
|
Múzeumi tárgyak a nők történetéhez | |
Bábaoklevél Kohn Katalin részére, Pest, 1840. július 29. | |
Amíg a nők otthon szültek, fontos feladatot kaptak a szakképzett segítők, a bábák. A bábaság volt az első államilag felügyelt, oktatott és fizetett, elismert női foglalkozás. Az 1770-es évektől létező, egyetemek tanfolyamain történő bábaképzésben való részvételt II. József 1787-es rendelete tette lehetővé zsidó nők számára. Az 19. század végére az összes bábák negyede zsidó volt. A zsidó asszonyok általában ragaszkodtak a zsidó bábához, mert így elkerülhették a bábakeresztséget, azaz a gyermek erőszakos elkeresztelését. A bábák gyakran közreműködtek a körülmetéléseknél is, biztosítva a szakszerű egészségügyi felügyeletet.
| |
A Pesti Izraelita Nőegylet tiszteletbeli taggá választó oklevele Fochs Antal részére, Pest, 1871. május 4. | |
A modern nagyvárosi életforma kialakulása új társadalmi problémákat terem tett, melyekre a régi hagyományok adaptálásával új válaszok születtek. Ekkoriban alakultak a zsidó nőegyletek, olyan gondok orvoslására, melyek a tradicionális közösségekben szinte ismeretlenek voltak. A nagyvárosokba fiatal emberek, fiatal családok költöztek, anélkül a népes családi háttér nélkül, ami a falusi vagy kisvárosi életben még jellemző volt. Ha ilyen viszonyok között egy nő egyedül maradt, magának kellett a megélhetését biztosítania, gyermekeit felnevelnie. A nőegyletek tevékenységi körét ezek a feladatok alakították: ekkoriban jöttek létre a zsidó leányárvaházak, az özvegy nők otthonai és a nőket foglalkoztató műhelyek.
Az 1866-ban megalakult Pesti Izraelita Nőegylet díszoklevelének képei az egylet tevékenységére utalnak. A képmező közepén látható a nőegylet leányárvaházának első, Damjanich utca 26. szám alatti épülete, melyben az oklevél kiállításának idején 12 kislányt neveltek a nőegylet költségén és felügyelete alatt. (Pontosan ennyi kislány látható a képen!) Az épülettől jobbra és balra álló nőalakok a többi jótékonysági tevékenységet jelképezik. Az almát osztó nőalak a szegények „tápintézetére” utal, melyben naponta harmincan kaphattak ebédet, felekezeti megkötés nélkül. A fiatal anyákkal és kisgyerekekkel körülvett másik nőalak kezében gyolcsot tart, hiszen a kelengyesegélyt ekkoriban még természetben osztották ki.
Az édesanyja emlékére komoly adományt tevő Fochs Antal tiszteletbeli tagsági oklevelét Gottesmann Marie, Bischitz Johanna és a nőegylet titkára, Buchsbaum úr írták alá 1871. május 4-én.
| |
A MINOSZ kézimunka kiállítása | |
A MINOSZ kézimunka kiállítása a Lipótvárosi Kaszinóban, 1924 december
| |
1922-ben a híres politikus, dr. Baracs Marcell feleségének elnöksége alatt létrejött a Magyar Izraelita Nőegyletek Országos Szövetsége (MINOSZ), amely az ország területén lévő nőegyleteket kívánta a közös jótékonysági munkára összefogni, hogy ezzel is segítsék a vallásos élet mélyítését. A MINOSZ a konzervatív zsidó nőideált tartotta helyesnek, s a nőnevelésben nagyon fontosnak tekintette a női kézimunkát. | |
A MINOSZ nővérképzőjének és szőnyegszövő műhelyének csoportképei | |
A zsidó nőegyletek a numerus clausus törvény bevezetése után oktatási és foglalkoztatási lehetőségeket kínáltak az egyetemekre bejutni nem tudó lányoknak. A Zsidó Kórházban nővérképző iskolát nyitottak, de szőnyegszövő tanfolyamot és műhelyet is működtettek. | |
A MINOSZ szőnyegszövő műhelye, 1923. | |
|
|
Előadónk, Szapor Judit ajánló bibliográfiája: | |
| Irodalom_SzaporJudit.docx | |
Egy sokat idézett cikk:
Kelemen Ágnes: “Peregrináció, emigráció, száműzetés. A két világháború közötti magyar diákvándorlás és a numerus clausus összefüggései.”
| |
A magyarországi feminizmus alapító anyái | |
A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár szociológiai gyűjteménye alapján készített összeállítás - a www.fszek.hu honlapról: | |
|
|
 | | A Zsidó Múzeum 2002-ben rendezett kiállítása a zsidó nők történetéről | |
|
|
A Politzer Saga kiállításunkhoz kapcsolódó előadássorozatunk következő előadása csütörtökön, november 18-án Schweitzer Gábor előadásával folytatódik. Ez alkalommal a Politzer családba beházasodó Misner Ignác történetét ismerhetjük meg a filmből, és a korszak fontos jelenségeit a kapcsolódó előadásból.
Zoom link az előadáshoz
Meeting ID: 832 4643 5124
Passcode: 765861
| |
Mivel többen jelezték, hogy a zoom előadás során a filmek nem jó minőségben jelennek meg, ezért itt előzetesen megnézhetik a következő részt:
Misner Ignác története
| |
|
|
Sokak kérdésére: az előadásokat rögzítjük, később, az előadássorozat lezárását, és a filmek szerkesztését követően visszanézhetőek lesznek. A nyers felvételt nem küldjük el, csak a szerkesztett változat lesz elérhető a Múzeum youtube csatornáján, és a feliratkozott résztvevőknek hírlevélben is küldjük majd. | |
|
|
Ha ezt a hírlevelet egy barátjától, továbbítva kapta meg, de részt venne az előadássorozaton és szeretne hírlevelet is kapni, akkor kérjük regisztráljon honlapunkon! | |
|
|
| |
|
