Hírlevelünk tartalmából

• A forradalmak ás a zsidók   
• A hét műtárgya: Zászló  
• Video: a Bund himnusza jiddisül
• Hanuka: lázadás cukormázzal 
• Radikálisan szelíd forradalmár: Sinkó Ervin 
• Új online tananyagunk: Közös útjaink  
• Programajánló: Politzer Saga előadássorozat 
• ​​​Címlapképünk: Kiszlév zodiákus jegye imakönyvben  
• ​​Instagram hírek 

Ezen a héten, történetesen az ’56-os forradalom eltaposásának 65. évfordulóján, november 4. estéjén kezdődik el a zsidó forradalmak hónapja, Kiszlév, hogy aztán a sábeszt követő napon beköszöntsön a Nagy Októberi Szocialista Forradalom súlyosan problémás évfordulója és óvatossá tegyen minket a forradalmakkal szemben. Nézzük az elejéről. 

Az emberiség képzeletének talán első igazi forradalma, vagyis a hatalom nélküliek talán első lázadása az abszolút hatalom ellen alighanem a bibliai Egyiptomban zajlott, ahol a történelem Istenének nevében, az Ígéret Istenének szolgálatában fellázadt Mózes a Napisten Fia, a Fáraó ellen. A fáraók istenek voltak, az uralom isteni eredetű dolog volt. Egyszerű: a dolgok azért vannak úgy, ahogy vannak, mert az istenek így akarják. Ilyen a világ. Ez van. C’est la vie. Ez a defetizmus minden pogányság végső bölcsessége. 

Mózes Istene viszont, aki bemutatkozik neki a Midján sivatagában, egészen másik Isten, nem az éppen adott, hanem a még Eljövendő Istene. Ábrahám, Izsák és Jákob, az ősök és így az ősöknek tett ígéret, múlt és jövő folytonosságának Istene, aki az időt történetté rendezi el. Amikor azt kéri, engedd el népemet, hogy Őt szolgálhassák, meghirdeti az öröknek szánt, szükségszerű renddel szemben az Örök Forradalmat. Ezért van az, hogy a próféták azóta is lázadnak a királyok, Izrael királyai ellen. Még az udvari próféták egy része is, Nátán, Dávid udvari prófétája a lehető legkegyetlenebbül szembesíti munkaadóját szörnyű vétkeivel Sámuel 2. könyvének 12.fejezetében. A próféta figurája azt szemlélteti, hogy a hatalom és az igazság szinte soha nem azonosak egymással. Ez Izrael nagy ókori forradalma. A teremtett világnak az a dolga, hogy Isten világává váljon. A Peszáh éppen ezért lett a zsidó év centruma Yitz Greenberg rabbi, az amerikai ortodox zsidóság leglázadóbb rabbija szerint, aki makacs meggyőződéseivel és mindenre elszánt nyitottságával még 88 évesen is jóformán havonta kavar intellektuális botrányokat feministaként, vallási pluralistaként, szabad emberként. Zsidónak lenni lázadás az ellen, hogy a világ olyan, amilyen: megváltatlan. A zsidóság forradalmai jórészt messiási forradalmak, amelyek végső célja az, hogy együtt legelésszen a bárány a farkassal és az oroszlán szalmát egyet, mint az ökör, ahogy Ézsaiás megjövendöli. Mert új eget és új földet teremtek – ígéri szintén Ézsaiás révén Isten. 

A Bund zászlaja, 1905. MZsML ltsz.: 64.1105

Azt olvassuk a tárgyleírásban, hogy „a pesti zsidó közösség vezetői, kezdeti fenntartásaik ellenére, felismerték az új eszmék társadalmi jelenlétét. Erre emlékeztet, hogy 1917-ben megvásárolták a lengyel–litván szociáldemokratáknak (Bund) az – 1917-es orosz polgári demokratikus forradalomban lobogtatott – zászlaját. Az egyszerű, jiddis szöveggel festett zászló szövege: „Le a cári alkotmánnyal, éljen a demokratikus köztársaság!”

Úgy tűnik, hogy egyszer-egyszer, alkalomadtán a pesti zsidó polgárság „kezdeti fenntartásaik ellenére”, forradalmár nosztalgiákat éreztek, miközben öles léptekkel közeledett hozzájuk az általuk ismert világ összeomlása. A jiddis szocialista Bund-mozgalom kulturálisan mélységesen kötődött Kelet-Európához, tehát anticionista volt, hitt a cionisták által megvetett jiddisben, univerzalista volt, de elutasította az asszimilációt, akárcsak a vallásosságot. A polgári-demokratikus forradalmat támogatták, a bolsevikot nem. Híveik eltűntek, elmenekültek vagy betagozódtak. A jiddis szocializmus szelleme aztán Amerikában élt tovább, például a máig is működő újság, a The Foward szellemében. És egy darabja ennek a múltnak – a februári forradalom bundista zászlaja – melyet a pesti zsidó közösség a múzeuma részére vásárolt meg, itt maradt meg, jóval közelebb egykori szülőföldjéhez.

A Bund jiddis nyelvű himnusza. Szövegét Slomo Zanvil Rappaport, írói álnevén Ansky, a Dybuk szerzője írta, a dallam eredete ismeretlen.  

A Hanuka: lázadás cukormázzal leöntve

A Hanuka nem a lázadásról szól. Hanem a gyertyácskák meggyújtásáról, a közös énekelgetésről, az ajándékokról és a trenderliről. Ennél ártatlanabb ünnepet nem is hord a Föld a hátán. Amolyan zsidó szoft-karácsony, előkarácsony tulajdonképpen. Az „asszimiláció elleni harc” ünnepe szelíden megbújik ma már a diaszpóra számos szegletében a karácsony árnyékába Már a rabbinikus hagyomány is, amely nem értékelte különösebben a forradalmakat az elbukott messiási lázadások irtózatos megtorlása után, igyekezett a kardozás felől az isteni csoda felé fordítani a figyelmet. És ezen a fronton tulajdonképpen győzött, nálunk, posztneológ nagyvárosi zsidóknál, kiütéssel. A cionisták, persze, a harcos Hanukát revitalizálták, de erre a kispolgári-polgári neológia olyan nagyon nem volt fogékony. Ahogy a sikeresen asszimilálódó amerikai zsidóság sem, hogy mennyire nem, arra tanú Ross Geller minden idők legsikeresebb szitkomjából, a Jóbarátokból, aki karácsonyi tatuként próbálta elmagyarázni a Mikulással rivalizálva a Hanuka történetét a kisfiának: 

Mert van egy kimondottan forradalom-ellenes, konzervatív hagyománya is a judaizmusnak, a messiási lázadás, az új ég és új föld reménye kataklizmával, pusztulással fenyeget, mi pedig megpróbáltuk túlélni a történelmet, félrehúzódni előle. A modernitás forradalmai aztán újra kiengedték a szellemet a palackból. Egy Karl Löwith nevű gondolkodó, aki maga is német zsidó volt, gondosan kimutatta, hogyan bújt ki a történelemfilozófia, a felvilágosodás haladáshite és a marxi ígéret az eldologiasodás teljes felszámolásáról a zsidó-keresztény történelemképből. Megint másfelől azonban a létező szocializmus, a totalitarizmus és a kételytelen haladáshit leghatásosabb kritikusai jórészt ismét csak zsidók voltak a magyar Arthur Koestlertől, a Sötétség délben szerzőjétől a francia Raymond Aronig. 

Egy radikálisan szelíd forradalmár: Sinkó Ervin lázadása

Egy délvidéki magyar zsidó kisfiú életre szóló, karakterformáló szégyenként élte meg társai antiszemita bántalmazását a kettős Monarchia hanyatlásának éveiben. Sinkó Ervin, miután a szociáldemokrata pártok a háborús uszítók közé álltak, e szégyen erejétől vezetve, hogy megtisztítsa a világot a megszégyenítés és bántalmazás minden formájától, kamaszként kommunistának áll és jóformán gyerek még, amikor belekeveredik a Tanácsköztársaság forradalmi elitjébe.

A nyári „monitorlázadás” után az elfogott ludovikás kadétokat, a vörösterror tombolása idején, Dosztojevszkij-szemináriumokkal próbálta nevelni, megnyerni a kommunizmus ügyének. Radikálisan szelíd forradalmár volt, aki a kommün bukása után a kereszténységgel is flörtölt, a szeretet erejével próbálta megváltani a világot.

Megírja a Tanácsköztársaság nagy krónikáját, amelyet a Szovjetunióban próbál kiadatni, hogy megismerje a sztálinizmust és megírja azt is, az Egy regény regényében. Lázad immár egykori hite ellen is, de nem tud hit nélkül élni. Végül megtér Tito Jugoszláviájához, ott káder lesz élete utolsó bő két évtizedében, nem tud tovább hontalan, minden ellen erőszak nélkül lázadó számkivetettje lenni a Földnek. De azért megalapítja Újvidéken a máig is működő, magyar tanárutánpótlást képző Magyar Tanszéket. A titoizmus és az, amiben igazán hitt, a különböző etnikumok-kultúrák együttélése, Délszlávia (Jugoszlávia) nagy multikulturális utópiája nem csak hazug volt, nem csak megbukott, de a háború utáni Európa legpusztítóbb polgárháborújába is torkollt, még ha ő ezt már nem is érte meg. Nem tudta elviselni, hogy megváltatlan a világ, de az ettől még makacsul, mozdíthatatlanul megváltatlan maradt. Eddig. 

Múzeumpedagógusaink a karantén időszakában más levéltárak munkatársaival összefogva levéltárpedagógiai tananyagot készítettek.

Az eredeti forrásokra épülő, online feldolgozható tananyag a képre kattintva elérhető.  

A Politzer Saga kiállításunkhoz kapcsolódó 12 részes előadássorozatunk következő előadása csütörtökön, november 11-én Szapor Judit előadásával folytatódik. Ez alkalommal a Politzer családban élő nők történetét ismerhetjük meg a filmből és a kapcsolódó előadásból. Az előadássorozatra regisztrált hallgatóknak az előadások után emlékeztetőt küldünk, benne a filmmel, és a filmhez kapcsolódó érdekességekkel. Regisztrálni honlapunkon keresztül lehet, de az előadás-sorozat regisztráció nélkül is látogatható. (Részletes program és zoom link a honlapon: https://www.milev.hu/milev3.html

Kiszlév hónap csillagjegye, Mahzor, Bécs, 1794. 

Az imakönyvben nem csak a nyilas csillagkép, hanem mind a tizenkét hónap jelképe látható a Smini aceret imarendje mellett, a lap szélén. A fametszetek a keresztény kalendáriumokból ismert "hónapok munkái" ábrázolások, és a földművelés adott hónapban esedékes munkáit jelenítik meg. Kiszlév hónap csillagjegye némiképp eltér ettől, hiszen egy nyilazó kentaur képét látjuk. Nem más ő, mint Kheirón, Kronos és Ókeanis Philyré gyermeke, a görög mitológia jóságos, gyógyító kentaurja – meglepő ábrázolás egy zsidó imakönyvben. 

Az imakönyv a bécsi Schmid nyomdában készült 1794-ben - további adatok a könyvről és a nyomdászról a képre kattinva olvashatók.