MILEV: Az utóbbi években, hirtelen, feltűnt egy, jórészt húszas éveik elején járó, vagy még fiatalabb emberekből álló csapat, akik rendkívül intenzíven kezdtek el gyerekekkel foglalkozni. Miért épp most kezdődött mindez újra, ki fogta össze, hogyan találtatok egymásra?
Markovics Anna: Az én történetem a Somerrel a Kiskunhalasi Zsidó Nyári Táborban kezdődött, ahová kisgyerekkorom óta jártam, ahol felnőttem egy 8 fős baráti társaság tagjaként, ennek a tábornak a mádrihjai, ifjúsági vezetői lettünk legelőször. A kiskunhalasi tábort éveken keresztül someres mádrihok csinálták, a két dolog összekapcsolódott.
Már részese voltam a mozgalomnak a megújulás kezdetén 2019 szeptemberében. Láttuk és be is vallottuk egymásnak, hogy ami most van, az nem jó. Voltak hetente foglalkozások, de nagyon kevés gyereket értünk el, 5-10-et alkalmaként, öten voltunk mádrihok, én akkor lettem végzős gimnazista, a hátam mögött a kiskunhalasi és a szarvasi mádrihképzéssel és szerettem volna valamit kezdeni ezzel. A helyzetet tovább súlyosbította a beköszöntő Covid-időszak, az online találkozók iránti halovány érdeklődés, a Somer létszámban és aktivitásban kezdett jelentéktelenné válni, a mádrihok kötődése is meglazult, egymáshoz és a mozgalomhoz is.
A fordulat 2020 szeptembere volt, a Somer-nyitóbuli, amelyen összefutottunk Bedő Marcival, benézett hozzánk. Akkortól fogva a megújulás az ő ügye is lett, elkezdtünk együtt dolgozni. Decemberben zajlott le a vezetőségváltás, Marci lett a sálijáh, a közösség vezetője, én a ros kén, Dombi Misu pedig oktatási vezető.
A teljes újraalapozás végett átmenetileg beszüntettük a foglalkozásokat, stratégiát írtunk, próbáltuk rendezni a belső feszültségeket, kilenc hónapra előre munkatervet készítettünk apró lépésekre lebontva. Használtuk,-adaptáltuk a világszervezet, a nemzetközi Somer anyagait, nagyon nagy hangsúlyt kívántunk fektetni az értékrendünk kidolgozására, átadására. Ez tulajdonképpen a Somer-mozgalom lényege és a közös meggyőződések kapcsolják össze a közösségek-mozgalmak tagjait. Ez a legerősebb azonosulási felület.
Bedő Márton: A következő feladat az infrastruktúra kiépítése volt, ebben mérföldkő az új kenünk, klubhelységünk a Szász Károly utcában. Azután nagyon fontos volt, hogy jóval több mádrih dolgozzon a Somerben, akik nem csak munkának, feladatnak érzik, amit csinálnak, hanem maguk is jól fogják érezni magukat, jobban megoszlik köztük a felelősség, kevésbé kizsákmányoltak. Az első képzésünkön húsz fiatal vett részt, közülük öten a fiatal felnőtt tagozatunkkal dolgoznának, ezt is tervezzük megalapítani, de ez előzmény nélküli kísérlet, komoly és lassabban haladó munka. A nemzetközi kapcsolatépítés, a szálak még szorosabbra fűzése a világmozgalommal szintén ebben az időszakban kezdődött.
A jogi-szervezeti hátteret is rendbe kellett tenni és forrásokat teremteni egy súlyosan forráshiányos, kissé eladósodott szervezetnek. Ezt a szervezeti stratégia kialakítására, implementálására irányuló munkát a Mozaik Hub szervezetépítési segítsége, tanácsai nélkül nem tudtuk volna végbevinni, elmondhatatlanul hálásak vagyunk a támogatásukért, rendkívül értékes az, amivel hozzájárulnak a magyar zsidó közösségépítéshez. Aztán az új hullám 2021-ben indult ősszel, átdolgozott oktatási programmal.
Hogyan, kitől lehetett forrásokat szerezni?
BM: Ma már nem csak adósságaink nincsenek, de a szervezet tízmilliós nagyságrendű vagyon felett diszponál. Ezek jórészt pályázati pénzek a civil szféra számára kiírt pályázatokból, de nem arról van szó, hogy arra pályázunk, amire éppen kiírnak pályázatot, a saját céljaink jelölik ki, mihez gyűjtünk forrást, továbbá az értékrendünk, ilyen kérdésekben a legkisebb kompromisszumot sem kötjük meg.
Ezt az alapállást tükrözi, hogy nem állunk bele a magyar zsidó politikai meccsekbe, mindenkivel szóba állunk, eredményekben gondolkozunk, bárkivel az ügyeink érdekében szívesen együttműködünk, a magyar állammal is szívesen működünk együtt, ma vannak önkormányzati szintű és államtitkári szintű kapcsolataink.
Jó példa minderre a Mazsihiszhez fűződő viszonyunk. Heisler András elnök a megújulási folyamat kezdetétől gyakorolt felénk szimpátia-gesztusokat, de azt leszögezte, hogy anyagilag nem köteleződik el. Ez tulajdonképpen érthető, eredményeket szerettek volna látni, egy papíron működő szervezetnek, amelyik alig végez tényleges tevékenységet, miért adna pénzt a Mazsihisz? A bizalomépítés volt a feladatunk és a kenbe, az új klubhelységünkbe már pénzt is tettek, az ő segítségükkel építjük. Csináltunk mikroadományozási kampányt, amelyből másfél millió forint folyt be, nyolcvan rendszeres kistámogatónk van mára, ezt a támogatási formát, a mikroadományokét szeretnénk feleleveníteni, használni és, persze, hálásak vagyunk, köszönjük.
A Somernek, noha a vezetői, a mádrichjai nagyon fiatalok, a múltja, a hagyományai nagyon fontosak. Mennyire aktuálisak Magyarországon 2023-ban a baloldali cionizmus meggyőződései, értékrendje?
MA: A 2021-es szezonkezdet előtt volt a mádrihok hulcáavatója, amelyen jelen voltak a régi Someresek is, a többi zsidó ifjúsági szervezet képviselőivel együtt. A szimbólumok erejét vissza kell szereznünk, a hagyományok orientálnak minket, azokat vinnénk tovább a jövőbe, kijelölik, kik vagyunk, kivé akarunk lenni és milyen világot látnánk szívesen magunk körül, milyen világért dolgozunk. A legfontosabb talán a mozgalmi atmoszféra megteremtése volt számunkra a mádrih-képzésben, hogy tudják, mit jelent a hulcájuk és büszkén tudják viselni.
Ami a gyerekeket illeti, nekik közvetlenül ideológiáról beszélni természetesen nem szabad, játszani, pihenni, barátkozni jönnek a Somerbe. A mozgalom három eszmei alappillére a cionizmus, a szocializmus és a judaizmus. A szocializmusról nem lehet beszélgetni könnyen, de a szolidaritásról, a közösségiségről és a bajtársiasságról lehet. Szoktunk is. És az, ami minderre tényleg megtanít, a mádrihok, a közösség vezetői, az értük felelős vezetők viselkedése, példája.
A közösség tagjainak egyenlőségét számos kis rituálé mutatja be, egyszerre kezdünk el enni, természetesen mindig mindenki ugyanazt, a mádrichok gyűlése pedig felülírhatja akár a vezetőség döntéseit is, végső soron minden hatalom a tagoké, a „népé”, a mozgalomé magáé.
BM: A családok vagyoni helyzetéhez szabjuk a részvételi díjainkat, nem ellenőrizzük, nem is tudnánk, akik hozzánk járnak, azokban bízunk, három-négy különböző ára van a fizetős someres programoknak.
Ami a cionizmust illeti, a miénk progresszív cionizmus, Izrael államának létezési joga fontos és elvitathatatlan számunkra, de nem cél, hogy a gyerekek Izraelbe költözzenek felnőttkorukban, az igen, hogy tudjanak róla, kötődjenek hozzá, hogy legyenek alapos és tárgyilagos információik a palesztin-izraeli konfliktusról is például. Izrael egyes politikai döntéseivel szemben is kritikusak vagyunk, mert a szellemi önállóság fontos számunkra és gyakoroljuk is, tanítani is szeretnénk róla.
MA: A judaizmusunk is humanista szellemű, hiszünk a tikkun olámban, a világ megjavításának feladatában, a zsidó hagyomány szellemében, a hevruták, vitatkozós-páros tanulások hagyományát folytató, vitán alapuló párbeszédben.
Egy túrának is van oktatási értéke, a nomádtáborban is sokat beszéltünk fenntarthatóságról, környezetvédelemről, azt tapasztaltuk meg, hogyan lehet harmonikusan, közeli viszonyban együttélni a természeti környezetünkkel.
BM: És a kamaszokkal, a kiskamaszokkal is meglepően sok mindenről lehet beszélgetni, én annakidején itt hallottam először a Maslow-piramisról, itt vitatkoztam a halálbüntetésről, itt formálódtak az én világképem alapjai is.
A Somer küldetése világnézeti, a nevelés fontos a világ megjobbításához, hogy amikor kilépnek majd innen, ebben a légkörben nevelkedve, ebben a szellemben alakítsák a a világot.
Nomádtábort is szerveznek?
BM: Ez volt az első táborunk a Covid után, tavaly és az első nomádtábor jó tíz éve. A bolygó ijesztő állapota és kilátásai miatt a cserkészkedés, a közösségi természetjárásnak nagy reneszánsza van, a rendszerváltással a nyilván jórészt hazug, de létező ifjúsági mozgalom szétesett, ennek is érzik a mostani gyerekek szülei is a hiányát. A hagyományosan városinak gondolt zsidó közösséget pedig szintén feltűnően érdekli mindez. Két cserkészcsapat egy-egy cserkésze segített nekünk múlt nyáron az alaptábot felépítésében, szeretnénk tovább erősíteni a kapcsolatot és betagozódni majd a Magyar Cserkészszövetségbe.
Mekkora az érdeklődés?
MA: A nomádtábor iránt eléggé nagy, összességében 60-nál több gyerek és talán 20 stábtag vett részt, az is lehet, hogy valamivel még többen voltunk, a Somer 110 éves születésnapi ünnepségén több mint 120-an, a péntek esti programokon átlagosan 30-40 gyerek van, év elején jellemzően kicsit több, utána néha kevesebb valamivel, a tél közepén-végén a legnehezebb rávenni a családokat, hogy kimenjenek az utcára, elhozzák a gyerekeket.
Ez mind nagyon szép, de aztán a mádrihok munkába állnak, sokuknak családja lesz és kevés szabadidejük és lassan majd ez a hullám is elhal mint a többi. Vagy ez nem baj, jön majd más?
MA: A Somer mádrihjainak többsége valóban 19 és 22 év közötti, de a legfiatalabb és a legidősebb tag között 20 év van, az egyikük 16, a másikuk 36. A fiatal felnőtteknek is, ahogy már mondtuk, mozgalmi otthont szeretnénk teremteni. És nem szükségszerű egyáltalán, hogy a mi majdani távozásunkkal a mozgalom is leüljön újra, fontos átadni a személyfüggetlen gyakorlatokat, leírni, elérhetővé tenni, továbbadni, amit megtanultunk, a know-how-t, párhuzamosan bevonni a fiatalokat azzal, ahogy mi végezzük a munkánkat.
BM: És van helye azoknak is, akiknek már nem tölti ki az életét a Somer. A 60 fős segítő hálózat tagjai közül sokan régi someresek, megtanultuk, hogy ne akarjunk mindent mi megoldani
