Zsidó Múzeum Magazinja 175 Jom kipur Mint az angyalok Mózes, miután összetörte a kőtáblákat, felment a hegyre újra. Miután minden tönkrement, miután az aranyborjú istenséggé vált a nép szemében, Mózes otthagyta Izráel népét, és Istenről beszélgetett. Visszavonult negyven napra a csendbe, hogy kizárólag a Jóistenre és önmagára figyelhessen élete legsúlyosabb válságában, népe addigi legsúlyosabb válságának idején. A hagyomány szerint Elul hónap első napján ment fel és Jom Kipurkor, egy hónap és tíz nap múlva ért le. És – bár soha többé semmi nem volt ugyanaz, minden meg volt bocsátva, minden mehetett tovább új törések és új megbocsátások felé. Új csendek és új újrakezdések irányába. Minden évben újrakezdődik és újra lejátszódik ez a negyven napnyi elvonulás minden zsidó életében, aki részt szeretne venni benne, Elul havának elseje és a mostani évben vasárnap este kezdődő, hétfő este lezáruló Jom Kipur között. És látható, hogy a böjttől, az önsanyargatástól függetlenül örömnap ez, a megszabadulásé, az elengedésé. Még akkor is, ha csak azt tudjuk elengedni, amivel szembenézünk, amiért felelősséget vállalunk. Ilyenkor azért nem eszünk, iszunk, mert semmire nincs időnk figyelni, ami kívül történik, kint vagyunk a világból, fent vagyunk a hegyen, olyanok vagyunk mint az angyalok. Testetlenek, tisztán szellemiek. De ennek is van tárgyi kultúrája. A testetlenség anyaga: Jom Kipuri övcsat Jom kipuri övcsat →​ ​​ Mózes elvonult, amikor olyanná vált, mint az angyalok, mi zsinagógába, egymás társaságába megyünk azért, hogy együtt legyünk Istennel. Segít elmélyülni, ha valami kifejezi rajtunk és másokon, a ruhákon elsősorban, a befelé fordulás igényét. A belülre figyelésnek kívül is látszania kell. Egy olyan szín alkalmas erre, amely igazából nem szín, a fehér. A színek tagadása, hiánya. A tisztaság és másfelől a halál jelzése. Minden számvetés annak tudatában történik, hogy az élet véges, az a kérdés, hol tartunk benne, mindig ennek tudatában válik csak értelmessé. Ha örökké tartana, mindegy lenne, sőt értelmetlen volna megkérdezni, hol tartunk éppen. A kitlit, a fehér halotti leplet fogja össze az övcsat, amelynek idézete része a Jom Kipur előestéjén tartott Kol Nidré-szertartásnak. A legbensőségesebb imánk a megszabadulásért, a megbocsátásért egyúttal ki van írva az övcsatunkra, az, ami bensőséges, külsőleg is kifejeződik és ez fokozza bensőségességét. Ez a judaizmus egyik lényege. A zsidó jog szertartási törvényei, étkezési előírásai, a szombattartás és a többi előírás a jámbor zsidó hitének megnyilvánulása ezen a világon. Ennek az egyik legszebb példája az önkorlátozást kifejező Jom Kipuri övcsat a kitlin, a halotti leplen. Max Bruch: Kol nidré A Jóisten pere, a fordított jom Kipur Weinmann Éva naplója →​ Weinmann Éva naplót vezetett a magyar holokauszt idején, tizenhat éves korában, életben maradt, megérte a gettóban Budapest felszabadulását, aztán a következő évben elvitte a háború alatt szerzett leukémiája, tizenéves korában. Ez a napló és az utótörténete emléke felidézheti bennünk az Elie Wiesel által híressé tett ötletet, a Jóisten perének megrendezését, egy fordított Jom Kipurt. Eredetileg ő ítél meg bennünket a fenséges napok idején, Ros háSáná és Jom Kipur között, de ha társak vagyunk a teremtés alakításában, akkor neki is van némi felelőssége Wiesel ötlete szerint, ő is elszámolással tartozik. Példának okáért Weinmann Éva 18 éven át tartó, de a holokausztot magában foglaló életéről és ez a napló tárgyi bizonyítéknak tekinthető Isten perében. Ott van minden benne feketén-fehéren, szinte vádirat. Aki nem gondolkodott még el arról, hogy mi a Jóisten felelőssége a történelemben, a szenvedések áradatában, az alighanem nem is gondolja egészen komolyan, hogy az Örökkévaló a történelem révén mutatkozik meg Ádám és Éva első perceitől a végső megváltásig, fokozatosan. Elie Wiesel, Isten peréről szólva, komolyan veszi a zsidó vallást. És a történet úgy szól, hogy miután a bíróság tagjai, a Bét Din illetékesei úgy határoztak, minden körülményt figyelembe véve, hogy Istent is mulasztott abban, hogy a történelem olyan, amilyen, már hajnalodott, ezért elmentek a rabbik imádkozni. Ahhoz, akiről úgy döntöttek, terheli némi felelősség. Ez a hűségen nem változtat. Számba kell venni mindent, ha őszinték szeretnénk lenni magunkhoz és hozzá Jom Kipurkor, és aki szeretne és tud, annak tovább kell imádkoznia. Mózes kifújja magát: Egy terápia vége Díszveret: Mózes alakja →​ Ez a bronz Mózes a háta mögött pihentetett botjával, a kifelé fordított kőtáblákkal, szolgálaton látványosan kívül nyilván az a Mózes, aki lejött újra a hegyről ezen a műalkotáson. Fáradtság, megnyugvás, hogy sikerült, a fontos dolgok lezárulása utáni enyhe depresszió (mi lesz most, miért fogunk élni ezentúl?), a hiányérzet, amiért ennyire közel egy ideig nem lesz Istenhez, a megkönnyebbülés, amiért ilyen közel egy ideig nem lesz Istenhez, mert az Ég kapui, mint az utolsó Jom Kipuri sófárhang után, bezárulnak. Ez az elcsigázott, békés, ernyedt Mózes nem Isten előtt áll, nem a próféta, nem a vezető többé, nem közvetítő Isten és a nép között. Fáradt nyugdíjas, aki letette pár percre az utca kövére nehéz cekkerét, illetve itt a botot és a Tíz parancsolat kőtábláit. Amíg kicsit kifújja magát. Jom kipuri háborús karikatúra: a végső bepecsételés A madarak talán az ellenség képviselői, az antanthatalmakat szimbolizálják, rájuk van írva, hogy orosz és francia, őket fogjuk bűneink hordozójává és jóvátételévé tenni, alighanem a harctéren, katonákként. Ők a mi „kápáránk”. Egy kissé meghökkentő szokás, amely bizonyos ortodox körökben ma is él még, a Jom Kipur előtti napon rendel kakasokat forgatni meg a fejünk felett, akikre ráruházzuk bűneinket és jóvátéteként fel is ajánljuk őket. Talán erre utalnak a szárnyasok katonáink kezében. A héber felirat mindenesetre az a képeslap alján, hogy jó végső bepecsételést, amit a hagyomány rendel mondanunk. Mindenesetre érdekes lélektani adalék, hogy a Jom Kipur háborús karikatúrákat ihletett a képeslapokon. A Jom Kipuri karikatúra mint műfaj önmagában is elég meglepő, a háború mint hozzávaló csak még bizarrabbá teszi. Jom Kippur a Dohány utcai zsinagógában Jom kipur a Dohány utcai zsinagógában, 1980 →​ ​ A Jom Kipurkor készült Dohány utcai zsinagógai fényképen az a legmeglepőbb, hogy elkészült, hogy elkészülhetett. A Jom Kipur a legszigorúbb munkatilalom ünnepe, fényképet készíteni szigorúan tilos. A kép maga azt a benyomást kelti, hogy a több ezer főt befogadni képes óriásépület tele van. Vagy majdnem. Tele emberrel, tele fénnyel, tele magasztossággal és emelkedettséggel. A Dohányt alighanem már akkor is bőven csak a nagyünnepek eseményei töltötték meg és akkor lehetett látni, milyen lenne egy hatalmas, erős, aktív közösség, ereje teljes tudatában, a város kellős közepén, egy óriási épületben. Némi nosztalgia foghatja el a szemlélőt egy elképzelt, lehetséges világ után, egy olyan világ után, amelyben nem történik meg a holokauszt. És ezek a Jom Kipuri megemlékezések mindig kicsit holokauszt-megemlékezések is voltak, itt-ott még ma is azok is. Az előeste, a Kol Nidré utáni legnépszerűbb része ezeknek a szertartásoknak a megemlékezés a halottainkról, a mázkir. És azok, akik év közben nem járnak zsinagógába, maguk is gyászolják ilyenkor azt a világot, amelyikben érdemben, valóban tudtak volna kötődni a hagyományaikhoz, vigasz és inspiráció lett volna számukra. Az Engesztelés Napján bánták meg évről-évre, hogy az összes többi napon nem tudtak már zsidók lenni. Megjelent: Szemtanúk Szemtanúk//Traumaábrázolások a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár Gyűjteményéből A Múzeum gondozásában megjelent képzőművészeti album a holokauszt korai vizuális emlékezetét dolgozza fel. A kötet a túlélő szemtanú művészek alkotásait – a koncentrációs táborok, a munkaszolgálat és a gettó életét megörökítő műveket –, valamint életrajzait és az azokat értelmező tanulmányokat tartalmazza. ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌