| Zsidó Múzeum Magazinja AMIDA 3 A szentség Ha az első három áldás, ahogy láttuk, Isten udvarias köszöntése a főima diplomáciai protokolljában a zsidóknál, akkor a harmadiknak nagyon erősnek kell lennie, hogy jó benyomást hagyjon maga után, amikor elkezdjük majd mondani, miért jöttünk ide, Isten színe elé tulajdonképpen. Ezért kell a harmadik bevezető áldásnak Isten szentségéről szólnia. Szentség és közösség Amikor egyedül imádkozunk, a szentségről egy meglehetősen rövid áldásban emlékezünk meg, leszögezzük, hogy a Jóisten szent, a neve e szentség nyelvi esszenciája és a szentek egész nap magasztalják őt a fentebbi okokból kifolyólag. Áldott vagy Te, Örökkévaló, a Szent Isten-így szól az összefoglalás, a zárlat. A Fenséges napokon, az Újév és az Engesztelés napja között Szent Isten helyett Szent Királynak hívjuk őt, aki megítéli országa polgárait. Sok meglepetés nincsen, ha csak azon nem akadunk fenn, hogy kik azok a szentek, akik magasztalják őt. Az angyalok? Esetleg mi, Izrael? A történet éppen arról szól, hogy nem is akkora a különbség a magasztalás tekintetében, egymástól tanulva, kánonban dicsérjük őt. Már ha éppen nem egyedül mondjuk a Főimát. A hét műtárgya: Levelezőlap "Waldsee"-ből Ezekben a napokban az ország szinte minden településén a deportálások évfordulójára emlékeznek a túlélő közösségek. Ehhez kapcsolódik e heti műtárgyunk, egy levelezőlap, melyet Kerényi Margit küldött Veszprémbe, 1944. június 18-án. A feladás helye Waldsee, egy nem létező, de szép nevű ("erdei tó"), de nem létező település, mely tulajdonképpen Auschwitz fedőneve volt. A deportáltakkal érkezésük után levelezőlapokat írattak, melyben tudathatták szeretteikkel, hogy jól vannak: a lapok célja a még Magyarországon lévők gyanakvásának eloszlatása, a pánikhangulat megelőzése volt. Amikor a lap megérkezett Magyarországra, a lapot feladó már halott volt. A magyar történelem legnagyobb temetője Auschwitz, ahol minden harmadik áldozat magyar állampolgár volt. Néhány éve a 2B Galéria kiállítást rendezett a Waldsee-i lapok kortárs művészeti feldolgozásaiból. A kiállítás részleteit és a kapcsolódó beszélgetéseket ezen a linken érhetik el: Waldsee1944 A párbeszédben megjelenő Isten Arra az esetre, amikor közösen, tehát 10 zsidó férfi- vagy, más irányzatokban, 10 zsidó személy – közösen imádkozik, megismételjük együtt, miután ki-ki magában befejezte, a Főimát és ilyenkor elmondhatjuk, elénekelhetjük Isten szentségéről a hosszabb, vágatlan változatot is. Szentség, igazán intenzív szentség és közösség kéz a kézben járnak. Azért, hogy mindezt hangsúlyozzuk is, minden csak közösségben mondható szöveget, mindazokat, amelyekben a szentség, a kedusá nagyon intenzíven jelen van (a nevük is beszédes, a most tárgyalt kedusá mellett ilyen például a Kádis is), párbeszédes formában kell mondanunk. Ilyenkor nem tömeg vagyunk, véletlenül összeverődött emberek összessége, hanem egymásra figyelő, egymással beszélgető rituális közösség, akik között csak akkor van jelen Isten szentsége, ha maguk is viszonyban vannak egymással, újra és újra eljátsszák az előírt liturgiai dráma szerepeit, minél teljesebb átéléssel. Isten szentsége tehát elsősorban viszony. A gyök, amelyből a kidus, a kádis és a kedusá szavak származnak, azt jelenti, szent, tehát elkülönített, valamilyen saját célra fenntartott, kizárólagosan arra használható. Isten szentsége az abszolút elkülönítettség, a legvégső transzcendencia, az, hogy egészen és végtelenül más, mint mi vagyunk. A prófétai versek, amelyeket idéz a harmadik áldás szövege (máshol is felhangzanak az imarendben), Isten intenzív jelenlétéről beszélnek ugyanakkor, arról, hogy az egész föld minden szeglete tele van az Ő dicsőségével. Vagyis az, amit megtapasztalunk a Főima követésén keresztül, egymásra figyelve, a végtelenül elkülönült és idegen, felfoghatatlan és távoli, az isteni, a végtelen közvetlen, elementáris erejű jelenléte. Az Örökkévaló kéznyomának megpillantása mindenben, amit teremtett. Az atyák érdemére és a végtelen isteni hatalomra hivatkozni még csak beszéd, ha emelkedett beszéd is. A kedusá viszont már közös istentapasztalat. A prófétai víziók azt írják le, hogy az Égi Seregek hogyan dicsérik Istent. Mi pedig a kedusá és a próféták szavai révén, ha jól csináljuk, hasonlóak leszünk hozzájuk, átváltozunk az áldás idejére angyalokká. Kiállítás-archív: Az Ámidá Az elkövetkező hetekben, amíg áldásról áldásra bemutatjuk az Ámidá ima áldásait (mind a 19-et!), megnézhetik kiállítás-archívumunkban az áldások köré szervezett kiállításunkat: ott tárgyakhoz kapcsolva mutattuk be az egyes áldásokat, és az általuk felidézett zsidó értékeket. Mily szépek a te sátraid ... A Név megszentelése A zsidó népet képviselik, Izrael közösségét azok, akik közösségben, minjenben imádkoznak. Vannak a hagyománynak olyan vonulatai, amelyek szerint csak olyanok lehetnek méltó képviselők, akik a micvák, a parancsolatok közösségének teljes jogú polgárai, így a kiskorúak vagy a nők, akik bizonyos micvák alól felmentést élveznek, nem számolhatóak be. Mások úgy látják, hogy a kádis, a kedusá emberi törekvés is Isten nevének megszentelésére, amelyre végső soron mindenki kötelezett. Az ember úgy szenteli meg az Örökkévaló nevét, hogy hűséges lesz hozzá, hitet tesz mellette, tanújául szegődik. A legvégső határhelyzetben akár az életét is oda kell adnia Érte. Szinte minden előírás áthágható az Isten képmását viselő ember életének védelmében, de az Örökkévaló nyílt megtagadása mindig tilalmas. Akik magasztalják a közösséget igénylő, a szentséget hordozó imákban az Örökkévaló nevét, hétköznapi helyzetekben teszik azt, amit a végső határhelyzetekben a zsidóság mártírjai: a név megszentelését. És erre a végső tanúságtételre, ha elkerülhetetlen, nők és férfiak egyaránt kötelezettek, a név megszentelése közös kötelességünk. Akár úgy is lehet érvelni, hogy nem csak határhelyzetekben. Hogyan vagyunk felelősek Istenért? Isten nincsen jelen a világban közvetlenül megtapasztalható módon mindig, nem áll egyszerűen rendelkezésre. Hívei közösségében és hívei tanúságán keresztül van jelen. Aligha véletlen, hogy az első zsidó, Ábrahám, legelsősorban Isten tanúságtevője volt, hitet tett lépten-nyomon mellette, ha úgy tűnt is néha, Isten elhagyja őt, ő soha nem hagyta el Istent. Ez a felelősség jelenik meg a harmadik áldás mondásában is, a mi dolgunk, embereké az Örökkévaló nevének megszentelése. Felelősek vagyunk Istenért, közösségi felelősséget viselünk érte. Te elkülöníttettél számomra: a zsidó eljegyzés Amikor a vőlegény gyűrűt húz a menyasszony ujjára, azt mondja neki, hogy íme, Te elkülöníttettél számomra e gyűrű révén Mózes és Izráel törvényei szerint. Elkülöníttettél, kizárólagossá váltál, ismét a már jól ismert gyökkel, mekudeset. Csak én vagyok már neked és – mivel kölcsönösnek helyes elgondolnunk a szerelmi, házastársi viszonyt – nekem is csak Te vagy. De hát a szeretet nem Végtelelen, Isten talán nincs jelen az egész földön? Hogyan korlátozható a szeretet? A hűség révén. Mindenki (többé-kevésbé) szereti a szüleit, de nem általában a szülőket, hanem speciálisan a sajátjait. A szeretet egyik aspektusa a választás, a felelősségvállalás, a kizárólagosság. A gyerekeink iránti szeretet, akárcsak a házastársi, a kitüntető szeretet megnyilvánulása, amely nélkül nehéz lenne tűrhető érzelmi életet élni. Az ember véges lény, érzelmi kapacitásaink is végesek, rá vagyunk utalva a kitüntető szeretetre. Az Örökkévaló egyetlensége éppen ezt a kitüntető szeretetet igényli Tőlünk, Ő pedig mindőnknek meg is tudja adni, kivétel nélkül, hiszen Ő végtelen. Programajánló: Múzeumok Éjszakája A Múzeumok Éjszkája ugyan még nem most, hanem csak a jövő héten lesz, de már most írják be a naptárba! + Kérésünk: Vegye meg nálunk karszalagját előre kényelmesen, sorban állás nélkül a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában. Pontos cím: Budapest VII. kerület, Síp utca 11-13. Pénztári nyitva tartás: Vasárnaptól-csütörtökig: 10 és 17 óra között Pénteken: 10 és 16 óra között Szombaton zárva Árak: Felnőtt karszalag 2200 forint, gyermekjegy (6-18 éves korig) 1000 forint, 6 éves kor alatt ingyenes. A megvásárolt karszalagok a rendezvény napján az összes budapesti múzeumba érvényesek. #ZsidoMuzeum |
Zsidó Múzeum
Magazinja
AMIDA 3
| |
|
|
Ha az első három áldás, ahogy láttuk, Isten udvarias köszöntése a főima diplomáciai protokolljában a zsidóknál, akkor a harmadiknak nagyon erősnek kell lennie, hogy jó benyomást hagyjon maga után, amikor elkezdjük majd mondani, miért jöttünk ide, Isten színe elé tulajdonképpen. Ezért kell a harmadik bevezető áldásnak Isten szentségéről szólnia. | |
|
|
Amikor egyedül imádkozunk, a szentségről egy meglehetősen rövid áldásban emlékezünk meg, leszögezzük, hogy a Jóisten szent, a neve e szentség nyelvi esszenciája és a szentek egész nap magasztalják őt a fentebbi okokból kifolyólag. Áldott vagy Te, Örökkévaló, a Szent Isten-így szól az összefoglalás, a zárlat. A Fenséges napokon, az Újév és az Engesztelés napja között Szent Isten helyett Szent Királynak hívjuk őt, aki megítéli országa polgárait. Sok meglepetés nincsen, ha csak azon nem akadunk fenn, hogy kik azok a szentek, akik magasztalják őt. Az angyalok? Esetleg mi, Izrael? A történet éppen arról szól, hogy nem is akkora a különbség a magasztalás tekintetében, egymástól tanulva, kánonban dicsérjük őt. Már ha éppen nem egyedül mondjuk a Főimát. | |
|
|
A hét műtárgya: Levelezőlap "Waldsee"-ből | |
Ezekben a napokban az ország szinte minden településén a deportálások évfordulójára emlékeznek a túlélő közösségek. Ehhez kapcsolódik e heti műtárgyunk, egy levelezőlap, melyet Kerényi Margit küldött Veszprémbe, 1944. június 18-án. A feladás helye Waldsee, egy nem létező, de szép nevű ("erdei tó"), de nem létező település, mely tulajdonképpen Auschwitz fedőneve volt. A deportáltakkal érkezésük után levelezőlapokat írattak, melyben tudathatták szeretteikkel, hogy jól vannak: a lapok célja a még Magyarországon lévők gyanakvásának eloszlatása, a pánikhangulat megelőzése volt. Amikor a lap megérkezett Magyarországra, a lapot feladó már halott volt. A magyar történelem legnagyobb temetője Auschwitz, ahol minden harmadik áldozat magyar állampolgár volt. | |
Néhány éve a 2B Galéria kiállítást rendezett a Waldsee-i lapok kortárs művészeti feldolgozásaiból. A kiállítás részleteit és a kapcsolódó beszélgetéseket ezen a linken érhetik el: Waldsee1944 | |
|
|
A párbeszédben megjelenő Isten | |
Arra az esetre, amikor közösen, tehát 10 zsidó férfi- vagy, más irányzatokban, 10 zsidó személy – közösen imádkozik, megismételjük együtt, miután ki-ki magában befejezte, a Főimát és ilyenkor elmondhatjuk, elénekelhetjük Isten szentségéről a hosszabb, vágatlan változatot is. Szentség, igazán intenzív szentség és közösség kéz a kézben járnak. Azért, hogy mindezt hangsúlyozzuk is, minden csak közösségben mondható szöveget, mindazokat, amelyekben a szentség, a kedusá nagyon intenzíven jelen van (a nevük is beszédes, a most tárgyalt kedusá mellett ilyen például a Kádis is), párbeszédes formában kell mondanunk. Ilyenkor nem tömeg vagyunk, véletlenül összeverődött emberek összessége, hanem egymásra figyelő, egymással beszélgető rituális közösség, akik között csak akkor van jelen Isten szentsége, ha maguk is viszonyban vannak egymással, újra és újra eljátsszák az előírt liturgiai dráma szerepeit, minél teljesebb átéléssel. Isten szentsége tehát elsősorban viszony.
A gyök, amelyből a kidus, a kádis és a kedusá szavak származnak, azt jelenti, szent, tehát elkülönített, valamilyen saját célra fenntartott, kizárólagosan arra használható. Isten szentsége az abszolút elkülönítettség, a legvégső transzcendencia, az, hogy egészen és végtelenül más, mint mi vagyunk. A prófétai versek, amelyeket idéz a harmadik áldás szövege (máshol is felhangzanak az imarendben), Isten intenzív jelenlétéről beszélnek ugyanakkor, arról, hogy az egész föld minden szeglete tele van az Ő dicsőségével. Vagyis az, amit megtapasztalunk a Főima követésén keresztül, egymásra figyelve, a végtelenül elkülönült és idegen, felfoghatatlan és távoli, az isteni, a végtelen közvetlen, elementáris erejű jelenléte. Az Örökkévaló kéznyomának megpillantása mindenben, amit teremtett. Az atyák érdemére és a végtelen isteni hatalomra hivatkozni még csak beszéd, ha emelkedett beszéd is. A kedusá viszont már közös istentapasztalat.
A prófétai víziók azt írják le, hogy az Égi Seregek hogyan dicsérik Istent. Mi pedig a kedusá és a próféták szavai révén, ha jól csináljuk, hasonlóak leszünk hozzájuk, átváltozunk az áldás idejére angyalokká.
| |
|
|
Kiállítás-archív: Az Ámidá | |
Az elkövetkező hetekben, amíg áldásról áldásra bemutatjuk az Ámidá ima áldásait (mind a 19-et!), megnézhetik kiállítás-archívumunkban az áldások köré szervezett kiállításunkat: ott tárgyakhoz kapcsolva mutattuk be az egyes áldásokat, és az általuk felidézett zsidó értékeket. | |
|
|
A zsidó népet képviselik, Izrael közösségét azok, akik közösségben, minjenben imádkoznak. Vannak a hagyománynak olyan vonulatai, amelyek szerint csak olyanok lehetnek méltó képviselők, akik a micvák, a parancsolatok közösségének teljes jogú polgárai, így a kiskorúak vagy a nők, akik bizonyos micvák alól felmentést élveznek, nem számolhatóak be. Mások úgy látják, hogy a kádis, a kedusá emberi törekvés is Isten nevének megszentelésére, amelyre végső soron mindenki kötelezett. Az ember úgy szenteli meg az Örökkévaló nevét, hogy hűséges lesz hozzá, hitet tesz mellette, tanújául szegődik. A legvégső határhelyzetben akár az életét is oda kell adnia Érte. Szinte minden előírás áthágható az Isten képmását viselő ember életének védelmében, de az Örökkévaló nyílt megtagadása mindig tilalmas. Akik magasztalják a közösséget igénylő, a szentséget hordozó imákban az Örökkévaló nevét, hétköznapi helyzetekben teszik azt, amit a végső határhelyzetekben a zsidóság mártírjai: a név megszentelését. És erre a végső tanúságtételre, ha elkerülhetetlen, nők és férfiak egyaránt kötelezettek, a név megszentelése közös kötelességünk. Akár úgy is lehet érvelni, hogy nem csak határhelyzetekben.
| |
|
|
Hogyan vagyunk felelősek Istenért? | |
Isten nincsen jelen a világban közvetlenül megtapasztalható módon mindig, nem áll egyszerűen rendelkezésre. Hívei közösségében és hívei tanúságán keresztül van jelen. Aligha véletlen, hogy az első zsidó, Ábrahám, legelsősorban Isten tanúságtevője volt, hitet tett lépten-nyomon mellette, ha úgy tűnt is néha, Isten elhagyja őt, ő soha nem hagyta el Istent. Ez a felelősség jelenik meg a harmadik áldás mondásában is, a mi dolgunk, embereké az Örökkévaló nevének megszentelése. Felelősek vagyunk Istenért, közösségi felelősséget viselünk érte.
| |
|
|
Te elkülöníttettél számomra: a zsidó eljegyzés | |
Amikor a vőlegény gyűrűt húz a menyasszony ujjára, azt mondja neki, hogy íme, Te elkülöníttettél számomra e gyűrű révén Mózes és Izráel törvényei szerint. Elkülöníttettél, kizárólagossá váltál, ismét a már jól ismert gyökkel, mekudeset. Csak én vagyok már neked és – mivel kölcsönösnek helyes elgondolnunk a szerelmi, házastársi viszonyt – nekem is csak Te vagy. De hát a szeretet nem Végtelelen, Isten talán nincs jelen az egész földön? Hogyan korlátozható a szeretet? A hűség révén. Mindenki (többé-kevésbé) szereti a szüleit, de nem általában a szülőket, hanem speciálisan a sajátjait. A szeretet egyik aspektusa a választás, a felelősségvállalás, a kizárólagosság. A gyerekeink iránti szeretet, akárcsak a házastársi, a kitüntető szeretet megnyilvánulása, amely nélkül nehéz lenne tűrhető érzelmi életet élni. Az ember véges lény, érzelmi kapacitásaink is végesek, rá vagyunk utalva a kitüntető szeretetre. Az Örökkévaló egyetlensége éppen ezt a kitüntető szeretetet igényli Tőlünk, Ő pedig mindőnknek meg is tudja adni, kivétel nélkül, hiszen Ő végtelen.
| |
|
|
Programajánló: Múzeumok Éjszakája | |
A Múzeumok Éjszkája ugyan még nem most, hanem csak a jövő héten lesz, de már most írják be a naptárba!
+ Kérésünk:
Vegye meg nálunk karszalagját előre kényelmesen, sorban állás nélkül a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában. Pontos cím: Budapest VII. kerület, Síp utca 11-13.
Pénztári nyitva tartás:
Vasárnaptól-csütörtökig: 10 és 17 óra között
Pénteken: 10 és 16 óra között
Szombaton zárva
Árak:
Felnőtt karszalag 2200 forint, gyermekjegy (6-18 éves korig) 1000 forint, 6 éves kor alatt ingyenes. A megvásárolt karszalagok a rendezvény napján az összes budapesti múzeumba érvényesek.
| |
|
|
| |
|
