Hírlevelünk tartalmából

• A melegfront és a zsidók 
• Újrajátszás női hadvezérrel 
• A hét műtárgya: Debóra szobra
• A nap, a hold, Sámson és Goldziher
• Blog-archív: A nyári lenge viseletről
• A modern Izrael és a klímaváltozás
• Címlapképünk: Hochstädter Bora nyaral
• Programajánló: Kiállításmegnyitó: Szemtanúk ​​
• ​Instagram hírek 

Egy család, nemzetség vagy nép története a második nemzedéknél kezdődik igazán. Amikor valaki már beleszületik, nem választja, hanem kapja a családját, hogy aztán fél életében velük, a másik felében meg a lemenőivel próbáljon zöld ágra vergődni. Simon Peresznek szokás tulajdonítani a híres bonmot, hogy igazából nem is az zsidó kiváltképp, akinek az édesanyja volt, hanem akinek az unokája lesz zsidó.

Ha ezt komolyan vesszük, akkor a zsidó nemzetség, nép története is egy elviselhetetlenül meleg nyári napon kezdődött, amilyenek a mostaniak is: „És megjelent neki az Örökkévaló Mámré tölgyeinél, ő pedig ült a sátor bejáratában, a nap hevében" - értesülünk az Izsák születését bejelentő hetiszakasz első mondatából. Ábrahám, úgy tűnik, nem nagyon akart aznap rohangálni, bár déli ember volt és alighanem bírta a meleget, ezt a napot a fák árnyékában ülve, a sátor hűvösében akarta eltölteni, menekült a naptól. Ha a Tóra fontosnak tartja, hogy beiktassa ezt a rövid időjárásjelentést az Örökkévaló megjelenéséről beszámoló mondatba, alighanem tényleg pokoli hőség lehetett aznap a Mamré tölgyesének környékén. De jött az Örökkévaló és felborította az idős pásztor egész napi lustálkodást célzó terveit.

Ábrahám ugyanis hirtelen feltámad, és miután a szokásos, bájos keleti körülményességgel üdvözli három vendégét, akikről csak mi tudjuk az időjárásjelentést megelőző Híradóból, hogy a Jóisten angyalai, tüsténkedni kezd. Beszalad a sátorba, ahol Sára egyedül tett-vett (milyen jellemző, hogy jóformán soha nincsenek együtt), megkéri a feleségét, csináljon gyorsan lepényt, aztán rohan tovább, hogy húsról és tejről (igen, húsról és tejről, hiszen még a Tóraadás előtti részeknél vagyunk a sztoriban) gondoskodjon vendégeinek, aztán végigállta a fa alatt, ahogy mindent elfogyasztottak. Mozdulni sem szeretett volna azon a napon és, ahogy pár mondattal később hangsúlyozni is kell majd, mégis sietett, szaladt és álldogált az étkezés végéig.

Az érkező vendégek hozták a hírt, hogy esztendőre megszületik az ígéret örököse, Sára és Ábrahám közös gyereke, aki Sárának a hírt fogadó cinikus, lemondó nevetéséről kapja a nevét. Jichák, nevetni fog. Ez is, vagyis hát úgyszólván minden egy pokoli meleg nyári napon kezdődött a szárazságtól sújtott Kánaán földjén.

Újrajátszás női hadvezérrel

A Bírák Könyvének szövege külön nem tér ki rá, hogy hasonló elviselhetetlen meleg lett volna, az azonban biztos, hogy Debóra prófétanőt és a bírák egyikét is éppen úgy pillantjuk meg, mint Ábrahámot, őt egy pálmafa alatt üldögélve, a helyzet is ugyanaz, egy békésnek remélt nap teljes kifordulása önmagából. Rámá és Bét Él között ücsörgött a fa alatt, Efrájim földjének hegyvidékén, amikor odaléptek hozzá Izráel fiai, hogy a tanácsát kérjék katonai ügyekben. Milyen mókásan kifordított helyzet. Hozzá nem az Örökkévaló angyali érkeznek, hanem néhány remegő lábú férfiú indítványozza neki, ugyan mentse már meg őket és laza törzsszövetségüket a fa alatt ücsörögve, bölcs tanácsaival. Ő nem kapkod, nem ugrál fel, hiszen alighanem rémes meleg van, ehelyett elküld Bárákért, a főkatonáért és megkéri, legyen szíves haddal kivonulni az ellenség és vezetőjük, Sisera ellen (igen, innen jöhet a siserehad-kifejezés), hogy megverje őket az Örökkévaló segítségével. Bárák, akinek a neve villámot jelent, megkéri Debórát, ugyan, állna már fel a fa alól és menne ki vele megverni Siserát – soha senkit nem hagynak békén hűsölni a héber Bibliában. És a helyzet amúgy is pazar: villám, a szuperhős, miután kicsit noszogatják, elmegy megütközni az ellenséggel, feltéve, hogy Debóra elkíséri a csatába, Debóra, akinek neve azt jelenti, méhecske. Kecses, szép állat, de nagyon veszélyes a fullánkja. Ha a fiúk kicsit bátrabbak lettek volna, akkor Debóra is több időt tölthetett volna az árnyékban. 

Önök, ha tehetik, ne engedjenek az unszolásnak, üljenek ki a sátruk bejáratához egy limonádéval, a fiúk oldják meg a kardozást, ha fontos nekik, egyedül. Persze, ha a zsidó nép jövőjéről, a folytatás ígéretéről van szó, az más. A limonádé megvár és úgyis jön végre a lehűlés. 

Róna József: Debóra prófétanő szoboralakjának makettje. Műtárgyfotó: Ritter Doron​

A képen látható gipsz-makettet 1933-ban ajándékozta a Múzeumnak a Pesti Izraelita Hitközség „Hungária szobor makettje” néven. Az alkotó a várban álló Savoyai szobor alkotója, Róna József. A makett egy hatalmas emlékmű része lett volna, melyet a Dohány utcai zsinagóga és a Múzeum közötti parkba terveztek, s mely az első világháború zsidó hősi halottainak állított volna emléket. A teljes mű húsz méter hosszú és tizenhat méter magas lett volna, azaz a Hősök terén álló Millenniumi Emlékmű után a főváros második legnagyobb szobrászati alkotása. A fehér haraszti kőből tervezett, egy öt emeletes ház méreteivel vetekedő irdatlan építmény végül nem valósult meg, de a korabeli sajtóból tudjuk, hogy a közepén ült volna a Magyarországot szimbolizáló Hungária kezében arany babérkoszorúval, lábainál haldokló katonák csoportjával, és a „halott lelkeknek az arany babérkoszorúk felé szálló jelenései”-vel. Hungária fölött, az emlékmű tetején állt volna egy négy méter magas szobor alak: Debóra, mellette a hősi erőt szimbolizáló oroszlánokkal. A gyűjteményben lévő negyven centiméteres gipsz-makett egyértelműen az ő alakja. Az emlékmű végül szerencsére? nem készült el a szűk Wesselényi utcában, helyette készült a szintén az első világháború hőseire emlékező Hősök zsinagógája.  

A nap, a hold, Sámson és Goldziher

Ézsau másik neve Edom, vagyis vörös, szangvinikus alkatú fiatalember volt. Jákobnak, Izrael ősatyjának másik nemezise Lábán volt, halálos szerelme, Ráhel édesapja. Amíg Ézsau egyszerű volt és agresszív, Lábán furfangos csaló – és mindkettő rokon. Lábán neve a fehér színnel áll kapcsolatban, tehát Jákob a fehér és a vörös izzás között kellett átnavigálja magát ahhoz, hogy élete első részét sikerrel letudhassa. Goldziher Ignác, új történeti kutatóintézetünk nagy névadója szerint a nap fehér és vörös izzásáról van szó a történet mitikus magjában, a nap és a hold, az éjszaka és a nappal, a fény és a sötétség örök küzdelméről. A nap rejtett motívuma a nomád pásztor Jákob, az éjszakai „hold-ember” önmagára találásának küzdelmeiben is jelen van, Izrael őstörténete végig a nap árnyékában zajlik.

Számos más motívumot elemezve mutatja ezt be, kora páratlan tudományos apparátusával felvértezetten, a fiatal Goldziher. A leglátványosabb Sámson története. Sámson, akárcsak Debóra, a Bírák egyike volt, és már a neve is a nap pusztító hevére utal, a semes szóra, amely napot jelent.

Története is az erő kontrollálatlanságáról szól, arról, mi történik akkor, ha az éltető Nap túlhevül, és nem táplál, hanem éget és rombol. Nem lesz igazán Izrael vezetője, amivé lennie kéne, ereje nem véd, hanem irt és szenvedést okoz értelmetlenül, mindenkinek, főleg önmagának. Sámsont önnön ereje pusztítja el, az, hogy képtelen uralkodni rajta.

Amikor a rókákat a farkuknál fogva összecsomózza és égő fáklyát helyez a csomóba, hogy leégesse a filiszteusok vetését, ez a különösen szadista gesztus is a pusztító aspektust felmutató Nap-motívum valójában.

A hatalmas erejű, félresiklott életű hős története is azt mutatja, hogy a Nap, minden élet forrása, lehet veszélyes is.

A modern Izrael és a klímaváltozás: a láthatatlan ellenség és az együttműködés

Hőhullám, szárazság és migráció a héber Bibliában

Ábrahámnak sem csak az árnyékba kellett menekülnie a meleg elől: az ősatyák és ősanyák története aszályok és éhínségek története. Alighogy elér a Földre, amelyet az Örökkévaló mutat neki, körbejár csak, és máris el kel hagynia, mert szárazság támad a földön és nincsen termés, ez lesz az első út tehát a Nílus birodalmába, Egyiptomba, a történet szárazsággal kezdődik és azzal is végződik majd, amikor ugyanebből az okból József testvéreinek kell majd lemenniük Egyiptomba, a szárazság elől, ételért. A klimatikus viszonyok már az ő életükre is rányomták a bélyegüket.

Az aszály és az éhség elől húzódik majd le Izsák is Gérár földjére. Ahogy egykor Ábrahám, úgy ő is kénytelen cserbenhagyni a feleségét, akire szemet vet ideiglenes lakhelyük uralkodója. Az első családi árulások és traumák, amelyek hatása majd tovább görög a családtörténeten, szintén a Közel-Kelet időjárásának – is – a következményei.

Még a legszebb „betérés-történetet” is annak köszönhetjük, hogy aszály dúlt az országban és egy Elimeleh nevű ember családjának el kellett menekülnie a Kánaánból Moáb országába. Így találkozhatott Naomi a moábita Rúttal. A szárazság miatt az agrárországgá váló ókori Izraelben a központi ima, a Smá második része szinte végig az esővel foglalkozik, amely, ha nem vagy nem időben, az esős évszakban érkezik, kipusztíthatja a népet a Földről bűneik büntetéseként. 

A modern Izrael és a klímaváltozás

A migráció jelentős részben az éghajlati viszonyok függvénye volt akkor is, ma is, és a Közel-Kelet, éppen eredeti klímájának hevessége miatt különösen kiszolgáltatott a klímaváltozásnak. Az elhúzódó hőhullámok egészségügyi következményei, a természeti katasztrófák és a járványok (mindenki, aki követi az izraeli híreket, emlékezhet a közelmúlt rémes erdőtüzeire) mindennapos fenyegetést jelentenek ma is és nemsokára majd bizonyára egyre inkább Izraelben.

A tengerek emelkedő vízszintje, amely elnyeléssel fenyegeti Észak-Afrika partmenti városait, az elsivatagosodás, egy amúgy is törékeny stabilitású régió teljes káoszba fordulását eredményezheti: rengeni fog a föld véges-végig Izrael állama körül a következő évtizedekben többek között a klímaváltozás miatt is. Ezúttal nem ők fognak majd menekülni máshová, hozzájuk próbálnak menekülni már most is Afrika növekvő méretű, élhetetlenné váló vidékeiről, és ezután várhatóan még inkább így lesz. A politikai instabilitáshoz hozzájárul a fogyasztási javak fokozódó szűkössége, az élelmiszer és a vízhiány, amelyet tovább fokoz a túlnépesedés. Egyiptom, az egykori menedék összeomlásával fenyeget a következő félszázad az előrejelzések szerint, ha nem sikerül közbelépni. A bukott államok már most, az arab tavasz utóéletében az iszlamisták martalékaivá lehetnek, ez a helyzet sokszorosan érvényes lehet. A mostani menekültek ellen lehet kerítéssel védekezni talán, de a várható menekülthullámok ellen a nemzetbiztonsági stratégák szerint többé már nem. Csak a széleskörű régiós együttműködés segíthet.

Izrael és szomszédai új, közös, arctalan ellenséggel kell küzdjenek a század hátralévő évtizedeiben, szükségük lesz egymás szövetségére. Egyre inkább erre kell majd fókuszálniuk, közösen. 

Címlapképünkön egy 1943-as családi nyaraláson készített fürdőruhás fénykép hátterének részlete látható.

A családi hagyatékból - melyben a kép fennmaradt kiállítást is rendeztünk már - erről részletesen hírlevelünk 5., Trianon számában olvashatnak részleteket, s ugyanott le tudják tölteni a kiállítás katalógusát is.  

Hamarosan, július 13-án nyílik a Ráday utcai 2B Galériával közösen rendezett kiállításunk. A megnyitó és a kiállítás részletei a képre kattintva olvashatóak!