Hatalmas tüzek pusztítanak Korfun, ég a sziget, rengeteg turista nyári célpontja és főleg sok tízezer ember otthona. Máshogy most nem tudunk szolidárisak lenni, mint hogy számbavesszük Korfu zsidó múltját. Együttérzünk, figyelünk, emlékezünk. 

A középkor derekának legendás zsidó világutazója, a Nádas Péter korai kisregényében (Egy családregény vége) is feltűnő Benjamin de Tudela megfordult Korfun is, ahol mindössze egyetlen zsidóval találkozott.

A kora újkorban már elegen voltak ahhoz, hogy felállítsák a gettót a szigetet uraló Velence hatóságai, de a korfui zsidók modern története a spanyol kiegyezéssel kezdődik és a holokauszttal zárul le hozzávetőleg.

A szefárd zsidók nagy része a Balkánra menekül, egy felemelkedő moszlim hatalom hódításainak területére, ez az időszak az, amelyet a magyar történelemben a török hódítások, a török elleni harcok koraként ismerünk. Akkoriban iszlám fennhatóság alatt sokaknak tűnhetett jobbnak élni, miután az iszlám évszázadai után a katolikus Spanyolország elzavarta őket.

Korfu azonban, szemben a mai Görögország más részeivel, soha nem állt török uralom alatt, az egyenjogúságot a sziget zsidói először a napóleoni korszakban tapasztalhatták meg, rövid időre. A független Görögország részévé váltak már a XIX. században, a holokauszt idején 2000 zsidó élt a szigeten, a lakosság nem elhanyagolható része. Ma már csak néhány tucatnyian vannak, az egykori négy zsinagógából egyetlenegy áll az egykori gettó területén, a Görög Zsinagóga A területet ma is Zsidónegyednek nevezik. 

A gyöngyösi hevra kadisa emléklapja →​

A Talmud Bráhot traktátusa szerint az égi hang minden nap sír Jeruzsálem romjai között, siratja azt, amit maga Isten tett népével. A Szentély elpusztítását, Jeruzsálem vesztét, a szétszóratást. Talán ezzel függ össze a hagyomány hite, amely szerint a Messiás Tisá beÁv napján születik majd meg, azon a nagy gyászünnepen, amely idén e hét szerdájának estéjén kezdődik és másnap estig tart.

A gyász és a remény összetartozása a zsidó év szerveződésének lényege. A Tisá beÁv (Áv havának kilencedik napja, ezt jelenti a héber kifejezés) utáni szombat a vigasztalás szombatja, a hatodik nap pedig, Áv hónapjának 15. napja, vagyis a telihold érkezése Tu beÁv, a szerelem ünnepe, legalábbis így modernizálódott.

Ezt látjuk a gyöngyösi Hevra Kádisa kétszázhúsz éves emléklapján is. A pergamen lap szélein a betegség, a halál, a temetés stációi alkotnak keretet, a Szentegyletnek, a Hevrának a halállal van elsősorban dolga. A képek, amelyek az elmúlásról szólnak, a feltámadást fogják másfelől közzé. A Messiást látjuk jámboran, széles karimájú kalapban lovagolni a kép közepén céljai felé, mellette pedig a halottak feltámadásának egyszerre stilizált és képileg nagyon is konkrét megjelenését a temetőben. A főima második áldása úgy tartja számon Istent, mint aki feltámasztja a holtakat.

A pusztítás, Isten segítségével, véget érhet a görög szigeteken is, adja Isten, hogy így legyen. Korfura gondolunk ezekbe n a napokban. 

Germekágyi tábla, Korfu →​

Szerb Antal, a mélyen katolikus, zsidóként meggyilkolt irodalomtörténész és regényíró jegyzi meg valahol, mennyire elviselhetetlen a mai olvasó számára Seneca Vigasztalásainak olvasása. A sztoikus római szenátor a gyermekét elveszítő édesanyához szól nekünk döbbenetesnek tűnő érzéketlenséggel a veszteségéről. Az utóbbi bő egy évszázadban a gyermekhalandóság döntő mértékben visszaszorult, korábban szinte mindennapi volt. A régi életrajzok gyakran kezdődnek azzal, hány testvére volt a szóban forgó nagyembernek és hány érte meg a felnőttkort. A nehezen emészthető kötelező olvasmányok a Kincskereső kisködmöntől a Pál utcai fiúkig jórészt a gyerekhalál miatt nehezen emészthetőek.

Ez a háttere azoknak a mából és a felvilágosult nyugatról nézve döbbenetesen babonásnak tűnő tárgyaknak, amelyek a családok újszülötteit óvták a zsidó közösségekben is.

Az egyik ilyen Korfu szigetéről való, Ágai Adolf, a hírlapi tárca és kroki, humoreszk magyar megteremtője adományozta a gyűjteményünknek száztíz évvel ezelőtt, élete alkonyán. Lilith-tel, Ádámnak a hagyomány szerinti első feleségével foglalkozik, aki legfontosabb gonosz tevékenységeként elrabolja az újszülött gyermekeket mint alvilági démon. Őt emlegeti ilyen „első Évaként” és tőle óv a korfui gyermekágyi tábla szövege sűrűn ismételgetett varázsmondásokkal, formulákkal. A fiúkat állítólag a körülmetélésükig veszélyezteti igazán.

A zsidó hagyomány racionalista áramlatai igyekeztek küzdeni a Lilith-tel kapcsolatos babonák ellen, de a népi vallásosságot így nem lehetett legyőzni, a gyerekek féltése nagyon erős késztetés volt és maradt. Mielőtt Lilith az elnyomott, autonóm és emiatt száműzött nő zsidó feminista ikonja lett, meglehetősen sötét szerepet játszott a zsidó nők képzeletében. 

Ágai Adolf portréja →​

A korfui rontáselhárító táblát a Borsszem Jankó, minden magyar vicclap ősének alapítója, Ágai Adolf adta nekünk. A dualizmus egyik legkarakteresebb zsurnalisztája, aki önéletrajzi jegyzeteiben leírja szefárd gyökereit, dédapja spanyol anyanyelvét, nagyon sikeres asszimiláns volt, a magyar sajtóműfaj-történet önálló fejezete.

A hírlapi tárca, amelynek egyik meghonosítója, kikövezte az útját a zsidó, Ágainál még sokkal asszimiláltabb Szomory Dezsőnek (eredeti neve Weisz Mór, az utolsó szótag „szmór”-jából alakult ki a Szomory-név) és Szép Ernőnek (Szomory meghal a holokauszt alatt, Szép Ernő néhány évvel túléli és regényt ír róla), továbbá az alkalomadtán antiszemita Kosztolányinak, de ő az öregapja Bacher Iván részben újlipóti ihletésű tárcáinak szintén. Az ő érdeme is, hogy a sajtót, amelynek felfutása a 19. századi modernizációs folyamat egyik része volt, sokan valami felforgató zsidó disznóságnak tekintették Magyarországon. A rontáselhárító tábla mégis összekapcsolja a nevét Korfu szigetével is. Kicsi a zsidó világ népi vallásosságtól hírlapi szellemeskedésig. 

Ágai Adolf: Az én dédatyámról című írását, melyben családjának szefárd gyökereiről is ír, az itt letölthető pdf dokumentumban olvashatják el: 

Különleges szoborral gazdagodott a Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteménye, melyet Dr. Dancz Gáborné Dr. Bálint Judit adományozott a számunkra. A szobor Dr. Vas Imre (1898. december 14. – 1966. július 19.) tüdőgyógyász főorvost ábrázolja, aki Dr. Dancz Gábor orvos unokanagybátyja volt. 

Vas Anna: Vas Imre szobra →​

Dr. Vas Imre Weinberger Imre néven született 1898-ban, Miskolcon, Weinberger Lázár közjegyzői írnok és Moskovics Ráchel gyermekeként. A Budapesti Tudományegyetemen orvostudományi karára iratkozott be, de tanulmányait az első világháború félbeszakította. Ezekben az években orvostanhallgatóként a fronton teljesített szolgálatot, tábori orvosok mellett ellátva a betegeket, sebesülteket.

A háború lezárultával a numerus clausus miatt tanulmányait nem fejezhette be Budapesten, ezért a Pécsi Tudományegyetemen szerezte meg diplomáját 1923-ban. Ezt követően Berlinbe ment, ahol Európa egyik leghíresebb kórházában, a Charitében dolgozott belgyógyászként 1935-ig. Hitler hatalomra jutása után hazatért, és már tapasztalt orvosként az Újpesti Tüdőgondozó intézetben helyezkedett el dr. Gárdi Jenő munkatársaként. Együtt kezdték el kidolgozni a tüdőbajon átesettek rehabilitációjának módszereit. Az intézet működésének azonban Horthy-korszak, majd a nyilasuralom vetett véget: dr. Bernolák Béla a Don-kanyarban esett el katonaorvosként, Gárdi Jenő, Ádám Árpád, Sándor Pál, Nyéki György és Sommer Jenő pedig a holokauszt áldozatai lettek. Vas Imrét 1940-ben származása miatt elbocsátották, majd a Romániától visszacsatolt, partiumi Élesdre, később pedig Sárvárra vezényelték munkaszolgálatos orvosként. Később hamis papírokkal bujkált, végül 1944 végén Auschwitzba deportálták.

A lágert túlélve 1945 augusztusában visszatért Magyarországra, és 1949-ig vezette az Amerikai úti Szeretetkórház tbc-osztályát. Ezt követően egészen haláláig a Szabadsághegyi Állami Tüdőgyógyintézet főorvosa. Ezekben az években dolgozta ki a tüdőbetegek rehabilitálásának alapelveit, kandidátusi disszertációját is ebben a témában írta 1957-ben, sőt, könyvet is megjelentetett eredményeiről Hogyan éljen a tüdőbeteg ember? (1961, Medicina Kiadó) címmel. Munkájában nagy hangsúlyt helyezett a betegség korai felismerésére, de a betegek rehabilitációja során az orvosi szempontok mellett a társadalmiakat is figyelembe véve dolgozta ki módszereit. Munkásságáért 1957-ben megkapta a Weil Emil-, 1961-ben pedig a Korányi Frigyes-emlékérmet.

Dr. Vas Imre 1966-ban hunyt el, sírja a Farkasréti temetőben található. Házastársa Héber Ferenc és Moskovitz Ida lánya, Halász Anna volt, akivel 1928. május 6-án, a budapesti Erzsébetvárosban kötött házasságot. Ő készítette azt a szobrot, ami most a múzeum gyűjteményébe került.

Házassági szerződés (ketuba), Korfu, 1692 →​

A gyermekágyi táblán kívül négy ketubát, házassági szerződést őriz a gyűjteményünk Korfuról a 17-18. századból. A házassági szerződést fontos megőriznie az egybekelteknek, esetleges elvesztése komoly vallásjogi nehézségekhez vezethet, elsősorban a férj kötelességeit írja elő, teszi lehetővé számonkérésüket, bizonyos és történetileg szűkített értelemben, de mégis nőpárti irat, dokumentum, gondoskodni próbál a nőről anyagi értelemben válás esetére és rögzíti jogait a házasság keretein belül.

Ezen túlmenően a ketuba dísztárgy is, műtárgy, bonyolult képi világa nem csak illusztrál, de önálló jelentése is lehet, még továbbá, természetesen, egykori környezetéről tudósító történelmi dokumentum. Dísztárgyként és történeti dokumentumként lehet sajátos és érdekes, egyedi, vagy egy-egy közösségre jellemző.

A kései 17. századi, immár háromszázharminc éves korfui ketubán, a felső részén két ciprusfát láthatunk, a szefárd hagyomány, amelyből való, Izrael földjét szimbolizálta vele kedvvel. A tárgyleírás azonban óvatos: bár feltételezhető, de itt sem egyértelmű, hogy a ketubát megrendelő vőlegény vagy az azt megrajzoló művész tudatosan használta-e a ciprusfa szimbólumát.

A múlt csak jeleket hagy ránk, a szándékokat elnyeli az idő, a jelek értelmezése mindig bizonytalan. Nekünk a ciprusfa egy szefárd ketubán, a felső részében, mindenesetre jelentheti Izráel földjét és Jeruzsálemet.

A Házi Segítségnyújtó Szolgálatról részletesen a képre kattintva olvashatnak

Köves Izsó: Önarckép →​​

Köves Izsó (Nagykároly, 1853 – Budapest, 1917) a Pesti Izraelita Hitközség polgári fiúiskolájának rajztanára festőként is ismert volt. Mendelssohn Nagy Frigyes előtt című festményét 1913-ban az Országos Magyar Izraelita Közalap adományozta a Zsidó Múzeumnak. Több mint húsz évvel halála után özvegye a gyűjteménynek ajándékozta a művész több levelét és festményét, illetve a művekről készített műtárgyfotókat. A szintén ekkor ajándékozott Önarckép című festményén a művész alakja mögötti jelenet Nicolas Poussin A jeruzsálemi szentély lerombolása és kirablása című festményét idézi. A címlapként választott részlet az égő város lángjaival ezen a héten egyszerre idézi nekünk Jeruzsálem pusztulásának tegnapi gyásznapját, és a forró nyár aktuális pusztításait. 

KÖVES IZSÓ MŰVEI GYŰJTEMÉNYÜNKBEN →​​