Ma, Áv hó 7-én van a zsidó naptár szerinti évfordulója (mondhatjuk akár Jahrzeitja) annak a szörnyű emlékezetű napnak, amikor 533 évvel ezelőtt, 1492. július 31-én a hajdan virágzó hispániai zsidóknak el kellett hagyniuk otthonukat, életbe lépett a kitiltó rendelet. 

A zsidók 1492-es kiűzése Spanyolországból a zsidó történelem egyik meghatározó eseménye volt. A Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd által 1492 tavaszán kiadott Alhambra-rendelet véget vetett a zsidó közösség 1500 éves dicsőséges történetének a spanyol földön, mivel elrendelte, hogy minden zsidó, aki nem hajlandó áttérni a keresztény hitre, elhagyja az országot.

A zsidók valószínűleg az első évezred elején telepedtek le az Ibériai-félszigeten. Az évszázadok során a helyi zsidók sok változást és hatalomváltást éltek át. A 8. században muszlimok hódították meg a régiót. A keresztény erők hamarosan hosszú, sorozatos hadjáratokat  indítottak az elvesztett területek visszaszerzésére, amely végül 1492-ben sikerrel járt, és amely a Reconquista néven vált ismertté. A muszlim uralom évszázadai alatt a helyi zsidó közösség virágzott. Tagjainak sokasága magas tisztségeket töltött be, mások pedig neves bölcsek, bibliai kommentátorok, költők, tudósok és gondolkodók lettek. Kiemelkedő kulturális, szellemi és tudományos hozzájárulásuk alakította azt, amit gyakran a spanyol zsidóság „aranykorának” neveznek.

A keresztények előrenyomulásával azonban a zsidó közösség helyzete romlani kezdett. Tagjait nemcsak arra kényszerítették, hogy áttérjenek a kereszténységre, hanem vérvádakkal is meggyalázták őket: hamisan vádolták őket azzal, hogy zsidó rituálék során keresztényeket gyilkoltak meg. A zsidókat üldözték, megtámadták és súlyos büntetésekre ítélték. Sokan elmenekültek Spanyolországból az 1391-es üldözések és mészárlások után. A maradók közül néhányan beleegyeztek a kereszténységre való áttérésbe, másokat pedig kényszerítettek rá. Ezeket a kényszerű áttérteket anusimnak („kényszerített” héberül) vagy „új keresztényeknek” nevezték. Amikor a hatóságok gyanút fogtak, hogy a gyakorló zsidók arra buzdítják az új keresztényeket, hogy titokban folytassák a zsidó törvények betartását, úgy döntöttek, hogy szétválasztják a két csoportot. Így a zsidókat kiűzték otthonaikból, és külön városrészekbe költöztették őket. 1481-ben a spanyol inkvizíció brutális vizsgálatokat indított az anusimok ellen, 1483-ban pedig kiűzési rendeletet adtak ki az andalúziai zsidók ellen. 1492-ben a katolikus uralkodók, Izabella és Ferdinánd házasságával és trónra lépésével ért véget a reconquista, és az anusimokra gyakorolt zsidó befolyás megakadályozása érdekében kiadták az "Alhambra rendeletet".  

Minden zsidónak, aki nem volt hajlandó áttérni, július végéig el kellett hagynia az országot, és soha többé nem térhetett vissza. Aki megszegte a parancsot, azt halálra ítélték, beleértve azokat is, akik menedéket nyújtottak a deportáltaknak. Több ezren tértek át látszatból, kényszerből a kereszténységre, hogy elkerüljék a kiutasítást. A kiutasított zsidók száma nem ismert, de a közösség nagy része, becslések szerint több tízezer ember, a szomszédos Portugáliában telepedett le. Mások a Navarrai Királyságba vándoroltak. Több ezer ember, nagy megpróbáltatások árán, Észak-Afrikába, az Oszmán Birodalomba, Olaszországba és Franciaországba menekült. Azok, akik Portugáliában telepedtek le, 1497-ben ismét kiutasítási rendeletet kaptak, ezúttal a portugál zsidókra vonatkozóan. Néhány hónappal később a rendeletet módosították, hogy a zsidókat kényszerkereszteléssel térítsék át a kereszténységre. Röviddel ezután, 1498-ban, a spanyolországi Navarra Királyságban letelepedetteket is deportálták.

Rimonpár, 1602 →​

A tóratekercs legrégebben kialakult díszei a tekercset tartó fa rudak végére helyezett rimonok. A rimon héberül gránátalmát jelent, ami ősi szimbóluma a termékenységnek, gazdagságnak, s átvitt értelemben a tórának is. Írott források már a 11. századtól utalnak rimonokra, de tárgyi emlékünk csak jóval későbbről van. A világon ma ismert második legkorábbi a mi gyűjteményünkben lévő, 1602-ből származó feliratot viselő rimonpár. A vörösrézből készült tóradísz a tárgy eredeti elnevezésének megfelelően gömb, gránátalma alakú. Hengeres szárán két vésett levélindás gömb van, testén vésett gránátalmás díszítés aranyozás nyomaival. a tárgy jellegzetes terméke az oszmán–török rézművességnek, s feltehetően a szefárd zsidó kultúrkör terméke. A gömbök felső részén vésett donátorfelirat olvasható: „Cvi Hirs, Dávid fia, 362 (1602) a kis időszámítás szerint.” A Cvi Hirs jellegzetes askenáz név, melyben a héber Cvi (azaz szarvas) nevet német megfelelőjével (Hirsch) kombinálták. A tárgy feltehetően olyan területen volt használatban, ahol a két nagy zsidó kultúrkör, szefárd és az askenáz érintkezett, illetve ahol mindkettővel kapcsolatban álltak. Askenáz eredetileg a német területeket jelentette a rabbinikus irodalomban, később a német eredetű jiddis nyelvet beszélő európai közösségeket nevezték askenáziaknak. A szefárdoknak a spanyol területeken letelepedett zsidókat nevezték, majd miután 1492-ben az ibériai félszigetről kiűzték a zsidókat, leszármazottaikat is szefárdoknak nevezik. A rimonpár szárán látható felirata szerint a tárgya a „szefárd hitközség, Pest” tulajdonában volt. Ez a felirat jóval későbbi, mint a másik, már említett felirat, a város névírási gyakorlatának ismeretében legkorábban a 18. század végén kerülhetett a tárgyra. Ekkor, a 18-19. század fordulóján jelentek meg a kialakuló pesti zsidó kolóniában szefárd bevándorlók, akik egy ideig külön imaházban, saját rítusaik szerint imádkoztak. A huszadik század elejére a szefárd közösség beolvadt az askenáz többségbe. A rimonpárat Oser Albert, a pesti szefárd közösség vezetője ajándékozta a Zsidó Múzeumnak 1917–ben.

Bővebben a tárgy történetéről: 

Hanukai menóra →​

A tekintélyes méretű (44 cm széles) ezüst hanukai menóra későampír vázácskáival, biedermeier rózsácskáival és kosárkáival, no meg az osztrák császári koronával a tetején első blikkre tipikus bécsi tárgy, az üvegpoharakat befogadó kis kosarak viszont a spanyol eredetű török zsidó közösségekben voltak használatosak. Hogyan lehetséges ez? Mi a stíluskeveredés oka? 

A legújabb genetikai tanulmányok szerint Kolumbusz Kristóf is szefárd zsidó származású lehetett; rokonainak DNS mintái zsidó származásra utaló jellemzőket mutatnak. Lehetséges, hogy Kolumbusz az üldöztetések miatt titkolta zsidó származását. 1492-ben, ugyanabban az évben, amikor kiűzték a hispániai zsidókat, ő elérte az amerikai partokat, ami új fejezetet nyitott a világtörténelemben. 

1924-ben Miguel Primo de Rivera rezsimje spanyol állampolgárságot adott a szefárd zsidó diaszpóra egy részének. Az ediktumot 1968. december 16-án Francisco Franco rezsimje hivatalosan és szimbolikusan visszavonta. 2015-ben a spanyol Cortes Generales törvényt fogadott el, amely szerint a szefárd zsidók leszármazottai spanyol állampolgárságot szerezhetnek, hogy „kompenzálják a ország múltjának szégyenletes eseményeit”. Azok a zsidók, akik bizonyítani tudták, hogy az Alhambra-rendelet miatt Spanyolországból kiutasítottak leszármazottai spanyol állampolgárságot szerezhettek. 

A mai Spanyol Királyságban kér zsidó múzeum működik: Gironában és Toledóban. Mindkettővel szakmai kapcsolatban vagyunk. 

Call de Girona

A múzeum fő célja a katalániai zsidó közösségek történelmének megőrzése és bemutatása, amelyek a középkor egészében részét képezték az ország történelmének, valamint kulturális és tudományos fejlődésének, és döntő mértékben hozzájárultak azokhoz. A legtöbb esetben megpróbálták a múzeumlátogatás során adott magyarázatokat Girona saját zsidó történelméből származó tárgyak példáival illusztrálni. Ezek a példák, amelyek dokumentumok, régészeti leletek vagy képek formájában jelennek meg, így általános képet adnak a középkori Katalóniában élő zsidók életéről.

A múzeum a Bonastruc ça Porta Központban található. Az épületben a 15. században a zsinagóga és a gironai zsidó közösség által használt egyéb közösségi terek voltak. Miután 1492-ben az utolsó zsidókat is kiűzték a városból, az épület magántulajdonban maradt az 1980-as évekig, amikor felújították, hogy a város zsidó örökségének kortárs helyreállításának központjává váljon. A felújítás három különböző szakaszban zajlott: 2000-ben megnyitották a Gironában talált héber feliratos sírkövekkel teli termeket; 2003-ban megnyitották a zsidóságnak, az ünnepeknek és a zsidó rituáléknak szentelt termeket; 2007-ben pedig a katalán zsidók ragyogó kulturális eredményeinek és a zsidó és keresztény közösségek közötti nehéz kapcsolatoknak szentelt termeket. 

Toledo

A toledói szefárd múzeum a Samuel ha-Leví zsinagógában található, amelyet népszerű nevén El Tránsito zsinagógának hívnak. A zsinagóga története önmagában is tanúja a spanyol történelemnek. A gyönyörű épület a 14. században épült, Samuel ha-Leví, a kor fontos személyisége megbízásából, aki különböző fontos tisztségeket töltött be I. Péter kasztíliai király udvarában, például királyi bíró, diplomata és királyi kincstárnok volt.

A múzeumot 1964-ben hozták létre Toledo zsidónegyedének szívében. Legfontosabb feladata a spanyol-zsidó és szefárd örökség megőrzése és továbbadása. 

Bejárható 3D túra: 

Don Ichák Abravanel portréja, képeslap  →

Don Ichák Lisszabonban született. II. Ferdinánd aragóniai király pénzügyminisztereként szolgált 1484-től. Amikor zsidókat 1492-ben Hispániából kiutasították, Abravanel Itáliába ment, és teljesen az irodalmi működésnek szentelte az idejét. Abravanel legismertebb műve az első prófétai könyvekhez írott kommentárja. Szenvedései hatására kezdett el foglalkozni a misztikával, többször foglalkozott a Biblia és az aggada messiási vonatkozású helyeivel. 1508-ban Velencében hunyt el. Portréját gyűjteményünkben egy képeslap őrzi. 

A szombat este kezdődő Tisá beÁv-i gyásznapra könnyű böjtöt kívánunk!