Hanukarácsony, Chrismukkah Ahogy készülünk egy ünnepre, ahogy várakozunk, izgulunk, alig várjuk hogy elkezdődjön: általában ezzel is telik a december. Van, aki Hanukára készül, van, aki Karácsonyra, sőt, olyan is van, aki mindkettőre. Dupla öröm! A két ünnep között sok hasonlóság van. A gregorián naptár és a zsidó naptár nagyon különbözőek, ám az igaz, hogy december környékén a zsidók és a keresztények is nagy ünnepre készülnek. A zsidó naptárban a hónapok a holdciklushoz igazodnak, ezért „mozgó” ünnepeink vannak, az évnek mindig ugyanabban a szakában, de nem mindig ugyanazokon a napokon. Ezért is fordulhat elő, hogy Hanuka már novemberben elkezdődik és tart 8 napig, máskor meg egybeesik Karácsonnyal, de persze akkor is nyolc napig tart. Idén a Hanukának már vége, és itt a Karácsony. Ilyenkor decemberben a fényeké a főszerep. Ahogy Hanukakor meggyújtjuk a lángokat, minden este eggyel többet nyolc napon át, és ahogy a karácsonyfa gyertyái, vagy a fényfüzérek világítanak, elűzik a kinti, egyre korábban „támadó” sötétséget. Ahogy a család, a gyerekek, a közösség összegyűlnek meggyújtani a hanukián a lángokat, vagy ahogy a karácsonyfa fényei mellett együtt ünnepel a család; a lényegi dolgok, az üzenete e két ünnepnek - bár más hagyomány kapcsolódik hozzájuk - lényegében ugyanaz: megélni a csodát, fényt vinni a sötétségbe, együtt lenni a családdal, közösséggel, és ha tehetjük, segíteni a rászorulókon. Más a vallási hagyomány, másra emlékezünk, de ami összeköt ebben a széttartó és mára bezártságba kényszerülő világban, hogy ilyenkor felértékelődnek a beszélgetések, a közös étkezések, egy telefonhívás egy rég nem látott ismerőstől, a családtól; együtt örülünk a fény csodájának. Talán hallották már a Hanukarácsony kifejezést. A két ünnep „összekapcsolásával” a berlini Zsidó Múzeum szerint először a 19. századi Németországban, német zsidóknál találkozhattunk, persze ők a német kifejezést használták: Weihnukka, vagyis a Karácsony (Weihnachten) és a Hanuka szavakat vonták össze. Az ünnep spirituális tartalmát helyezték előtérbe, ahol a család és a jótékonyság voltak a sarokkövek, bár nem sokat tudunk arról, hogy hogyan nézett ki a gyakorlatban ez az esemény. A hanukai ajándékozás is a 19. században terjedt el, ahogyan a karácsonyi is. Amerikában külön iparág épül már a Chrismukkah-ra, vagyis a Karácsony (Christmas) és Hanuka időszakára. A populáris kultúrába A narancsvidék (angol címén The O.C., azaz az "Orange County" rövidítése) című sorozat vezette be a kifejezést: a főszereplő srác, hogy mindkét ünnepet megtarthassa a vegyesházasságban élő szüleivel (apa zsidó, anyuka protestáns), „létrehozza” „Chrismukkah”-t. Magyarországon is elterjedt a Hanukarácsony kifejezés, van ahol mindkét ünnepet megtartják valamilyen módon, és nem csak a vegyes zsidó-keresztény családoknál. Bármit is ünnepeljünk, legyen egy közös: a fények és a csodák. Tévét 10: Böjtnap Idén december 25-e a zsidó naptár szerint tévét 10-e (aszara betevet), böjtnap Jeruzsálem, és az első Szentély ostromának emlékére. Rabbinikus döntés alapján ezen a napon emlékezünk a holokauszt azon áldozataira is, akiknek Jahrzeitja (halálozási évfordulója) nem ismert. Emlékük legyen áldott. A hét műtárgya: Köves Izsó önarcképe Köves Izsó: Önarckép Gyűjteményünkben Jeruzsálem ostromát, a Második Szentély pusztulását Köves Izsó festménye idézi fel. A festő, Köves Izsó 1853-ban született Nagykárolyban, s nyilván komoly megdöbbenést okozott a konzervatív közösségben, amikor tizennégy évesen elhagyta szülei házát, hogy festőnek tanulhasson. Pesten a Mintarajztanodában tanult mások mellett Lotz Károly tanítványaként. Szerencsére akkoriban már elég sokan megengedhették maguknak Pesten, hogy portrét készíttessenek a családtagokról, így Izsó a nélkülözésekkel teli tanulóévei után arcképfestésből már el tudta tartani magát, de többre vágyott. A korszak festőinek álmát, a párizsi tanulmányokat végül Kőrösy József nagylelkű támogatásának köszönhette. Kőrösy szintén szegény zsidó kereskedő gyermekeként saját bőrén is megtapasztalta, hogy támogatás nélkül nem lehet tanulni, ezért a Magyar Tudományos Akadémia tudós tagjaként felkarolta az ifjú tehetségét, aki így eljuthatott Párizsba, hogy tovább képezhesse magát. Hazatérése után 1882-től a Pesti Izraelita Hitközség Wesselényi utcai polgári iskolájában lett rajztanár. Tanári működése mellett a hitközség megrendelésére megfestette a korabeli elöljárók arcképeit, és több bibliai, vagy zsidó történelmi témájú képet. Több mint húsz évvel halála után özvegye a gyűjteménynek ajándékozta a művész több levelét és festményét, illetve a művekről készített fotókat. A fotók a művész olyan zsidó témájú képeiről készültek, mint a Spinoza bírái előtt; A tortozai hitvita, A budai zsidók üdvözlik Mátyás királyt vagy A zsidók Titus római diadalmenetében. A szintén ekkor a Múzeumnak ajándékozott Önarckép című festményén a művész alakja mögötti jelenet Nicolas Poussin A jeruzsálemi szentély lerombolása és kirablása című festményét idézi – melyet még nyilván akkor láthatott, amikor Kőrösy József támogatásának hála, Párizsban tanulhatott. Köves Izsó 1917. december 26-án, Tévét 11-én, az első Szentély ostromára emlékező böjtnapot követően hunyt el. Emlékét, művészetét egyebek mellett a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár őrzi, de néhány képe más gyűjteményekből is ismert. A festmény adatlapja Köves Izsó műtermében Ajándékot kaptunk Pár héttel ezelőtti hírlevelünkben munkatársunk, Volenszky Paula a levéltárba bekerült hagyatékok feldolgozásáról mesélt olyan részletességgel és szakmai elkötelezettséggel, ami nem maradt hatás nélkül. A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Keleti gyűjteményének munkatársai, Dévényi Kinga és Kelecsényi Ágnes az interjút olvasva elhatározták, hogy a könyvtárba a második világháború dokumentummentési akciója során bekerült, de jellege miatt máig sem feldolgozott kéziratos hagyatékot gyűjteményünknek ajándékozzák. A hagyaték nem más, mint Hevesi Simon, a Dohány utcai zsinagóga főrabbijának kéziratos hagyatéka. Hevesi Simon a Dohány utcai rabbiszék mellett aktív szerepet vállalt a zsidó közéletben is, egyebek mellett tanított a Rabbiképzőben, szerkesztője volt a Magyar Zsidó Szemlének és választmányi tagja a múzeumunkat is fenntartó Izraelita Magyar Irodalmi Társulatnak. Ő volt az alapítója az OMIKE-nek, azaz az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesületnek is. Ilyen gazdag életút iratai reményeink szerint sok újat tartalmazhatnak a második világháború előtti zsidó életről, ezért a közel egy méternyi iratot hamarosan feldolgozzuk, jegyzékeljük, azaz kutathatóvá tesszük. Nagyon köszönjük a szép ajándékot a Keleti Gyűjtemény munkatársainak! Vigyázzunk egymásra és maradjanak velünk online! Korábbi hírleveleink Ha nem szeretne több hírlevelet kapni, kérjük írjon nekünk ide! Leiratkozom ​ ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌   ‌