A szabadság sivataga és a törvény útjai A szabadság tévelygés, folytonos keresés és munka, amely nemzedékeken át zajlik, és amelynek útmutatója a törvény. A céltalan szabadság, ha tartós, szinte mindig önkénnyé züllik. Mennyi szabadságra és mennyi törvényre van szükségünk, milyenek a helyes arányok? Ezt a hírlevelet a világnak a koronavírus miatti lezárulása hívta életre és, miközben az első zárlat elrendelésének első évfordulója felé közelítünk, megérkeztünk a negyvenedik számunkhoz, történetesen azon a héten, amelynek során a zsidó nép megkapja Istentől a Tízparancsolatot. A tíz és a negyven azok a kerek számok, amelyek uralják a Tóra hosszú elbeszélését. A bolyongás és a megérkezés, a keresés és az útmutatás, az elveszettség és a megérkezés számai. Negyven éven át kell bolyongania Izrael népének, hogy a megszabadulástól elérhessen a valódi, felelősség vállalására képes szabadsághoz. Egy egész nemzedékváltásnak kell végbemennie, amíg birtokba vehetik az Ígéret Földjét. Tulajdonképpen erről beszél a nagy zsidó liberális gondolkodó, Sir Isaiah Berlin is, amikor megkülönbözteti a negatív és a pozitív szabadság fogalmát. A negatív szabadság azt jelenti, hogy mentesek vagyunk valamilyen külső, erőszakos behatástól, tehát nincs külső akadálya annak, hogy belátásunk szerint rendelkezzünk az életünkkel. Amikor Izrael gyermekei mögött bezárult a Sás-tenger (Vörös-tenger), amely elnyelte a fáraó seregeit, ez a szabadság szakadt rájuk elviselhetetlen súllyal. Semmi nem nehezebb annál, mint amikor bármit megtehetünk az életünkkel, de semmi konkrét ötletünk nincs arra, mit csináljunk vele. Amikor megérkezünk az elnyomás szűkösségéből (Egyiptom héber neve, a Micrájim, erre a szűkösségre – ismerjük csak fel a szóban – córeszre utal) a sivatag végtelen, egyhangú pusztaságába. Ebben az állapotban adatott Izráel számára a törvény, a Tízparancsolat. Amelynek utasításai, miközben többségükben maguk is negatívak (ne rabolj, ne gyilkolj stb), mégiscsak kijelölik a jelentéssel teli élet kereteit: tudatják, hogy van valami végtelen, amely véges életünket meghaladja és mégis kapcsolódik hozzá, illetve nekünk is van módunk arra, hogy Őhozzá kapcsolódjunk. Végső határokat jelöl ki a számunkra és egyúttal tagolja is az időt: hétköznapokra és szombatokra, ritmizálja és belehelyezi a földi időbe időbe az Örökkévalóság ígéretét (a ciklikusan visszatérő szombat az örökkévalóság ízelítője). A negatív szabadság garantálása, annak biztosítása, hogy nem leszünk kifosztva, nem válunk mások gyilkos ösztöneinek prédájává – már amennyire ezt bármi is garantálni tudja – nélkülözhetetlen. Egyiptom elhagyása, vagyis a negatív szabadság, a megszabadulás nélkül semmilyen szabadság sem gondolható el és szabadság nélkül nem lehetnek választásaink, tehát nem gondolható el értelmes élet. De ez a fajta szabadság önmagában csak a sivatagba visz ki és onnan az ember – ez a tartós bizonytalanságot és az élet tartós értelmetlenségét elviselni képtelen lény – nemsokára visszavágyik majd a szolgaságba újra. Ha a szabadság nem válik pozitívvá, kiürül, és előbb-utóbb visszazuhan az önkénybe. Ha viszont a pozitív, valamire irányuló, közösségi szabadságot nem óvják a negatív szabadság előírásai, ha az „emberek” általában vett, korlátozatlan érdekei, amelyeket általában központilag szokás kijelölni, felszámolják a személyes szabadságokat, akkor újfent az önkény jól ismert változatánál vagyunk. A különböző szabadságok törékeny harmóniájáról beszél nekünk a Tízparancsolat hetiszakasza éppen úgy, mint ahogy a 40-es és a 10-es szám véletlen egybeesése ennek a magazinnak az életében. A 40-es szám a Tórában nemzedéki fordulópontot jelöl, mert a nemzedékek jönnek és mennek, de a világ örökre megmarad. Amikor 40 év eltelik, tanítja a Tóra alapján is a nagy kortárs emlékezetkutató, Jan Assmann, a kommunikatív emlékezet ideje lejár, a kortárs szemtanúk elköszönnek és eljön az intézményi-kulturális emlékezet ideje, többek között a múzeumé, amely benne tartja az emlékezet eleven véráramában a múltat. A 40 és a 10 együtt tehát hagyomány és küldetés, kiindulópont és végcél, múlt és jövő. Ez az összefonódás teszi lehetővé, hogy a jövőre vonatkozó előírásokból visszaváltsunk a múlthoz, a hagyományhoz, múzeumunk gyűjteményéhez, amelynek tíz kivételes darabját mutatjuk be ebben az „ünnepi” számban Önöknek. A 40 és a 10 egybeesése talán azt jelentheti mindezen túlmenően, hogy nemsokára végre megérkezünk, elviselhetővé tudjuk szelídíteni a koronavírust és együtt élhetünk vele. Ez a magazin természetesen megmarad majd Önöknek és nekünk, közöttünk azután is. Mikrográfia Mikrográfiának azt nevezzük, amikor a szent szövegeket nagyon apró betűkkel írva különféle absztrakt, növényi, állati vagy emberi figurákká rendezi az írnok. A műfaj kialakulását elősegítette, hogy a második parancsolat figurális ábrázolást tiltó rendelkezéseinek szigorú értelmezése szerint más módon nem lehet ábrázolni a teremtett dolgokat. A mikrográfia a szent szövegek lapszéli magyarázó jegyzeteiből alakult önálló műfajjá. Erre a siviti táblára – ami a jeruzsálemi, azaz a keleti irány meghatározására és megjelölésére szolgál a zsinagógában – az öt tekercs (az Énekek Éneke, a Rúth könyve, a Siralmak könyve, a Prédikátor könyve és az Eszter könyve) teljes szövegét írta fel Mordeháj ben Eliezer megyeri kántor, valamint a Zsoltárok szövegét. Mindez tizennyolc évébe telt! Ón szédertál A Peszach ünnepi széderestén újraéljük, újrameséljük az Exodust, az egyiptomi kivonulás történetét. Minden évben, mi magunk vagyunk azok a rabszolgák, akik kivonulnak a szolgaság házából. Ez a szédertál szép példája a zsidó-keresztény ikonográfiai kapcsolatoknak. Öblében az illusztráció az 1695-ben megjelent Amszterdami Haggada széderjelenetét árázolja, amely „eredetije” egy keresztény Biblia illusztráció (Az utolsó vacsora). Azt már nem is kell megemlítenünk, hogy Az utolsó vacsora maga is a szédereste ünneplése volt. Hanukai menóra​ Ez a hanuka-menóra eredetileg egy bécsi szefárd török zsidó családé volt. Elhunyt férje emlékére a bécsi török–zsidó Adutt családból származó Leiner Sámuelné született Adutt Antónia 1917-ben az összes zsidó tárgyú családi régiséget a múzeumnak ajándékozta. Érdekessége az is, hogy a két kőtábla a tízparancsolattal is látható rajta, de balról jobbra haladva. Nemzetközi kapcsolatok egy ezüst tárgy hátterében  A tekintélyes méretű (44 cm széles) ezüst hanukai menóra későampír... Read More Élijáhu szék Ez a kettős szék a körülmetélésnél volt használatban, és bár adná magát a válasz, hogy talán ikreknek készült, nem ez az ok, amiért dupla a szék. Az egyik oldal Élijáhunak, vagyis Illés prófétának van fenntartva, aki „nem csupán” a Messiás előhírnöke, hanem az újszülöttek védelmezője is. A széket 2016-2017-ban restaurálták, ami a Múzeum Baráti Körének támogatásával valósult meg. Kettős szék: egy nagyon várt vendég állandó helye z a furcsa kettős szék az askenázi zsidók körében elterjedt bútordarab, ilyet... Read More A móhelszék restaurálásának részleteiről a Múzeum 2018-as évkönyvében számoltak be a restaurátorok, Kovács Levente és Ördög Edit. Elolvasható itt . Sírkő​ A múzeum legrégebbi tárgya ez a 3. századi sírkő, ami az egykor Magyarország területén (Pannónia provincia) élt zsidóknak is emléket állít. Ez a sírkő is bizonyítja, hogy már a magyar honfoglalás előtt is éltek itt zsidók. A sírkövön látható ősi szimbólum egyértelműsíti, hogy zsidó sírkőről van szó. Ez a hétágú lámpás, azaz menóra az, amely az 1930-as évektől a Múzeum jelképe. A magyar zsidók nemesi oklevele - kőből Az 1920-as 1930-as évek felerősödő antiszemita szólamai között visszatérő vád... Read More Rimonpár Ez a gyönyörű, magas, csilingelő Tóradísz több szempontból is érdekes. Egyrészt több mint 300 éves, és Olaszországból, Padovából származik. Másrészt nem csupán dísze a Tóratekercsnek, hanem a Szentély berendezési tárgyaira emlékeztet minket is. A rimonok teste egy hatosztású, kétemeletes, kupolás tornyot ábrázol. Az első emeleten a Szentély felszereléseit – a nagy arany menórát, a füstölő oltárt, a szent kenyerek asztalát, a rézmedencét, a kőtáblákat tartalmazó, arany fedelű frigyládát és egy olajos korsót – láthatjuk. És készítsetek...  A Szentély tárgyainak felidézése pozitív gondolatokat ébreszthetett eleinkben,... Read More Tóravért A Tóratekercs díszítőeleme a Tóravért vagy más néven Tórapajzs védi is a szent tekercset, de a Szentély főpapjának mellvértjére is utal (hosen). A Tízparancsolatot két oroszlán fogja közre, amely gyakori motívum a Tóradíszeken. Az oroszlán Júda törzsének a jelképe, elterjedt szimbólum a judaizmusban. Az óbudai hitközség az 1896-os Ezredéves Országos Kiállításon és az azt megelőző 1884-es Történeti Ötvösmű Kiállításon is bemutatta ezt a tárgyat. „Képek a zsidó családi életből" Az állandó kiállításon látható képek (A Szombat bejövetele, Szombat délután) egy sorozatban jelentek meg, és asszimilált zsidó családokat ábrázolnak, jó fél évszázaddal korábbról, a biedermeier korszakból. A 19. században asszimilálódó közösségeinek