Hírlevelünk tartalmából

• Szivárvány a sötétben, a Nyilas havában 
• A hét műtárgya: Hanukai menóra 
• Az özönvíz után, hanuka előtt: a Szövetség jele
• A szivárvány-védelem
• Videó: Készüljünk Hanukára!  
  
• Kiállítás archív: Noé szövetsége
• Túl a szivárványon: a cionista varázsló, Óz
• Videó: Keith Jarrett: Over the Rainbow
• Programajánló: Politzer Saga előadássorozat 
• ​​​Címlapképünk: Fehér​
• Instagram hírek 

Szivárvány a sötétben, a Nyilas havában

Az északi és déli népek között, Skandináviától a mediterrán vidékekig, ugyebár, az a fő kulturális különbség, hogy az előbbiek földje jórészt beletartozott a Római Birodalomba, az utóbbiaké jórészt. Vagy az, hogy Dél-Európa jórészt még mindig katolikus, Észak-Európa, amíg érdekelte a vallás egyáltalán, protestáns volt. Vulgárisabban: a déliek nagyhangúak, nyitottak, lusták, derűsek, közvetlenek, az északiak fegyelmezettek, dolgosak, kedélytelenek, takarékosak, kiszámíthatóak, pontosak. Pedig, mind tudjuk, hogy a kultúrtörténet is fontos, a sztereotípiák is bájosak, ha nem veszik komolyan őket, de a lényeg azért az, hogy meddig, hány hónapon keresztül van sötét – minden más ebből következik. A sötétet mindenki utálja, joggal. Ezért próbáljuk meg feldobni kicsit. Egyfelől a fényünnepekkel, Hanukával és karácsonnyal, másfelől, és ez már tisztán zsidó – mediterrán – hozzájárulás, a színskálát, a fény megannyi megtörését, aspektusát szimbolizáló szivárvánnyal, a Kiszlév jele a zsidó hagyományban a szivárvány. Jó, persze, nem tisztán zsidó hozzájárulás, a nyilas havába léptünk és a nyíl és a szivárvány – vegyék szemügyre az alakjukat, a nyíl és a szivárvány ívét – összekapcsolódnak. Semmi sem egészen unikális, mert ami volt, az lesz és nincs semmi új az Ég alatt. 

Ólomból öntött, széksor alakú hanukai menóra

E heti műtárgyunk már a közelgő Hanuka ünnepét idézi. Környékünkön, Kelet-Európában a téli szokások egyike az ólomöntés: keresztény környezetben a Luca napi szokásokhoz kapcsolódik, zsidó környezetben pedig jellemzően a gyerekek készítették így a hanukai szerencsejátékos pörgettyűket, a trenderliket. Semarjahu Levin: Kindheit im Exil c. visszaemlékezéseiben azt írja, hogy Hanukka első napján lépten–nyomon bekötött kezű fiúk jártak az utcán; ezek a trenderliöntés hevében a forró ólmot kezükre cseppentették. 

A sérülésveszélyes technikával nagyobb dolgok is készültek: ismert néhány ólomből készített, széksor alakú hanukai mécsestartó is. A szék-forma talán a pad alakú hanukai lámpások használatához vezethető vissza, de az igazi magyarázattal még adós a kutatás. A gyűjteményünkben lévő ólomból készített székeket az első világháború idején készítették, és olajjal, kanóccal használták. Sérülései a használatból fakadnak, mert az ólom a hő hatására deformálódik. Az ólomból készített széksor alakú hanukai menóra 1951 óta része gyűjteményünknek. ​

Az özönvíz után, Hanuka előtt

De most maradjunk a zsidóknál, annál is inkább, mert az összefüggés a héberben is világos. Mert a keset szó is(קשת) egyszerre jelent szivárványt és íjat. Ahogy az angol bow, hajolni ige is főnévként íjat jelent, ott figyel a szivárvány, a rainbow szóban is. A magyar szivárvány egészen egyedi, lenyűgöző nyelvi tünemény, a szívhez lehet köze, mármint nem az érzések helyéhez, hanem arról van szó, mintha kiszippantana, kiszívna valamit valahonnan, mondjuk, a vizet, amelybe beleér a „lába”.

A zsidó hagyományban úgy, vagy úgy is kerül a szivárvány Kiszlév havába, hogy ebben a hónapban kötötte meg a nagy esők, az özönvíz után szövetségét minden élőlénnyel az Örökkévaló. Azt, amelyben megfogadja, hogy ezentúl nem kíséreli meg elpusztítani a Földet. A szivárvány Isten felnövésének jele, aki próbálgatja, mit tehet meg a teremtéssel, elkezdi felmérni a határait, kiismerni az ember agresszív késztetéseit és felelősséget vállalni azért, amit teremtett. Ez a fényorgia előzi meg, készíti elő Hanuka fényeit. A szivárvány az ünnep előszobája is, pont akkor, amikor a legnagyobb szükségünk van színekre és fényre, bár az is igaz például, hogy a dél-afrikai zsidók éppenséggel a strandon ünneplik a Hanukát, a nyár kellős közepén. Kiszlévi szivárványunk íve máris átfogta, pár mondatban, a világot, Skandináviától Fokvárosig.

Isten önmagára szegezett íja: a szivárvány-védelem ​

Ami azt illeti, a szivárvány, mint az emberiséggel (állatisággal, növényiséggel, minden élőlénnyel) kötött örök béke jele, egyáltalán, mint szép és népszerű, bíztató hangulatú jelenség egyáltalán nem juttatja eszünkbe a háborút, az íjat, ellenkezőleg. A Tóra szépen kihasználja ezt a feszültséget az egyszerre párhuzamos és ellentétes szimbólumok között. Sajátos humorral állítja szembe egymással a két jelet.

Az ókori Kelet folyvást az eget fürkészte, a csillagokban kereste sorsa megfejtését, az égbolt számukra titkosírás volt, az asztológia szülőhazája Mezopotámia. Boldog kor, amely úgy tudja, sorsa, élete értelme megíratott a csillagokban, amelynek számára e világ útjai az ég útjai is – írja Lukács György gyönyörű fiatalkori munkája, A regény elmélete első soraiban. Ebben a boldogságban a zsidók soha nem hittek, Jákob nemzetsége kívül áll a csillagok hatalmán a hagyomány szerint. Az ember maga írja a saját történetét, ez egyszerre ijesztő és felszabadító.

Amikor Marduk istenség (akiről a bátor asszimiláns, az Eszter könyve Mordehája is kaphatta nevét a perzsa birodalom alattvalójaként, ahogy Eszter nevéhez is lehet köze Istárnak) győzelmet arat a káoszon és megformálja a tagolt világot, a mi világunkat, győzelme jeleként és fenyegetésként, hogy mindenki jobbnak lássa meghúzni magát, íját csillagképként felakasztja az égboltra. Az Örökkévaló kifigurázza ezt a paranoiát, amennyiben ő is felteszi „íját az égboltra”, csak éppen úgy, hogy íve, húrja Őt, saját magát fenyegesse. Ha a szivárvány íj lenne, a nílvesszőket az Ég felé lehetne kilőni belőle. Isten nem fél a világtól, önmaga erejétől fél most, hogy felnőtt. A szövetség, amelyet köt az emberiséggel, jelentősen korlátozza őt magát, hiszen végül is akkor törhetné össze a játékát, amit maga csinált magának, amikor akarja. És most már mégsem teheti meg, nyila, a szivárvány sakkban tartja, pontosabban sakkban tartja vele önmagát. A szivárvány a mi békénk garanciája a Seregek Ura haragjával szemben Ron Hendel Biblia-kutató cikke szerint: The Rainbow in Ancient Context - TheTorah.com. Ezt, hogy a szivárvány a teremtő önmaga ellen fordított íja, Náhmánidész is megpendíti, a 13. századi, misztikus Tóra-kommentátor az Ibériai-félszigetről, a „spanyol aranykor” hanyatló szakaszából.

Ezékiel próféta, a Babiloni Fogság látnoka, korai avantgárd perfomer, elhívásának leírásában az Örökkévalót övező dicsőséget hasonlítja a szivárványhoz, ami némi reményt kelt, hogy vérfagyasztó víziói után is van remény a nép számára, amelyhez szól. A modern ortodoxia egyik alapító szelleme, aki a magyar ortodoxia és neológia harcaiban is részt vett, ha távolról is (Jákov Kátz, magyar eredetű történész híres, kései munkája, a Végzetes szakadás gondosan beszámol szerepéről), a szivárványt, mint a tarka emberiség végső egységét veszi szemügyre, olyan végső egység szimbólumaként, amely integrálja a legkülönbözőbb színeket, amelyek végső soron a fehér fény törései, olyan sokféleség, gazdagság, amely mögött az egység is felismerhető. Ettől az értelmezéstől már nem áll távol – miközben a két világot, persze, hatalmas távolság választja el egymástól – Gilbert Baker amerikai meleg aktivista és képzőművész szivárványos zászlaja sem. 

Tárlatvezetőink a Hanuka történetéről, szokásairól és néhány különleges hanukai menóráról készített videója: 

Kiállítás archív

Túl a szivárványon: a cionista varázsló, Óz 

A film és a legfülbemászóbb dala, az Over the rainbow, a Szivárványon túl az 1939-es év terméke, pár héttel a háború kitörése előtt csendül fel. A szivárványon inneni világban pusztító vízözön készülődik, amelyben sok tízmillió ember leli halálát, közöttük a holokauszt 6 millió áldozata. A szöveg írója, Yip Harburg az óhazából, Európából menekülő zsidók gyereke, ahogy a zeneszerző, Hyman Arluck is, az édesapja kántorként szolgált. A Messiás-vágy is érződik azon, ahogy a szivárványon túli világról szólnak, amely egyszer, egy tündérmesében, talán már megelevenedett és most különösen aktuális volna odaérni. Ahogy akár arról az országról is szólhat, amely ekkor már heves reménykedés tárgya, már eljövőben van és kilenc évvel később, igaz, a holokauszt után, vérben és nyomorban, megszületik, a modern Izrael. Amikor visszatér a filmben Dorothy, Judy Garland Óz Birodalmából Kansasbe, azt mondja, háromszor, lényegében varázsigeként, hogy mindenütt jó, de legjobb otthon. Az ország, amelyik megszületik, maga itt van, a hold alatti világban, akárcsak a meglehetősen szürke Kansas, Dorothy otthona. De több önmagánál, mert nem csak otthon, hanem ígéret is. Ahogy a cionistább zsinagógákban imádkozni szokás érte: megváltásunk kezdete. Az első szövetséget Isten Noéval kötötte, mindenki ősével közülünk. Végső ígéretét pedig a megváltás teljesíti majd be. Akár így is lehet hallgatni a két európai zsidó menekült fiainak dalát, a múlt század legnépszerűbb műveinek egyikét. 

Túl a szivárványon: Keith Jarrett előadásában 

A Politzer Saga kiállításunkhoz kapcsolódó 12 részes előadássorozatunk következő előadása csütörtökön, december 2-án Vági Zoltán előadásával folytatódik, és a családtörténet holokauszt alatti történetéről lesz szó. 

Az előadássorozatra regisztrált hallgatóknak az előadások után emlékeztetőt küldünk, benne a filmmel, és a filmhez kapcsolódó érdekességekkel. Regisztrálni honlapunkon keresztül lehet, de az előadás-sorozat regisztráció nélkül is látogatható. (Részletes program és zoom link a honlapon: https://www.milev.hu/milev3.html

A szokásos műtárgyrészlet helyett ezen a héten fehéren hagytuk a címlapmezőt: fehéren, melyben, ahogyan a fénytanból tudjuk, a szivárvány összes színe jelen van. Ez egy zsidó múzeumban szimbolikus, és a zsidó művészet mibenlétéről folytatott vitákat idézheti fel. E viták összegzése csak a 20. század derekára kristályosodott ki, e szerint a zsidó művészet körébe tartozhat minden ami: a) zsidó művészek által készített alkotás, b) zsidó témákat bemutató művészet, c) a zsidó szertartási tárgyak művészete, d) a zsidó népművészet körébe sorolt tárgyak, e) „metafizikus” judaika. Ez utóbbi kategóriát Harold Rosenberg művészetkritikus a „jövő zsidó művészeteként” nevezte meg, és tulajdonképpen azok a filozofikus tartalommal bíró művek tartozhatnak ide, melyek a második parancsolat szigorú értelmezéséből fakadóan a vizuális művészet egyfajta meghaladását is jelenthetik. Mi itt és most a fehér mezőre kattintva egész gyűjteményünket kínáljuk online böngészésre, hanukai ajándékként.