Zsidónak lenni közösségi tapasztalat, jelentős részben családi. Arra nézve, hogy szaporodjunk, folytassuk tovább a teremtés művét, világos instrukciókat fogalmaz meg a Tóra. Az ivaros szaporodáshoz nélkülözhetetlen testi kapcsolat pedig egyedül a házasság kötelékei között legitim és szent is egyúttal a hagyomány szerint, tehát házasodni minimum előfeltétele egy vallási parancs, micvá megfelelő teljesítésének.

Házasodni, családot alapítani, otthont teremteni különösen erős elvárás a kántorokkal és a rabbikkal szemben, vannak, akik szerint ezek nélkül a feltételek nélkül nem is állhatnak szolgálatba. Mindez élesen ellentmond a szerzetesség ideáljának. Aki nincs eléggé begyökerezve a világba, hogyan is foglalkozhatna ki-ki evilági gondjaival, hogyan képviselhetné a közösséget, ahogy a kántor teszi imájában, Isten előtt. Ahhoz, hogy megfelelő rabbi és kántor legyen az ember, nem eltávolodnia kell a világtól, hanem otthon lennie itt, e világban, minél inkább, annál jobb. Ki-ki „háza” héberül gyakorta a háztartását jelenti a hagyományban, a családját, az otthonát. Nem köveket, hanem szeretetviszonyokat.

Az otthon békéjének kitüntetett jelentősége elég nagy kompromisszumokat is lehetővé tesz, Isten maga is füllent egyszer miatta, legalábbis nem bontja ki az igazság minden részletét. Amikor Sára nem hiszi el, kineveti az ötletet, hogy gyereke születik majd, mind saját korára, mind Ábraháméra megjegyzést tesz.  Amikor Ábrahám érdeklődik, min derül a felesége, Isten elhallgatja előle, hogy Sára őt is öregnek tartja. Hogy ne bántsa meg Ábrahámot, ne teremtsen feszültséget a házasfelek között, Isten kegyes hazugsághoz folyamodik. Némelykor az otthon békéjének fenntartása felülírhat bizonyos rabbinikus parancsolatokat is. 

Földes Lenke: Család  →​

A gyűjteménynek ez a lenyűgözően egyszerű elgondoláson alapuló szobra éppen arról szól, amiről a zsidó otthon koncepciója is. „Statikailag” az egymásnak dőlő férfi és nő és az őket kiegyensúlyozó gyerek tulajdonképpen megállnak épületként, egymásra dőlve, egymásra támaszkodva lesznek „házzá”, otthonná, testükkel teremtik meg egymásnak és egymásból az otthont. A képen érezni, persze, ennek a kövek helyett testekből épülő otthonnak a fenyegetettségét, az egymáshoz bújás riadtságát valamikor az 1930-as évek elején. A gyerek arca el is tűnik, ahogy belekapaszkodik az apjába. A család, az otthon valóban, nagyon sokszor a zsidó történelem folyamán, végső menedék is volt az ellenséges külvilággal szemben. Az anya tekintete sem látszik, aki megpróbál szembenézni a világgal, lehajtott fejjel, szorongva, mégis elszántan, az az apa, csak az ő tekintete mutat ki az emberekből épült ház belső világából, miközben része is marad ennek. A fundamentuma az épületnek, a hagyományos családról alkotott elképzeléseknek megfelelően, a nőt és a gyereket védelmező férfi.

A péntek esti otthoni szertartás idején a családfő – esetleg a szülők együtt, progresszívebb közösségekben – megáldják a gyermekeiket a tórai kohanita áldás szövegével. Amit, persze, a kohénok szoktak elmondani, akiknek szolgálatot kell teljesítenie a Templomban, ha majd újra állni fog. Ilyenkor azonban a család maga Szentély, amelynek főpapja a család feje. Otthonná, méghozzá Isten otthonává épül fel a családtagok összetartozása.

Képeslap →​

Amikor megindul a zsidó bevándorlás Kelet-Európából Amerikába, amely jórészt megteremti az Egyesült Államok jelenlegi zsidó népességét, megváltozik, igazából darabjaira hullik a hagyományos zsidó társadalom is, benne sok tekintetben a hagyományos zsidó otthon. Ezt meséli el ez az újvilág-beli, „tréfás” képeslap-sorozat is, a szerelmi házasságok újítását mint veszélyes üzemet. Látjuk az első képen az udvarlást, aztán az esküvőt, aztán a tányérdobálást a következő színben. A házasság stabil társadalmi intézményből, a zsidó otthon fundamentumából hirtelen elsősorban magánüggyé válik, ez valódi válsága lesz a zsidó folytonosságnak. És az amerikai integrálódási folyamat vicceinek egyik fő célpontjává.

Kevesen tudják, hogy a méltán népszerű „Ez történt Lellén” című sláger eredete ez, az amerikai zsidó bevándorlás és a házasság fentebb szemlélhető krízise.

Gus Kahn és a családja Poroszországból jöttek, új hont, otthont találni túl a tengeren, zsidóként Amerikába. Kahn számtalan karakteresen amerikai sláger szövegírója lett, említtessék meg a híres jazz-standard, a Dream a little dream of me, mint az egyik leghíresebb. A ’20-as évek végén írta, egy évtizeddel a képeslapok után a Making whoopee című klasszikusát, ugyanarról, amiről a képeslapok is szólnak. A szerelmi házasság kilátástalanságáról. Mindig minden ugyanúgy végződik, ugyanarról szól. Újabb ara, újabb június, újabb megkapó mézeshetek, újabb szezon és újabb ok ugyanarra, malackodni. Amit aztán megun az ember, vinnék tovább a vágyai, sírás lesz a vége. Mindig, ugyanúgy, minden kivételesnek gondolt szerelemben, amelyeknek egyetlen valódi motivációja a kölcsönös vágy, malackodni. Aztán a csömör és a tányérdobálás, ezt kell végignézni minden szezonban, minden megkapó eskövőn és mézeshéten, előre. Molnár Ferenc cinizmusa ez, nyersebben gúnyos kiadásban. Az orosz zsidó felmenőktől származó Eddie Cantor vitte sikerre.

Ugyanez a dallam szólal meg és anélkül, hogy a szavak közül egyet is lefordított volna, ugyanez a téma is az Ez történt Lellénben, csak több lemondó szeretettel. Imádott enni, új ruhát venni, de ez még semmi, el kellett venni, azóta nem néz rám olyan szendén, ez történt Lellén. A varázs lelepleződött, elszállt, tudjuk, hogy ami kivételesnek, csak a miénknek tűnt, ugyanaz volt, ami mindig és mindenkivel megesik, de a szerelem és Lelle és az összetartozás mégiscsak megmaradt. Az Ez történt Lellén, egy másik zsidó szövegíró, G. Dénes György műve kulturális fordítás és vita, ha tetszik, midrás a Making whoopee-hoz, Gus Kahnhoz, a zsidó modernitáshoz, a zsidó otthon válságának „megoldása” és a „megoldás” kiterjesztése a teljes tömegkultúrára, a családi bensőség, az otthonosság újrateremtése annak egyetemes közegében. A legközelebb a Hegedűs a háztetőn híres dalához áll, amelyben Tevje türelmetlen ijedtséggel kérdezi Goldét, hogy szereti-e őt. 

Bábaoklevél Kohn Katalin részére →​

A bábák a legrégebben ismeretes gyógyítok a zsidó hagyományban. Már Egyiptomban fontos szerepet kapnak a Biblia szerint a zsidó nép életében, segítenek elkerülni a fáraó népirtó parancsát, nem teljesítik, mert az Istent félik, nem a fáraót.

A bába szakmája, szerepe híd a hagyományos család zártsága és az intézményesült, modern orvoslás között. Ezért különösen érdekes dokumentum Kohn Katalin bábaoklevele, annak tanúsítványa, hogy a megfelelő intézményes képzésben részesülve jogosulttá lett arra, hogy otthon, szülésnél segédkezzen.

A bába szakmája nagyon hagyományos, nem véletlen, hogy a tárgyleírás szerint: ,, a bábaság volt az első államilag felügyelt, oktatott és fizetett, elismert női foglalkozás”, továbbá a felvilágosodás által megnyitott első „társadalmi mobilitási” csatorna zsidó nők számára. A 18. század végén hagyta jóvá a híres felvilágosult uralkodó, II. József, hogy zsidó nők is részt vehessenek a bábaképzésben. Kohn Katalin oklevele abból az évből való, amikor Eötvös József szót emel az országgyűlésben és tanulmányban is a zsidók emancipációja mellett, 1840-ből.

Ugyanakkor nem mozdult ki a hagyományos zsidó család keretei közül a bábák egyetemen tanult, intézményesült tevékenysége, hiszen a nők otthoni szülését segítették, még a szülés majdnem teljes intézményesülése előtt, mielőtt kikerült a család közegéből. Továbbá a zsidó nők, így a tárgyleírás, gyakorlati okokból is ragaszkodtak a zsidó bábák közreműködéséhez.

Ma is elsősorban a bábakérdés körül ütközik meg a modern, intézményesült orvostudomány előírásaival az otthonszülés, a hagyományos család nosztalgiája. Amikor születés és halál részben közegészségügyi kérdéssé vált, szóval ma különösen figyelemreméltó a bábák munkájának híd-jellege hagyomány és modernitás között.  

Márkus Imre: Család →​

Egy pátriárka külsejű öregember, hosszú szakállal, szigorú tekintettel olvas, azt teszi, ami a zsidó pátriárkák dolga, elmélyül valami szövegben, mintha a mellette tisztelettudóan álldogáló fiatalember nem is létezne, tudomást sem vesz róla. A fiatal, legalábbis fiatalabb ember mintha a könyvbe pillantana maga is, de jólnevelt kíváncsisággal, talán arra várva, hogy a másik mikor néz végre fel, mikor ér a fejezet végére. Kezeit összekulcsolja a háta mögött, amennyire elfogulatlan az öregúr, aki kizárja a külvilágot tanulmányaiból, annyira elfogódott ő. A kép címe család és ez nem teszi kevésbé nyomasztóvá. Akkor ők nyilván apa és fiú, a pátriárka-szerű és a polgári küllemű, zakós-csokornyakkendős ember, annak ellenére, hogy nem érintkeznek, elvileg közel vannak egymáshoz. Ők így család. Két másik világként. Talán tipikus asszimiláció-történet van előttünk, az ősök hitének részleges elhagyása a beilleszkedés végett. Ugyanakkor az öltönyös-csokornyakkendős mintha szeretne kapcsolatban maradni az apjával, azért néz bele a könyvbe, hogy lássa, merre jár, aki olvassa, mi foglalkoztatja. Mintha zavarná a távolság. Az, hogy nincs otthon ott, ahol otthon kéne lennie, viszonylag elegáns jelenségként a hangsúlyozottan puritán berendezésű, szinte üres szobában. Az egészen kis fiú, a harmadik nemzedék nem elfogódottan, hanem áhítattal figyeli a nagypapát, ő mintha a visszakapcsolódás esélyét ígérné, azt, hogy a csokornyakkendős-öltönyös figura végképp magára marad a szoba sarkában, a szék és az asztal közé, illetve az előtte és utána lévő nemzedékek közé szorulva.

Márkus Imre, az alkotó, sikeres pályája alkonyán az OMIKE Művészakció keretei között tudott csak közönségével kapcsolatban maradni, az OMIKE valamennyi kiállításán részt vett, 1945 márciusában, az ostrom lezárulta után néhány héttel halt meg Budán. 

Családi fénykép: Otthon zongorával  →​​​​

Gyűjteményünkben rengeteg családi fénykép van, leginkább a levéltári hagyatékok mellékleteiként. Egyes családokban szépen gondozott fényképalbumok maradtak meg, más családokban csak az igazolványokban lévő képek maradtak fenn. A közelmúltban egy NKA támogatás segítségével több, mint 1300 képet digitalizáltunk, és tettünk online elérhetővé. Egyenként alig valamit tudunk ezekről a képekről, de a sok együtt már gyönyörűen kirajzolja a magyarországi zsidó családok történetét. A képek az alábbi linken böngészhetőek, valamint végignézegethető a tematikus válogatásunk is.  

CSALÁDI FÉNYKÉPEK  →​​​​

ZSIDÓ CSALÁDOK TÖRTÉNETEI - TEMATIKUS VÁLOGATÁS​